Magyar Ifjúság, 1968. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-20 / 38. szám
ÖLTÉSvita befejezése alkalmából öltés-vitát. Nem azért, mintha nap mint nap újabb és újabbabb levelek azonban a korábbi , ezért — zárunk. A vitához a vy András — fűz megjegyzésekifejtett véleménnyel — tehát egymást a beat-koncerteken,és nyilvánítást a számok végére hozzászólások 68,2 százaléka a számaránya, alik a beatözhetetlen” velejárójának tartázalék. (A többiek csak úgy nem foglaltak állást, és a prob) vogy beat-kedvelőink nincsenek tve” a beat-hangversenyeikre, amely ebből a szempontbóltélen nem a legszerencsésebb. A b beat-irányzatot képviselő nőit láthattunk. A kulturált heatesek még nem jártak hazánk,idegekre menő zenét kelt be- labdarúgómérkőzések példája aztán valóban van igazi hangiban, hogy hangversenyen az mi szeretne, s a fülbe jutó zenes jmszéd zavarja. Míg a mérkőzésemre ható ingerek, s kevésbé tulajdonképpen az lenne a megák a számok végén fejezné ki gyülemlett energiák? Erre kertért ne énekelhetné az egyest az előadókkal együtt? Két y műsorban, és kétszer akkora ti a többi számát figyelemteli végig. CIRCUS LIVERPOOL ¡—luiiwwi <i wnwumnt uw««—ti unni—mim imibta LÁGYMÁNYOSON A PETŐFI HÍD BUDAI HÍDFŐNÉL Előadások minden hu, fél 4 és fél 8 órakor. THE GUYS EGYÜTTES, TROUPE HASSZAN, EGYEDÜLÁLLÓ VIZILÓIDOMÍTÁS, MOTOROZÓ JEGESMEDVÉK, EZENKÍVÜL MÉG 15 VILÁGSZÁM! A humorról FRÉDI ÉS BÉNI a két kőkorszaki szaki gondoskodik, Ön viszont gondoskodjon jegyéről elővételben! - én szólva a kérdés felvetését . Tudom, hogy minden párhusoron rossz, de mégis engedj e£y ilyen rossz példát. Köztudotunkban a közlekedésrendészet élszervezett, még a lényegesen igalmú Anglia is tőlünk vett átokat. Mégsem vállalhat senki na vonatkozólag, hogy Magyarbbc nem lesz közlekedési baleset, ssz párhuzamban, egészen extréve, bármilyen magas fokon a bűnüldözés, bűnözés mégis a versenyrendezés területén ránt bűnről sem beszélhetünk. A és kiküszöbölésére és végleges ésére felelős ember garanciát hat. Egyszóval, ilyen garancia szemben áll a bizalom az emais bízom a művésztársadalom- s az elkövetett szabálysértőarányai nem haladják meg más fületek fegyelmi ügyeinek a ráértések végleges megszüntetésére , nincs garancia. Ami viszont sökkéntésüket illeti, és mi arról annak módszerek amelyek elvezetmegelőzéshez. Ilyen az ellenőrzés, alvilágosítás és a bizalom is, amelyet az OKI igazgatója beszélt. Ezek a tárlát mutatja, az esetek egy részei válnak be. Hatékonyságukat tehát, s alighanem érdemes is. Haté, fokozása, alaposabb felhasználógarancia a szabálysértések csakcsökkenésére. Gondoljuk mi, bár aszban nem hallottunk. Fokozni peldául az ellenőrzést. Fokozni, és talán tesíteni is. Elég-e, ha egy olyan fizetett területet átfogó intézmény,s, egyetlen munkatársára bízza az Lehet-e így kellően körültekintő és ellenőrzés?) takácsal ragaszkodjunk a télhez! A tények, legalábbis gyulai, arról vallanak, hogy a jó szempontból ítélve, s ketkezéssel élve, bocsánat az erős kiez a terület ,igen nagy dzsun- s a megállapításról ezt is lehet meg azt is. De azt talán nem édemes elmondani mégis, hogy ezeket az eseteket, amelyeket ön tapasztalataira célozva, sajnálaégesnek nevezett? Egyszerűen a száj vágya és ingere? Netán játszik bennük szerepet valaki, vagy valamiképpen indokolt skségesség? Kérem, ragaszkodjunk makacsul ez. Én például makacsul ragaszkoz, hogy az említett ügyek sem- mutatnak nagyobb számot, mint nai területek. Az önök megállapíty a könnyűzenei hangversenyterülete dzsungel, a magam részefogadom el. Egyszerűen nem tudmásul venni, hogy ifjúságunk és a magyar közönség kedvencei, is számosan határainkon túl megzismertek, egyszerűen dzsungelérdezzék meg talán erről egyszer a Metró- vagy az Omega-zenekart, Koncz Zsuzsát és Koós Jánost, Saroltát és Korda Györgyöt, Széls Fenyvesi Gabit, Körmendi Vilmost és Balassa P. Tamást, Fényes Szabolcsot és Gyulai Gaál Jánost, Tamássy Zdenkót és Lovas Róbertet, Brachfeld Siegfridet és Rácz Györgyöt, hogy vajon dzsungellakóknak tartják-e magukat vagy nem.„Dzsungel”? Nem „dzsungel”? Tény, hogy egy egész területet nem lehet, nem is szabad egyértelműen és túlzottan „dzsungelnek” nevezni. De az is tény, hogy ezzel a területtel kapcsolatban elég gyakran hangzik el ez az erős kifejezés. Neon azokkal kapcsolatban természetesen, akik a művészi etikában is a szakma élén, hivatásuk magaslatán állnak. Ők tiszteletet érdemelnek, s nagyon erélyesen visszautasítanánk megrágalmazásukat. De, ha rájuk hivatkoznánk kizárólag, s nem beszélnénk másokról, akkor meghamisítanánk a képet. Vannak szabálysértések? Vannak. Az imént mondta el maga az ORI igazgatója, hogy vannak — „sajnos”. S, hogy ezek a tapasztalatai „bőségesek”. Ezekről szerettünk volna hallani. A beat-zenekarokhoz kapcsolódó — tapadó — maszek ügynökökről például, akiknek a tevékenysége már önmagában is szabálytalan. Ezek az ügynökök viszaélnek a beat-zene iránt táplált közönségérdeklődéssel, megkopasztják a vidéki művelődési házakat és megrövidítik a beat-együtteseket is. Mit tesz ellenük az OHI? Valószínűleg, valamit tesz. De, hogy nem eleget, az is tény, mert ezek az ügynökök változatlanul vannak és eléggé el nem ítélhető módon „tevékenykednek”. Destruálják a beat-zenekarokat, a műfajt és az ORI-t, is. Említhetnénk, hogy volt már rá példa, amikor egyes beat-zenekarok nem léptek fel a nevükkel meghirdetett koncerteken. Mások igen „gyűrött állapotban” léptek közönség elé. Mindezeknek igen könnyen és igen gyorsan „híre megy”. Ezek miatt terjed az az önmagában tulajdonképpen nem helytálló általánosítás, hogy ez — „egy igen nagy dzsungel". Véleményünk szerint, ezzel szembe kell nézni, s érdemes lenne levonnia a kellő, s nagyon is gyakorlatias következtetéseket az ORI-nak is.) — Nem szabad hibás általánosításba esni. Azért, mert valamelyik munkaterület perifériáján salak rakódik, vagy néhányan megtévednek és faultolnak, ezért egységesen a könnyűzenét dzsungelnek minősíteni nem lehet. (Ha félreértés történt, tisztázzuk: nem a könynyűzenéről mint műfajról beszélgetünk, hanem művelőiről, s közülük sem mindenkiről.) — Kérem, ne vegyék éles visszavágásnak, de mint a Sajtófigyelő előfizetője, gyakran vagyok kénytelen különböző újságcikkek helyreigazítását követelni — ezeket teljesítik is. Gyakran találkozunk olyannal, hogy valamely újságíró kénytelen álláspontján módosítani, mert a cikk megírása előtt csak felületesen, vagy egyáltalán nem tájékozódott. Vagy találkozunk azzal, hogy valamelyik újságíró egy cikkét, egy egész sor vidéki lapban jelenteti meg, néha csak egész kevés szórendi módosítással (ezt a művészeti területen egyébként haknizásnak hívják) és ezért mégsem jut senkinek az eszébe, hogy a sajtó területén, valamiféle dzsungelről beszéljen. Ebből kiindulva azt javasolnánk, hogy ne ítéljék el sommásan a könnyű műfaj területét, hiszen példák bizonyítják, hogy a közönség azt szereti és egyáltalán nem a hibák elkövetői a jellemzőek és tipikusak.Nem vagyunk a „hakni” ellen. A tisztességes „hakniban” nincs kivetnivaló. Ugyanezt mondanánk a sajtóval kapcsolatban is, ha éreznénk, hogy annak bárnál köze is lenne témánkhoz. De ott nem is a „hakni” esete forog fenn. Ha egyegy cikk „egy egész sor vidéki lapban” jelenik meg, az rendszerint, színte csaknem kizárólag úgy történik, a cikket a vidéki lapoknak központi írásokkal való ellátására létrehozott speciális szerkesztőség, a Központi Sajtószolgálat íratja meg az újságíróval és a megjelenés számától független, egyszeri honoráriumot fizet érte.) Témánktól azt a kérdést követően tértünk el legutóbb, amely a szabálysértések anyagi természetű részére célozva kívánta elősegíteni az okok feltárását. A szabálysértések egy része ugyanis, mint köztudott, a megállapítottnál magasabb gázsik kéréséből és elfogadásából ered. Mi ennek az oka? Pénzhajhászás? Netán más? Mivel választ nem kaptunk rá, beat-zenekarok érvelésével folytatjuk. Beat-zenekaroktól tudjuk, hogy méltatlanul alacsonynak tartják besorolásukat, a részükre külön-külön megállapított fellépti díjakat. Azt is mondják, hogy fellépti díjaik nincsenek arányban azzal a bevétellel sem, amelyhez fellépéseik során, felléptetésük révén az Országos Rendező Iroda jut. Igazuk van ebben? — Ezt az álláspontot most hallom először. A könnyűzenei hangverseny rendezés egyébként az egész világon üzleti vállalkozás is, így Magyarországon is. Ennek a területnek teljes, ha úgy tetszik, nyeresége a Magyar Népköztársaság kulturális alapját illeti, melynek rendeltetését önök is jól ismerik. A beat-zenekarok besorolása, vagyis fellépti díja alkalmazkodik művészeti színvonalukhoz, elért művészi eredményeikhez. Általában beat-zenekarokról beszélni elég helytelen lenne, mivel itt is vannak kimagaslóan jók , és vannak rendkívül gyengék is. Ha szabad azt a kifejezést használni, vannak kezdője, haladók és a műfaj kitűnő reprezentánsai. Nem ismerem azokat a konkrét panaszokat, melyeiket megemlítenek, de szívesen megemlíteném néhány zenekar besorolását. Az Illés-zenekar fellépti díja előadásonként: szabadtéren 3500 Ft, teremben 3 000 Ft, a Metrózenekar fellépti díja, most az átszervezés : DIANA ROSS ÉS A SUPREMES Hogy bemutassuk őket: Mary Wilson, Cindy Birdsong és Diana Ross — a sikeres trió tagjai Detroitból. Együtt jártak iskolába, amikor felfigyelt rájuk az egyik tehetségkutató. Első lemezük — I want a guy — azonnal siker lett. Épp így, a többi is (Baby love, Come see about me, stb.) Európai körútjukon nagy sikert arattak 1964-ben. Az idén ismét Angliába látogattak, hogy fellépjenek több rádió- és tv-programban, stádiumában, 2500 Ft, az Omega-zenekar és a Pannónia-zenekar önálló fellépti díja 2000 Ft, a Syrius-zenekar honoráriuma X 600 Ft, az Express-zenekaré 1400 Ft. Úgy gondolom, a panasz nem mondható jogosnak, amennyiben tényleg fennáll. A többieknek, ahol alapelv a zenekari tagonkénti 150 Ft, vezetőnek a duplája, úgy gondolom, még módjuk van bizonyítani, hogy elérik-e az előbb felsorolt zenekarok színvonalát, vagy nem. Mindenesetre ezek produkciója némiképp magasabb zenei szinten áll, mint az idén vizsgázott és többé-kevésbé ismeretlen, együtteseké. Összegezve, a zenekarok honoráriuma, intézményünk álláspontja szerint, igenis arányban áll a bevételi lehetőségekkel, különös tekintettel arra, hogy az OBI nem magánvállalkozás és nyereségeinek nagyon is nemes befektetése van. (Az utóbbi kérdést — ismételten — azért tettük fel, mert beat-zenekarok nagyon sokszor hivatkoznak igen magas költségeikre, igen drága elektromos berendezésükre. Meggondolandó- nak tartjuk, hogy a sok ezer, nemegyszer több tízezer forintos berendezésükbe fektetett költ-ségeikkel arányban van-e a gázsijuk. Az ilyen berendezés igen drága: megvenni is, javíttatni is. Senki nem vitatja, hogy az ORI nyereségeinek valóban nemes befektetése van. De azzal együtt is: arányban van-e a bevétel a gázsikkal? Aztán itt arról is szó van, hogy a beat-zenekarok saját műveket is játszanak, fellépéseik tulajdonképpen „szerzői estek”. Ezt is eléggé figyelembe veszi-e a beat-zenekarok besorolása, megengedett gázsimaxinuma? Távol áll tőlünk, hogy ezekkel a kérdésekkel a pénzhajhászást még tovább fokozzuk. De nem-e a besorolás, a megállapított fellépti díjak összegszerűsége az egyik oka az anyagi természetű szabálysértéseknek? — Több kérdésünk eredetileg nem volt. A válaszokat köszönjük, mert bár nem ilyenekre számítottunk, nincsenek híján tanulságoknak sem. Azokra, szükséghez képest, alkalmas módon még majd visszatérünk. Simon Gy. Ferenc it is IT'ilTtlTii'lffTrTfiiTiiTiini