Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-20 / 38. szám
££HS mmitp5* m é ám 8É® gp te mm tá A RITMUS vendége: KESZLER FAL, az Országos Rendező Iroda igazgatója : — Mivel mostani beszélgetésünk, amelyre szíves volt elfogadni meghívásunkat, elég kényes témát lenne hivatva átfogni, elöljáróban javaslattal élnénk. Nem lenne-e helyes egyetérteni abban, hogy mindvégig rendkívül gyakorlatiasak legyünk, s hogy „ne kerüljük meg a kérdéseket”? — Mindenekelőtt szeretném megköszönni megtisztelő meghívásukat és örömmel válaszolok a Ritmus kérdéseire. A gyakorlatiságnak világéletemben mindig híve voltam, következésképpen egyetértésben máris nincs hiány. Tekintve, hogy a kérdések megkerülése szintén soha nem volt szokásom, tehát a nyílt kérdésekre nyílt feleletekre számíthatnak. Szeretném viszont segíteni azt a törekvést, hogy „ne kerüljük meg a kérdéseket”, ezért megragadom az alkalmat, hogy röviden tájékoztassam a lap tisztelt olvasóit az Országos Rendező iroda tevékenységi köréről. Nos, az ORI elsősorban könnyűzenei hangversenyrendező iroda, tehát intézményünk rendez különböző tánczenei, jazz- és más könnyűzenei hangversenyeket, operett- és népdalesteket, propaganda és más vegyes műsorokat. Műsorszolgálatával rendelkezésre áll az üzemeknek, hivataloknak, társadalmi szervezeteknek, művelődési otthonoknak és más ún. alkalmi rendező szerveknek (alkalmi műsorigények kielégítésére). Ezenkívül hatósági feladatokat is ellátunk, vagyis a hatályos jogszabályok által intézményünk hatáskörébe utalt esetekben rendezési engedélyeket bocsátunk ki alkalmi rendező szervek részére saját rendezéseikhez. Mindehhez kapcsolódik az is, hogy hozzánk beérkezett bejelentések és panaszok ügyében fegyelmi vizsgálatokat is lefolytatunk és az esetek súlyosságának megfelelően az arra illetékes szerveknek fegyelmi határozatok meghozatalára javaslatot terjesztünk elő. A mi beszélgetésünk témája is ennél az utóbbi tevékenységnél kapcsolódik az Országos Rendező Iroda tevékenységi köréhez. Javasoljuk, hogy a fegyelmi eljárásokkal kapcsolatos esetek problémáját tűzzük most napirendünkre. Annál is inkább, mert ez a téma élénken foglalkoztatja olvasóinkat. Ezt a szerkesztőségünkbe érkezett számtalan olvasólevélbőn tudjuk. Az érdeklődés különösen azóta nőtt meg, amióta szerkesztőségünk a nyilvánosság elé tárt egy ilyen ügyet. Az ügy azóta, mint erről hivatalosan értesítettek minket, lezárult. A benne szereplő beat-zenekar működési engedélyét december 31-ig, az arra illetékesek felfüggesztették. Mégis visszatérünk rá, nem utolsósorban azért, mert tudomásunk szerint a Szóbanforgó eset nem egyedülálló. Mi a véleménye erről? — Nagyon sajnálom, hogy intézményünk sokrétű tevékenységi köréből éppen kizárólag a fegyelmi eljárások ügyét óhajtják kiragadni. Titokban reméltem, hogy amikor első ízben nyílik módom a Ritmus vendégeként nyilatkozni, akkor az olvasókat elsősorban intézményünk nagy sikerei érdeklik. Ne vegyék túlzásnak ,vagy nagyképűségnek, amikor nagy sikerekről beszélek, de igenis büszkék vagyunk arra, hogy Louis Armstrong hangversenyét több mint 70 ezer néző előtt mi rendeztük meg Magyarországon, mi mutattuk be a magyar közönségnek Ella Fitzgeraldot, Juliette Grecot, Gilbert Becaud-t, Marcel Marceaut, Vico Torrianit, a Trafficegyüttest, Ray Phillipst és a Nashville Teenst, a Római ördögöket és még sok másokat. Igen sok, a Magyar Ifjúság olvasótábora körében jogosan népszerű énekes és zenekar, intézményünk műsoraiban lett ismertté. A népszerű magyar könnyűzenei művészek sorozatprodukciói gyakran elérik és túlhaladják a száz előadást, évről évre mi rendezzük a nemzetközi jazzfesztivált és még sok egyebet. Kár, hogy ezekről nem lesz szó.Valóban, úgy gondoltuk, hogy ezekről most ne legyen szó. Egyetlen beszélgetésben különben sem térhetünk ki mindenre, ami az ORI-val kapcsolatos. Még az eredményekre sem, már csak azért is, mert azok többé-kevésbé közismertek. A felsorolt sikerekről annak idején, külön-külön mindegyikről írtunk. Közülük nem egyről, nem is olyan régen, személyesen az Országos Rendező Iroda igazgatója nyilatkozott ezeken a hasábokon, így, visszatérhetünk eredeti kérdésünkhöz...) — A konkrét kérdésüket illetőleg úgy gondolom, a Liversing-együttes ismert esetére céloznak. Tudomásunk szerint ez az ügy koránt sincs lezárva. A szocialista törvényesség minden állampolgárnak módot ad arra, hogy jogorvoslatot keressen, így a zenekar is fellebbezést terjesztett elő főhatóságunknál, a Művelődésügyi Minisztériummal. Egyes sajtóberkekből, mint például a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Magazin, hallottam olyan hangokat, hogy a Magyar Ifjúság a cikk leközlése előtt nem járt el kellő körültekintéssel.A szocialista törvényességgel, talán mondstíl se kell, egyetértünk. Miért is ne értenénk egyet? Az sem meglepő, hogy valaki jogorvoslatot keres, de az talán már igen, hogy az OKI igazgatója, aki a „Liversing-ügyben” szinte az első pillanattól kontaktusban volt szerkesztőségünkkel, most viszont, amikor fellebbezésről van szó, kissé mintha már a kívülálló szemével vizsgálná az ügyet. S miért kell más lapokra, s nem a saját tapasztalataira hivatkoznia? Mit szól majd a rá való — meglehetősen homályban tartott — hivatkozáshoz két laptársunk, a Magyar Hírlap és az Ifjúsági Magazin?) — Már korábban tájékoztattam önöket arról, hogy az Országos Rendező Iroda az egységes eljárás érdekében csatlakozott az Országos Szórakoztatózenei Központ által kiadott határozathoz. Reméljük, hogy a fellebbezés során kiderül az igazság, hogy helyesen jártunk-e el: a Magyar Ifjúság, az OSZK és mi. Ha tömören akarnám öszszefogni a véleményemet, akkor én a magam részéről az igazság pártján vagyok. Egyébként nem a Liversing-együttes az egyetlen, mellyel kapcsolatban panaszok merültek fel. — Ezek szerint a saját tapasztalataink, arra vonatkozóan, hogy nem egyedi esettel állunk szemben, egybeesnek az ORI tapasztalataival, így, ebben is egyetértés alakult ki közöttünk. Tájékoztatná olvasóinkat, hogy milyen más fegyelmi ügyek foglalkoztatták a közelmúltban s foglalkoztatják jelenleg az Országos Rendező Irodát? — Az önök tapasztalatait nem ismerem. A mi tapasztalataink viszont bőségesek; hozzátehetem, hogy sajnos. Szeretném viszont felhívni a figyelmüket arra, hogy alapvetően hiba lenne a problémák körét a beat-zenekarokra leszűkíteni. Az ORI által vizsgált szabálytalanságok többsége ugyanis egyáltalán nem a beat-zenekarok működésével kapcsolatos.Ehhez a figyelmeztetéshez szívesen csatlakozunk. Nem szabad a problémák körét leszűkíteni a beat-zenekarokra. Nemcsak a beat-zenekarok követnek el hibát, szabálytalanságot. Ezt tudjuk, állítjuk és többször meg is írtuk. Most csupán arról van szó, hogy róluk beszélgetünk, s közülük is csak azokról, amelyek így vagy úgy, de megtévedtek.) — Elmondanék néhány konkrét példát, melyek között a könnyűműfaj különböző területei megtalálhatók. Így például Pataki György bűvész, akinek személyével a Népszava elég sűrűn foglalkozott, olyan súlyos szabálytalanságokat követett el, hogy működési engedélyének bevonását kellett javasolni. Marosi (Melnyák) Ferenc színművész hasonló sorsra jutott, Vörös Tibor színművész... foglalkozott a Magyar isisen elmarasztalóan jóság .. .) — ... működési engedélye 6 hónapra került bevonásra. A Vidám fiúk-együttes két tagjának engedélyét 3 hónapra vonták vissza, Kardos Tibor konferansziéét pedig 4 hónapra. A beat-együttesek között az Atlantis-zenekart sokszor kellett figyelmeztetésben részesíteni. Figyelmeztetést kapott már Máté Péter együttese, a Hungária-zenekar, sőt az Omega-zenekar is. A Dogsegyüttes működési engedélyét 6 hónapra kellett bevonni, művészhez méltatlan magatartás miatt. — Kár, hogy ezeknek a példáknak a gyors felsorolásából nem derül ki, aé miből álltak azok a hibák, amelyeket a mi művészek, együttesek elkövettek. Talán bz tanulságos lett volna. Tény azonban, hogy b, miután az Országos Rendező Iroda se megtudta ezeket az eseteket, miután ez felfedezte a hibát, a szabálysértést, — az sorra vizsgálatot indított, s megtette a szükséges lépéseket a felelősség megálla- te tiltására és a felelős, vagy a felelősök sz megrendszabályozására. De mit tesz a tj megelőzés érdekében? Milyen eszközei, jó módszerei vannak erre? rá — Nyilvánvaló, hogy a felelősségrevonásások mindig a cselekmény elkövetése 10 után, azok felfedése után és azok megvizsgálása után következnek be. Fordított sorrend nem is lenne logikus, e)h) (Persze, a felelősségrevonás csak a szabálysértő cselekmény után következhet. Ezt a logikai n. sorrendet eszünk ágába sincs megfordítani. ( Csak azt szeretnénk, hogy a szabálysértő csetel lelemények elkövetésére minél kevesebb mód 62 nyílnék. Ezért érdeklődünk a megelőzés eszközei, módszerei felől.) — Intézményünk ellenőrzéssel megbízott ■ munkatársa rendszeres munkát végez, de ezenkívül segítségünkre vannak az állami úJ és társadalmi szervek, az alkalmi rendezői szervek is panaszok bejelentésével. A megfelőzés érdekében az OUI-nak csak az az eszköz áll rendelkezésére, hogy a rendező a szervekkel rendszeresen ismerteti a műsor- t0 rendezéssel kapcsolatos hatályos jogszabáulyokat, felhívja a figyelmet a rendezési en kedélyek időben való megkérésére, javasol- ja a tanácsi szerveknek a rendszeres el plenőrzést. Mindezen felül semmilyen időt és fáradságot sem sajnálunk annak érdeké- B ben, hogy beszélgessünk a művészekkel és szüntelenül felhívjuk a figyelmüket a művészi etikára és az öntudatra. Rendkívül sokat segíthetne a KISZ, a Magyar Ifjúság a és más ifjúsági sajtóorgánum is, ha ebben a nevelőmunkában részt vállalnának. m — Ebben a nevelőmunkában, erőnk-hez mérten és más, szintén nevelési tennivalóink mellett, igyekszünk részt ven- ni. Ennek a beszélgetésnek is ezt a feladatot szántuk. Az Országos Rendező Iroda nincs egyedül ebben a szándékában. Mindeg ezeken túlmenően, miben látja, igazgató , elvtárs, a garanciát arra, hogy a jövőben megszűnnek... De legyünk optimisták! Hogy a jövőben legalább csökkennek az említettekhez hasonló, de más természetű szabálysértések is? RITMUS SZÖRÉNYI LEVENTE—BRÓDY JÁNOS: Érdekelj amit mondsz Igaz, hogy elmúlt a fesztivál, elmúlt az a néhány, borzasztóan izgalmas pillanat az eredményhirdetés előtt, de csak most jutottunk szóhoz, és első dolgunk, hogy megköszönjük a szavazataitokat, hiszen nélkületek nem jutottunk volna be a döntőbe. Szóval, nemcsak az Arany Mikrofont és a többit köszönjük, hanem egyszerűen mindent. Mint ti is tudjátok, ezen a nyáron körbejártuk az egész országot. Valaki megkérdezte tőlünk, hogy mitől függ, hogy mennyire „hajtunk’*. Nem ez a legszerencsésebb kifejezés, de sok mindentől függ. Főként a közönségtől. Megkezdjük a műsort, és látjuk, hogy az első sorokban — mert általában csak addig látunk — olyanok ülnek, akik nem is tudják hogyan kerültek oda. Talán valamiféle kötelességérzetből: „Ejnye, ezek az Illésék, annyit beszélnek róluk, illik már egyszer megnéznem ezeket a rémes alakokat”. És megnéz közelről, de befogja a fülét, mert túl hangos, és nem veszi észre, hogy egy csomó teenager az utolsó sorból örömmel cserélne vele helyet. Arról nem is szólva, hogy mi is örülnénk, ha nem a fintorait és nemtetszése jeléül kétszer finoman összeérintett ujjait kellene néznünk. Persze, a másik végletbe sem kell esni! Sok jópofa dolog történt velünk. Pécsett Tini (én) annyi csokoládét tömött a szájába, hogy nem tudta lenyelni, mielőtt a színpadra lépett. Telefújta a furulyát csokoládéval, mire az nem szólt, és a Lajos leesett a székről a nevetéstől, s közben megkapaszkodott a zongorában, de az szólt. Egy másik városban a rendőrőrmetter halálkomoly képpel egy „hangulatos*" előadás után magához rendelte az egész zenekart. „Hát idefigyeljenek — kezdte —, most leülnek!... és aláírják ezt a képet a kislányomnak/* A megkönnyebbüléstől aláírtuk. A Zolitól az egyik szünetben a rajongói elvitték az öszszes dobverőt. Pápán a Mohra nem az izgalomtól remegett, hanem mert rázta az áram. És, hogy a dalszövegnek semmi jelentősége sincs, azt Levi (én) bizonyította, mikor ahelyett, hogy „dolgozom egész nap’*, azt énekelte, hogy „rimpararipampim” — mert rövidzárlat nemcsak a lakásban keletkezhet —, de ez senkit sem zavart. Ezúton kérjük a szekszárdi közönséget, bocsássa meg nekünk a varietéműsorral egybekötött második előadást, de ez volt a nyári körutazás utolsó hangversenye. Mint mindenki tudja, ilyenkor temeti el a műsort. És, hogy a legfontosabbról se feledkezzünk meg, sok-sok levélre válaszolva elmondhatjuk, az ILLÉS KLUB megalakult. Igen, jól olvastátok, a Fővárosi Művelődési Ház és az Illés együttes közösen létrehozta az Illés Klubot. A klub tagja lehet minden fiatal, aki érdeklődik az együttes munkája iránt, és azt támogatni szeretné. A legközelebbi alkalommal bővebb tájékoztatást adunk a klub céljáról, a jelentkezés módjáról, a klubtagsággal járó előnyökről, és az ezzel kapcsolatos elképzeléseinkről. Elindultak? Tarjányi István hikaéves. Öt éve gitározik. Még akkor kezdte, amikor gimnazista volt az Eötvösben. Az I. kerületi Tanács művelődési klubjának tehetségkutató versenyén figyeltek fel rá. Néhány hónap óta együtt lép fel Mezei Anikóval. Tarjányi tizenkét, Mezei hat húros gitáron játszik. Találkozhattak velük az építőtéborozók, felléptek Nógrádverőcén és az Ifjúsági Parkban is. — Az utóbbi időben sorozatos öröm ért — mondja Tarjányi István. — Fülöp Kálmán nem nézte kezdő mivoltomat, s Hét dalomhoz szöveget írt. Az egyik előadását Aradszky László, a másikét Zorán vállalta. Megjegyi Befejezni már nem ért hozzászólások véleményeket vitaindítónk két... A vitamn azzal, hogy a ne üvöltsünk hagyjuk — a egyetértett. A hangversenyeak az üvölté szóltak hozzá téma okait !e A vitából „kellőképpen Muzsikus itt egyáltalán ne Eddig csak a hány külföldmuzsikát játszan. Miért és hoznunk? Az üvöltést alapján ment orkán! Ne fe ember elsőse ingereket az seken elsődle zavar az ord Megoldás oldás, ha mii tetszését. Na déssel válási számokat az ilyen együtté siker mellett csendben játsz m