Magyar Ifjúság, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-30 / 48. szám

Tizenöt esztendővel ez­előtt, 1948. december else­jén jelent meg a Honvédel­mi Minisztérium központi lapja, a „Néphadsereg” első száma. Az eltelt másfél év­tized során a lap jelentős segítséget nyújtott néphad­­seregünk korszerű harcki­képzésében, politikai szín­vonalának emelésében, a honvédelmi propaganda szolgálatában. Szeretettel köszöntjük, jubiláló laptársunkat, an­nak szerkesztőségi kollektí­váját, amely — minden túl­zás nélkül mondható — na­gyon közel áll hozzánk, hi­szen sajátos feladatkörén kívül cikkeivel, írásaival formálója, alakítója azok­nak a fiataloknak, akik az alkotmányban előírt köte­­lességüknek eleget téve ka­tonai szolgálatot teljesíte­nek, hogy mindenkor meg­­védhessék szocialista ha­zánkat. Kedves ajándék férfiaknak a faragott és esztergályozott import­­ dísztárgy a fővárosi AJÁNDÉKBOLTOKBÓL Váci utca 30. Vörösmarty tér 2. IV., Bajcsy Zs. út 19. porcelánt, üvegedényeket és evőeszközöket KÖLCSÖN AD a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat edénykölcsönző fiókja VI., Majakovszkij utca 24. Telefon: 420—775. ^ NAGY VÁLASZTÉK! Nyitva 9 órától 17 óráig, szombaton 9 órától 14 óráig Yves Montand nagysikerű francia filmjének felújítása 14 éven aluliaknak nem ajánljuk Csak a moziban látható, a TV nem közvetíti! Bemutató: december 12. Ki találta fel a távcsövet, ingaórát? Galilei, Huygens — mondjuk azonnal. De ol­vassuk csak el a tudomány­történet erre vonatkozó feje­zeteit, egész sor más felta­láló nevével is találkozunk. Kinek köszönhetjük a gőzgépet, dinamót, rádiót? A technika története itt is egész sor feltalálót említ meg, akik időben megelőzték egymást. Ki legyen tehát az, akit az utókor felfedezőként vagy feltalálóként — jogosan — tiszteli . Ki fedezte fel a Saturnus gyűrűjét? Ismeretes, hogy a tudomá­nyos felfedezések és a ta­lálmányok története tele van elsőbbségi vitákkal. A ta­lálmány megjelenésének idő­pontja néha szinte órákon múlik. A telefon esetében például csupán egy óra vá­lasztotta el két feltaláló be­jelentését. Ugyanígy a ter­mészettudományi felfedezé­sek terén is látjuk, hogy ugyanazon felfedezés körül sokan — sőt igen sokan — szerepelnek. Hogyan lehetsé­ges ez? Úgy, hogy voltaképpen a felfedezéseket, találmányo­kat a kor szükségletei hív­ják életre. A Földközi ten­ger keleti medencéjét a tö­rökök elzárták, ez a tény szükségképpen maga után vonta más hajózó útvonalak keresését és a nyugat felé vezető utak megnyitását. Az élet sokrétűvé válása tette szükségessé a pontos óra ki­dolgozását. A kor termeli ki tehát az új felfedezéseket, találmányokat és már csak a személyeken múlik, kié lesz a dicsőség. A példákat alig lehet elsorolni, hiszen, min­den találmány körül többé­­kevésbé heves elsőbbségi vi­ták dúlnak. . • Galilei idejében a távcső már kereskedelmi cikk volt. ő maga sem állítja határo­zottan, hogy a távcsövet fel­találta és a legszorgalma­sabb tudománytörténészek is bizonytalankodnak, hogy az olasz Porta, a hollandul üvegcsiszolók vagy Galilei találta-e fel a távcsövet? Mindegy. A távcső megjelent és csak csodálkozni lehetne, ha nem szegezték volna az égboltozatnak. Éppen azért, mert ennyire magától érte­tődő volt a távcső csillagá­szati felhasználása, a nap­foltok felfedezése körül ezért gyűlt meg Galilei baja Sched­­ner jezsuita atyával és ez a vita később sok keserűséget szült és része volt a körülöt­te támadt viharban is. Galilei vette észre először, hogy a Saturnusnak egészen különös alakja van, de­­— távcsöve gyenge feloldóké­pessége mia­tt — a gyűrűt nem ismerte fel; ez csak Huygens hollandus fizikus­nak sikerült. Ki fedezte fel tehát a Saturnus gyűrűjét? Az ingaóra körül is ha­sonló helyzet alakult ki. Ga­lilei irataiból és más feljegy­zésekből tudjuk, hogy inga­órát szerkesztett, de a világ úgy tudja, Huygens találta fel. Laikus írók azt írták, hogy Galilei az órát ingával akar­ta hajtani, holott Világosan kiderül az irodalmi hagya­tékokból, hogy Galilei a súly — vagy rugó — hajtású órát az ingával csupán sza­bályozni akarta. Az ingaórá­ra vonatkozó terveket egyéb­ként már Leonardo da Vinci is levázolta. A gőzgépet fel kellett találni Különösen hangzik, ami­kor azt mondjuk, hogy egyik vagy másik gépet, eljárást fel kellett találni. Hogyan le­hetséges ez? Úgy, hogy szük­ség volt rá. A tudományos felfedezé­seket is — általában — a szükséglet hívja életre. A differenciál- és integrálszá­mítás felfedezésére például azért volt szükség, mert a fejlődő fizika, mechanika és csillagászat matematikai problémáinak megoldására a már meglevő matematikai ismeretek elégtelenek voltak. Newton és Leibniz nevét emlegetik ezzel kapcsolatban, de rajtuk kívül több más matematikus nevét is meg­említi a tudománytörténet. A gőzgépet is fel kellett találni. A XVIII. században az el­­vizesedő, befulladó bányák­ból a vizet már semmikép­pen sem tudták kiemelni, te­hát valami természeti erőt kellett szolgálatba állítani. Az ipari forradalom Angliájá­nak a sok fonógép, szövőgép, szerszámgép meghajtására erőgépre volt szüksége, azért kellett a folytonos forgást biztosító gőzgépet feltalálni. Newcomen és Watt neve nemhiába vonult be a tech­nika történetébe, bár előttük már sokan foglalkoztak a gőz tanulmányozáséval, sőt az antik világban Héron már a reaktív gőzturbina ősét is megszerkesztette. A gőzgé­pet Newcomen és Watt nél­kül is feltalálták volna — mert égető szükség volt erő­gépre, —, de koruknak ők ad­ták át. A mi korunkban hasonlóan a növekvő ener­giaéhség miatt dolgoznak ál­landóan az atomreaktorok kidolgozásán. Ha a feltaláló zsenije a kortól függetleníti magát, ta­lálmánya meddővé válik. Leonardo da Vinci posztó­­nyírógépe és fonógépe­­nem kerülhetett napfényre, mert a XV. század alacsony ter­melékenységű iparában nem vol­t rá szükség. A hátultöltő ágyút is so­kan feltalálták, de a nehéz­ipar fejletlensége­ miatt meg­felelő kivitelben, elkészíteni nem tudták, ezért csak a XIX. század második felé­ben terjedt el Miért kellett a dinamógé­pet feltalálni? Minket, ma­gyarokat ez különösen érde­kel. Azért, mert felfedezték a galvánozást, a galvanoplasz­tikát és galvanosztégiát, Da­vy felfedezte az ívfényt, a Világnak jó lámpákra volt szüksége, galvanizálni, ív­­lámpát árammal táplálni csak erős áramforrással le­ttet, ezért foglalkoztak so­kan villamosgépek szerkesz­tésével. Az olaszok Pacinotti, az angolok Wheatstone, a né­metek Siemens nevét emle­getik, mi magyarok, Jedlik Ányost tartjuk a dinamó feltalálójának. Bizonyos — okmányokkal igazodható —, hogy Jedlik Ányos mindenkinél koráb­ban feltalálta sajátos szer­kezetű egysarki dinamóját, de­­ mivel gyenge áramot adott — és személyi okokból is — nem hozta nyilvános­ságra, javítani akarta, míg végül Siemens megelőzte. Siemens nemcsak megszer­kesztette, hanem azonnal gyakorlatilag is alkalmazta és gyártotta kettős­­ arma­­túrájú dinamóját, s ezzel jo­gosan tekintjük olyan em­bernek, aki a társadalomnak átadta százada egyik legfon­tosabb találmányát. Különös iróniája a sors­nak, hogy száz évvel a Jed­­lik-féle „unipolárinduktor” megjelenése után az atom­ipar megnetohidrodinamikus szivattyúit, óriási elektro­mágneseit több százezer am­per erősségű árammal egy­sarki — Jedlik-rendszerű — dinamók látják el. Jedlik felfedezése tehát száz év múlva vált korszerűvé. Kinek köszönhetjük az izzólámpát? Szinte gondolkodás nélkül rámondhatjuk: az amerikai Edisonnak. Ez igaz is, de alig van még egy találmány, melynek olyan sok feltaláló­ja lenne, mint az izzólámpá­nak. A légritka térben vil­lamosárammal izzított fém vagy szénfonal sok embert megigézett, de az utcára, la­kásba, irodába, gyárba Edi­son vitte a villamoslámpát. Sokan sürögtek-forogtak az izzólámpa körül, de a meg­oldásig, gyakorlati alkalma­zásig, kevesen jutottak.­­ A valóság az volt, hogy senki sem hitte, hogy izzó­lámpák ezreit lehet egy áramforrásból táplálni. A kor legnagyobb fizikusai le­hetetlenségnek minősítették az áramelosztást. A megfelelő áramelosztó­­rendszert, a szükséges fog­lalatokat, kapcsolókat, bizto­sítékokat Edison készítette el, az izzólámpát tehát át­adta a világnak. Jegyzőkönyvek tucatjai mu­tatják a hatezer kísérlet em­lékét, amelyek során éjjel­nappali munkával Edison el­jutott a jó izzólámpáig. Itt vagyunk azután a mindig időszerű kérdésnél? Elég-e az ötlet? Bizony nem elég. Ki­tartás, szívós, meg nem hát­ráló munka kell ahhoz, hogy az ötletből találmány legyen. A szabadalmi törvények a gondolatot is védik, így tör­ténhet meg, hogy aki éve­kig dolgozik a találmányon, nem értékesítheti munkája gyümölcsét, mert az megje­lenésekor a régebbi feltalá­ló elsőbbségére hivatkozik. Ez keserítette meg Diesel Rudolf — a róla elnevezett motor feltalálójának — éle­tét, ami végül halálát is okozta. Korunkban az automatika, a termelés bonyolódása, a statisztikai adatok tengere elkerülhetetlenül szükséges­sé teszi a számoló és logikai gépek alkalmazását. Számo­lógépeket már a XVI. szá­zadban készítettek, de csak ma érett meg a helyzet szé­les körű alkalmazásukra. A gőzgép az ember válláról a testi munkát vette le, a szá­mológépek pedig a fárasztó, terméketlen agymunkától mentesítik az embert. Az elektronikus számológépekre szükség van, azért jelentek meg. A szaporodó emberiség új kontinenseket már nem tud felfedezni, a Föld minden talpalatnyi helye foglalt, te­hát az atomvilág belseje, a csillagvilág, a mélytengerek felé kell terjeszkedni. Ezért veti fel korunk a biológuso­kat, fizikusokat, technikuso­kat, Einsteint, Curie­nét, Piccard-t, Gagarint és még sok más nagy felfedezőt, tudóst és feltalálót. A kérdés megfejtőre vár Megállana-e a világ, ha egyik-másik fizikus, feltalá­ló nem született volna meg. Dehogy állna. Az amerikai Michelson nevezetes kísérlete mélysé­ges ,töprengésre késztette a fizikusokat. Arról volt szó, hogy kiderült, a fénysugár egyforma gyorsan halad, akár a Föld mozgásával egyező, akár ellenkező irányt bem­ mérjük. A különös je­lenséget semmiképpen sem tudták megérteni, míg az­után Einstein megmagyarázta, hogy a fény sebessége már olyan problémákat vet fel, amelyek a klasszikus fizika törvényeivel nem értelmez­hetők. Új fizikát kelt kidol­­gozni, s hamarosan megszü­letett a relativitástan. Nem kétséges, Einstein nélkül is eljutott volna az emberiség az új világszemlélethez, csak esetleg pár év késéssel. A régi idők kutatója, fel­­találója egyedül dolgozott, mégis a kor szavának enge­delmeskedett. Sokszorosan így van ez ma. Az atom­reaktor, műanyagok, ra­kétatechnika, kibernetika előrehaladása szemünk előtt zajlik. Ma már alig-alig tu­dunk feltalálót, felfedezőt nevén nevezni, hiszen száz és száz kutatóintézet sok tízezer tudományos dolgozó­ja éjjel-nappali munkája rejlik a felröpített rakétá­ban, az atom-tengeralatt­járóban, a televízióban. Amikor tehát tiszteljük a feltalálót, felfedezőt, nem hallgathatjuk el, hogy a fel­találó csupán kifejezi a kor szükségletét, előbb veszi azt észre másoknál s találmá­nyával új korszakot nyit, de az új kor kialakulna nélküle is, hiszen a feladatokat má­sok is meglátják és megold­ják. HORVÁTH ÁRPÁD KI FEDEZ­TE FEL­­ A MEDIKA­T? Mexikó Citytől nyugatra a Tolu­­ca-völgyben vég­zett régészeti ása­tásokat dr. Gar­cia Payon, a ne­ves archeológus. Három emelet mélységben XI. századi indián sí­rokat tárt fel és a leletek között elő­került két agyag szobrocska, me­lyekről méltán el­mondhatjuk, hogy az utóbbi évek legérdekesebb ré­gészeti lelete. A furcsa arckifeje­­zésű szoborfejek­ről megállapí­tották, hogy i. u. II—m­. században készültek Itália terüle­tén, az ókori római birodalomban. A tolucai lelet nagy jelentőségű, mert ez az első ellenőrzött, hiteles régészeti le­lőhely, ahol Kolumbusz előtti, eredeti ró­mai tárgyak kerültek elő. A szobrocs­kák napfényre kerülése újból felvetette a kérdést: ki fedezte fel Amerikát, ki volt a „fehér isten”, aki Kolumbusz előtt jó­val meglátogatta a majákat és az aztéko­kat. A tolucai szobrocskák rejtélyére Heine­ Gelder német professzor adta meg a vá­laszt. Egy római hajó a brit szigetek felé hajózott, de a szél és a tengeri áramlatok Mexikóba sodorták. A hajó rakományából került a két kis szobor a helyi lakosok bir­tokába, akik bizonyosan mágikus erőt tu­lajdonítottak neki és évszázadokon keresz­tül megőrizték. Végül az egyik törzsi elő­kelő tetemével együtt eltemették a XI. században. Ezt találta meg Garcia Payon. Az elmélet nem érne semmit, ha ez len­ne az egyetlen tárgyi bizonyíték. Még 1880-ban a német Seler antropológus gö­rög-római eredetű Venus-torzót fede­zett fel a mexikói Golf-parton, ami azt igazolja, hogy nemcsak egy római hajó járt Amerika partjainál. Egy további lelet Venezuelából szárma­zik, ahol a tengerparton egy vaskos fém­ládában több száz római pénzt találtak. A szakemberek szerint ez egy spanyol hódító magángyűjteménye is lehetett volna, ha nem egy eredeti, csaknem kétezer éves római pénzes ládikóban lelték volna meg. Ez kizárja annak feltevését, hogy Ameri­ka felfedezése után kerültek az Augustus császárkori ezüst dénárok a tengerpartra. Eddig a régészet eredményei. Most val­lassuk az ókori történetírókat. Mit tudnak ők az elérhetetlen messzeségű kontinens­ről? Az bizonyos, hogy a görögök és a ró­maiak már ismerték Amerikát. Platon, az i. e. 427—347 között élő görög tudós eze­ket jegyezte fel: „Messze nyugatra a brit szigetektől más szigetek is vannak. Eze­ken túl, a tenger szélén egy nagy konti­nens fekszik.” I. e. 150-ben Pausanias római történet­író már biztosabb adatokkal szolgál: „Az óceántól nyugatra van egy sziget­­csoport, melynek lakói vörös bőrűek és a hajuk olyan, mint a ló sörénye.” A legérdekesebb és legpontosabb beszá­molót Metellus Celer római konzul hagyta az utókorra, ő ugyanis i. e. 62-ben prokon­­zul volt Galliában, amikor a szomszédos suevi germán törzsszövetség királya több vörös bőrű, fekete hajú embert vitt neki ajándékképpen. Celer megkérdezte a fur­csa kinézetű rabszolgáktól, hogy hová va­lók, de senki sem értette meg a válaszu­kat. A suevi király adta meg a feleletet: „A szél fújta keresztül őket a tengeren és Germánia partján kötöttek ki.” Tehát az írott és tárgyi bizonyítékok azt igazolják, hogy a görög és római hajó­sok szándékosan, vagy véletlenül megis­merték az Új Világ partjait, sőt egy eset­ben amerikai indiánok is elkerültek Euró­pába. De csupán a görögök és a rómaiak lát­ták meg évezredek során Amerika föld­jét? A régészeti leletek adják meg ismét a választ, hogy más ókori hajósnép is járt Amerikában. A brazíliai Gaeva közelében egy 700 mé­teres sziklafalon föníciai feliratot talált Da Silva Ramos régész. A két és félezer éves okmány ezt tartalmazta: „TYRE, Fönícia, Badezir, Jethbaal első­­sőszülöttje.. Badezir föníciai királyról a történészek azt tudják, hogy i. e. 855—850 között ural­kodott és Jethbal fia volt, aki i. e. 887— 856-ig ült a trónon. Ramos évekig kutatta az Amazonasz dzsungeljeit és 2800 külön­böző föníciai és karthagói sziklafeliratot fedezett fel és fordított le angolra. A Yukatán félszigeten és Mexikó más részein a maja és azték romokon százá­val fordulnak elő olyan szobrok, melyek szakállas föníciai férfiakat ábrázolnak. A szakemberek közül sokan azt állít­ják, hogy a maja legendákban sűrűn sze­replő „fehér isten” egy középkori ír szer­zetes-pap lehetett. Több történeti adat iga­zolja is, hogy az ír hajósok elkerültek Amerikába és egészen Új-Fundland partjáig hajóztak. Egy feljegyzés is fenn­maradt, amiben egy Brendan nevű ír szerzetes beszámol hosszú hajóútja tapasz­talatairól. Hetekig a sűrű ködben, nagy jéghegyek között haladt a hajójuk. Ütköz­ően macskafejű, bronzszínű szemű, nagy kiálló agyarú tengeri állatokat látott. Be­számolója nyomán azt hitték honfitársai, hogy megőrült a hosszú út alatt, pedig csak oroszlánfókát és rozmárt látott út közben a jámbor szerzetes. Brendan útleírása, a feljegyzett távolsá­gok alapján megállapítható, hogy a „virág­illatos ország”, ahol kikötöttek, csak Flo­rida lehetett. De más bizonyíték is van, hogy az írek megelőzték Amerikában a középkor másik nagy hajósnépét, a vikingeket. A Viking Évkönyvben található a következő fel­jegyzés: „Ütünk során Izlandban és Grönland partjain sok ír hajóst és telepest találtunk, valamint még Új-Írországot is, ahogyan ők nevetik.” Az ír mondákban sokszor elő­fordul az Új-Írország gyarmat fogalma, ami azt igazolja, hogy az amerikai parto­kon már a középkor hajnalán leteleped­tek az ír hajósok. Feltételezik, hogy az egykori Új-Írország a mai Új-Angliával egyezik. 986-ban viking telepesek hajóztak Grönland felé, amikor hajójukat elsodorta a tengerár. Leif Ericsson, a híres hajós és felfedező indult 35 tengerésszel a nyomuk­ba, hogy meglelje honfitársait. Így jutott el Amerika földjére. Testvére Thoward nem sokkal később az indiánokkal vívott csatában halálosan megsebesült Sírját, melybe teljes fegyverzettel temették el, 1831-ben fedezték fel. Később maradvá­nyait egy tűzvész megsemmisítette. Csu­pán díszes öve és gyűrűi maradtak épség­ben. Ezekről a régészek megállapították, hogy a X. században készültek és mind­egyik viking ötvösműhelyekből került ki. Ezeket tudhatjuk meg a régész ásója nyomán előkerült tárgyak és a történet­írók fennmaradt beszámolói alapján. Mindezekből kiderül, hogy nem Kolum­busz Kristóf fedezte fel elsőnek az Új Vi­lágot, nem a spanyol hajók vetettek első­nek horgonyt Amerika partjainál. A gö­rög, római, föníciai, ír és viking hajósok már jóval korábban meglátták Amerika földjét, sőt átjutottak a Csendes-óceánra is. Talán azért lepődött meg Cortez,­­a vé­res kezű zsoldosvezér évszázadokkal ké­sőbb, amikor az aztékok újságolták neki: őseik olyan hajókat láttak, melyek úgy csillogtak, mint a kígyóbőr. A hajókon szőke hajú, kék szemű emberek voltak. A tudományosság még nem látja tisztán a kérdést. Nem tudják eldönteni minden kétséget kizáróan, melyik ókori hajós nép fia lépett elsőnek Amerika partjaira. Nem tudják a sok adat közül kihámozni, me­lyik a hiteles, valódi lelet és melyik a szenzációt keltő hamisítás. Egy azonban bizonyos: Kolumbusz Kristófot 1492 előtt több évszázaddal megelőzték a világtör­ténelem névtelen felfedezői. TÁLAS GÉZA A FELFEDEZŐK ÚTJAI ÉS A LELŐHELYEK 1. A vikingek ír te­lepüléseket ta­lálnak. 2. Plato írt erről a területről. 3. Új Írország le­hetett volna a mai Uj-Anglia. 4. Egy föníciai ha­jó rajza a szik­lákon. 5. Ír halászok tele­pülése. 6. Ír gyökérpincék Új-Angliában. 7. A mocsárban ta­lált kő. 8. A kensington­­ban talált kő vi­king üzenettel. 9. Karthágói fel­iratok a sziklá­kon. 10. Thorwald, vi­king vezér sír­ 11. A mocsárban ta­lált római vas­eszközök. 12. Viking kolónia 1010-ből. 13. Azték és maja szobrok vikin­geket ábrázol­nak. 14. Görög—római­­ Vénusz torzó. 15. Római terakot­­ta fej. 16. Ókori föníciai szobrokra ha­sonlító leletek. 17. A kínaiak elér­hették Mexikót. 18. Római pénzek a vaskazettában. 19. Föníciai felirat a sziklafalon. 20. Karthágóiak­ra járhattak Brazí­liában. 21. A sziklafal fel­irata föníciai eredetű. A Toluca-völgyben felfedezett ró­mai agyagfejek ill. a második szá­zad végén készültek GRÖNUND IZLAND Bistral Herjulfaton ANGLIA Kanada MEXICO - VENEZUELA BRAZÍLIA

Next