Magyar Ifjúság, 1968. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-05 / 14. szám
17 VB-láz Nincs megállás a pezsgő nemzetközi labdarúgó életben. Az elmúlt hetekben a klubok rangos nemzetközi kupaküzdelmei tartották izgalomban Európa-szerte a szurkolók millióit. Szerdától a válogatottak veszik át ezt a szerepet. A londoni Wembley-stadionban, a 6:3 és a legutóbbi világbajnoki döntő színhelyén a világbajnok Anglia és a Nemzetek Kupáját védő Spanyolország mérkőzésével megkezdődött a kontinens nyolc legjobb válogatottja között a csatározás a júniusi elődöntőbe jutásért. A szerdai angol—spanyol után szombaton Marseille-ben Franciaország—Jugoszlávia, vasárnap pedig Szófiában Bulgária— Olaszország mérkőzés következik, ugyancsak az elődöntőbe jutásért. Amikor már nagyjából eldőlt a továbbjutás kérdése az említett hat válogatott között, akkor lépünk mi színre, május 4-én a Szovjetunió ellen. Újra napirendre került az Európa-bajnokság. Az elmúlt héten, amikor Spanyolországban jártunk a Ferencvárossal, ott is úton-útfélen szóba került az EB. Az újságírók, rádió és televíziós riporterek kivétel nélkül a Ferencváros—Bilbao esélyek után arról faggattak, melyik négy csapat kerül tovább az Európabajnokságon. Beszéltem spanyol labdarúgó vezetőkkel, a válogatottban számításba vett Babaojátékosokkal, mindenki valósággal lázbajött, ha az EB-ről esett szó, így mindjárt elöljáróban megállapítható, hogy az első labdarúgó Európa-bajnokság óriási siker aratott, bevezetése az Európai Labdarúgó Szövetséget (UEFA-t) igazolja és dicséri. Visszatért az országok közötti mérkőzések érdekessége, valóságos világbajnoki hangulat uralkodik. Bizonyára a nagy érdeklődés még csak fokozódik a következő hetekben. Már a csoportmérkőzések feje tetejére állítottak mindent. Az 1966. évi világbajnokságon második NSZK és harmadik Portugália nem jutott 1967-ben az európaiakkal vívott küzdelemben a legjobb nyolc közé. A világbajnok Anglia ugyan csoportelső lett, habárait azonban a skótok alaposan megtépázták. Bécsben vereséget szenvedett a Szovjetunió, mi kikaptunk Lipcsében, botladoztak az olaszok, bolgárok, franciák, spanyolok és jugoszlávok is. Ezek után ki mer tippelésre vállalkozni? A meglepetés a négybejutásért soron következő mérkőzéseken is a levegőben lóg. A papírforma Anglia, Olaszország, Jugoszlávia és a Szovjetunió mellett szól. Spanyolország, Bulgária, Franciaország és Magyarország továbbjutása meglepetés lenne. Meglepetés volt eddig is, biztosan lesz a most következő hetekben is. Papíron sohasem dőlt el egyetlen mérkőzés sorsa sem. Éppen bilbaói kirándulásunkból és sikerünkből kiindulva egy hatásos recepttel szolgálhatok. A meglepetésnek, a győzelemnek a határtalan lelkesedés, töretlen küzdőszellem az előfeltétele. Éppen ezért nem félek válogatottunk küszöbön álló nagy erőpróbájától. Egyre biztatóbb a számításba vett játékosok teljesítménye és győzelem utáni vágya is. Erre a kettőre pedig lehet építeni. A magyar labdarúgás számára az utóbbi időben a négybe jutás sehogysem akart sikerülni. A négy előtt csúszott el a Vasas a Benfica ellenében, az U. Dózsa a Közép-európai Kupában, a Ferencváros pedig a Vásárvárosok Kupájában végre ledöntötte ezt a falat. Két csapatnak már sikerült, s van egy régi mondás: három a magyar igazság ... 1A PÁLYÁÉRT KÖZEPÉRŐL Altot MrMn rovata Ragyogó olimpiai hagyományok Az olimpia évét éljük. Ez tükröződik a szerkesztőségünkbe érkező levelekből is. Halomszámra kapjuk az érdeklődő sorokat, amelyekben olvasóink az olimpiai hagyományainkkal kapcsolatos kérdésekre szeretnének választ kapni. A levelek alapján csokorba gyűjtöttünk néhány kérdést, amelyekre az alábbiakban válaszolunk. — A magyar sportolók a felszabadulás előtt is sikeresen szerepeltek az olimpiákon. Hogyan aránylik részvételünk — mármint a szocialista Magyarország részvétele — az előzőekhez? — Kétségtelen, hogy a magyar sportolók a felszabadulás előtt is jelentős szerepet játszottak a világ legnagyobb sportversenyén az olimpián. A második világháború előtt megrendezett tíz olimpiai játék közül kilencen részt vettek hazánk képviselői is. Az 1920-as olimpiára, mint a központi hatalmak (az első világháború kirobbantói tagja, Magyarország nem kapott meghívást. A kilenc játékon összesen hétszáztizenegy magyar versenyző vett részt. A felszabadulás utáni öt játékon viszont kilencszázhét magyar sportoló állt rajthoz. — Melyik sportág volt a legeredményesebb a felszabadulás után? Melyik nyerte a legtöbb aranyérmet? — A vívóké a babér. Tizenhárom aranyérmet nyertek. Utánuk a tornászok következnek hét, majd az ökölvívók és birkózók öt-öt aranyéremmel. Megjegyezzük, hogy amióta a modern olimpiai játékokat megrendezik a művészeti versennyel együtt összesen nyolcvanöt aranyérmet nyertünk. (A művészeti aranyérmet Hajós Alfréd szerezte az 1924-es Párizsi olimpián.) Ebből a felszabadulás után ötvenegy első hely került hazánkba. — Melyek voltak a legváratlanabb győzelmeink? — Fogas kérdés. Attól függ, milyen szemszögből nézzük. A külföldi sajtó gyakran eltúlozta a magyar versenyzők szereplésével kapcsolatos kommentárokat. Az ő szemükben több magyar győzelem meglepetésnek számított. Viszont a magyar sportvezetés nagyon körültekintően mérlegelte és mérlegeli a helyzetet az olimpiák előtt. Elsősorban azokat a sportolókat válogatják be a küldöttségbe, akik az első hat hely egyikére esélyesek. Márpedig, aki figyelemmel kíséri a sportot — különösen a nagy nemzetközi vetélkedéseket —, tudja, hogy az egyre inkább kiegyenlítődő mezőnyben csupán minimális különbségeken dől el a helyezések sorsa. Mégis melyeket tekintjük a legváratlanabbnak? Londonban : Gyarmati Olga (távolugrás), Csik Tibor (ökölvívás harmatsúly), Pataki Ferenc (torna mű-szabadgyakorlat)győzelmét. Helsinkiben: Csermák József 60,34 méteres teljesítményével a világon először szárnyalta túl a bűvös hatvanas határt, ma Zsivotzky edzője, öttusa csapatunk (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár, Szondy István) győzelmét. Úszóink négy aranyérmét nem számítjuk ide, hiszen abban az időben — ha a külföld nem is —, mi tudtuk, hogy a Margitszigeten valami új „forr a vízben” Melbourne: itt inkább negatív előjelű váratlan események történtek, amelyeknek magyarázatát az ellenforradalmi eseményekben kell keresni. Róma: Török Gyula (ökölvívás légsúly), Németh Ferenc (öttusa) győzelmét a váratlanok közé sorolhatjuk, éppúgy, mint kajakosaink gyengébb szereplését. Tokió: Hammerl László céllövő okozott kellemes meglepetést. — Hogyan alakult a résztvevő nemzetek száma a második világháború után, általában hány nap szükséges a versenyek lebonyolítására? — A második világháború előtt a legtöbben a berlini olimpián vettek részt. Negyvenkilenc ország küldte el sportolóit a német fővárosba. A második világháború után viszont hallatlan mértékben megnövekedett a résztvevő nemzetek száma. Londonban ötvenkilenc, Helsinkiben és Melbourne-ben hatvankilenc, Rómában nyolcvanöt, Tokióban pedig kilencvenöt nemzet fiai, lányai versengtek egymással. A legtöbb sportoló Helsinkiben állt rajthoz, öszszesen 6019. Ezt követően a Nemzetközi Olimpiai Bizottság különféle korlátozó határozatokat hozott, hogy megakadályozza a játékokat.— Amint látjuk, a leggyengébben a római olimpián szerepeltünk, pedig rengeteg esélyes versenyzőnk volt. A sportban azonban — különösen, ha klasszis versenyzők találkoznak egymással — nincsenek százszázalékos esélyek. A nyolc második helyezésünkből könnyen lehetett volna négyből első is, ha versenyzőink igazi tudásukat tudták volna nyújtani. — Milyen esélyekkel indulunk a mexicói olimpián? — A nagy nemzetközi versenyek előtt a sportvezetők általában nem szeretnek nyilatkozni az esélyekről. Különösen tartózkodóak az olimpiák előtt, ami bizonyos mértékig érthető is, hiszen a közvélemény a hagyományok figyelembe vételével, nagy várakok népesedését, és megóvja annak színvonalát. Általában tizennyolc (Tokióban húsz) sportágban rendeznek versenyeket, és ezeket tizenöt-tizenhat nap alattbonyolítják le. — Hogyan alakultak olimpiai helyezéseink a felszabadulás után? Mással tekint a legrangosabb sportversenyre. Magyarországon ma is számos olyan sportoló akad, aki esélyes az első hat hely valamelyikére, hogy ki lesz közülük olimpiai bajnok Mexico Cityben, sok mindenen múlik. Valamennyi, az olimpiai kiküldetésre számításba jövő sportág képviselői, nagyon alaposan és szisztematikusan készülnek. Államunk a legmesszebbmenőkig biztosítja a zavartalan előkészületek lehetőségeit. A sportolók is határtalan szorgalommal edzenek. A sportvezetők általában arra számítanak, hogy a tokiói olimpiához hasonló eredményt érünk el, tehát, a magyar sportolók körülbelül 170—180 pontot gyűjtenek össze. Hogy ebből mennyi lesz az aranyérem, az ezüst és a bronz, az már más kérdés. Szeretnénk az idén is a világ legjobbjai között maradni. Csermák József Székely Éva Olimpia helye1.2. London 106 Helsinki 16 10 Melbourne 9 10 Róma 6 8 Tokió 107 Kozma István akcióban Pézsa Tibor, a kardvívás olimpiai bajnoka a döntőben 3. 4. 5.6. összes 13 109 3 51 177 6 7 63 8 10 115 53 7 9 5 3 40 5 7 136 IS