Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1968-09-20 / 38. szám

ÖLTÉS­vita befejezése alka­lmából öltés-vitát. Nem azért, mintha nap mint nap újabb és újabb­­abb levelek azonban a korábbi , ezért — zárunk. A vitához a vy András — fűz megjegyzése­kifejtett véleménnyel — tehát­­ egymást a beat-koncerteken,­­és nyilvánítást a számok végére­­ hozzászólások 68,2 százaléka a számaránya, alik a beat­­özhetetlen” velejárójának tart­­ázalék. (A többiek csak úgy nem foglaltak állást, és a prob­­) vogy beat-kedvelőink nincsenek tve” a beat-hangversenyeikre, amely ebből a szempontból­­télen­ nem a legszerencsésebb. A b beat-irányzatot képviselő nő­it láthattunk. A kulturált heat­­esek még nem jártak hazánk­­,idegekre menő­ zenét kelt be-­ labdarúgómérkőzések példája­­ aztán valóban van igazi hang­iban, hogy hangversenyen az mi szeretne, s a fülbe jutó zenes jmszéd zavarja. Míg a mérkőzé­semre ható ingerek, s kevésbé tulajdonképpen az lenne a meg­ák a számok végén fejezné ki gyülemlett energiák? Erre ker­tért ne énekelhetné az egyes­t az előadókkal együtt? Két y műsorban, és kétszer akkora ti a többi számát figyelemteli végig. CIRCUS LIVERPOOL ¡—luiiwwi <i wnwumnt uw««—ti unni—mim imibta LÁGYMÁNYOSON A PETŐFI HÍD BUDAI HÍDFŐNÉL Előadások minden hu, fél 4 és fél 8 órakor. THE GUYS EGYÜTTES, TROUPE HASSZAN­, EGYEDÜLÁLLÓ VIZILÓIDOMÍTÁS, MOTOROZÓ JEGESMEDVÉK, EZENKÍVÜL MÉG 15 VILÁGSZÁM! A humorról FRÉDI ÉS BÉNI a két kőkorszaki szaki gondoskodik, Ön viszont gondoskodjon jegyéről elővételben! - én szólva a kérdés felvetését . Tudom, hogy minden párhu­­soron rossz, de mégis engedj e­­£y ilyen rossz példát. Köztudo­­tunkban a közlekedésrendészet él­szervezett, még a lényegesen igalmú Anglia is tőlünk vett át­okat. Mégsem vállalhat senki na vonatkozólag, hogy Magyar­­bbc nem lesz közlekedési baleset, ssz párhuzamban, egészen­ ext­­réve, bármilyen magas fokon a bűnüldözés, bűnözés mégis a versenyrendezés területén rán­­t bűnről sem beszélhetünk. A és kiküszöbölésére és végleges ésére felelős ember garanciát hat. Egyszóval, ilyen garancia­­ szemben áll a bizalom az em­­ais bízom a művésztársadalom- s az elkövetett szabálysértő­­arányai nem haladják meg más fületek fegyelmi ügyeinek a rá­értések végleges megszüntetésére , nincs garancia. Ami viszont sökkén­tésüket illeti, és mi arról annak módszerek amelyek elvezet­­megelőzéshez. Ilyen az ellenőrzés, a­lvilágosítás és a bizalom is, amelye­t az OKI igazgatója beszélt. Ezek a tárlát mutatja, az esetek egy része­­i válnak be. Hatékonyságukat tehát­­, s alighanem érdemes is. Haté­­, fokozása, alaposabb felhasználó­­garancia a szabálysértések csak­­csökkenésére. Gondoljuk mi, bár aszban nem hallottunk. Fokozni pe­­ld­ául az ellenőrzést. Fokozni, és talán tesíteni is. Elég-e, ha egy olyan fizetett területet átfogó intézmény,­s, egyetlen munkatársára bízza az Lehet-e így kellően körültekintő és ellenőrzés?) takácsal ragaszkodjunk a té­lhez! A tények, legalábbis gyu­lai, arról vallanak, hogy a jó szempontból ítélve, s ketke­­zéssel élve, bocsánat az erős ki­­ez a terület ,­igen nagy dzsun- s a megállapításról ezt is lehet meg azt is. De azt talán nem édemes elmondani mégis, hogy ezeket az eseteket, amelyeket ön tapasztalataira célozva, sajnála­­égesnek nevezett? Egyszerűen a száj vágya és ingere? Netán­­ játszik bennük szerepet vala­­ki, vagy valamiképpen indokolt s­kségesség? Kérem, ragaszkodjunk makacsul ez. Én például makacsul ragasz­koz, hogy az említett ügyek sem-­ mutatnak nagyobb számot, mint nai területek. Az önök megállapí­­ty a könnyűzenei hangverseny­területe dzsungel, a magam része­fogadom el. Egyszerűen nem tu­­dmásul venni, hogy ifjúságunk és a magyar közönség kedvencei, is számosan határainkon túl me­­gzismertek, egyszerűen dzsungel­­érdezzék meg talán erről egyszer a Metró- vagy az Omega-zeneka­­rt, Koncz Zsuzsát és Koós Jánost, Saroltát és Korda Györgyöt, Szé­­ls Fenyvesi Gabit, Körmendi Vil­most és Balassa P. Tamást, Fényes Szabol­­csot és Gyulai Gaál Jánost, Tamássy Zden­­kót és Lovas Róbertet, Brachfeld Sieg­­fridet és Rácz Györgyöt, hogy vajon dzsungellakóknak tartják-e magukat vagy nem.­­„Dzsungel”? Nem „dzsungel”? Tény, hogy egy egész területet nem lehet, nem is szabad egy­értelműen és túlzottan „dzsungelnek” nevezni. De az is tény, hogy ezzel a területtel kapcsolat­ban elég gyakran hangzik el ez az erős kifeje­zés. Neon azokkal kapcsolatban természetesen, akik a művészi etikában is a szakma élén, hi­vatásuk magaslatán állnak. Ők tiszteletet ér­demelnek, s nagyon erélyesen visszautasíta­nánk megrágalmazásukat. De, ha rájuk hi­vatkoznánk kizárólag, s nem beszélnénk má­sokról, akkor meghamisítanánk a képet. Van­nak szabály­sértések? Vannak. Az imént mondta el maga az ORI igazgatója, hogy vannak — „sajnos”. S, hogy ezek a tapasztalatai „bősége­sek”. Ezekről szerettünk volna hallani. A beat-ze­nekarokhoz kapcsolódó — tapadó — ma­szek ügynökökről például, akiknek a tevé­kenysége már önmagában is szabálytalan. Ezek az ügy­nökök viszaélnek a beat-zene iránt táp­lált közönségérdeklődéssel, megkopasztják a vidéki művelődési házakat és megrövidítik a beat-együtteseket is. Mit tesz ellenük az OHI? Valószínűleg, valamit tesz. De, hogy nem eleget, az is tény, mert ezek az ügynökök változatlanul vannak és eléggé el nem ítélhető módon „tevé­kenykednek”. Destruálják a beat-zenekarokat, a műfajt és az ORI-t, is. Említhetnénk, hogy volt már rá példa, amikor egyes beat-zenekarok nem léptek fel a nevükkel meghirdetett kon­certeken. Mások igen „gyűrött állapotban” lép­tek közönség elé. Mindezeknek igen könnyen és igen gyorsan „híre megy”. Ezek miatt terjed az az önmagában tulajdonképpen nem helytálló általánosítás, hogy ez — „egy igen nagy dzsun­gel". Véleményünk szerint, ezzel szembe kell nézni, s érdemes lenne levonnia a kellő, s na­gyon is gyakorlatias következtetéseket az ORI-nak is.) — Nem szabad hibás általánosításba es­ni. Azért, mert valamelyik munkaterület perifériáján salak rakódik, vagy néhányan megtévednek és faultolnak, ezért egysége­sen a könnyűzenét dzsungelnek minősíteni nem lehet. (Ha félreértés történt, tisztázzuk: nem a köny­­nyűzenéről mint műfajról beszélgetünk, ha­nem művelőiről, s közülük sem mindenkiről.) — Kérem, ne vegyék éles visszavágás­nak, de mint a Sajtófigyelő előfizetője, gyakran vagyok kénytelen különböző új­ságcikkek helyre­igazítását követelni — ezeket teljesítik is. Gyakran találkozunk olyannal, hogy valamely újságíró kényte­len álláspontján módosítani, mert a cikk megírása előtt csak felületesen, vagy egyáltalán nem tájékozódott. Vagy talál­kozunk azzal, hogy valamelyik újságíró egy cikkét, egy egész sor vidéki lapban jelen­teti meg, néha csak egész kevés szórendi módosítással (ezt a művészeti területen egyébként haknizásnak hívják) és ezért mégsem jut senkinek az eszébe, hogy a sajtó területén, valamiféle dzsungelről be­széljen. Ebből kiindulva azt javasolnánk, hogy ne ítéljék el sommásan a könnyű műfaj területét, hiszen példák bizonyít­ják, hogy a közönség azt szereti és egyál­talán nem a hibák elkövetői a jellemzőek és tipikusak.­­Nem vagyunk a „hakni” ellen. A tisztességes „hakniban” nincs kivetnivaló. Ugyanezt monda­nánk a sajtóval kapcsolatban is, ha éreznénk, hogy annak bárnál köze is lenne témánkhoz. De ott nem is a „hakni” esete forog fenn. Ha egy­­egy cikk „egy egész sor vidéki lapban” jelenik meg, az rendszerint, színte csaknem kizárólag úgy történik, a cikket a vidéki lapoknak köz­ponti írásokkal való ellátására létrehozott spe­ciális szerkesztőség, a Központi Sajtószolgá­lat íratja meg az újságíróval és a megjelenés számától független, egyszeri honoráriumot fizet érte.)­­ Témánktól azt a kérdést köve­tően tértünk el legutóbb, amely a szabálysértések anyagi természetű részére célozva kívánta elősegíteni az okok feltá­rását. A szabálysértések egy része ugyan­is, mint köztudott, a megállapítottnál ma­gasabb gázsik kéréséből és elfogadásából ered. Mi ennek az oka? Pénzhajhászás? Netán más? Mivel választ nem kaptunk rá, beat-zenekarok érvelésével folytatjuk. Beat-zenekaroktól tudjuk, hogy méltatla­nul alacsonynak tartják besorolásukat, a részükre külön-kü­lön megállapított fellép­ti díjakat. Azt is mondják, hogy fellépti díjaik nincsenek arányban azzal a bevétel­lel sem, amelyhez fellépéseik során, fel­­léptetésük révén az Országos Rendező Iro­da jut. Igazuk van ebben? — Ezt az álláspontot most hallom elő­ször. A könnyűzenei hangverseny rendezés egyébként az egész világon üzleti vállalko­zás is, így Magyarországon is. Ennek a te­rületnek teljes, ha úgy tetszik, nyeresége a Magyar Népköztársaság kulturális alapját illeti, melynek rendeltetését önök is jól is­merik. A beat-zenekarok besorolása, va­gyis fellépti díja alkalmazkodik művészeti színvonalukhoz, elért művészi eredményeik­hez. Általában beat-zenekarokról beszélni elég helytelen lenne, mivel itt is vannak kimagaslóan jók , és vannak rendkívül gyengék is. Ha szabad azt a kifejezést használni, vannak kezdője, haladók és a műfaj kitűnő reprezentánsai. Nem ismerem azokat a konkrét panaszokat, melyeiket megemlítenek, de szívesen megemlíteném néhány zenekar besorolását. Az Illés-zene­kar fellépti díja előadásonként: szabadté­ren 3500 Ft, teremben 3 000 Ft, a Metró­zenekar fellépti díja, most az átszervezés : DIANA ROSS ÉS A SUPREMES Hogy bemutassuk őket: Mary Wilson, Cindy Birdsong és Diana Ross — a sikeres trió tagjai Detroitból. Együtt jártak iskolába, amikor felfigyelt rájuk az egyik tehetségkutató. Első lemezük — I want a guy — azonnal siker lett. Épp így, a többi is (Baby love, Come see about me, stb.) Európai körútjukon nagy sikert arattak 1964-ben. Az idén ismét Angliába látogattak, hogy fel­lépjenek több rádió- és tv-programban, stádiumában, 2­500 Ft, az Omega-zenekar és a Pannónia-z­enekar önálló fellépti díja 2000 Ft, a Syrius-zenekar honoráriuma X 600 Ft, az Express-zenekaré 1­400 Ft. Úgy gondolom, a panasz nem mondható jogos­nak, amennyiben tényleg fennáll. A töb­bieknek, ahol alapelv a zenekari tagon­kénti 150 Ft, vezetőnek a duplája, úgy gondolom, még módjuk van bizonyítani, hogy elérik-e az­ előbb felsorolt zeneka­rok színvonalát, vagy nem. Mindenesetre ezek produkciója némiképp magasabb zenei szinten áll, mint az idén vizsgázott és többé-kevésbé ismeretlen, együtteseké. Összegezve, a zenekarok honoráriuma, in­tézményünk álláspontja szerint, igenis arányban áll a bevételi lehetőségekkel, kü­lönös tekintettel arra, hogy az OBI nem magánvállalkozás és nyereségeinek nagyon is nemes befektetése van. (Az utóbbi kérdést — ismételten — azért tet­tük fel, mert beat-zenekarok nagyon sokszor hivatkoznak igen magas költségeikre, igen drá­ga elektromos berendezésükre. Meggondolandó-­­ nak tartjuk, hogy a sok ezer, nemegyszer több tízezer forintos berendezésükbe fektetett költ-­ségeikkel arányban van-e a gázsijuk. Az ilyen berendezés igen drága: megvenni is, javíttat­ni is. Senki nem vitatja, hogy az ORI nyere­ségeinek valóban nemes befektetése van. De azzal együtt is: arányban van-e a bevétel a gázsikkal? Aztán itt arról is szó van, hogy a beat-zenekarok saját műveket is játszanak, fel­lépéseik tulajdonképpen „szerzői estek”. Ezt is eléggé figyelembe veszi-e a beat-zenekarok be­sorolása, megengedett gázsimaxinuma? Távol­­ áll tőlünk, hogy ezekkel a kérdésekkel a pénz­­hajhászást még tovább fokozzuk. De nem-e a besorolás, a megállapított fellépti díjak összeg­­szerűsége az egyik oka az anyagi természetű szabálysértéseknek?­ — Több kérdésünk eredetileg nem volt. A válaszokat köszönjük, mert bár nem ilyenekre számítottunk, nincsenek híján tanulságoknak sem. Azokra, szükséghez képest, alkalmas módon még majd vissza­térünk. Simon Gy. Ferenc it is IT'ilTtlTii'lffTrTfi­i­TiiTiini

Next