Magyar Ifjúság, 1961. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

1961-02-25 / 8. szám

„S bármily erős a hajó, ronccsá töri egyszer a tenger ...” (Ovidius) Constanza: Város a tenger mellett... Mi mindent ad lakóinak a végtelen­nek tűnő vízrengeteg? Megkövesedett, terméskővé érett kagylóhéjat a burko­latnak, épületek homlokzatára. Finom homokot a várostól északra és délre hosszú kilométerekre nyúló parti stran­dok látogatóinak v­ágynak, napfürdő­höz. Temérdek halat a halászok hálói­ba és kíváncsiskodó, szemtelenkedő del­fineket. A tenger hozza hátán Constan­za kikötőjébe a világot járó hajókat... s a megfejthetetlen, csodálatos morajt, a parti sziklákat, fáradhatatlanul ost­romló hullámokat... A tenger vará­zsolt életet és várost évezredekkel ez­előtt a mai Constanza helyére — de a constanzaiaknak nap, mint nap kell védeni városukat a tenger romboló ere­jétől. Matrózok voltak... Ha constanzaival beszélsz, elkerülhe­tetlenül a „nagy vízre" terelődik a szó... A hotelportás húsz évvel ezelőtt matróz volt, s reggelenként tűnődve nézi a kikötőbe bebocsátást váró óceán­járókat. Ha éjjel felbúg egy hajókürt, azon tépelődik, mégiscsak visszatér a flottához. A pincér nyáron a Transsyl­­vánián szolgálta fel az ebédet — egy tengeri vihar után, Alexandria előtt. Egy építészmester huszonegy éve jött el a hegyekből, s minden tavasszal — ami­­kor vége az építési szezonnak — eskü­szik, hogy itthagyja a tengert. Nem bír­ja a vihart. Amikor két hétre elküldik pihenni Sinaiába, alig várja, hogy visz­­szatérjen... Matróz volt az építészmér­nök is, aki a húszemeletes tengerparti szállodák betonbaöntését vezényli. A tizenhetedik emeleten mászunk már, s mindegyiken megáll egy percre: „Mi­lyen tündén lesz ebben a szobában. Az ablakon besüt a napfény, s előttünk a végtelen víz... Az idén százezer kül­földit süttetü­nk barnára Mamaiában.’­ Matrózként járta a világot, Kína In­dia, Egyiptom, Franciaország, Olaszor­szág kikötőit, serdülő korában a tudós archeológus, Vasile Chanarache is. Száz­féle foglalkozással próbálkozott, míg most hatvanötéves korában a dobrud­­zsai ásatások irányítója, a constanzai archeológiai múzeum igazgatója. És el­sősorban Constanza szerelmese. Innen indult világgá és ide tért vissza. Azt mondja, mindig „tekergő“ volt és soha­sem aludt többet hat óránál. De külö­nösen azon a januári estén nem, ami­kor háromnegyed nyolctól hajnali fél háromig hallgattuk őt: mi volt ez a vá­ros, hogyan született? Tomis Bizonyára regényt írnak egyszer ke­letkezéséről, a csiszolatlan kőkorszak szikitáiról, az első görög hajósokról és a kolonialistákról, akik időszámításunk kezdete előtt hét évszázaddal jöttek a Duna alsó folyása és a Fekete tenger közötti gazdag területre. Ők alapították az autonóm városállamokat, köztük Callatist (a mai Mangalia helyén), Hist­­riát és Tomist, melynek romjain épült fel Constanza. Időszámításunk kezdete előtt 29 évvel a rómaiak foglalták el Dobrudzsát, bevezettél, a görögnél ke­ményebb római rabszolgarendszert, k utakat építettek, átszervezték a váro­sokat, nagy földművelő gazdaságokat létesítettek — de Tomis, Histria és Cal­­latis megőrizte autonómiáját, a görög kultúra jegyében éltek lakosai, nem ostromolták őket a római légiók. To­misban élt a Rómából száműzött Ovi­dius, a szerelmes költő. Azután végesza­­kadt a három évszázados római uralom­­nak, s Dobrudzsát ellepték a vándorló népek hullámai. A gótok­ égették fel a városokat, Tomisban mér nem vertek aranypénzt. Azután a hunok jöttek At­tilával az élen, majd az avarok, szlá­vok, bolgárok, besenyők, bizánciak ... Ebben a forgatagban alakult ki s forrt össze a későbbi román nép. S Constan­za lakói... „A különböző civilizációk egymásra épültek ebben a városban — magyaráz­za Chanarache. — Ezért, ha a földet 15 méteres mélységben kettévágjuk, mint egy sajtot, mindent megtalálha­tunk benne. Ezzel foglalkozunk mi, ré­gészek. Dobrudzsában eddig 500 régé­szeti központot ismerünk. Csupán ma 90 új leletről kaptunk értesítést..!" A mozaik Dobrudzsa gyors szocialista átalakítá­sa rengeteg lehetőséget nyújt az új fel­fedezésekre. A mélyenszántó eke fel­színre hozza azt, amit a paraszt ásója vagy faekéje nem ért el. Több ezer esz­tendeje a föld alatt szunnyadó értékek, márványok, aranypénzek, bronzedé­nyek kerülnek felszínre. Az építőmun­kások ezrei hallgatták a régészek elő­adásait: ha bármibe akad ásójuk, csá­kányuk, vagy ekszkavátoruk — azon­nal hívják oda őket. Az építők se­gítségével tárta­k fel Dobrudzsában há­rom év alatt közel száz ismeretlen em­beri települést­­ Constanzától 20 kilomé­terre két hatalmas mammutagyarat a csiszolatlan kőkorszakból, Cerna-Vodá­­nál 7—8 ezer éves lakásokat. A legnagyobb felfedezést Tomisban , Cons­tan­zában tették: egy nagy épü­letre akadtak, amelynek padlója ma is épségben tündöklő mozaik. A körülbe­lül 200 méter hosszúságban elnyúló épület 3 teraszon van elhelyezve, s mintegy húsz métert ereszkedik lefelé Constanza mostani felszínétől a régi ki­kötő mólójáig. Az alsó teraszon eddig tizenkét hatalmas áruraktárt találtak. A mozaik máig feltárt része mintegy 2000 négyzetméter — tökéletes állapot­ban. Ilyen hatalmas méretű, s vízszin­tesen elhelyezett alkotás eddig ismeret­len volt a mozaikművészet történetében. A régészek mestere jogosan büszkél­kedik. A mozaik egész Délkelet-Európa legimpozánsabb római-korabeli törté­nelmi műemléke, amely bizonyítja, mi­lyen virágzó élet és gazdaság volt két­ezer évvel ezelőtt Tomisban. Világítótornyok S a mai és a holnapi Tomis — Cons­tanza? Tengerek szerelmesei, kik már jártak a román tengerparton, s az idén, vagy jövőre ismét felkeresik Constanzát, el­ső dolgukként vásároljanak térképet. Új térképet! Akik tavaly járta­k ott, már tudják, hogy a vasútállomást, a régit lebontották. Most régészek kutat­nak helyén, azután ott emelkedik majd az új opera. Az Ovidius szobrával éke­sített Függetlenségi tér régi házait is újak váltják fel. Az elsőkbe már be­költöztek a régi balkonos török házikók lakói. Épül a személyhajók és vitorlá­sok kikötője — Tomis, a város déli ré­szén, az új sugárúton pedig többemele­tes pontházak — a régi, már lebontott kis házikók helyén. Constanza modern várossá formálódik, útjai kiszélesednek, új szállodák nyílnak, s még világítótor­nyait is felcserélik. Azaz, már áll is a modern, világoskékre festett, égbenyúló oszlop, csúcsán a néhány másodpercen­ként messze fénylő sugárral. A régi, 1300-ból maradt, nyolc méter magas „farul genovez", melyet ideme­részkedett genovai hajósok emeltek, már csak idegenforgalmi nevezetesség. Csúcsán fáklyaláng lobogott, két mér­földről kalauzolva a hajókat Constanza kikötőjébe, nehogy sziklának ütközze­nek, melyek fenyegetően emelkedtek ki a tengerből... Az új világítótorony több tíz kilomé­terre ontja fényét, s hívja, vezeti a tenger felől Constanzába tartó vándort. SEBES TIBOR kereskedelmi kikötője a városi néptanács tornyából. MIN­D A KÉT VILAGITÓ­­TORONY: a régi, A „GENOVAI" ÉS A MAGASBATÖRŐ, ÚJ, AMELYBŐL MÁR HIÁNYZIK A VILÁGÍTÓ­TORNYOK HAGYO­MÁNYOS ŐRZŐJE... A MOHAMEDÁN MECSET IMMÁR ELSŐ­SORBAN IDEGENFORGALMI NEVEZETES­SÉG. KÖRÜLÖTTE MODERN HÁZAKAT EMELNEK. SAROKRÉSZ A MOZAIKBÓL. KÉP AZ ÚJ DOBRUDZSÁBÓL: A GÖRÖG CALLATIS VÁROS EGYIK RESTAURÁLT Épületi: mangalia modern üdülőházai között. !®®®®®®®®®®®®®®®®®®®t: 15 / lUlMHMf ARKADY FIEDLER regénye nyomán írta CS. HORVÁTH TIBOR, rajzolta SEBBIK IMRE Ö­eméryek: A XVII. század derekán merikai brit gyarmatokon egy ha­­enti farmertelep lakossága fegyvert­­ a királyi önkény ellen. A láza­­leverik. John Bober, a felkelők­rá ítélt vezére megszökik és mat­ik szegődik el. Hajója viharba ke és elsüllyed. Csak Bober menekül és a kapitány két indián rabszol- Egy lakatlan szigetre ker­ülnek, s­okkal később csónak tűnik fel a tzáron. Egyenest a part felé tart. rG ' 7" • .. / HEM&W6£dJu*u HitKESLEKEDTEKI KÖTÉL CT K NYNK*­­RA.’ÉN. MATEO. * VEZETETEK PNRNN- csolomi vagy el f£L ej­te­jtetek, tyOk­­L ESZTEK* HOGY ILYEN EENER SÖRBE­­ BUJT VMDNLLNTOK MARCANGOLTAK SZ£\ V­­HATUNKAT* HÚSIG! minden FEHÉR A­­z ellenségünk! ez is csak sz/v-LELI A SARA'TSA'NOT/A BARA VELE! Csupa neuer meg. indián, faradt­,VAK- KIÉHEZETTNEK LÁTSZANAK. .. nézzétek a ruhájukat, ilyet A A RABSZOLGÁK. VISELNEK , pflk AZ ÜLTETVÉNYEKEN. gk&xA Úgy van: jSSSr szokott. . Kfk­ rabszolgák! ¡ PI­ARA VAK-OK IS ~ VANNAK KOZTUK. EGYIKÜKET ISMEREM. . Manauri A NEVE. . Am A JÖVEVÉNYEK. NEM ÚGY FOGADTA­K A BAK körül előbukkanó Robért. MINT VA­RTA. » FEHÉR EMBER!«- TEKIN­TETÜKBŐL olthatatlan GYŰLÖLET LÁ­NGOLT. ELKÖLTÖZNEK A ZSIMÉ ASSZUÁN — a rendszeres újságolvasó már ismeri ezt a nevet. Jelképezi a teremtő em­beri akaratot, a nemzeti és nemzetek feletti összefogást és áldozatvállalást. Asszuánban hatalmas víz­duzzasztó gátat építenek, az Egyesült Arab Köztársaság kezdeményezésére, döntően szovjet segítséggel. Rendsze­res vízellátás, a teremtő fo­lyóanya, a Nílus áldásos ára­dásainak­ rendszeresítése, sza­bályozása, és villanyenergia, termőföld, javuló éghajlat: felsorolni is sok a nagy vál­lalkozás számtalan, szinte földrészre kiható előnyeit. Milliók életét változtatja meg a hatalmas alkotás. Több élelem, fény a lakásokba­n a jobb élet feltételeit segíti megteremteni az asszuáni vál­lalkozás. A gát haszvan méterre duz­zasztja fel a Nílus vizét, a jelenlegi maximumhoz képest. Hatalmas víztároló tó keletke­zik a folyóvölgyben, amely szeszélyesen elágazva tölti majd meg a jelenleg kopár, terméketlen sivatagi, félsiva­tagi völgyeket és csaknem 480 kilométer hosszúságban húzódik. Ebből 300 kilométer esik egyiptomi, 180 kilométer pedig szudási területre. Ezen­ a területen az óskori világ kultúráinak felbecsülhe­tetlen kincsei találhatók. Ami­kor az asszuáni gát részletes tervei közismertté váltak, a szakemberek, a kultúra mun­kásai lázas tevékenységbe kezdtek ezek megmentése ér­dekében. Az EAK hatóságai legmesszebbmenően támogat­ták az akciót. Milyen kincsekről van szó? Az egyiptomi birodalom többezer éves kultúrája fel­becsülhetetlen értékű, számos emlékének lelőhelye fekszik a víz által elöntéssel veszé­lyeztetett területen. Ezen túl­menően, Afrikának ez a vi­déke hozzátartozik ahhoz a kelet-afrikai tóvidékhez, ame­lyet a tudósok az embe­riség bölcsőjének tekintenek és biztosra veszik, hogy maga a többezer éves egyiptomi kul­túra is az elődök több tízezer, sőt, több százezer, vagy millió évről árulkodó rétegeire tele­pült. A szakértők úgy vélik, hogy az e területen látható törté­nelmi emlékeknek csak töre­dékét tárták fel az eddigi ásatások. Egyiptom területén, a víztároló zónájáan, 300 te­metkezési helyet ismernek, de még nem volt lehetőség azok feltárására. Szudán területén is számon tartanak 100 már ismert, de még fel nem tárt kultúrtörténeti lelőhelyet. A­ hozzáértők véleménye szerint, az ismert és feltárt, az ismert, de még fel nem tárt, és a még nem ismert, csak sejtett és feltételezett kincsek száma meghaladja az ezret. A már feltárt kultúrtörté­neti emlékek egy része kövek­ből alkotott épület. Közéjük tartozik az amadai templom, ez a gyönyörű kis épület, amely a Nílus jelenlegi part­jától néhány méterre egy kis homokdomb tetején áll, ma­gányosan. Építését mintegy 3400 évvel ezelőtt Egyiptom nagy, harcos királya, 111. Thutmosis kezdte el, és fia, 11. Amenophis fejezte be. A falakat gyönyörű dombormű­vek borítják, amelyek színeik­ben csodálatosan frissek ma­radtak mind a mai napig. (A régi egyiptomiak festészetük­ben ásványi anyagokat hasz­náltak — vasat a piroshoz és sárgához, porrá tört féldrága­köveket, mint türkiz, a kék­hez és zöldhöz.) A tervek szerint, az amadai templommal együtt a hét má­sik kőépületet is lebontják, és majd másutt ismét felépítik. Sokkal bonyolultabb a sziklá­ba vájt templomok megmenté­se. A sziklatemplomok falait 10—15 centiméter vastagság­ban acélkábelekben lefűrésze­­li­k a szikláról, s az így „le­­hántolt” falat feldarabolják, az egyes darabokat pontosan megszámozzák, új helyére elszállítják és ott felépítik. Valószínűleg nyolc sziklasírt lehet új módon megmenteni. Két templomcsoport — a philai és az Abu Simbel-i — mindent felülmúl szépségben és nagyszerűségben, de a meg­mentés nehézségben is. Philá tulajdonképpen a Nílus egyik szigete, védőtöltéssel veszik körül. Ezzel több kincset ,a három főtemplomot meg tud­nak menteni. A legrégibbet a bennszülött egyiptomi fáraók egyik utolsó sarja, I. Nekta­­nebos építette, i. e. 370-ben. Philá­t annak idején „Egyiptom Gyöngyé”-nek ne­vezték. Zarándokok és utazók óriási tömege özönlött folyto­nosan oda, ahogyan néhány­­száz év óta Mekkába zarándo­kolnak az igazhívők seregei. A zarándokok és utazók kö­zött szép számmal voltak csá­szárok, királyok, fejedelmek is. Az utasok tízezrei — jó „magyar szokás" szerint — nevüket és utazásuk időpont­ját belekarcolták a templo­mok körébe, s ezáltal felbe­csülhetetlen értékű történelmi és kultúrtörténeti dokumentu­mot hagytak az utókornak. A legnehezebb problémát Aba Simbel megmentése je­lenti. I. Ramzesz fáraó adta ki a parancsot az Abu Simbel-i két sziklasír megépítésére, i. e. 1265-ben (800 egynéhány évvel az athéni Parthenon építése előtt). Az egyik sziklasír fele­ségéé, Nefertari­é (Szép Úti­­társnő), a másik a fáraóé, aki egyike volt a legnagyobbak­nak Egyiptom történetében. A királyi sírhely bejáratát húsz méter magas, négy ülő szoborkolosszus őrzi. Mind a négy egyforma, mindegyik Ramzesz fáraót ábrázolja. Ezek a híres „síró" Memnon­­szobrok. A szobrok mögött 63 méter mélységig hatol a ki­rályi sírhely, de a hegy gyomrába. Szebbnél-szebb ter­mek sorából áll, újabb, de már kisebb, „csak” 10 méte­res szoborkolosszusokkal, gyö­nyörű domborművekkel és fal­festményekkel. A két, egymástól száz lé­pésre levő sziklasír keletnek néz. A felkelő napot üdvözlik­. Az esztendő bizonyos napjain a felkelő nap első sugara pon­tosan besüt a sziklasírok leg­belső szentélyébe: ilyenkor a falfestmények csodálatos fény­ben tündökölnek, hirdetve a napisten dicsőségét... A sziklasírok kőanyaga a legrosszabb: törékeny, mállé­­kony. Elszállításukra gondolni sem lehet. Az egyik javasolt megoldás: Abu Simbelt — kü­lön gáttal kell a víztől elzárni. A gátnak, természetesen ugyanolyan magasnak kell lenni, mint a duzzasztónak. A másik terv szerint, a szikla­sírokat hidraulikusan meg­emelik, és alattuk a talajt be­­ton-injekciózással szilárdítják meg. A kérdésnek még számos érdekes részlete volna, de be­számolónk terjedelme korláto­zott. Csak még néhány szót. Légi úton, sztereofotogram­­metrikus eszközökkel, feltér­képezték az egész területet. Az expedíciók szervezése folyik. Egyiptom a szigorú törvénye­ket és megkötöttségeket az ásatási kincsek tulajdonjogát illetően feloldotta: a feltárt és megmentett kincsek fele a közreműködőket illeti. TARTSA* VILMOS : p. mt ! 'kx. ■Vi- ■■ §SfɧIÉ»s­zankíí'/,H■' ! Egy francia tervező félkör­alakú földsánccal védené meg a núbiai templomokat Gareola olasz mérnök terve: az épületcsoportot vasbetonalap­zatra helyezve 60 m magasra emelnék a vízszint fölé MOHÉP Jelenti MÁRCIUS 2-i FILMBEMUTATÓK: Színes magyar expedíciós film. Kísérő műsor: EGY RÉGI VILLAMOS Rövid magyar játékfilm. A PESTI UTCA Magyar rövidfilm. Bemutató: vidéken. Nyikolaj Csukovszkij regénye szovjet filmen. Színes magyar riport­ mint Vietnámról. Jöj­t JÖN! Színes szélesvásznú szovjet öímvígjáték Nyírfácska együttes közreműködésével. ORVOS A VÁLASZÚTOK Magyarul beszélő cseh­szlovák társadalmi filmdráma. 10 éven alul nem ajánlott. DÉL ORSZÁGA A Komárom megyei Csecsemő- és Gyermek­­ápolónőképző Iskola Tatabánya. Megyei Kórház 1961. ÁPRILIS 10-ÉN új évfolyamot indít Az iskola 2 éves, bentla­kásos. Jelentkezési kor­határ 17—32 év. A kér­vényhez mellékelni kell: születési anyakönyvi kivo­natot, 8 ált. iskolai, vagy érettségi bizonyítványt, or­vosi igazolást, szülők, vagy eltartók kereseti kimuta­tását, életrajzot és 2 db igazolványképet. A kérvé­nyek beküldési határideje: 1961. március 15.

Next