Magyar Ifjúság, 1964. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-04 / 1. szám
A CIPRUSI TRAGÉDIA Karácsonykor, a béke ünnepének hangulatában érthetően megdöbbentette a világot a ciprusi tragédia. Mert a tragédia szó nem túlzott egy olyan polgárháborús vérontásra, amelynek több mint 200 halálos áldozata van. A sziget néprajzi és egyben politikai struktúráját is meghatározó tény, hogy a köztársaságnak két alapvető népcsoportja van, a görög és a török. Nem véletlen, hogy amikor Ciprus a hosszú és véres függetlenségi küzdelem után a zürichi egyezmény értelmében 1980-ban megszűnt brit gyarmat lenni, az ország elnöke, a görögök számbeli többségének megfelelően, Makariosz érsek, alelnöke pedig a török kisebbség vezetője, egy Kücsük nevű veterán politikus lett. Szinte mondanunk sem kell, hiszen mindenfajta és ezen belül a brit kolonializmus régi módszere, hogy a nemzetiségi ellentéteket elmélyítve és kihasználva igyekezett elhomályosítani az alapvető ellentétet, a gyarmattartó és a gyarmat ellentétét. A helyzetet bonyolultabbá teszi, hogy Görögország a görög, Törökország pedig a török népcsoportot támogatja minden eszközzel és ezen túl mindkét ország tulajdonképpen Ciprus „anyaországának” vallja magát. A ciprusi zavargások kirobbanása így azonnal és szinte reflexszerűen a görög—török feszültség növekedését is maga után vonta, olyannyira, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfőbb fórumait napokon át ennek a feszültségnek a vibrálása töltötte be. A ciprusi tragédia ráadásul olyan helyzetben robbant ki, amikor mind Athénben, mind Ankarában kormányválság volt és ez érthetően csak fokozta mindkét főváros presztízs-érzékenységét. Sokkal lényegesebb egy harmadik főváros, London magatartása. Anglia katonailag Cipruson maradt és intenzív politikai érdeklődését tekintve is. A Downingstreet 10-ből szüntelenül megpróbálják letéríteni a Makariosz-kormányt a pozitív semlegesség útjáról és ehhez a törekvéshez Londonban továbbra is jó alapnak tartják a nemzetiségi ellentéteket — sajnos, mint bebizonyosodott, nem alaptalanul. A kiútra Makariosz érsek biztos politikai érzékkel mutatott rá, amikor a demonstratív brit csapatszállítások kellős közepén kijelentette, hogy semmilyen külső hatalomtól semmiféle „segítséget” nem kér és meggyőződése, hogy Ciprusnak ezt a vitathatatlan belügyét — Ciprus fogja megoldani. — H — Makariosz érsek, köztársasági elnök látogatást tesz az ország különböző városaiban A szigetország fővárosa: Nicosia a niuiv zubiiuviu kivuiiuiu lumauh a szigettrafcai: luvaruaauau „TISZTESSÉGES POLGÁROK“ AZ ESKÜDTSZÉK ElATT ^4 « ? *" ÉLV 1I Huszonkét vádlott áll a frankfurti bíróság előtt. A letartóztatási parancs szerint emberek tömeges megsemmisítésében vétkesek. Pedig „tisztességes polgárok” valamennyien. Az egyik nagykereskedő, tanár a másik s így tovább. Dr. Capesiusnak Göppingenben van jólmenő gyógyszertára és a betegek jótevőjeként ismert a nyugatberlini Kaduk pápa Elindul a lavina A „tisztességes polgárok” véletlen folytán kerültek a frankfurti esküdtszék elé. Egy nyugatnémet újságíró még 1958-ban riportsorozatot készült írni a hitleri nácik újraéledéséről. Kutatómunkája során egy Emil Vulkan nevű férfitől vaskos papírköteget kapott. Az auschwitzi fogoly megtalálta és megőrizte azoknak a listáját, akiket a hírhedt halálgyár hóhérai „szökési kísérlet” ürügyén állítottak kivégzőosztag elé, s ugyanakkor azoknak az SS- pribékeknek a nevét is, akik a kivégzéseket végrehajtották. A riporter a névjegyzéket dr. Fritz Bauer hesseni főállamügyésznek továbbította, aki nem süllyesztette el az okmányt, mint sok kollégája tette volna Nyugat-Németországban, hanem széles körű és évekig tartó nyomozásba kezdett, — a fellelhető auschwitzi hóhérok után. A háború befejezése után ugyanis a legborzalmasabb náci koncentrációs táborban „közreműködő” több ezer alacsonyabb és magasabb beosztású náci töredékét tudták csak felelősségre vonni, a többség megszökött és álnéven bujkált. Mint ez a huszonkettő, akik azonban végül is nem tudtak kibújni a felelősség alól. Az exportkereskedő és a Zyklon B — Neve? — Robert Mulka ... Hatvannyolc esztendős, jólszituált úriember áll az esküdtszék előtt. Sötét ruhában, civilben, mert a vagyonos exportárukereskedő, 50 ezer márka biztosíték ellenében, szabadlábon védekezhet. Peregnek a kérdések, a válaszok ... Az exportkereskedő 1941-ben önként jelentkezett az SS-hez, s egy évvel később Robert Hoess, Auschwitz első táborparancsnokának adjutánsa lett. Ebben a beosztásában több gyilkos injekcióstű, amelynek segítségével az alsó képünkön látható Klehr 12 ezer auschwitzi foglyot gyilkolt meg,ek közt a gyilkos Zyklon—B gáz beszerzéséért volt felelős. Amióta Auschwitz kissé a történelem egy epizódjává öregedett, kevesen tudják, mire szolgált a Zyklon—B ... Amikor azok az emberek, akiket az SS-orvos és egy SS-tiszt egy ujjmozdulattal munkaképtelennek nyilvánított, autón vagy gyalog a krematóriumhoz érkeztek, először a „halál ruhatárába” kerültek. Itt képmutató szívélyességgel felszólították őket, hogy vetkőzzenek le, ruhájukat rendesen rakják össze, és jól jegyezzék meg ruhafogásuk számát, hogy a fürdő és a fertőtlenítés után mindent könnyen megtaláljanak. Aztán elhangzott a parancs, hogy lépjenek be a ,,fürdő”be. Amikor valamennyien bent voltak, az ajtókat jól lezárták, de nem a zuhanyozókat indították meg, hanem a vasoszlopok üregén át Zyklon—B kristályokat szórtak be. A haláltusa legtöbbször húsz, legfeljebb harminc percig tartott, de az is előfordult, hogy a kevés gáz következtében az áldozatok néhány órán át kínlódtak. Ezer- és tízezerszámra részesítettek ily módon „különleges kezelésiben az Auschwitzba hurcolt hadifoglyokat, politikai elítélteket, zsidókat, cigányokat, mindazokat, akiket a náci felfogás alsóbbrendűeknek ítélt. És a legborzalmasabb tragédiák színhelye volt a krematórium. Egyszer az ajtó kinyitása után az egyik halott anya kisgyermeke még élt, mert édesanyja olyan szorosan ölelte keblére, hogy nem tudta magába szívni a gázt. A csöppséget azonban nyomban agyonlőtték és a többi hulla közé dobták. A kölyökképű SS Robert Mulka adjutáns valószínűleg sohasem nézett végig egyetlen ilyen akciót sem, ő kesztyűs kézzel csupán a Zyklon—B kristályok beszerzéséről gondoskodott. A per egy másik vádlottjáról, Hans Starkról azonban a következő sorokat olvashatjuk a „Halálgyár” című, Auschwitzről szóló dokumentumkönyvben : „1942. május 24-én vizet loptunk egy társammal együtt. A vízlopásért büntetésből a krematórium gázkamrájába helyeztek bennünket — hangzik a vágszerdahelyi Filip Müller vallomása. — Itt egy Stark nevű, alig 20 esztendős SS-legény ügyelt fel ránk. Botjával végigvágott rajtam és megjegyezte, hogy csak dolgozzak, aztán úgyis a kemencébe kerülök. Fűtői gyakorlattal nem rendelkeztünk, így a munka rosszul ment. Az SS-legények szabotázzsal vádoltak bennünket és négy társunkat ezért agyon is verték ..." A kölyökképű SS-legényt sem kényszerítette senki a véres szolgálatra. Maga kérte felvételét a hadsereghez, s amikor fiatal kora miatt elutasították, az SS-be lépett. Ugyanekkor még készült az érettségi vizsgára, ezért foglyokat citált be magához és azok tanították ... A háború után pedig ő tanított egy mezőgazdasági iskolában, egészen a letartóztatásáig... Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy az auschwitzi halálgyár krematóriumában hány embert égettek el, a becslések csupán arról beszélnek, hogy a náci fenevadak Auschwitezben 4 millió embert irtottak ki, vagyis közel annyit, mint Dánia mai egész lakossága. A náci pribékek gyilkolási módszerei a legkülönbözőbbek voltak. Lord Russel híres művében, „A horogkereszt rémtettei” című könyvben erről a következőket olvashatjuk: A gyilkos szanitéc „Nemcsak gázzal gyilkolták meg azokat, akiknek már nem tudták hasznát venni. Dr. Endredd SS-Obersturmführer új gyilkolási módszert eszelt ki: fenol-injekciók alkalmazását. A tábor orvosai közül többen segítségére voltak és együttesen legalább 25 ezer foglyot gyilkoltak meg ezen a módon. Az injekciókat a következőképpen adták be: az áldozatot fogorvosi székhez hasonló székbe ültették, ketten megragadták a kezeit, egy harmadik pedig törülközővel bekötötte a szemét és a fejét tartotta. Ekkor Klehr odalépett hozzá és hosszú tűt döfött a mellébe. A fogoly nem hintt meg rögtön, csak elfeketedett előtte a világ. Ekkor azok, akik az injekció adásánál segédkeztek, egy szomszédos szobába vezették, lefektették a földre a félig eszméletlen áldozatot, s az körülbelül fél perc múltán halt meg.” Ma Klehr is a frankfurti vádlottak közt található. 12 ezer ember meggyilkolásával vádolják a gyilkos szanitécet akinek foglalkozása értelmében segítenie kellett volna az embereken, de a náci orvosi etika értelmében a gyógyítás eszközeit a gyilkolásra használta. A Roger-bivla li vádlott áll az esküdtszék elnöke elé._Neve? — Wilhelm Boger. „A tábori Gestapo hivatalos neve Politische Abteilung volt. Központja Auschwitz 1-ben székelt. Ennek az Inkvizíciós szervezetnek a megbízottai állandóan jártak, keltek a tábor minden részében, mindent megvizsgáltak és mindenkit megmotoztak. Hírhedt alakjai voltak a szervezetnek Bogár, Broad és Grabner hétpróbás SS-tiszt ére. Mindhárman nagy buzgalommal tevékenykedtek és sok ezer ember pusztult el a kezük alatt” — áll a már idézett „Halálgyár" című könyvben. Az Oberscharführer úr, akinek nevéhez egy speciális auschwitzi kínzóeszköz — a „Roger-hinta feltalálása is fűződik, békés családapaként élte napjait mint kereskedelmi tisztviselő. Tulajdonképpen csak egyszer árulta el, hogy a náci vér nem lett eredben vízzé. Amikor lánya egy szicíliai férfihez akart feleségül menni és beleegyezését kérte, dühödten kifakadt: „Micsoda szégyen, hogy egy német lány és egy alsóbbrendű fajhoz tartozó senki!.. — Mindennap ő mondta el az asztali imát —■ vallotta kihallgatása során a lánya. Az ájtatos tisztviselő ugyanakkor egy ízben a tábor konyhájába hurcolt egy lengyel papot és saját kezűleg fojtotta vízbe. Dlugiszewszki lengyel tábornokot pedig halálra tiporta csizmáival, és mindennapos szórakozása volt, hogy szülei szeme láttára lőtt agyon kiskorú gyerekeket. Célba lőtt rájuk... De ezek csak egyes esetek, a 4 millió ember halálát előidéző okok a szadista hóhérok minden képzeletet felülmúló fantáziájáról tesznek tanúbizonyságot. Herr Hoffman például szovjet hadifoglyokat meztelenre vetkőztetett, aztán a jéghideg udvaron vízbe állíttatta őket és cigarettázva várta, amíg megfagynak... A jómaduk papa pedig Rapportführer volt és részegen minden keze ügyébe kerülő foglyot, gyerekeket és várandós anyákat ököllel és csizmával intézett el. Auschwitz borzalmaihoz tartozik a náci orvosok koncentrációs táborbeli kísérletezése is. A nácik itt két célt követtek. Az egyik olyan eszköz felfedezése, amelynek segítségével megakadályozhatták volna az úgynevezett alsóbbrendű fajok és népek szaporodását. A másik cél pedig az volt hogy fokozzák saját fajtájuk, az úgynevezett „tiszta északi faj” szaporodását. Az orvosi kísérletek terén elsősorban Mengele doktor neve vált hírhedtté, aki még ma is szabadlábon bújkál. A szadista orvost különösképpen az ikerprobléma érdekelte. Egy velük kapcsolt göppingeni gyógyszertár, amelyet a koncentrációs táborban öszszeharácsolt ékszerek és arany eladása révén vásárolt meg dr. Capesius. latos eset világít rá legjobban jellemére. A vizsgálat alatt levő ikrek csoportjából az egyik gyermek hirtelen természetes halállal meghalt. Felboncolása során mellkasi szerveiben rendellenességet állapítottak meg. A „tudományszomjas’“ Mengele doktor ekkor elhatározta, hogy megállapítja, vajon az életben maradt ikertestvérnél is fellelhető-e ugyanez a rendellenesség. A táborba hajtatott, a gyereket csokoládéval ajándékozta meg, majd azzal az ígérettel, hogy sétára mennek, autójába ültette. A séta a krematórium udvarán végződött, ahol Mengele doktor a gyerekkel együtt kiszállt, elővette revolverét és főbelőtte a gyereket, majd azonnali boncolást rendelt el, hogy meggyőződhessen róla , vajon fellelhető-e nála is az a szervi rendellenesség, mint ikertestvérénél. Ebből a véreskező orvosi stábból most hárman kerültek a bíróság elé: Willi Frank fogász, aki az elgázosított foglyok szájából az aranyfogakat tördelte ki, Franz Lucas, aki az elgázosításnál felügyelt és Capesius doktor, a göppingeni gyógyszerész, aki maga is szívesen kísérletezgetett élő embereken auschwitzi laboratóriumában. A nácik auschwitzi kegyetlenségét még csak megközelítőleg sem lehet érzékeltetni. Az emberiség történelme nem ismer ahhoz foghatót, amit itt éveken át szadista katonák és orvosok Európa népe ellen elkövettek. Nem ismertek kivételt, nem kímélteik sem a csecsemőket sem az öregeket, a várandós anyákat sem a gázzal, injekcióstűvel, tarkólövésekkel, elevenen történő elégetéssel, a legbrutálisabb kínzásokkal irtották az embereket, vagy kísérleteztek rajtuk, miután a munkatáboroklben erejük utolsó cseppjéig kihasználták őket. Nem egy vagy két ember felelős az auschwitzi borzalmakért, s bár a főbűnösök már elnyerték büntetésüket, felelősségre vonni azokat, akik a korbácsot, a pisztolyt, s a halálos injekcióstűt fogták, nem lehet késő ma sem. 20 esztendő múltán sem, még ha „tisztességes polgárok” szorgalmába és szerénységébe bújtatták is egykori szadizmusukat. Ónody György Ma is áll az auschwitzi tábor területén ez az építmény, ahová Oswald Kaduk télen a hideg, nyáron a meleg elöl bújt el, amíg a foglyok órákon át álldogáltak a sorakozó idején. Stark, a kölyökképű SS-hóhér, aki önként jelentkezett hóhér-munkára a hírhedt auschwitzi „halálgyárba”. Tantárgy: a KOMMUNIZMUS Egy évtizeddel ezelőtt még nagy ívben repült volna az USA minden tanára az iskolájából, ha valamilyen formában érinteni merészeli a kommunizmus témáját. Az elmúlt években viszont az Egyesült Államok iskoláiban tanítani kezdtek a kommunizmusról. Harminc szövetségi államban folyik már effajta oktatás: Floridában kötelezővé tették, Kaliforniában és New Yorkban engedélyezték, Georgiában és Louisianában pedig javasolták az iskoláknak. Csak kíváncsiság? A múlt év márciusában McMurrin amerikai oktatásügyi miniszter konferenciát hívott össze mintegy kétezer nevelő részvételével. Arról tanácskoztak, mit és hogyan kell az iskolákban az „amerikai demokráciáról” és a kommunizmusról tanítani. A tanácskozást az tette szükségessé, hogy néhány esztendő óta egyre nő a fiatal amerikaiak, elsősorban a közép- és főiskolások érdeklődése a Szovjetunió és a kommunizmus iránt. Nem hajlandók többé elfogadni a McCarthy-féle egyoldalú antikommunizmust. Nagy szerepet játszik ebben az a mélyreható társadalmi válság is, amely az amerikai négerek szabadságmozgalmában jut kifejezésre. Amikor Salt Lake City tízezer középiskolás diákját megkérdezték például: melyik gazdasági rendszert látja igazságosnak, 44 százalékuk úgy vélekedett, hogy az igazságos gazdasági rendszer „mindenkitől megfelelő képességeket követel és megfelelően elégíti ki igényeiket”. Ez a 4400 diák nem tudta persze, hogy a kommunizmus marxista alaptörvénye mellett szállt síkra. Egy másik közvéleménykutatásnál pedig a megkérdezett diákok 14 százaléka jelentette ki, hogy véleményük szerint a nagyipart államosítani kell. Nyolcvan első féléves főiskolást a kapitalizmus lényege felől kérdeztek. A válaszok között ilyen is akadt: „diktatórikus kormányzási rendszer”. Betiltott előadások A Salt Lake City-i iskolai hatóságok őszinte felháborodással állapították meg végül is, hogy sok diák „tudatlan, zavaros és tévesen tájékozott a szabad gazdasági rendszer jelentőségéről”. Ugyancsak riasztó jelnek tekintették az iskolai hatóságok, amikor a különböző főiskolák diákjai a múlt évben vezető amerikai kommunistákat hívtak meg, hogy beszéljenek a kommunizmusról. Az előadásokon, amelyeket egyes főiskolákon ugyan betiltottak, több tízezer diák vett részt. Nem meglepő, hogy az amerikai iskolákban olyan tantervet dolgoznak ki, amelynek feladata bizonyítani, hogy a kommunizmus rossz, az amerikai kapitalizmus pedig jó. Így például az American Legion, a volt katonák legreakciósabb szervezete olyan ideológiai tantervet követel, amely „elsősorban az amerikai rendszer és annak politikai alapelveit foglalja magában és megmagyarázza, hogy azok miért helyesek; másodszor pedig a kommunista világrendszerrel foglalkozik, s bemutatja, hogy az miért káros”. A szenátusnak az Egyesült Államok „belbiztonságával” foglalkozó albizottsága két esztendővel ezelőtt megvizsgálta, vajon helyes-e bővíteni a közvélemény ismereteit a kommunizmusról. Végül is úgy döntött, hogy a „nevelés irányuljon a túlélésre a világkommunizmus ellen folytatott harcban”. Politikai analfabéták Ennek szellemében például az oregoni iskolahatóságok „a demokrácia a kommunizmussal szemben” címmel dolgozták ki a tanfolyam programját. A program feltételezi, hogy a tanerők tudják, mi a feladatuk. A valóságban azonban nem ez a helyzet. A GlassboroState College elnöke, Robinson megállapította: „Nagyon kevés tanár tájékozott a Szovjetunióról, a marxizmusról, vagy a kommunizmusról. A tanárok e téren politikai analfabéták”. New Yorkban most megkezdték a tanárok előkészítését az új feladatra. Az oktatás színvonalára mutat, hogy a tanárok egész sor írásos anyagot kapnak a katonai információs szolgálattól, az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottságtól és más kormányszervektől, melyek a következő sokatmondó címeket viselik: „Ismerd meg kommunista ellenségedet"; „A kommunista összeesküvés, a világkommunizmus stratégiája és taktikája”; „A kommunista behatolási és agitációs módszerek” és hasonlóak. Több millió fiatal amerikai foglalkozik tehát majd a kommunizmus kérdésével. Sokan fogják olvasni közülük az iskolában a Kommunista Kiáltványt és Hruscsov legutóbbi beszédeit is. A tanárnak az lesz a kötelessége, hogy a tananyag alapján bizonyítsa be a kommunizmus veszélyeit. Csakhogy sok fiatal amerikait bizonyára nem elégít majd ki, amit az iskolában a „kommunizmus” címén neki feltálalnak, hanem miután érdeklődése már felébredt, behatóbban kezd foglalkozni a marxizmus—leninizmussal.