Magyar Ifjúság, 1966. július-december (10. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
SOMOGY A „kamaszkorú" gyár Minden túlzás nélkül az. Egészen pontosan ezen a tavaszon múlt tizenhat éves. A gyermekké válás első lépéséről tán ennyit. Az államosítás utáni kaposvári ruhaüzem huszonöt alapító tagot számlált köztük: Lengyel Nándort, Babai Mártonnét, Németh Nándort, Bodnár Bélát, Juli Józsefnét, Taranyi Jolánt és Müller Lászlót, a „gyár” akkori és mai igazgatóját. A mai gyár már jogosan viseli ezt a címet. Kereken ezerhatszáz embernek biztosít állandó munkát. Számontartják Moszkvában és Kanadában, Brazíliában és Afrikában. Évente 192 millió forint értékű gyermekruhát készítenek. Az exporttermelés 20 millió forintot tesz ki. A gyáralapítókra három dolog jellemző: A kitartás, az akarás és a munkaszeretet. Ők és az általuk kinevelt szakmunkások vezették be a szakma titkaiba az, itt dolgozó sok-sok fiatalt. Mert ebben a gyárban bőven van fiatal. Liliom Lajos főmérnök tájékoztatása szerint a dolgozók ötven százaléka harminc éven aluli. — Hogy rájuk mi jellemző? íme kettejük véleménye. A fiú újdonsült segéd. Hófehér nájlon ingben, nyakkendősen dolgosak a gépe mellett — Szerintem ránk a vidámság a jellemző. Úgyszólván mindegyikünk örökké jókedvű... A lány tiszta, világoszöld köpenyt visel. Olyan kék a szeme, mint nyáron a búzavirág. Betanított varrónő, éppen annyi idős, mint a gyár. — Szeretünk itt dolgozni. Én sohase akarok hiányozni egyetlen napot sem... A főmérnök ezt mondta róluk: — Szerintem nagyon jó generáció ez. Tudja, most mi a divat nálunk? A tanulás. Az elmúlt években ötvenen szereztek ruhaipari technikusi oklevelet. És most is majd minden második tanul valamit, összegezve: Olyan gyerekek, akikre lehet alapozni. Mert ez a gyár ezentúl már mindig nőni fog és jövőben ezekre a lányokra és fiúkra kell számítani. A költő kietlennek, számkivetettnek, árvának, tudatlannak, formálatlannak, szegénynek és szépnek tartotta. Egy olyan kérdést tett föl, amit azóta az iskolákban is tanítanak: „Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt?” fővárosban élő neves író mondta egyszer: „Somogy még nincs felmutatva az országnak”. Ebben a mondatban sok igazság van, mert ahogy itt mondják Somogyországról keveset tudnak a hazában. Azt még talán igen, hogy itt lázadt fel Koppány vezér, de azt már alig, hogy a Párizs által felfedezett matuzsálemi kort megélt festőművész mindig ezt mondogatta a falujában: „Nagyon kell szeretni ezt a szűkebb hazát, ezt a megyét”, hogy Somogy másik nagy művésze három cárnak volt udvari festője, hogy az itt született szántó-vető rasszikus költő miért aggódott a mezei mozgalomért, hogy a magyar paraszt jobblétét akaró Móricz Zsigmond mindig szíves-örömest jött ide. Ennek a megyének egyszer jártak csodájára, mert a „számkivetett” somogyi nép 1919-ben már a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megkezdte a termelőszövetkezetek szervezését. Itt mondta a „Szegények és árvák” mártírhalált halt hőse: „Siratni csak hazát lehet”. Ez az ország legnagyobb területű megyéinek egyike. Területe 6085 négyzetkilométer, lakosainak száma megközelítően 368 000. Hazánk leggyérebben lakott megyéje. A legtöbben innen vándoroltak el. Az utóbbi két évtized fejlődése itt is sok változást hozott. Most két éve új jelmondatot alkottak itt: „Tegyünk többet Somogyért!” Az itteniek azóta így dolgoznak. A névrekorder falu kincse Mandulás hegyek, lágyan hajló dombok ölén fekszik a falu. Azt tartja a szólás, hogy három kincse volt: asszonya, temploma, bora. Mind a három régi kincs. Megsárgult tekercseket, fontosokat bújó, tréfáskedvű borimádók állítják, hogy ők egyenesen Árpád vezér pogányainak utódai. Mesélik, hogy a pogány törzsfők itt áldoztak Valahol fehér lovat (meg is van az áldéké), mert az itteni bor tüze szerelmes pogánykodásra gyújtotta őket. A borimádók mondják, hogy a három kincs tulajdonképpen egy: a bor. Mert a bortől szépek az asszonyok, és a bor miatt építettek ide templomot a szerzetesek. Bizonyságul elém tesznek egy régi iratot. Benne ez a mondat: „Egri vini kúra." A kincset érő bor tette híressé Kőröshegyet. Ezt a falut fölégette a tatár. Újjáépült. Háromszáz esztendővel utóbb feldúlta a török. Csak romok maradtak. Füstfelhő a völgyben és korom. Ha új házat építenek, és ásót nyomnak a földbe, csontot ér a vas, mert majd minden ház temető volt akkor. És ismét új lett. Mindig. Segítette újjászületni kincset érő bora. Ennek a falunak harminchét neve volt. A harmincnyolcadik maradt meg. Ez a rekord tán az egész világon egyedülálló. Amikor az alkoholizmusról érdeklődtem, kinevettek: — Nálunk nincs ilyen. A bortermelő gazda vigyáz magára ... Az átlagos életkor csaknem hetven év. Nagyon sok a nyolcvanon felüli ember. Azt mondják, ezt is a bor teszi. A bor. Akárhol kezdjük, mindig ide kanyarodunk vissza. Milyen hát ez a kincset érő köröshegyi bor? Zamata egyedülálló. Ebben is van etilalkohol, glicerin, borostyánkősav, cukor, nitrogén, kálium, vas, szín- és illetanyag, mint minden jó borban. De van még benne valami, ami hiányzik a tokajiból, a somlóiból és az egriből. Magába szívja a hegy különös zamatú mandula aromáját. És ez teszi kinccsé. Mert ilyen sehol másutt nem terem. A mandulás hegyen találkoztam egy emberrel. Olyan dolgokról beszél, ami jobban tüzesít, mint a bor. Arról, hogy lerakták az első próbakövet. Olyat tettek ezen az erodált, mandulazamatot adó pannonhomokon, amire Köröshegytörténetében még nincs példa. Száz hold olaszrizlinget telepítettek két tagban. És folytatják a munkát, összesen 450 holdat akarnak. A közösben és mindenki akarja. Olyan kincs lesz ez, amilyen még nem volt, ötmilliót hoz majd évente. Beesteledett. A hegyre is felszökött az alkony. A pincében repdeső gyertyalány birkózik a sötéttel. A legősibb család büszke Dani bácsija kínál az aranysárga kinccsel. Régiből, újból. Hogy buzdítson, nótára gyújt. Szép szerelmes dalra. Mert pogány ő is. Azért maradt fiatal... A Baláta tó Európa egyik legszebb ősláp rengetege, ahol számos különleges növény- és állatfajta talál otthonra Illatok földjén Ennyire illatos határ csak egy van az országban. Úgy tetszik mintha valaki tréfából dézsaszám öntötte volna kölnivízzel. A valóságban apró és nagyobb bokrok, a domboldalak sötét és világoszöld növényei árasztják ezt a bódító illatot Daránypusztán. Egy öreg tudós, DR. RITTER A GYULA javaslatára telepítették ide ezeket a növényeket. A domboldalak titkainak öreg ismerője hosszú éveken keresztül kilincselt a különboző hivatalok ajtaján. Mar mar égető lelkesedéssel beszélt, de nem tudott meggyőzni senkit. Mondta, fáradlatatlanul sorolta az érveit: ,»Higgyenek nekem! Olyan területre bukkantam Somogyban ahol világhírű illő-olaj kultúrát lehet teremteni. Ha azonnal munkához látunk, idncsesbányat csinálunk .. Hitték is, meg nem is a nagy szavakat, így lömtént, hogy jóval későb, 1954-ben telepítette, az első Nagyokat nevettek akkor az itteni emberek. Nem tudták elképzelni, hogy mit akarhat az öreg tános olyan földön ahol még a fű sem terem, amit meg a birkák is messze elkerülnek. Csak a tudós mosolygott boldogan, mert végre valóra válthatta, amit az esze és a szíve sugalmazod. Mert megtette a magáét: küzdött, kilincselt, ami akart. A bizonyítás után hét millió palántát ültettek évente a dombokon. Ma csaknem ezer holdon, mintegy húsz féle illó-olaj növény pompázik a határban. Ha termőre fordul, minden tábla után 25 millió forint bevételre számítanak. Az itt párolt olaj a világpiac legkeresettebb cikkei közé tartozik. A vendég szemével A vendég tulajdonképpen magyar. Negyvenhárom éve hívják így: Chas E. Somogyi. Címe: Associates Kemper Lane Hotel Apt. 592. Cincinati 6. Ohio. A keserűségben bujkáló remény sodorta ki a századforduló után a ,,szerencse földjére”. Atlétatermetű fiatalember volt amikor elment. És szegény. Csak akarata és szorgalma volt. Itthagyta első nagy szerelmét, itt a szegénységet és kiment Amerikába szerencsét próbálni. Súlyos beteg volt, mármár búcsúzott az élettől, amikor levelet kapott Kaposvárról. Az egykori gimnáziumi iskolatársak írtak. Hívták, hogy jöjjön haza az 50 éves érettségi találkozóra. Ez a levél többet ért mint a legdrágább szerűm. Ez a levél hitet és erőt tudott adni. Mister Chas E. Somogyi repülőgépbe ült és hazajött az ötvenéves érettségi találkozóra. Úgy jött haza, mint nagyon gazdag ember." Ott voltam a Béke étteremben az esti találkozón. Tizenketten vacsoráztak együtt. Csupa színezüst ember. Jó Néztem az arcokat az alma mater tantermében. Könnypárásak voltak a szemek. Egymás után hangzottak el a megemlékezések, végezetül az iskola igazgatója beszélt. Az öreg amerikás áhítattal hallgatta. Egyetlen mondatot jegyzett föl: „Kétezer százalék. És utána a kérdőjelek: Fantasztikus! Hihetetlen!” Később elő is rukkolt vele, a gimnázium igazgatója mosolyogva válaszolt: — Higgye el nincs szándékomban félrevezetni önt. Tény, hogy ma kétezer százalékkal többen járnak középiskolánkba mint ötven évvel ezelőtt. . . Akkor így mondta az amerikái magyar: „Elnézést kérek, nem tudom elhinni . ..” Három esztendeje volt ez a látogatás.Mr. Somogyi a búcsúzásnál ezt mondta nekem: „Ne haragudjon, most nem mondok véleményt. Ha minden leülepszik bennem, tollat fogok és papírra vetem”. Jó fél évvel utóbb kaptam meg a levelét. Hat sűrűn teleírt oldalt. Idézek belőle: „Én jó mérnök lettem, nagyon is elismertek itt Amerikában. De az én eredményeimhez nagyban hozzájárult az az alap, amit hazámban, szülővárosomban kaptam. Én a magyarságomat sohasem tudom elfelejteni, mert az tett engem egész emberré . . . Megszépült, nagyot nőtt a városom. És amint láttam, épül szépül minden somogyi falu. Emberré vált a somogyi munkás és paraszt. Az én . Szülővárosomban negyvenötezer egyenrangú polgár próbál jobban élni. Óriási a fejlődés és ahogy láttam, napról napra többet tesznek. Szerintem a magyar fiatalság jövője fényesen ragyog. Láttam kiborítakozóban egy jobb jövőt, egy minden korábbinál emberibb szülőföldet, egy boldogabb várost. . A levél végén azt kérte Mr. Somogyi, hogy esetenként tájékoztassam szülővárosa életéről. Ezúton a nyilvánosság előtt teszek eleget a kérésének. Kezdem tán azzal, hogy azóta megszületett a város ötvenezredig állampolgára, hogy új városrész épült a park fölött, hogy ötszázan teremtettek három év alat saját erőből családi otthont, hogy a város azóta létesült két felsőoktatási intézménye nyolcvan fiatalt bocsát évente a szárnyaira, hogy új gyár született a toponári út mellett, hogy a megye vezetői minden eddiginél többet akarnak tenni a fejlődésért, hogy a Cserben liget készül, hogy a kaposvári üzemek termékeit húsz országban ismerték meg mostanában. És befejezem ezzel: negyvenötéves korában orvosi diplomát szerzett az egyetemen egy kaposvári munkás aki huszonötévesen a nevén kívül semmit sem tudott leírni. Írta: Németh Sándor A 13. forduló kérdései: Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke: 1 Ki volt Kaposvár világhírű festőművésze? 2 Kit választottak meg 1869-ben Kaposvá képviselőjévé? 3 Ki volt a leghíresebb törökverő Somogy várkapitány? Szabó István, a Kaposvári Csíky Gergely Színház színművésze: Hol voltak besenyő telepek Somogyban? Mikor alakult meg Somogy megye direktóriuma a Tanácsköztársaság idején? Mikor járt Ady Endre Kaposvárott? 4 5 6 Dr. Szíjártó Árpád, kórházi adjunktus. 7 Ki volt a mikrobiológia magyar úttörője és a hazai közegészségtan megalapítója? 8 Melyik lapot szerkesztette Vikár Béla? 9 Melyik somogyi származású festőművész alkotása A rombolás géniuszának diadala című olajfestmény? Nógrád megye nagy lépést tett a győzelem felé A tizenegyedik forduló helyes megfejtései: 1. 1950—1951, 2. 9 nappal. 3. Jánossy, 4. Petőfi Sándor, 5. 1935, 6. Tar István, 7. Ipolytarnóc, 8. Veres Palne és Szontágh Pál, 9. Vizitke, kacamajka. A forduló telitalálatas megfejtői között — sorsolás útján — egy-egy 100 forintos könyvutalványt nyert: Czégé Imre és Gyula, Szolnok, Ságvári krt. C/3„ Zsoldos Árpád, Budapest, XI., Hamzsabégi út 17. A tizenegyedik forduló további eredményei: 1. Nógrád 647, 2. Vas 72, 3. Fejér 53 telitalálattal. BUDAPESTI KERÜLETEK: 1. VII. ker. 20, 2. XI. ker. 13, 3. X. ker. 12 telitalálattal. A TIZENEGY FORDULÓ ÖSSZESÍTETT EGYÉNI VERSENYÉBEN 99 találatot értek el. Bazsó László, Nagybátony, Boda Ferenc, Szolnok, Cserkuthy Emőke, Balatonszabadi, Cserkuthy Sándor, Csősz, Fábri Györgyné, Salgótarján, Molnár László, Salgótarján, Szopkó József, Salgótarján, Tors Hanna Salgótarján. 97 találatot értek el: Benke Tibor, Vasvár, Körösi Jenő, Székesfehérvár, Molnár László, Salgótarján. 90 találatot értek el: Albert Attila, Budapest, Balatoni Endre, Pécs, Begyitó István, Salgótarján, Bodnár Károly, Budapest, Dénes Ilona, Szombathely, Fok Valéria, Szombathely, Jánosa Klára, Hat másikér: Körmendy Győző, Szombathely, ifj. László Zoltán, Budapest, Pusztai Márta, Szombathely, dr. Róna György Budapest, Ubitz Gabriella, Körmend. MEGYÉK: 1. Nógrád 181, 2. Fejér 502, 3. Vas 359, 4. Veszprém 285, 5. Baranya 73, 6. Szolnok 65 telitalálattal. BUDAPESTI KERÜLETEK:1. vII. ker. 75, 2. XI. ker. 54, 3. X. ker. 50, 4. VI. ker. 36, 5. IX. ker. 26, 6. XII. ker. 22 telitalálattal. HELYREIGAZÍTÁS: A 40. számban a kilencedik forduló helyes megfejtései között Veszprém megye összesített találatainál sajtóhiba történt, az elért 195 telitalálat helyett 295 jelent meg. Ezért elnézésüket kérjük, így a 9. forduló után ■ megyék állása a következő volt: 1. Nógrád 438 , 2. Fejér 350, 3. Vas 240 , 4. Veszprém 195. A 10. forduló után (41 szám) pedig: 1. Nógrád 534, 2. Fejér 44®, 3. Vas 287, 4. Veszprém 284. tiki 1 értékre lel... A fülkében a gyári portás unatkozik és ci- A fülkében a gyári portás unatkozik és cigarettázik. A reggeli lapból már elolvasta, ami számára érdekes, beszélgető partnere nincs, kinéz az ajtón az óriási hársfák felé, melyek alatt apró tavacskákban csillog a tegnapi eső. Amikor belépek, várakozóan néz rám. — Kármánt keresem. — Melyiket? — Miért, hány Kármán van itt? — Négy. — A lakatossal szeretnék beszélni. Nevet , látszik rajta, hogy élvezi a helyzetet.— Ezzel még nem lettünk okosabbak. Mind a négy lakatos. — Testvérek talán? — Azok. — A brigádvezető Kármánt keresem. — Az már más. Várjon. Szólok az Attilának, őt ismerem hírből. Míg telefonon keresik, eszembe jut, amit Kármán Attiláról előző este egy ismerősömtől hallottam. „Olyan, mint Pióker Ignác.” Munkaszeretetet, szakmához való ragaszkodást, megbízhatóságot emlegetett. Várom, hogy jöjjön, kopogtatnak is az ajtón, belép egy fiatalember, de nem ő az. Az egyik öccse, Árpád. Alacsony, kicsit hajlott, ujján sárgállik a nikotin. Azt mondja: — Jöjjön velem, várnia kell, mert az Attilának még be kell fejeznie valamit. Végigmegyünk a szűk és zsúfolt gyárudvaron. Alkatrészek, félig kész munkák, lemezek, hegesztőpisztollyal hajlongó alakok, műhelyekből kiáramló zaj. Az udvar mélyén egy keskeny épület csendes szobájában ülünk asztalhoz. — Ez volt az irodám tegnapig — szól Árpád. — De leköszöntem. Én voltam a szakszervezetis. — Most mit fog csinálni? — A tmk vezetését bízták rám. Örülök neki. Jobban érzem magam ebben az overallban. Újra olyan vagyok, mint ők. — Kikre érti? — A testvéreimre. — Talán nem nézték jó szemmel? Legyint és látom, hogy nagyon őszintén mondja: — Az iroda légköre is más és a műhelyé is. Ha az utóbbit nagyon megszokta az ember, s elkerül onnan, olyan nosztalgiával gondol vissza rá, mint a gyerekkorára. A négy Kármán históriája egyre jobban érdekel. Úgy érzem, van valami nagyon is érdekes a négy testvér „lakatosságában”. Árpád közlékeny és nyílt ember, hamar barátkozik, gyórem és pontosan felel a kérdésekre. Dunaharasztiból kerültek ide, Egerbe. — Miért választották mind a négyen a lakatosszakmát? A járatlan ember, ha valahol kuriózummal találkozik, az az ilyen kérdésre valami meghökkentő választ szeretne kapni. Árpád meg csak ennyit mond: — Mert meg kellett élni valamiből. Ebben a pillanatban leegyszerűsödik minden. Elég egy mondat, hogy az ember érezze: az életet szigorú törvények igazgatják. Rövid történet következik az apáról, aki asztalos volt Dunaharasztiban, és aki azt szerette volna, ha fiai is az ő mesterségét választják. Egy pinceszerű helyiségben, nagy, jól felszerelt műhelyről álmodozott, melyben ő és a fiai dolgoznak. Gyerekjátékokat készítenek majd, rengeteg gyerekjátékot — máig sem mondta el, miért. A háború után gondolta ezt így, amikor egy pár csirkéért zakót, egy zsák krumpliért aranygyűrűt lehetettkapni. Akkor a világ nagyon keveset törődött a gyerekjátékokkal. Élni kellett. A Kármán családnak is. És egyszer csak elköltöztek Dunaharasztiból. Attila katona volt Egerben, megnősült, letelepedett. Munkát vállalt a Lakatosáru Gyárban. Itttanult szakmát, s hívta a többieket is. Jöttek. Árpád még ennyit tesz hozzá: — Én repülni szerettem volna, de nem lehetett. Lakatos lettem. — Elégedetlen? — Nem. Nincs olyan munkahely, ahol az ember ne tudna valamit felmutatni. Valami speciális értéket, melyet minden munka magában rejt. — Nem mindenki találja meg. — Aki mechanikusan dolgozik, mint egy gép, az nem. Az csak egy jellemző vonását ismeri a munkának: a szükségszerűséget. De ha valaki értékre lel, az megtervezheti maga körül a világot. — Nem vágyott többre? Maga elé néz és csendesen szól. — Rendezett körülmények között élek, házasságom túlságosan is jól sikerült, szeretem a munkámat, tanulok. Biztonság van körülöttem odahaza és a műhelyben. Azt hiszem, ezzel elmondtam mindent. És ez az, ami Attilának is megvan. — Ő milyen ember? — Szigorú. És rendkívül igényes a munkában. —... Nem folytatja, mert belép az „érdekelt”. Szigorúságát nem tükrözi az arca. A szeme barna és nagyon tiszta, haja ritkás, beszéde halk. Inkább félénknek hat. — Igaz, hogy ön szigorú ember? Alig észrevehetően elmosolyodik. — Attól függ, miben? A munkában igen. Nem szeretem, ha valamit elnagyolnak. — Mióta brigádvezető? — Nem tudom. Sok éve. Azóta már ötször is kicserélődtek a tagok. Mindig újakat tanítok be. ATTILA — Azt mondják, ön a gyár egyik legjobb szakmunkása. Nem próbálták még „kiemelni”? — Volt róla szó, de én hallani sem akartam róla. — Mennyit keres? — Mikor hogy. Volt olyan hónap is, amikor többet kerestem, mint az igazgató. — Milyen embert nem szeret? — A trehányt, a részegest, a fecsegőt és azt, aki nem őszinte. — Milyen a viszonya az emberekhez? — Nem szeretek kiabálni. Inkább többször is megmondom, hogyan csinálja. — Mi az életelve? — Az, hogy az ember a körülményeihez képest éljen ésszerűen. Legyen szigorú magához. Távollévő két öccsére, Győzőre és Bélára gondolok. Vele dolgoznak, az ő brigádjának tagjai. Vajon ők is ezt vallják? Mit sikerült megérteniük bátyjuk törekvéseiből? — Az öccseivel elnézőbb vagyszigorúbb, mint a többiekkel szemben? — Az utóbbi. Pedig nem rosszabbak másoknál. — Milyen munkát szeret a legjobban? — A bonyolultat. Az olyat szeretem, amelyik próbára tesz. Ha már elkészültem vele, akkor elégedett vagyok. Elégedett, mint hét végén. Feleségével, fiával beülnek a kocsiba és járják az országot. Legjobban a hegyeket szereti. Labdázik a kisfiával, míg főz az asszony, szakkönyveket olvas, barkácsol valamit, amire szükség van a ház körül. Jár kiküldetésbe, mint a gyár szerelője, nemrég Jugoszláviában volt. Ez minden. Ez a szigorú elvek szerint élő, zárkózott ember azonban, úgy érzem, nem mondott még el mindent. Valamit akarva-akaratlanul elhallgatott — Mivel magyarázza, hogy öccsei is lakatosok lettek? Ebben a gyárban, az ön keze alatt? — Nem tudom. — Ön hívta ide őket. Mit mondott nekik? — Semmit. Azt, hogy megtanítom őket dolgozni. Béla, aki táncolni szeret, rajong a gitárért és a mai tizenkilencévesek divatos frizuráját viseli, sokáig hallgat, amikor arról kérdezem, ki a kedvenc sztárja. Egyszercsak így szól: — Az Attila. Persze, ő nem sztár, de akkor is ő. Pokolian tud. — Azért, mert tud? — Nemcsak azért. Nem engedi, hogy linkeskedjünk. Győzőre nézek, mert ez a többes szám rá is vonatkozik. Szégyenlősen mosolyog. — Nekem is ő ébresztette fel az önérzetemet. Azt kérdezte, hogy élhetek annyira igénytelenül? Magyarázott nekem sok mindenről, elhitette velem, hogy jó képességeim vannak és ő majd szakmára tanít. Segédmunkás voltam akkor a téglagyárban. Hallgattam rá és ide jöttem, így lettem lakatos. És szeretnék vele együtt dolgozni, amíg lehet. Amikor eljöttem, Attila egy műszaki leírást tanulmányozott. Árpád a műhelyben beszélgetett valakivel. Győző rágyújtott és tüzet kért a szomszédjától, Béla valamin dolgozott és dúdolt. A szűk és zsúfolt gyárudvar zajos volt, a fülke ablakából a portás megint a hársfákat nézte. Én meg arra gondoltam, hogy nem egyszerű „kivételes eset” a gyárban ez a négy lakatos... Hankoczi Sándor (Fotó: Csuzi) IfYÚZY BÉLA I:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy folyó hó 24-én, délelőtt 10 órától Budapest VI., Lenin körút 92. szám alatt levő EZERMESTER BOLTUNK ISMÉT VÁSÁRLÓINK RENDELKEZÉSÉRE ÁLL Híradástechnikai cikkek, barkácsoló áruk és modellezéshez szükséges anyagok nagy választékban SZERETETTEL VÁRJUK ÚJONNAN ÁTÉPÍTETT BOLTUNKBAN Ezermester és Úttörő Bolt V.