Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-20 / 38. szám

Elindultak? Tarjányi István hÚKaéves. Öt éve gi­tározik. Még akkor kezdte, amikor gim­nazista volt az Eöt­vösben. Az I. kerüle­ti Tanács művelődési klubjának tehetség­kutató versenyén fi­gyeltek fel rá. Né­hány hónap óta együtt lép fel Mezei Anikóval. Tarjányi tizenkét, Mezei hat húros gitáron játszik. Találkozhattak velük az építőié borozók, felléptek Nógrádve- rőcén és az Ifjúsági Parkban is. — Az utóbbi idő­ben sorozatos öröm ért — mondja Tar­jányi István. — Fü- löp Kálmán nem nézte kezdő mivolto­mat, s Hét dalomhoz szöveget írt. Az egyik előadását Aradszky László, a másikét Zo­rán vállalta. SZÖRÉNYI LEVENTE—BRÓDY JÁNOS: Érdekelj amit mondsz Igaz, hogy elmúlt a fesz­tivál, elmúlt az a néhány, borzasztóan izgalmas pil­lanat az eredményhirdetés előtt, de csak most jutot­tunk szóhoz, és első dol­gunk, hogy megköszönjük a szavazataitokat, hiszen nélkületek nem jutottunk volna be a elöntőbe. Szó­val, nemcsak az Arany Mikrofont és a többit kö­szönjük, hanem egyszerűen mindent. Mint ü is tudjátok, ezen a nyáron körbejártuk az egész országot. Valaki meg­kérdezte tőlünk, hogy mi­től függ, hogy mennyire „hajtunk’*. Nem ez a leg­szerencsésebb kifejezés, de sok mindentől függ. Főként a közönségtől. Megkezdjük a műsort, és látjuk, hogy az első sorokban — mert általában csak addig lá­tunk — olyanok ülnek, akiit nem is tudják hogyan kerültök oda. Talán vala­miféle kötelességérzetből: „Ejnye, ezek az Illésék, annyit beszélnek róluk, il­lik már egyszer megnéz­nem ezeket a rémes alako­kat”; Es megnéz közelről. Be befogja a fülét, mert túl hangos, és nem veszi ész­re, hogy egy csomó teena­ger az utolsó sorból öröm­mel cserélne vele helyet. Arról nem is szóivá, hogy mi is örülnénk, ha nem a fintorait és nemtetszése je­léül kétszer finoman össze­érintett ujjait kellene néz­nünk. Persze, a másik vég­letbe sem kell esni! Sok jópofa dolog történt velünk. Pécsett Tini (én) annyi csokoládét tömött a szájába, hogy nem tudta le­nyelni, mielőtt a színpadra lépett. Telefújta a furulyát csokoládéval, mire az nem szólt, és a Lajos leesett a székről a nevetéstől, s köz­ben megkapaszkodott a zongorában, de az szólt. Fgy másik városban a rendőrőrme^fcer halálko­moly képpel egy „hangúLa­tos*' előadás után magához rendelte az egész zenekart. „Hát idefigyeljenek — kezdte —, most leülnek!... és aláírják ezt a képet a kislányomnak/* A meg­könnyebbüléstől aláírtuk. A Zolitól az egyik szünetben a rajongói elvitték az ösz- szes dobverőt. Pápán a Mo­ha nem az izgalomtól re­megett, hanem mert rázta az áram. És, hogy a dal­szövegnek semmi jelentősé­ge sincs, azt Levi (én) bi­zonyította, mikor ahe­lyett, hegy „dolgozom egész nap’*, azt énekelte, hegy „rimpararipampim” — mert rövidzárlat nemcsak a lakásban keletkezhet —, de ez senkit sem zavart. Ezúton kérjük a szekszár­di közönséget, bocsássa meg nekünk a varíetéműsorral egybekötött második elő­adást, de ez volt a nyári körutazás utolsó hangver­senye. Mint mindenki tud­ja, ilyenkor temeti]« a mű­sort. És, hogy a legfontosabb­ról se feledkezzünk meg, sok-sok levélre válaszolva elmondhatjuk, az ILLÉS KLUB megalakult. Igen, jól olvastátok; a Fővárosi Művelődési Ház és az Illés együttes közösen létrehoz­ta az Illés Klubot. A klub tagja lehet minden fiatal, aki érdeklődik az együttes munkája iránt, és azt tá­mogatni szeretné. A legközelebbi alkalom­mal bővebb tájékoztatást adunk a klub céljáról, a Jelentkezés módjáról, a klubtagsággal járó elő­nyökről, és az ezzel kapcso­latos elképzeléseinkről. t Megjegyi Befejczzi már nem éri hozzászólások véleményeket vitaindítónk két... A vitain azzal, hogy n ne üvöltsünk hagyjuk — a egyetértett. A hangversenye jak az üvölté szóltak hozzá léma okait íe A vitából 1 „kellőképpen Muzsikus irr egyáltalán ne Eddig csak a hány külföld- muzsikát játs ban. Miért éj hoznunk? Az üvöltést alapján ment orkán! Ne fe ember elsőso ingerelcet az seken elsődle zavar az ord Megoldás oldás, ha mii tetszését. Na déssel válási számokat a t ilyen együtté siker mellett csendben ját A RITMUS vendége: KESZLER FAL, az Országos Rendező Iroda igazgatója O — Mivel mostani beszélgetésünk, amelyre szíves volt elfogadni meg­hívásunkat, elég kényes témát lenne hi­vatva átfogni, elöljáróban javaslattal él­nénk. Nem lenne-e helyes egyetérteni ab­ban, hogy mindvégig rendkívül gyakorla­tiasak legyünk, s hogy „ne kerüljük meg a kérdéseket”? — Mindenekelőtt szeretném megkö­szönni megtisztelő meghívásukat és öröm­mel válaszolok a Ritmus kérdéseire. A gyakorlatiságnak világéletemben min­dig híve voltam, következésképpen egyetértésben máris nincs hiány. Tekintve, hogy a kérdések megkerü­lése szintén soha nem volt szokásom, tehát a nyílt kérdésekre nyílt feleletekre szá­míthatnak. Szeretném viszont segíteni azt a törekvést, hogy „ne kerüljük meg a kér­déseket”, ezért megragadom az alkalmat, hogy röviden tájékoztassam a lap tisztelt olvasóit az Országos Rendező iroda tevé­kenységi köréről. Nos, az ŐRI elsősorban könnyűzenei hangversenyrendező iroda, te­hát intézményünk rendez különbőzé tánc­zenei, jazz- és más könnyűzenei hangverse­nyeket, operett- és népdalesteket, propa­ganda és más vegyes műsorokat. Műsor­szolgálatával rendelkezésre áll az üzemek­nek, hivataloknak, társadalmi szervezetek­nek, művelődési otthonoknak és más ún. alkalmi rendező szerveknek (alkalmi műsorigények kielégítésére). Ezenkívül ha­tósági feladatokat is ellátunk, vagyis a ha­tályos jogszabályok által intézményünk hatáskörébe utalt esetekben rendezési en­gedélyeket bocsátunk ki alkalmi rendező szervek részére saját rendezéseikhez. Mindehhez kapcsolódik az ts, hogy hoz­zánk beérkezett bejelentések és panaszok ügyében fegyelmi vizsgálatokat is lefolyta­tunk és az esetek súlyosságának megfele­lően az arra illetékes szerveknek fegyelmi határozatok meghozatalára javaslatot ter­jesztünk elő. — A mi beszélgetésünk témája is ennél az utóbbi tevékenységnél kap­csolódik az Országos Rendező Iroda tevé­kenységi köréhez. Javasoljak, hogy a fe­gyelmi eljárásokkal kapcsolatos esetek problémáját tűzzük most napirendünkre. Annál is inkább, mert ez a téma élénken foglalkoztatja olvasóinkat. Ezt a szerkesz­tőségünkbe érkezett számtalan olvasóle- vélbíH tudjuk. Az érdeklődés különösen azóta nőtt meg, amióta szerkesztőségünk a nyilvánosság elé tárt egy ilyen ügyet. Az iigy azóta, mint erről hivatalosan értesí­tettek minket, lezárult. A benne szereplő beat-zenekar működési engedélyét decem­ber 31-ig, az arra illetékesek felfüggesztet­ték. Mégis visszatérünk rá, nem utolsó­sorban azért, mert tudomásunk szerint a S'/óbanforgó eset nem egyedülálló. Ml a véleménye erről? — Nagyon sajnálom, hogy intézményünk sokrétű tevékenységi köréből éppen kizá­rólag a fegyelmi eljárások ügyét óhajt­ják kiragadni. Titokban reméltem, hogy amikor első ízben nyílik módom a Rit­mus vendégeként nyilatkozni, akkor az olvasókat elsősorban intézményünk nagy sikerei érdeklik. Ne vegyék túlzás­nak ,vagy nagyképűségnek, amikor nagy sikerekről beszélek, de igenis büszkék va­gyunk arra, hogy Louis Armstrong hang­versenyét több mint 70 ezer néző előtt mi rendeztük meg Magyarországon, mi mutat­tuk be a magyar közönségnek Ella Fitzge- raldot, Juliette Grecot, Gilbert Becaud-t, Marcel Marceaut, Vico Torrianit, a Traffic- együttest, Ray Philiipst és a Nashville Teenst, a Római ördögöket és még sok másokat. Igen sok, a Magyar Ifjúság olva­sótábora körében jogosan népszerű énekes és zenekar, intézményünk műsoraiban lett ismertté. A népszerű magyar könnyűzenei művészek sorozatprodukciói gyakran elérik és túlhaladják a száz előadást, évről évre mi rendezzük a nemzetközi jazzfesztivált és még sok egyebet. Kár, hogy ezekről nem lesz szó. (Valóban, úgy gondoltuk, hogy ezekről most ne legyen sző. Egyetlen beszélgetésben külön­ben sem térhetünk ki mindenre, ami az ORI-val kapcsolatos. Még az eredményekre sem, már esak azért is, mert azok többé-kevésbé közis­mertek. A felsorolt sikerekről annak idején, ktl- lön-külöo mindegyikről írtunk. Közülük nem egyről, nem is olyan régen, személyesen az Országos Rendező Iroda igazgatója nyilatkozott ezeken a hasábokon. így, visszatérhetünk erede­ti kérdésünkhöz...) — A konkrét kérdésüket illetőleg úgy gondolom, a Liversing-együttes ismert ese­tére céloznak. Tudomásunk szerint ez az ügy koránt sincs lezárva. A szocialista törvényesség minden állampolgárnak mó­dot ad arra, hogy jogorvoslatot keressen, így a zenekar is fellebbezést terjesztett elő főhatóságunknál, a Művelődésügyi Minisz­tériummal. Egyes sajtóberkekből, mint pél­dául a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Ma­gazin, hallottam olyan hangokat, hogy a Magyar Ifjúság a cikk leközlc-se előtt nem járt el kellő körültekintéssel. (A szocialista törvényességgel, talán moná’tíl se kell, egyetértünk. Miért Is ne értenénk egyet? Az sem meglepő, hogy valaki jogorvos­latot keres, He az talán már igen, hogy rz OKI igazgatója, alti a „Liversíng-ügyben” szinte az első pillanattól kontaktusban voit szerkesz­tőségünkkel, most viszont, amikor fellebbezés­ről van szó, kissé mintha már a kívülálló sze­mével vizsgálná az ügyet. S miért kell más la­pokra, s nem a saját tapasztalataira hivatkoz­nia? Mit szól majd a rá való — meglehetősen homályban tartott — hivatkozáshoz két laptár­sunk, a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Magazin?) — Már korábban tájékoztattam önöket arról, hogy az Országos Rendező Iroda az egységes eljárás érdekében csatlakozott az Országos Szórakoztatózenei Központ által kiadott határozathoz. Reméljük, hogy a fellebbezés során kiderül az igazság, hogy helyesen jártunk-e el: a Magyar Ifjúság, az OSZK és mi. Ha tömören akarnám ösz- szefogni a véleményemet, akkor én a ma­gam részéről az igazság pártján vagyok. Egyébként nem a Liversing-együttes az egyetlen, mellyel kapcsolatban panaszok merültek fel. — Ezek szerint a saját tapasztala­taink, arra vonatkozóan, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, egybeesnek az ŐRI tapasztalataival. így, ebben is egyetértés alakult ki közöttünk. Tájékoz­tatná olvasóinkat, hogy milyen más fe­gyelmi ügyek foglalkoztatták a közelmúlt­ban s foglalkoztatják jelenleg az Országos Rendező Irodát? — Az önök tapasztalatait nem ismerem. A mi tapasztalataink viszont bőségesek; hozzátehetem, hogy sajnos. Szeretném vi­szont felhívni a figyelmüket arra, hogy alapvetően hiba lenne a problémák körét a beat-zenekarokra leszűkíteni. Az ŐRI által vizsgált szabálytalanságok többsége ugyan­is egyáltalán nem a beat-zenekarok műkö­désével kapcsolatos. (Ehhez a figyelmeztetéshez szívesen csatlako­zunk. Nem szabad a problémák körét leszűkí­teni a beat-zenekarokra. Nemcsak a beat-zene­karok követnek el hibát, szabálytalanságot. Ezt tudjuk, állítjuk és többször meg Is írtuk. Most csupán arról van szó, hogy róluk beszélgetünk, s közülük is csak azokról, amelyek így vagy úgy, de megtévedtek.) — Elmondanék néhány konkrét példát, melyek között a könnyűműfaj különböző területei megtalálhatók. Így például Pataki György bűvész, akinek személyével a Nép­szava elég sűrűn foglalkozott, olyan súlyos szabálytalanságokat követett el, hogy mű­ködési engedélyének bevonását kellett ja­vasolni; Marosi (Melnyák) Ferenc színmű­vész hasonló sorsra jutott, Vörös Tibor színművész,., foglalkozott a Magyar is­isen elmarasztalóan júság .. ,) — ... működési engedélye 6 hónapra ke­rült bevonásra. A Vidám fiúk-együttes két tagjának engedélyét 3 hónapra vonták vissza, Kardos Tibor konferansziéét pedig 4 hónapra. A beat-együttesek között az At- iantis-zenekart sokszor kellett figyelmez­tetésben részesíteni. Figyelmeztetést kapott már Máté Péter együttese, a Hungária-ze- nekar, sőt az Ómega-zenekar is. A Dogs- együltes működési engedélyét 6 hónapra kellett bevonni, művészhez méltatlan ma­gatartás miatt. sz — Kár, hogy ezeknek a példáknak a m gyors felsorolásából nem derül ki, n< miből álltak azok a hibák, amelyeket a ni művészek, együttesek elkövettek. Talán b( tanulságos lett vclna. Tény azonban, hogy bí miután az Országos Rendező Iioda se megtudta ezeket az eseteket, miután sz felfedezte a hibát, a szabálysértést, — n> sorra vizsgálatot indított, s megtette a szükséges lépéseket a felelősség megálla- te tiltására és a felelős, vagy a felelősök sz megrendszabályozására. De mit tesz a ||f megelőzés érdekében? Milyen eszközei, só módszerei vannak erre? rű m — Nyilvánvaló, hogy a felelősségrevoná- b< sok mindig a cselekmény elkövetése f0 után, azok felfedése után és azok meg- vizsgájára után következnek be. Fordí- k tott sorrend nem is lenne logikus. e) h< (Persze, a felelősségrevonás csait a szabálysértő m cselekmény után következhet. Ezt a logikai n; sorrendet eszünk ágába sincs megfordítani. m Csak azt szeretnénk, hogy a szabálysértő cse- el lelemények elkövetésére minél kevesebb mód 62 nyílnék. Ezért érdeklődünk a megelőzés eszkö­zei, módszerei felől.) — Intézményünk ellenőrzéssel megbízott ■ munkatársa rendszeres munkát végez, de ^ ezenkívül segítségünkre vannak az állami SJ és társadalmi szervek, az alkalmi rendező |( szervek is panaszok bejelentésével. A meg- f, előzés érdekében az OUI-nak csak az az g eszköz áll rendelkezésére, hogy a rendező n szervekkel rendszeresen ismerteti a műsor- 1« rendezéssel kapcsolatos hatályos jogszabá- u lyokat, felhívja a figyelmet a rendezési en- k gedélyek időben való megkérésére, javasol- U ja a tanácsi szerveknek a rendszeres el- p lenőrzést. Mindezen felül semmilyen időt n és fáradságot sem sajnálunk annak érdeké- B ben, hogy beszélgessünk a művészekkel és g szüntelenül felhívjuk a figyelmüket a mű­vészi etikára és az öntudatra. Rendkívül sokat segíthetne a KISZ, a Magyar Ifjúság a és más ifjúsági sajtóorgánum is, ha ebben ^ a nevelőmunkában részt vállalnának. r n — Ebben a nevelőmunkában, erőnk- t hoz mérten és más, szintén nevelési 1 tennivalóink mellett, igyekszünk részt ven- 1 ni. Ennek a beszélgetésnek is ezt a felada- c tot szántuk. Az Országos Rendező Iroda « nincs egyedül ebben a szándékában. Mind- £ ezeken túlmenően, miben látja, igazgató f elvtárs, a garanciát arra, hogy • jövőben 1 megszűnnek... De legyünk optimisták! £ Hogy a jövőben legalább csökkennek az r említettekhez hasonló, de más természetű \ szabálysértések is? t RITMUS ££HS| m m iJp5* m é ám 8É® gp te mm tá

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék