Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-20 / 38. szám

££HS­ m­m­itp5* m é ám 8É® gp te mm tá A RITMUS vendége: KESZLER FAL, az Országos Rendező Iroda igazgatója : — Mivel mostani beszélgetésünk, amelyre szíves volt elfogadni meg­hívásunkat, elég kényes témát lenne hi­vatva átfogni, elöljáróban javaslattal él­nénk. Nem lenne-e helyes egyetérteni ab­ban, hogy mindvégig rendkívül gyakorla­tiasak legyünk, s hogy „ne kerüljük meg a kérdéseket”? — Mindenekelőtt szeretném megkö­szönni megtisztelő meghívásukat és öröm­mel válaszolok a Ritmus kérdéseire. A gyakorlatiságnak világéletemben min­dig híve voltam, következésképpen egyetértésben máris nincs hiány. Tekintve, hogy a kérdések megkerü­lése szintén soha nem volt szokásom, tehát a nyílt kérdésekre nyílt feleletekre szá­míthatnak. Szeretném viszont segíteni azt a törekvést, hogy „ne kerüljük meg a kér­déseket”, ezért megragadom az alkalmat, hogy röviden tájékoztassam a lap tisztelt olvasóit az Országos Rendező iroda tevé­kenységi köréről. Nos, az ORI elsősorban könnyűzenei hangversenyrendező iroda, te­hát intézményünk rendez különböző tánc­zenei, jazz- és más könnyűzenei hangverse­nyeket, operett- és népdalesteket, propa­ganda és más vegyes műsorokat. Műsor­szolgálatával rendelkezésre áll az üzemek­nek, hivataloknak, társadalmi szervezetek­nek, művelődési otthonoknak és más ún. alkalmi rendező szerveknek (alkalmi műsorigények kielégítésére). Ezenkívül ha­tósági feladatokat is ellátunk, vagyis a ha­tályos jogszabályok által intézményünk hatáskörébe utalt esetekben rendezési en­gedélyeket bocsátunk ki alkalmi rendező szervek részére saját rendezéseikhez. Mindehhez kapcsolódik az is, hogy hoz­zánk beérkezett bejelentések és panaszok ügyében fegyelmi vizsgálatokat is lefolyta­tunk és az esetek súlyosságának megfele­lően az arra illetékes szerveknek fegyelmi határozatok meghozatalára javaslatot ter­jesztünk elő.­­ A mi beszélgetésünk témája is ennél az utóbbi tevékenységnél kap­csolódik az Országos Rendező Iroda tevé­kenységi köréhez. Javasoljuk, hogy a fe­gyelmi eljárásokkal kapcsolatos esetek problémáját tűzzük most napirendünkre. Annál is inkább, mert ez a téma élénken foglalkoztatja olvasóinkat. Ezt a szerkesz­tőségünkbe érkezett számtalan olvasóle­­vélbőn tudjuk. Az érdeklődés különösen azóta nőtt meg, amióta szerkesztőségünk a nyilvánosság elé tárt egy ilyen ügyet. Az ü­gy azóta, mint erről hivatalosan értesí­tettek minket, lezárult. A benne szereplő beat-zenekar működési engedélyét decem­ber 31-ig, az arra illetékesek felfüggesztet­ték. Mégis visszatérünk rá, nem utolsó­sorban azért, mert tudomásunk szerint a Sz­óbanforgó eset nem egyedülálló. Mi a véleménye erről? — Nagyon sajnálom, hogy intézményünk sokrétű tevékenységi köréből éppen kizá­rólag a fegyelmi eljárások ügyét óhajt­ják kiragadni. Titokban reméltem, hogy amikor első ízben nyílik módom a Rit­mus vendégeként nyilatkozni, akkor az olvasókat elsősorban intézményünk nagy sikerei érdeklik. Ne vegyék túlzás­nak ,vagy nagyképűségnek, amikor nagy sikerekről beszélek, de igenis büszkék va­gyunk arra, hogy Louis Armstrong hang­versenyét több mint 70 ezer néző előtt mi rendeztük meg Magyarországon, mi mutat­tuk be a magyar közönségnek Ella Fitzge­­raldot, Juliette Grecot, Gilbert Becaud-t, Marcel Marceaut, Vico Torrianit, a Traffic­­együttest, Ray Phillipst és a Nashville Teenst, a Római ördögöket és még sok másokat. Igen sok, a Magyar Ifjúság olva­sótábora körében jogosan népszerű énekes és zenekar, intézményünk műsoraiban lett ismertté. A népszerű magyar könnyűzenei művészek sorozatprodukciói gyakran elérik és túlhaladják a száz előadást, évről évre mi rendezzük a nemzetközi jazzfesztivált és még sok egyebet. Kár, hogy ezekről nem lesz szó.­­Valóban, úgy gondoltuk, hogy ezekről most ne legyen szó. Egyetlen beszélgetésben külön­ben sem térhetünk ki mindenre, ami az ORI-val kapcsolatos. Még az eredményekre sem, már csak azért is, mert azok többé-kevésbé közis­mertek. A felsorolt sikerekről annak idején, kü­­­lön-külön mindegyikről írtunk. Közülük nem egyről, nem is olyan régen, személyesen az Országos Rendező Iroda igazgatója nyilatkozott ezeken a hasábokon, így, visszatérhetünk erede­ti kérdésünkhöz...) — A konkrét kérdésüket illetőleg úgy gondolom, a Liversing-együttes ismert ese­tére céloznak. Tudomásunk szerint ez az ügy koránt sincs lezárva. A szocialista törvényesség minden állampolgárnak mó­dot ad arra, hogy jogorvoslatot keressen, így a zenekar is fellebbezést terjesztett elő főhatóságunknál, a Művelődésügyi Minisz­tériummal. Egyes sajtóberkekből, mint pél­dául a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Ma­gazin, hallottam olyan hangokat, hogy a Magyar Ifjúság a cikk leközlé­se előtt nem járt el kellő körültekintéssel.­­A szocialista törvényességgel, talán mondstíl se kell, egyetértünk. Miért is ne értenénk egyet? Az sem meglepő, hogy valaki jogorvos­latot keres, de az talán már igen, hogy az OKI igazgatója, ak­i a „Liversing-ügyben” szinte az első pillanattól kontaktusban volt szerkesz­tőségünkkel, most viszont, amikor fellebbezés­ről van szó, kissé mintha már a kívülálló sze­mével vizsgálná az ügyet. S miért kell más la­pokra, s nem a saját tapasztalataira hivatkoz­nia? Mit szól majd a rá való — meglehetősen homályban tartott — hivatkozáshoz két laptár­sunk, a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Magazin?) — Már korábban tájékoztattam önöket arról, hogy az Országos Rendező Iroda az egységes eljárás érdekében csatlakozott az Országos Szórakoztatózenei Központ által kiadott határozathoz. Reméljük, hogy a fellebbezés során kiderül az igazság, hogy helyesen jártunk-e el: a Magyar Ifjúság, az OSZK és mi. Ha tömören akarnám ösz­­szefogni a véleményemet, akkor én a ma­gam részéről az igazság pártján vagyok. Egyébként nem a Liversing-együttes az egyetlen, mellyel kapcsolatban panaszok merültek fel. — Ezek szerint a saját tapasztala­taink, arra vonatkozóan, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, egybeesnek az ORI tapasztalataival, így, ebben is egyetértés alakult ki közöttünk. Tájékoz­tatná olvasóinkat, hogy milyen más fe­gyelmi ügyek foglalkoztatták a közelmúlt­ban s foglalkoztatják jelenleg az Országos Rendező Irodát? — Az önök tapasztalatait nem ismerem. A mi tapasztalataink viszont bőségesek; hozzátehetem, hogy sajnos. Szeretném vi­szont felhívni a figyelmüket arra, hogy alapvetően hiba lenne a problémák körét a beat-zenekarokra leszűkíteni. Az ORI által vizsgált szabálytalanságok többsége ugyan­is egyáltalán nem a beat-zenekarok műkö­désével kapcsolatos.­­Ehhez a figyelmeztetéshez szívesen csatlako­zunk. Nem szabad a problémák körét leszűkí­teni a beat-zenekarokra. Nemcsak a beat-zene­karok követnek el hibát, szabálytalanságot. Ezt tudjuk, állítjuk és többször meg is írtuk. Most csupán arról van szó, hogy róluk beszélgetünk, s közülük is csak azokról, amelyek így vagy úgy, de megtévedtek.) — Elmondanék néhány konkrét példát, melyek között a könnyűműfaj különböző területei megtalálhatók. Így például Pataki György bűvész, akinek személyével a Nép­szava elég sűrűn foglalkozott, olyan súlyos szabálytalanságokat követett el, hogy mű­ködési engedélyének bevonását kellett ja­vasolni. Marosi (Melnyák) Ferenc színmű­vész hasonló sorsra jutott, Vörös Tibor színművész... foglalkozott a Magyar is­isen elmarasztalóan jóság .. .) — ... működési engedélye 6 hónapra ke­rült bevonásra. A Vidám fiúk-együttes két tagjának engedélyét 3 hónapra vonták vissza, Kardos Tibor konferansziéét pedig 4 hónapra. A beat-együttesek között az At­­lantis-zenekart sokszor kellett figyelmez­tetésben részesíteni. Figyelmeztetést kapott már Máté Péter együttese, a Hungária-ze­­nekar, sőt az Omega-zenekar is. A Dogs­­együttes működési engedélyét 6 hónapra kellett bevonni, művészhez méltatlan ma­gatartás miatt. — Kár, hogy ezeknek a példáknak a­­ gyors felsorolásából nem derül ki, aé miből álltak azok a hibák, amelyeket a mi művészek, együttesek elkövettek. Talán bz tanulságos lett volna. Tény azonban, hogy b, miután az Országos Rendező Iroda se megtudta ezeket az eseteket, miután ez felfedezte a hibát, a szabálysértést, — az sorra vizsgálatot indított, s megtette a szükséges lépéseket a felelősség megálla- te tiltására és a felelős, vagy a felelősök sz megrendszabályozására. De mit tesz a t­j megelőzés érdekében? Milyen eszközei, jó módszerei vannak erre? rá — Nyilvánvaló, hogy a felelősségrevoná­­sá­sok mindig a cselekmény elkövetése 10 után, azok felfedése után és azok meg­­vizsgálása után következnek be. Fordít­­­­ott sorrend nem is lenne logikus, e)h) (Persze, a felelősségrevonás csak­ a szabálysértő­­ cselekmény után következhet. Ezt a logikai n. sorrendet eszünk ágába sincs megfordítani. ( Csak azt szeretnénk, hogy a szabálysértő cset­el lelemények elkövetésére minél kevesebb mód 62 nyílnék. Ezért érdeklődünk a megelőzés eszkö­zei, módszerei felől.) — Intézményünk ellenőrzéssel megbízott ■ munkatársa rendszeres munkát végez, de­­ ezenkívül segítségünkre vannak az állami úJ és társadalmi szervek, az alkalmi rendező­i­ szervek is panaszok bejelentésével. A meg­­f­­előzés érdekében az OUI-nak csak az az­­ eszköz áll rendelkezésére, hogy a rendező a szervekkel rendszeresen ismerteti a műsor- t0 rendezéssel kapcsolatos hatályos jogszabá­­u­lyokat, felhívja a figyelmet a rendezési en­ k­­edélyek időben való megkérésére, javasol-­­ ja a tanácsi szerveknek a rendszeres el­ p­lenőrzést. Mindezen felül semmilyen időt­­ és fáradságot sem sajnálunk annak érdeké- B ben, hogy beszélgessünk a művészekkel és­­ szüntelenül felhívjuk a figyelmüket a mű­vészi etikára és az öntudatra. Rendkívül sokat segíthetne a KISZ, a Magyar Ifjúság a és más ifjúsági sajtóorgánum is, ha ebben­­ a nevelőmunkában részt vállalnának. m­ — Ebben a nevelőmunkában, erőnk-­­­hez mérten és más, szintén nevelési­­ tennivalóink mellett, igyekszünk részt ven-­­ ni. Ennek a beszélgetésnek is ezt a felada­­­­tot szántuk. Az Országos Rendező Iroda­­ nincs egyedül ebben a szándékában. Minde­g ezeken túlmenően, miben látja, igazgató , elvtárs, a garanciát arra, hogy a jövőben­­ megszűnnek... De legyünk optimisták!­­ Hogy a jövőben legalább csökkennek az­­ említettekhez hasonló, de más természetű­­ szabálysértések is?­­ RITMUS SZÖRÉNYI LEVENTE—BRÓDY JÁNOS: Érdekelj amit mondsz Igaz, hogy elmúlt a fesz­tivál, elmúlt az a néhány, borzasztóan izgalmas pil­lanat az eredményhirdetés előtt, de csak most jutot­tunk szóhoz, és első dol­gunk, hogy megköszönjük a szavazataitokat, hiszen nélkületek nem jutottunk volna be a d­öntőbe. Szó­val, nemcsak az Arany Mikrofont és a többit kö­szönjük, hanem egyszerűen mindent. Mint ti is tudjátok, ezen a nyáron körbejártuk az egész országot. Valaki meg­kérdezte tőlünk, hogy mi­től függ, hogy mennyire „hajtunk’*. Nem ez a leg­szerencsésebb kifejezés, de sok mindentől függ. Főként a közönségtől. Megkezdjük a műsort, és látjuk, hogy az első sorokban — mert általában csak addig lá­tunk — olyanok ülnek, akik­ nem is tudják hogyan kerültek oda. Talán vala­miféle kötelességérzetből: „Ejnye, ezek az Illésék, annyit beszélnek róluk, il­lik már egyszer megnéz­nem ezeket a rémes alako­kat”. És megnéz közelről, de befogja a fülét, mert túl hangos, és nem veszi ész­re, hogy egy csomó teena­ger az utolsó sorból öröm­mel cserélne vele helyet. Arról nem is szólva, hogy mi is örülnénk, ha nem a fintorait és nemtetszése je­léül kétszer finoman össze­érintett ujjait kellene néz­nünk. Persze, a másik vég­letbe sem kell esni! Sok jópofa dolog történt velünk. Pécsett Tini (én) annyi csokoládét tömött a szájába, hogy nem tudta le­nyelni, mielőtt a színpadra lépett. Telefújta a furulyát csokoládéval, mire az nem szólt, és a Lajos leesett a székről a nevetéstől, s köz­ben megkapaszkodott a zongorában, de az szólt. Egy másik városban a rendőrőrme­tter halálko­moly képpel egy „hangula­tos*" előadás után magához rendelte az egész zenekart. „Hát idefigyeljenek — kezdte —, most leülnek!... és aláírják ezt a képet a kislányomnak/* A meg­könnyebbüléstől aláírtuk. A Zolitól az egyik szünetben a rajongói elvitték az ösz­­szes dobverőt. Pápán a Mo­hra nem az izgalomtól re­megett, hanem mert rázta az áram. És, hogy a dal­szövegnek semmi jelentősé­ge sincs, azt Levi (én) bi­zonyította, mikor ahe­lyett, hogy „dolgozom egész nap’*, azt énekelte, hogy „rimpararipampim” — mert rövidzárlat nemcsak a lakásban keletkezhet —, de ez senkit sem zavart. Ezúton kérjük a szekszár­di közönséget, bocsássa meg nekünk a varietéműsorral egybekötött második elő­adást, de ez volt a nyári körutazás utolsó hangver­senye. Mint mindenki tud­ja, ilyenkor temeti el a mű­sort. És, hogy a legfontosabb­ról se feledkezzünk meg, sok-sok levélre válaszolva elmondhatjuk, az ILLÉS KLUB megalakult. Igen, jól olvastátok, a Fővárosi Művelődési Ház és az Illés együttes közösen létrehoz­ta az Illés Klubot. A klub tagja lehet minden fiatal, aki érdeklődik az együttes munkája iránt, és azt tá­mogatni szeretné. A legközelebbi alkalom­mal bővebb tájékoztatást adunk a klub céljáról, a jelentkezés módjáról, a klubtagsággal járó elő­nyökről, és az ezzel kapcso­latos elképzeléseinkről. Elindultak? Tarjányi István hikaéves. Öt éve gi­tározik. Még akkor kezdte, amikor gim­nazista volt az Eöt­vösben. Az I. kerüle­ti Tanács művelődési klubjának tehetség­kutató versenyén fi­gyeltek fel rá. Né­hány hónap óta együtt lép fel Mezei Anikóval. Tarjányi tizenkét, Mezei hat húros gitáron játszik. Találkozhattak velük az építőté­borozók, felléptek Nógrádve­­rőcén és az Ifjúsági Parkban is. — Az utóbbi idő­ben sorozatos öröm ért — mondja Tar­jányi István. — Fü­­löp Kálmán nem nézte kezdő mivolto­mat, s Hét dalomhoz szöveget írt. Az egyik előadását Aradszky László, a másikét Zo­rán vállalta.­ ­ Megjegyi Befejezni már nem ért hozzászólások véleményeket vitaindítónk két... A vitamn azzal, hogy a ne üvöltsünk hagyjuk — a egyetértett. A hangversenye­­ak az üvölté szóltak hozzá téma okait !e A vitából­­ „kellőképpen Muzsikus itt egyáltalán ne Eddig csak a hány külföld­­muzsikát játs­zan. Miért és hoznunk? Az üvöltést alapján ment orkán! Ne fe ember elsőse ingerek­et az seken elsődle zavar az ord Megoldás oldás, ha mii tetszését. Na déssel válási számokat a­z ilyen együtté siker mellett csendben ját­sz m

Next