Magyar Ifjúság, 1963. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1963-11-30 / 48. szám

A tudomány a bűnüldözés szolgálatában Tizenegy találatos totovesztes A titokzatos eset, melynek részleteit 36 óra alatt fedezte fel a rendőrség, a főváros egyik peremkerületének ba­­rakktelepén történt 1961-ben. Színhelyét ma már nem talál­juk meg, azóta modern lakó­negyed épült a helyén. Most csak azért idézzük fel a vil­lanyvilágítás nélküli, egész­ségtelen szükséglakások képét, hogy feleleveníthessük az utóbbi évek­ egyik igen bra­vúros nyomozásának emlékét. Gondatlanság vagy gyújtogatás ? Az őszvégi péntek reggelen, fél hétkor, amikor a szitáló esőben már sűrű rajokban siettek az első műszakra a még az első világháborúban épített „ideiglenes" lakótelep dolgozói, a tűzoltóautó sziré­názva fordult be a sáros, kö­­vezetlen utcába Pillanatok alatt összeszerelték locsoló csöveiket és néhány percen belül elfojtották a tüzet, mely egy ruhagyári öreg portás la­kásában keletkezett. A közvetlen anyagi kár vi­szonylag kisméretű volt, mert csak az ágyat és közvetlen környékét pusztították el a lángok. A még parázsló fek­vőhelyen azonban megégett arccal, holtan feküdt a lakó, az öreg portás. A rendőri bizottság azonnal kiszállt a helyszínre, hogy fel­derítse, milyen események előzték meg az idős férfi ha­lálát. A tűzoltók megállapították, hogy kiérkezésük előtt mint­egy fél órával, tehát hat óra tájban keletkezett a tűz. A színhely megtekintése után feltehető volt, hogy a feldőlt petróleum lámpa kiömlő tar­talma lobbant lángra. Talán éppen cigarettázott az öreg, amikor leverte a lámpát és a szétfolyó petróleum meggyul­­ladt. Az összetört üvegű, kormos, összeégett petróleum lámpa ott hevert az ágy előtt... A bűnügyi technikusok mintát vettek a szoba fapad­lójának különböző részeiből és rövid idő múlva kimutatták, hogy a petróleum-nyomok a lámpától több méternyire is megtalálhatók Felmerült te­hát annak lehetősége is, hogy nem a felboruló lámpától, ha­nem gyújtogatástól keletkezett a tűz. A helyszínt az előírásos módon megvizsgálták, fény­­képfelvételeket készítettek, majd a holttestet elszállították az Igazságügyi Orvostani In­tézetbe. Egy cső főtt kukorica A helyszín rögzítésénél azt is feljegyezték, hogy a szek­rényen, melyben a portás ér­tékeit tartotta, semmiféle fe­­szegetés nyoma nem volt lát­ható. A ruhagyárban elmondot­ták, hogy az öreg portás ren­desen látta el a szolgálatát és évek óta nem hiányzott. Leg­utolsó munkanapja szerda volt. A nyomozók pontosan összeállították, mi történt vele ezen a napon és még olyan apró részletet is leírtak­, hogy fél órával a munkaidejének letelte előtt egy teherautón szállítmány érkezett a gyárba, ő nyitotta ki a kaput. A te­herautón két szállítómunkás főtt kukoricát evett. Abban az időben ritka csemege volt az. Az öreg portás is megkí­vánta és a szállítómunkások szívesen adtak neki egy cső­vel. Az öreg mindjárt el is fo­gyasztotta. Aznap meglehetősen sokat­ köhögött. Mondták is neki, nem ártana, ha leszokna a do­hányzásról ... Csütörtökön minden előze­tes értesítés nélkül­­ nem jött be a munkahelyére. Arra gon­doltak, hogy megbetegedhe­tett, bizonyára a nátha tartja otthon. A pirosbundás vendég A tanúkihallgatások során második szomszédja, egy tex­tilgyári takarítónő, akit egyéb­ként az egyik nyomozó az Ecseri úti piacról is ismert, el­mondta­, hogy közvetlen szom­szédja, egy szállítómunkás, előző napon, csütörtökön este, látta az öreget. A bőbeszédű szomszéd rendkívül pontosan emléke­zett vissza mindarra, ami elő­ző nap este történt. Vallomá­sából idézünk: „... Kedden Kecskemétre fuvaroztunk. A teherautón tudtam csak meg, hogy a por­tás bácsinak milyen nagy sze­rencséje volt, tizenegy talála­­tos szelvényével 74 ezer forin­tot nyert a totón. Gondoltam, most érkezett el az ideje, hogy megvegyem tőle sötétbarna ruháját, melyet egy amerikai ajándékcsomagból vásárolt. Egyforma az alakunk, a ruha éppen jó lett volna nekem és biztos voltam abban, hogy az öreg most házómra is ideadja, nem számít nála az a néhány száz forint. Amikor visszaérkeztünk Kecs­kem­étről, elhatároztam, hogy meglesem, a portás bá­csi fél hét óra tájban dülön­gélt haza. Meet is egy kicsit be volt rúgva. Egy fiatal, vö­rös irhabundás nő társaságá­ban jött. Köszöntem neki. Jó estét Pista bácsi. Ő csak né­mán bámult rám, nem felelt, kizárta lakása ajtaját és ven­dégével együtt belépett anél­kül, hogy válaszoit volna. Jól emlékszem a nő arcára. Bal szemöldöke felett egy len­­csényi anyajegy volt látható. Ezer ember közül is azonnal ki tudnám választani...” Eltűnt a barna öltöny A nyomozók sok szomszé­dot hallgattak ki és kiderítet­ték, hogy az öreg minden hé­ten egy toto-szelvénnyel ját­szott. Most is így tette. A szelvényt meg is találták a tárcájában, de azon nemhogy tizenegy, de még öt találat sem akadt. És azt is megállapították, hogy az annyira óhajtott bar­na öltöny eltűnt a lakásból... Péntek délután még folyt a tanúk meghallgatása, amikor megérkezett az igazságügyi or­vosszakértői vélemény. A halott gyilkosság áldoza­ta lett... Éles tárggyal ölték meg... A gyomrában altató maradékot és főtt kukorica maradványt találtak. A főtt kukoricát halála előtt csa­k né­hány órával ehette... A halál szerda délutántól csütörtök reggelig tartó időben követ­kezhetett be.... Az esemény mozaikokból még nem alakult ki az össze­függő teljes kép. Annyi bizo­­nyos volt, hogy a szomszéd előző nap este nem találkozha­tott az öreggel és természete­sen nem lelhetett a társaságá­ban a piros bundás nő sem! Az is biztos, hogy a gyilkosság el­követésének időpontjában, né­hány órával a kukorica meg­óvása után, a szállítómunkás Kecskeméten tartózkodott. De akkor miért beszélt ilyen részletesen a portással való találkozásról? Vérnyomok a baltán A sok-sok vallomásból az is kiderült, hogy a kora reg­geli tűz keletkezésekor idegen embert nem láttak a környé­ken. Ez is bizonyítani látszott a feltevést, hogy a gyújtoga­tást csak olyan személy kö­vethette el, aki a helyi viszo­nyokat ismeri. A környező házakban vég­zett kutatás meglepő ered­ményt hozott. Az Ecseri útról ismerős takarítónő sufnijában egy elégett, nyél nélküli bal­tát találtak. Azt állította, hogy szerdán az utcán találta. El­tette, valamire majd csak jó lesz... A vegyészek vizsgálat alá vették a baltát és megállapí­tották, hogy vérnyomok ta­lálhatók rajta. Az igazságügyi orvosi leírás meghatározta, hogy a halott fejsebei ponto­san megfeleltek a balta mére­teinek. Ezekből feltehető, de még közelről sem bizonyított, hogy a gyilkosságot ezzel a baltával, követték el. Már délelőtt folyamán va­lamennyi rendőrőrs megkapta az eltűnt barna amerikai öl­töny leírását, melyet, mint a többi készen érkező amerikai ruhát, ferdevágású vállvarrá­­sáról fel lehet ismerni. Másnap reggelre megkerült a barna ruha. Sok helyén meg­fordult a viselé’" előző este Végül is megtalálták, egy rá­­kosoglotai olajevári segéd­munkás hordta. Egy nőtől vet­te az „Ecserin”. Kóros hazudozó A szembesítés után már nem volt értelme a tagadás­nak, mert az árus, a takarító­nő bevallotta, ő ölte meg az öreg portást. A totón nyert pénzt szeret­te volna megkaparintani. Szerdán este átlá­togatott az öreghez. Az idős férfi erősen köhögött és ő felajánlotta, hogy befűt és teát főz neki. Az öregnek nem volt baltája, a sajátját hozta át és bent a szobában vágott aprófát. Lefektette az öreg portást, teát főzött neki és abba alta­tó tablettákat kevert. Néhány perc múlva már aludt az idős férfi. Ekkor egy befőttes üveg alól elővette a szekrény kulcsát — tudta, hogy ott van —, kinyitotta a szekrényt és a pénz után kezdett kutatni. Eredménytelenül. Ekkor ki­akasztotta a barna ruhát és annak a zsebében kotorászott, amikor a férfi hörögni kezdett és értelmetlen szavakat kia­bált. Az asszony , megrémült, felkapta a baltát és többször az ágyban fekvő férfi fejére sújtott. A szekrényt bezárta, a kulcsot visszatette a rejtek­helyre. A véres baltát újság­papírba csomagolta, karjára vette a ruhát és miután nem látott senlyt sem az utcán, hazaosont. A baltát bedobta a tűzbe. A nyele elégett. A kormos vasrészt leöntötte víz­zel, majd eldugta a sufniban. A barna ruhát csütörtökön adta el az Ecseri úti piacon. Később azon gondolkozott, miként tüntetheti el a gyilkos­ság nyomait. Ekkor határozta el, hogy felgyújtja a lakást. Pénteken hajnalban követte el a tettét s utána p­ár azt hitte, hogy végleg elterelődik a gya­nú felőle. Különösen akkor lett biztos dolgában, mikor a tűznél összeverődő tömegben a szomszéd szállítómunkás ar­ról beszélt, hogy ő előző este, tehát a gyilkosság másnapján látta az öreget... A gyújtogató gyilkost kötél­általi halálra ítélték. ■k Egy kérdésre azonban csak később kapott választ a rend­őrség, miért tette félrevezető vallomását a szomszéd. El­meorvosi vizsgálat derítette fel, hogy kóros hazudozó ... Dr. VERES PÁL­ ­ E. PINCHON nyomán ca. HORVÁTH TIBOR - SEBÖK IM­P Előzmények: 1911 őszén Mexikóban kitör a polgári forradalom. A Francisco Madero vezette felkelők célja, hogy véget vessenek a feudális rendnek, Porfirio Díaz elnök ter­­roruralmának. A felszabadító harc egyik hőse Pancho Villa. Az egykori zsellérgyerek kamaszfejjel haramiaéletre kényszerül. Itt nyilvánult meg először vele született kato­nai zsenije. Húsz éves korára az ország egyik legnagyobb hírű bandavezérévé vá­­lik, akitől retteg minden haciendado, és akiről balladákat költenek a peonok nyomo­rúságos kunyhóiban. A győzelem után Villa nem tartja meg őrnagyi rangját, hazatér szülőföldjére és békés mesterség után néz. Később azonban, amikor Madero, az új el­nök ellen fellázad egyik tábornoka, újra csapatot szervez. A győztes hadjárat után Victoriano Huerta, a főparancsnok, aki fél­tékeny rá katonai sikerei miatt, váratlanul elrendeli a letartóztatását. A VÁDLOT FEGYVERTELEN­­ HADIFOGLYOKAT­­VÉGEZTETETT KI... S® Marhasag! a lazadas néhány FŐKOLOMPOSAT PERSZE HOGY PUSKACSŐ ELÉ ÁLLÍTOTAM, DE... 7/2 ÓRA HARMINC. A VÁROSI TÁ­NÍROHIVATALT VILLISTA HATÓNAK ROHANJAK MEG. HUERTA EGYIK TISZTJE, RAUL MADE­RO, AZ ELNÖK­E/A VEZET­­ŐKET. NÉR.V ÓRA NEGYVENÖT. P" Kövessen. Pancho Villa » Villát golyó altali HALÁIRA ÍTÉLTEK. KIVÉGZÉS HAJNALI ÖTKOR. TILTSD LE TÁVIRATILAG. Raul*.« KÉREM. ÉN EZT NEM MEREM TOVÁBBÍTANI! ÉS NEM TOVÁBBÍTANI. __ AZT MER­EDI . “ Valgamo Dios,_gyerunk! UNOM MAR EZT A HÜLYE KOMÉDIA m REGGELIZNI SZERETNÉK! A válasz:»­Elnök nincs Mex Cityben, sürgönyt továbbít­­AM. V­AN AVI­DES ÁLLAMTITKÁR. « Huszonhét év a technika rohanó tempója mellett nagy idő. Gondol­junk csak arra, hogy huszonhét év­vel ezelőtt a repülőgépek lassabban haladtak a hangnál, a hajók még csak a vizen és nem afölött halad­tak, a közhasználatú személygépko­csik teljesítménye a maiakénak fe­lét sem érte el és a vasúti világre­kord kevesebb volt a híres, új japán Osaka-expressz menetrendi sebes­ségénél. Nehéz megmondani, mi lesz har­minchét év múlva, a XXI. század hajnalán a közlekedéssel. Egy bizo­nyos: bármily gyors is a fejlődés még világszerte mindenütt haszná­latban lesz a síneken gördülő vasút, a csavarral hajtott, felszínen úszó hajó, a belső égésű motoros gépko­csi — sőt, még a pilótákat is ilyen motoros, légcsavaros gépeken tanít­ják a repülés ábécéjére. Inkább csak arra vállalkozhatunk hát, hogy következtessünk, milyen lesz ak­kor a ,,korszerű” közlekedés. Vala­mennyi, itt bemutatott jármű épí­tésének már ma is megvannak a műszaki és technológiai alapjai, nincs közöttük egyetlen fantasztikus „találmány” sem, de talán mégis újdonságnak számítanak. Megszűnik a sugárveszély A hordszárnyas siklóhajók még mindig nem teljesen „felnőttek” a hajók társadalmában. Világszerte több millió utast szállítanak az ilyen vízijárművek, de még koránt­sem tökéletesek. Nincs ugyanis ilyen hajókhoz megfelelően nagy teljesít­ményű hajtómű és a nagyméretű siklóhajók testét kiemelkedés után sem támasztja alá elegendő mérték­ben alulról a víz. A jövő szárnyashajói jóval kiseb­bek lesznek és mégis ugyanannyi utast vihetnek, mit a mai sok tíz­ezer tonnás óceán­járók. A magya­rázat a jóval nagyobb utazósebes­­ségben, a rövidebb utazási időben rejlik. Félnapi hajó úton felesleges például a fodrászszalon, a színház­terem s az is, hogy több legyen a személyzet, mint az utas ... A hajtás céljára már eredménye­sen próbálták ki századunk hajtó­művét, az atomenergiát. Az arány­lag nagytestű hajóban könnyebb su­­gárzásbiztosan, elzárt helyet biztosí­tani a nem kis méretű és súlyú szer­kezetnek, mint mozdonyokban, vagy gépkocsikban. A szárnyashajók hajtásánál leg­célszerűbb az atomerőműben ter­melt hőt hőlégsugár-hajtóműben felhasználni. A reaktorból kapott hőtől felmelegedett hűtőfolyadék többszörös hűtőrendszer utolsó fo­kozatában érintkezik­­majd csak a levegővel, így a káros sugárzás nem kerülhet a környezetbe. A hajtókö­zegként használt levegő a hajó fará­ban kétoldalt elhelyezett nyílásokon át jut az utolsó hűtőfokozattól fel­­fűtött, csőszerű alagútba , ahol fel­melegedve kitágul, így a beáramlás­nál gyorsabban kénytelen hátul ki­lépni. A két sebesség közötti kü­lönbségből származik a hőlégsugaras tolóerő. Teherszállítás a víz alatt Az egy-kétezer személyes, atom­­hajtású szárnyashajó alakja tö­kéletesen áramvonalas lesz, hiszen legtöbbször nem a vízben, hanem a víz felett fog siklani. Orrában mű­üveggel védett, széles panoráma­terasz teszi lehetővé a tenger szép­ségeinek élvezetét. A hajó hajtó­anyaga alig fogy, így nem változik majd az utazás során sem a teher, sem annak elosztása. A parancsnoki híd magasra emelkedik, két oldalán szárnyak nyúlnak oldalra, amelyek növelik a jármű stabilitását és kor­­mányozhatóságát. A kormányokat természetesen az útvonal mentén te­lepített rádiónavigációs állomások, távolból,­­ automatikusan működte­tik. A sok százezer lóerős, ISO—250 ki­lométer óránkénti sebességet elérő hajók fittyet hánynak a hullámok­nak, nem lesz a vízi utasok réme a tengeri betegség. Az atomhajtású szárnyas­hajók persze csak a gyors utasszállítás kérdését oldják meg. A hajózás fő fontossága azonban — különösen az interkontinentális légiközlekedés ál­landósulása óta — a tömegáruk to­vábbításánál mutatkozik meg. A XXI. század a tengeri áruszál­lítás terén is meghozza a „forradal­mat”. Az áruk szállítása nem a víz felett, hanem az alatt történik majd. Már eredményesen kísérleteztek olyan, szivar alakú, ezért igen kis el­lenállású műanyag tartályokkal, me­lyeket víz alatt vontattak célhoz. Zajtalan vasútközlekedés A sínek feladatát már ma is egy­re inkább különböző „pályák” ve­szik át. Legcélszerűbbnek a nyereg­­vasutak vasbetonból kialakított, osz­lopokon nyugvó, nyeregszerű pályá­ja látszik. Bizonyos, hogy a jövő szá­zadban ezek terjednek majd a mai vasúti sínpárok helyett. A nyereg­vasút jól beválik a városi és a rö­videbb távú, néhány száz kilométe­res városközi forgalom céljára is. A nyereg kétoldalán oldalra lógó kocsik súlypontja alacsonyan van, így teljesen biztos a vonat járása. A nyeregpályába épített elektro­mos vezetékből, de akár egy üzem­anyag csőhálózatból is a vonat me­netközben szedheti fel hajtóanyagát. A műanyaggal borított nyeregpályán az ugyancsak műanyag kerekek min­den zaj nélkül futhatnak. A nye­regpálya felső, és oldalsó felületének szorított féktuskók rendkívül hatá­sosan fékezhetik le az ilyen szerke­zetet. Városokban a lakott terüle­tek felett vezethető át a pálya, a lakókat nem­ zavarja a csendes já­rású, óránként kétszáz kilométeres sebességgel száguldó vasút. Repülőtér kiadó? A jövő évszázad elején 2000—3000 kilométeres távolságokon mindenütt a hangnál két-háromszorta gyor­sabb, mégis helyből felszállni tudó, RO—150 utast szállító repülőnéneké lesz a légtér. Fenületük a súrlódás okozta felmelegedésnek jól ellenálló titán, rozsdamentes acél,, vám? még újabb fajta fémek lemezeiből ké­szül majd. Egy-egy gázturbinás su- B"51V.­,iteria tolóerei" eléri majd a 30 000 kilopondot. (1963. december 31. u­tán ezt használjuk a korábbi kilogramm jelölés helyett, súlyok megadásánál.) S legalább három ilyen hajtóműve lesz egy-egy gép­nek. A kontinensek között, vagy a lakatlanabb vidékek felett, 20—30 kilométeres magasságban szágulda­­nak, hogy céljuknál akár egy lab­darúgó-pályára is leereszkedhesse­nek. Leereszkedéskor hajtóműveik­ből nem hátra, hanem lefele tere­lik a gázsugarat, így azok nem haj­tó, hanem emelőerőt termelnek. A repülőtereket alighanem mindenütt kiadják autóversenyek céljaira. A szuperszonikus, de helyből is felszállni tudó utasszállítókon pilóta sem lesz, legfeljebb csak a műsze­rek ellenőrzésére és az utasok meg­nyugtatására. A ködöt, a repülés egyik fő ellenségét legyőzik majd az automatikus, pilóta nélküli, rá­­diós-radaros leszállító-berendezések. A még nagyobb távolságokér, mondjuk a Déli, és Északi Sarkvi­dékek települései között még kor­szerűbb gépek járnak majd. Hajtó­anyaguk ping-ponglabda nagyságú uránium, vagy plutónium-gömb lesz, s hajtóművük hasonlóan műkö­dik, mint a hatalmas szárnyashajó­ké. Az utasok kabinjába nem juthat veszélyes sugárzás, mert az messze elől, a gép orrában helyezkedik el. A kabin és a hátul levő szárnyak alá építet­­­ hajtóműgondolák között pedig sugárzásgátló, könnyű mű­­anyagfal áll a részecskék útjába. Műhold sebességgel Az ilyen gépek is helyből startol­nak majd, de 10—20 km magasság­ban meredeken emelkedve, csak­nem műhold sebességig gyorsulnak. Azután pedig interkontinentális ra­kétalövedékként, pályájukat a vi­lágűr alsó rétegéig nyújtva ívelnek céljuk felé. Ott a légkör sűrűbb ré­tegeinek ütközve, siklógépként féke­ződnek le és ereszkednek egyre lej­jebb, hogy végül alig haladva, lefele tebemre ereszkedjenek a célrepülő­térre. A Föld két egymástól lehető leg­messzebb, 20 000 km-re levő két non+ia között, az indulást és leeresz­kedést is számítva, alrg egy óra alatt teszik meg az utat. Gyorsulá­suk és lassulásuk nem lesz, sokkal több, mint a mai utasszállítóknál tapasztalható ilyen erők. SZŰCS JÓZSEF ATOMKÖZLEKEDÉS A JÖVŐ SZÁZAD TJE MI VEIBŐL* VARACSCHTIG Ok« «mbar­om hagy­« utolsó pillanatra a bevásárlásait Most nyugodtan kiválaszthatja az ÖN TV KÉSZÜLÉKÉT! Szatén női kombiné 96 Ft-tól, Szatén női hálóing 180 Ft-tól. A saten fehérnemű divatos mes­­selet Ajándékozzon divatékszert —Kerámia őti/ÖA ékszeres különlecseS vála Szicílián a fővárosi ajándékboltokban Rákóczi út 52. Lenin körút 44. József körút 80. Budán: Bartók Béla út 62. Mártírok útja 65.

Next