Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-20 / 38. szám

>LTÉS 'ita befejezése clk'jlmákól öltés-vitát. Nem azért, mintha nap mint nap újabb és újabb iabb levelek azonban a korábbi , ezért — zárunk. A vitához a vy András — fűz megjegyzése­kifejtett véleménnyel — tehát k egymást a beat-koncerteken, :ésnyilvánítást a számok végére t hozzászólások 68,2 százaléka a számaránya, aldk a beat- özhetetlen” velejárójának tart- ázalék. (A többiek csak úgy ,>m foglaltak állást, és a prob- ) rogy beat-kedvelőink nincsenek tve” a beat-hangversenyeikre. amely ebből a szempontból 'télén: nem a legszerencsésebb. >b beat-irányzatot képviselő nő­it láthattunk. A kulturált beat- esek még nem jártak hazánk- ,idegekre menő” zenét kell be­i labdarúgómérkőzések példája t aztán valóban van igazi hang­iban, hogy hangversenyen az mi szeretne, s a fülbe jutó zenei jmszéd zavarja. Míg a mérkőzé­semre ható ingerek, s kevésbé ’uiajdonképpen az lenne a meg­ák a számok végén fejezné ki gyülemlett energiák? Erre ker­tért ne énekelhetné az egyes g az előadókkal együtt? Két y műsorban, és kétszer akkora tr a többi számát figyelemteli 'égig. IT'ilTtlTi^'lffTrTfirirTiiTiini én szólva a kérdés felvetését . Tudom, hogy minden párhu- soron rossz, de mégis engedj e- £y ilyen rossz példát. Köztudo- zánkban a közlekedésrendészet ól szervezett, még a lényegesen rgaimú Anglia is tőlünk vett át lkat. Mégsem vállalhat senki na vonatkozólag, hogy Magyar- bbc nem lesz közlekedési baleset, ssz párhuzamban, egészen. ext- véve, bármilyen magas fokon a bűnüldözés, bűnözés mégis gversenyrendezés területén ráa- j bűnről sem beszélhetünk. A és kiküszöbölésére és végleges ésére felelős ember garanciát hat. Egyszóval, ilyen garancia 1 szemben áll a bizalom az em- nis bízom a művésztársadalom- i az elkövetett szabálysérté- arányai nem haladják meg más fületek fegyelmi ügyeinek ará­értések végleges megszüntetésére n nincs garancia. Ami viszont sokkén lésüket illeti, és mi arról annak módszerek amelyek elvezet- tegelőzóshez. Ilyen az ellenőrzés, a lvilágcsítás és a bizalom is, amely* t az OKI igazgatója beszélt. Ezek} torlat mutatja, az esetek egy részé- i válnak be. Hatékonyságukat tehát l, s alighanem érdemes is. Haié- : fokozása, alaposabb felhasználá- garancia a szabálysértések csók- csökkenésére. Gondoljuk mi; bár aszb&n nem hallottunk. Fokozni íe- Itlául az ellenőrzést. Fokozni, és talán tesiteni is. Elég-e, ha egy olyan sszetett területet átfogó intézmény, I, egyetlen munkatársára bízza az Leket-e így kellően körültekintő és ellenőrzés?) lakácsul ragaszkodjunk a té­lhez! A tények, legalábbis gyu­lai, arról vallanak, hogy a ;ó szempontból ítélve, s kezke- zésscl élve, bocsánat az erős ki- ez a terület ,.igen nagy dzsun- I a megállapításról ezt is lehet meg azt is. De azt talán nem •demes elmondani mégis, hogy ezeket az eseteket, amelyeket ön tapasztalataira célozva, sajnála- égesnek nevezett? Egyszerűen a szás vágya és ingere? Netán 0 játszik bennük szerepet vala- lt, vagy valamiképpen indokolt iikségesség? kérem, ragaszkodjunk makacsul ez. Én például makacsul ragasz­hoz, hogy az említett ügyek sem­1 mutatnak nagyobb számot, mint nai területek. Az önök megállapí- ;y a könnyűzenei hangverseny­területe dzsungel, a magam részé­fogadom el. Egyszerűen nem tu- imásul venni, hogy ifjúságunk és a magyar közönség kedvencei, il számosán határainkon túlme- özismertek, egyszerűen dzsungel- érdezzék meg talán erről egyszer a Metró- vagy az Omega-zeneka- it, Koncz Zsuzsát és Koós Jánost, Saroltát és Korda Györgyöt, Szé- ís Fenyvesi Gabit, Körmendi Vil­most és Balassa P. Tamást, Fényes Szabol- csot és Gyulai Gaál Jánost, Tamássy Zden- kót és Lovas Róbertét. Brachfeld Sieg- íridet és Rácz Györgyöt, hogy vajon dzsungellakóknak tartják-e magukat vagy nem. („Dzsungel”? Nem „dzsungel”? Tény, hogy egy egész területet nem lehet, nem is szabad egy­értelműen és túlzottan „dzsungelnek” nevezni. De az is tény, hogy ezzel a területtel kapcsolat­ban elég gyakran hangzik el ez az erős kifeje­zés. Neon azokkal kapcsolatban természetesen, akik a művészi etikában is a szakma élén, hi­vatásuk magaslatán állnak. Ok tiszteletet ér­demelnek, s nagyon erélyesen visszautasíta­nánk megrágalmazásukat. De, ha rájuk hi­vatkoznánk kizárólag, s nem beszélnénk má­sokról, akkor meghamisítanánk a képet. Van­nak szabály sértések? Vannak, Az imént mondta cl maga az ŐRI igazgatója, hogy vannak — „sajnos”. S, hogy ezek a tapasztalatai „bősége­sek”. Ezekről szerettünk volna hallani. A beat-ze-nekarokhoz kapcsolódó — tapadó — ma­szek ügynökökről például, akiknek a tevé­kenysége már önmagában Is szabálytalan. Ezek az ügy nökök vlszaélnek a beat-zene iránt táp­lált kőzönségérdeklődéssel, megkopasztják a vidéki művelődési házakat és megrövidítik a beat-együtteseket is. Mit tesz ellenük az OHI? Valószínűleg, valamit tesz. De, hogy nem eleget, az is tény, mert ezek az ügynökök változatlanul vannak és eléggé el nem ítélhető módon „tevé­kenykednek”. Destruálják a beat-zenekarokat, a műfajt és az ORI-t, is. Említhetnénk, hogy volt már rá példa, amikor egyes bcat-zenckarok nem léptek fel a nevükkel meghirdetett kon­certeken. Mások igen „gyűrött állapotban” lép­tek közönség elé. Mindezeknek igen könnyen és igen gyorsan „híre megy”. Ezek miatt terjed az az önmagában tulajdonképpen nem helyiálló általánosítás, hogy ez — „egy igen nagy dzsun­gel". Véleményünk szerint, ezzel szembe kell nézni! s érdemes lenne levonnia a kellő, s na­gyon is gyakorlatias következtetéseket az ORI-nak Js.) — Nem szabad hibás általánosításba es­ni. Azért, mert valamelyik munkaterület perifériáján salak rakódik, vagy néhányan megtévednek és faultolnak, ezért egysége­sen a könnyűzenét dzsungelnek minősíteni nem lehet. (Ha félreértés történt, tisztázzuk: nem a köny- nyűzenéről m$nt műfajró! beszélgetünk, ha­nem művelőiről, s közülük sem mindenkiről.) — Kérem, ne vegyék éles visszavágás­nak, de mint a Sajtófigyelő előfizetője, gyakran vagyok kénytelen különböző új­ságcikkek heljTe igazítását követelni — ezeket teljesítik is. Gyakran találkozunk olyannal, hogy valamely újságíró kényte­len álláspontján módosítani, mert a cikk megírása előtt csak felületesen, vagy egyáltalán nem tájékozódott. Vagy talál­kozunk azzal, hogy valamelyik újságíró egy cikkét, egy egész sor vidéki lapban jelen­teti meg, néha csak egész kevés szórendi módosítással (ezt a művészeti területen egyébként haknizásnak hívják) és ezért mégsem jut senkinek az eszébe, hogy a sajtó területén, valamiféle dzsungelról be­széljen. Ebből kiindulva azt javasolnánk, hogy ne ítéljék el sommásan a könnyű műfaj területét, hiszen példák bizonyít­ják, hogy a közönség azt szereti és egyál­talán nem a hibák elkövetői a jellemzőek és tipikusak. (Nem vagyunk a „hakni” ellen. A tieztességee „hakniban” nincs kivetnivaló. Ugyanezt monda­nánk a sajtóval kapcsolatban is, ha éreznénk, hogy annak bárnál köze is lenne témánkhoz. De ott nem is a „hakni” esete forog fenn. Ha egy- egy cikk „egy egész sor vidéki lapban” jelenik meg, az rendszerint, színié csaknem kizárólag ügy történik, a cikket a vidéki lapoknak köz­ponti Írásokkal való ellátására létrehozott spe­ciális szerkesztőség, a Központi Sajtószolgá­lat íratja meg az újságíróval és a megjelenés számától független, egyszeri honoráriumot fizet érié.) O — Témánktól azt a kérdést köve­tően tértünk cl legutóbb, amely a szabálysértések anyagi természetű részére célozva kívánta elősegíteni az okok feltá­rását. A szabálysértések egy része ugyan­is, mint köztudott, a megállapítottnál ma­gasabb gázsik kéréséből és elfogadásából ered. Mi ennek az oka? Pénzhajhászás? Netán más? Mivel választ nem kaptunk rá, beat-zenekarok érvelésével folytatjuk. Beat-zenekaroktól tudjuk, hogy méltatla­nul alacsonynak tartják besorolásukat, a részükre külön-kiilön megállapított fellép­ti díjakat. Azt is mondják, hogy fellépti díjaik nincsenek arányban azzal a bevétel­lel sem. amelyhez fellépéseik során, fel- léptetésük révén az Országos Rendező Iro­da jut. Igazuk van ebben? — Ezt az álláspontot most hallom elő­ször. A könnyűzenei hangverseny rendezés egyébként az egész világon üzleti vállalko­zás is, így Magyarországon is. Ennek a te­rületnek teljes, ha úgy tetszik, nyeresége a Magyar Népköztársaság kulturális alapját illeti, melynek rendeltetését önök is jól is­merik. A beat-zenekarok besorolása, va­gyis fellépti díja alkalmazkodik művészeti színvonalukhoz, elért művészi eredményeik­hez. Általában beat-zenekarokról beszélni elég helytelen lenne, mivel itt is vannak kimagaslóan jók : és vannak rendkívül gyengék is. Ha szabad azt a kifejezést használni, vannak kezdőle, haladók és a műfaj kitűnő reprezentánsai. Nem ismerem azokat a konkrét panaszokat, melyeiket megemlítenek, de szívesen megemlíteném néhány zenekar besorolását. Az Illés-zene­kar fellépti díja előadásonként: szabadté­ren 3500 Ft, teremben 3 000 Ft, a Metró­zenekar fellépti díja, most az átszervezés DIANA ROSS ES A SUPREMES Hogy bemutassuk őket: Mary Wilson, Cindy Birdsong és Diana Ross — a sikeres trió tagjai Detroitból. Együtt jártak Iskolába, amikor felfigyelt rájuk az egyik tehetségkutató. Első lemezük — I want a guy — azonnal siker lett. Épp így, a többi Is (Baby love, Come see about me, stb.) Európai kőrútjukon nagy sikert arattak 1964-ben. Az idén ismét Angliába látogattak, hogy fel­lépjenek több rádió- és tv-programban. it is 3 stádiumában, 2 500 Ft, az Omega-zenekas és a Pannónia-zienekar önálló fellépti díja 2000 Ft, a Syrius-zenekar honoráriuma X 600 Ft, az Express-zenekaré 1 400 Ft. Ügy gondolom, a panasz nem mondható jogos­nak, amennyiben tényleg fennáll. A töb­bieknek, ahol alapelv a zenekari tagon­kénti 150 Ft, vezetőnek a duplája, úgy gondolom, még módjuk van bizonyítani, hogy elérik-e az. előbb felsorolt zeneka­rok színvonalát, vagy nem. Mindenesetre ezek produkciója némiképp magasabb zenei szinten áll, mint az idén vizsgázott és többé-kevésbé ismeretlen, együtteseké. Összegezve, a zenekarok honoráriuma, in­tézményünk álláspontja szerint, igenis arányban áll a bevételi lehetőségekkel, kü­lönös tekintettel arra, hogy az OBI nem magánvállalkozás és nyereségeinek nagyon is nemes befektetése van. (Az utóbbi kérdést — ismételten — azért tet­tük fel, mert beat-zenekarok nagyon sokszor hivatkoznak igen magas költségeikre: igen drá­ga elektromos berendezésükre. Meggondolandó- \ nak tartjuk, hogy a sok ezer, nemegyszer több tízezer forintos berendezésükbe fektetett köit- Bégeikkel arányban van-e a gázsijuk. Az ilyen berendezés igen drága: megvenni is, javíttat­ni is. Senki nem vitatja, hogy az ŐRI nyere­ségeinek valóban nemes befektetése van. De azzal együtt is: arányban van-e a bevétel a gázsikkal? Aztán itt arról is szó van, hogy a beat-zenekarok saját müveket is játszanak, fel­lépéseik tulajdonképpen „szerzői estek”. Ezt is eléggé figyelembe veszi-e a beat-zenekarok be­sorolása, megengedett gázsimaxhnuma? Távol - áll tőlünk, hogy ezekkel a kérdésekkel a pénz- hajhászást még tovább fokozzuk. De nem-e a besorolás, a megállapított fellépti dijak üsszeg- szerúsege az egyik oka az anyagi természetű szabálysértéseknek?) — Több kérdésünk eredetileg nem volt. A válaszokat köszönjük, mert bár nem ilyenekre számítottunk, nincsenek híján tanulságoknak sem. Azokra, szükséghez képest, alkalmas módon még majd vissza­térünk. Simon Gy. Ferenc CIRCUS LIVERPOOL >—luiiwwi <i wnwumnt uw««—ti unni—mim imibta LÁGYMÁNYOSON A PETŐFI HÍD BUDAI HÍDFŐNÉL Előadások minden du. fél 4 és fél 8 órakor. THE GUYS EGYÜTTES, TROUPE HASSZANI, EGYEDÜLÁLLÓ VIZiLÓIDOMÍTÁS, MOTOROZÓ JEGESMEDVÉK, EZENKÍVÜL MÉG 15 VILÁGSZÁM! A humorról FRÉDI ÉS BÉNI a két kőkorszaki szaki gondoskodik, On viszont gondoskodjon jegyéről elővételben!

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék