Magyar Ifjúság, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-05 / 14. szám
EGYETÉRTÉS A Vendéglátóipari Dolgozók 61 éves sportegyesülete. 1907-ben alakult s a hatvanadik születésnapra valóra vált a régi álom: a labdarúgó-csapat bekerült a legjobbak osztályába. Az évtizedek folyamán mindig jó erőket felvonultató labdarúgó-csapat 1957 után indult el nagy léptekkel. 1958-ban, mint NB III-as klub, házasságra lépett a soroksáriakkal. Azóta Soroksár a klub főhadiszállása és évről évre ütőképesebb lett a gárda. Valami furcsa véletlen folytán páros években mindig a kiesés ellen kellett harcolniuk, páratlan években pedig a bajnoki címért futottak versenyt. E tekintetben a múlt és a jelenlegi esztendő is hitelesen igazol: tavaly, páratlan évben bajnokságot nyertek az NB I B-ben, az idén pedig páros esztendőben a kiesés elkerülése a cél. A csapat elismert edzőjének, a hajdani kitűnő Ferencváros játékosnak tettük fel tizenhat kérdésünket-: Milyen elképzelésekkel indultak el az NB I-ben? — Újoncnak sok célkitűzése nemigen lehet. Az volt és maradt is a vágyunk, hogy bentmaradjunk. Számításaink szerint a vágy megvalósításához 25—26 pont szükséges, ennek megszerzésére képes az együttes. O Öt fordulóban hat ponthoz jutottak, ezek után is csak a kiesés elkerülése a cél? — Igen. Őszintén szólva a rajt előtt is hat pontot reméltünk az első öt mérkőzésből. Eddig tehát a tervek szerint haladunk. A tavaszi idényben még 11—12 pontra lenne szükség ahhoz, hogy nyugodt ősz elé nézzünk. Az Egyetértés 6 pontja vegyes benyomásokat keltett. Beszédtéma az 1:0-ás gólarány. Miért? — Az 1:0 és a 6 pont együttesen bizony furcsán hangzik. Az eddigi mérkőzéseken csak védelmünk tett ki magáért, a csatárok bárhogy akarnak, képtelenek eredményes játékot mutatni. Támadósorunk egyelőre a felét nyújtja annak a teljesítménynek, amire az NB I B-ben képes volt. Ez az NB I-ben érthetően kevés. Helyzeteink a mérsékelt csatárjáték ellenére is voltak, ha csak egy részét kihasználjuk, már 6—7 góllal rendelkeznénk. A sok 0:0-ban talán a túlzott biztonsági játék is ludas? — Nem vagyunk bunker csapat, nem állunk be védekezni, s nem igaz az sem, hogy rutinos labdarúgóink „biztos, ami biztos” elméletből indulnak ki. Védelmünk kitűnően működik, csatársorunk pedig még nem talált magára. Ez az igazság a gólnélküli döntetlenek körül. Várható változás? — Tapasztalt játékosaink is bizonyos fokú lámpalázzal harcoltak az első mérkőzéseken. A jó rajt önbizalmat adott mindenkinek, s biztos vagyok abban, hogy rövidesen tetszetősebb és eredményesebb lesz az Egyetértés játéka. · Hogyan férnek meg egymás mellett a több klubból igazolt játékosok? — A csapat baráti szellemére nincs panasz. Már a korábbi években egységes gárda alakult ki, s az NB I-be igazolt új fiúk is szinte egyik pillanatról a másikra szoros barátságot kötöttek. A rutinos játékosok tudják, hogy a cél közös, csak egymást segítve lehet a célokat megvalósítani. Mi mást hallottunk. Például azt, hogy több olyan játékos elégedetlen, aki oroszlánrészt vállalt az NB I-be jutás kiharcolásából? — Gondolom Szántairól és Némethről van szó. Érdemeik a tavalyi bajnokságból hervadhatatlanok, akárcsak Ficzeréé és Pagelláé. Úgy láttuk, hogy még nem érték el tavalyi formájukat, ezért szorultak ki pillanatnyilag a csapatból. Még nagyon sokszor játszanak az első csapatban, mint ahogy csereként már eddig is beugrottak. A közös célról esett szó. Mi a közös cél, konkrétabban? — A közös cél a csapat sikere, a bentmaradás. Ezenkívül valamennyi játékos közös célja a bizonyítás. Több olyan játékos került hozzánk, akiről már-már lemondtak korábbi egyesületükben. Most, hogy más színekben, újra a legjobbakkal versengenek, bizonyítani akarják tudásukat. Választ akarnak adni korábbi csapatuknak, hogy a róluk alkotott vélemény elhamarkodott volt. — Az Egyetértés a legidősebb átlagkorú csapat az NB I-ben? — Ezt még nem számítottuk ki, de kétségtelenül magas a korátlag. Az általában szereplő együttes átlagos életkora 29 év felett van. Szerencsére a pontokat nem az évek, hanem a játék után adják. Ettől függetlenül a jövő érdekében természetesen cél a fiatalítás. Igaz a mondás, hogy az Egyetértés csak idegen csapatokból él? — Játékosaink többségét más klubból igazoltuk, de azért mi is rendelkezünk saját nevelésű labdarúgókkal. Harangi és Mészáros, az ifjúsági válogatott kapus nagy reménység, úgyszintén Siklósi, Kecskés és Királyhegyi is. Hogyan látja, mi a különbség az NB I, B és az NB I között? — Lényegesen nagyobb, mint egy évvel ezelőtt gondoltuk. Az NB I-esek sokkal képzettebbek, rutinosabbak és taktikailag érettebbek. S miért rosszak mégis a mérkőzések? — Az egész világ labdarúgása bizonyos válságban van. A tetszetős és az erőfutball közötti küzdelem még nem dőlt el. A szép játék ma már egymagában nem elég. Kell izgalom és harc is. Idő szükséges, amíg a három tényező megfelelő keverése menni fog... Melyik csapat lesz a bajnok? — A Ferencváros, az V. Dózsa és a Vasas külön versenyt fut. Az MTK és a Bp. Honvéd, ha nem is szólhat bele küzdelmükbe, kellemes meglepetéseket okozhat. " Kiket ajánlana csapatából a válogatottba? — Mátrait feltétlenül. Kitűnő formában van, nagyon felkészült a bajnokságra. Valamelyik válogatottban helyet érdemelne Landi és Sátori is. Harangitól kiugrást vártam, az NB I-ben azonban gátlásokkal küzd, tavaly ajánlottam volna, idei játéka viszont nem jogosít fel erre. — A soroksári pálya alkalmas nagy mérkőzésekre? — Közös összefogással jelentősen javul a helyzet, de még sokat kell tenni ahhoz, hogy közepes NB I-es legyen ... A soroksáriak és a vendéglátóipari dolgozók kitartanak a csapat mellett? — Szurkolóinknak sokat köszönhetünk, várjuk további buzdításukat, lelkesítésüket. Nincs külön soroksári és vendéglátóipari, egy nagy családba tartozunk. Piros-fehér zászlókkal kísérnek mérkőzéseinkre. A szurkolók lelkes buzdítása az egyik biztosíték lehet arra, hogy bentmaradjunk az NB I-ben. O 6 Az Egyetértés legénysége (balról jobbra, álló sor): Komorettó Béla edző, Sátori Imre (1937), Józsa Sándor (1939), Mátrai Sándor (1932, 80), Kiss János (1938), Landi Ferenc (1939), Szántai László (1943), Varga Gyula (1940), Perecsi Tibor (1941), Thoman Antal másodedző. Guggol, balról jobbra: Galambos Antal (1941), Gór Lajos (1941), Németh Lajos (1938), Halápi István (1939), Vári György (1937), Harangi József (1943), Laczkó Mihály (1940), Pál Tibor (1935, 1). (Zárójelben az első szám a születés évét, a második a válogatottság számát jelzi.) Fotó: Gerda Pál Szabad időben, kirándulásra, napi használatra ideális közlekedési eszköz a TÁTRÁN 125 cm3 ROBOGÓ A megbízható motor, a könnyű kezelhetőség, elektromos önindító, a szélvédő, a ruhavédő burkolat élvezetessé teszi az utazást! VÁSÁROLJON TATRAN-ROBOGÓT A KÉR AVILL-BOLTOKBAN, JÁRMŰSZAKÜZLETEKBEN, ÁRUHÁZAKBAN ÉS A CSEPEL MINTATEREMBEN, BUDAPEST VI. BAJCSY ZS. ÚT 59.