Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-18 / 16. szám

ÖTEN A TANÁCSKOZÁSRÓL A VÁSÁRLÓK ÉRDEKÉBEN Az első nap délutánján szólalt fel, s egyik megjegyzésével derűs pillanatokat varázsolt. — Panaszkönyvünkbe — mondta — ezt jegyezte be egy férfi: „Ra­gyogó kiszolgálás, ragyogó nők”. Első pillanatban sértőnek éreztük. Bánkúti Zoltánná Debrecenből, a Pe­tőfi téri élelmiszer­boltból jött az érte­kezletre. Az üzlet tanbolt, három ifjú­sági és egy felnőtt brigádot képviselt Bánkúti Zoltánná. A tanácskozás máso­dik napján, fárasztó órák után is moso­lyogva válaszolt, és harmadik mondatá­val már invitált is, ha arra járunk, tér­jünk be a boltba. — Látja, most is a kereskedő beszél belőlem. Szerintem nagyon kell szeretni ezt a szakmát ahhoz, hogy a vevő elége­dett legyen. Az előbbi történetnek is előz­ménye és folytatása van. Mindenki tud­ja, hogy a férfiak nem szeretnek vásá­rolni. Nálunk szeretnek. Mert segítünk nekik a választásban, gyakorlatból tud­juk, mit felejthetnek el. "Ha egy férfi szí­vesen indul bevásárolni, és indulás előtt megkérdezi, hogy „VIM van itthon?”, ak­kor jól dolgoztunk. És a mi lányaink sze­retnek jól dolgozni. Vállalták, hogy év végére nem lesz közöttük bukott tanuló, a másik tanbolt eredményeit pedig kívül­ről fújják. Olyan versenyláz fűti őket, hogy bárcsak felnőtt eladóként is így dolgoznának majd. Mindig azzal ugrat­nak, milyen könnyen vásárolok én nyug­díjas koromban, hiszen eddig kétszáz ta­nuló gyakorolt nálunk, és nyugdíjig azért még van időm, nem lesz Debre­cenben olyan bolt, amelyben ne tanulónk szolgálna ki. A kereskedelmet képviselte Müller Jó­zsef is. Fiatal ember, mindössze egy éve brigádvezető a Fővárosi Vas- és Edény­­bolt Üllői úti közületi boltjában. Szorgo­san jegyezte Bánkúti Zoltánná szavait, mint mondotta: — Tanulni jöttem ide. Két dolog na­gyon megfogott, magam is így tapaszta­lom.. Az egyikről Bánkúti Zoltánná be­szélt, én is vallom, hogy minél több szakképzett eladó kell, így kívánja a ve­vő érdeke és a szakma becsülete. A má­sik, erről Fábián Sándor, Nógrád megyei brigádvezető szólt — az emberek hajla­mosak az általánosításra. Egy rossz el­adó miatt az egész kereskedelmet szid­ják. Azt hiszem, minden eladónak figye­lembe kell vennie ezeket. RÉSZLETEK EGY JEGYZETBŐL — Mit jegyzett fel a két nap alatt? — kérdeztük Kaviák Józseftől, a SZIM szé­kesfehérvári köszörűgépgyárának bri­gádvezetőjétől. A csendes szavú fiatalem­ber megfontoltan válaszolt: — Nekem a legfőbb tanulság az volt, hogy szerencsés helyzetben van a brigá­dom. Többször szóba került a két nap alatt a termelésen túli feladatok értéke­lése, ezek irányítottsága. Kevesen dicsér­ték a mozgalomnak ezt a részét, hiányol­ták az irányítást. Nos, mi aranykoszorús brigád vagyunk, tizennégyen kezdtünk, harmincnyolc a­ jelenlegi létszámunk, és mindig megkaptuk a megfelelő irányí­tást. Talán magyarázatul szolgál, hogy a közvetlen gazdasági vezetőink, a műhely­­beliekre gondolok, tagjai a brigádnak. Feljegyeztem a mozgalom jövőjével kap­csolatos valamennyi javaslatot, a formai javaslatokat is. Mi elértük a pillanatnyi felső fokot, valóban érdekeltek vagyunk a „hogyan tovább” kérdésben. Nekem személy szerint rokonszenves mindaz, ami a szigorúbb elbírálásról elhangzott. Ha helyes az az elv, márpedig szerintem helyes, hogy a brigádokat önmagukhoz kell mérni, fejlődésüket kell tekintetbe venni, akkor az önmagunkkal szembeni szigorúbb mérce a természetes, önérze­tes brigád nem fogja sértőnek tartani a mind szigorúbb megítélést. Ahogy most az aranykoszorús brigád jelöl egy bizo­nyos szintet, a jövőben a többszörösen aranykoszorús brigád a további érdemek kifejezője lehet. Volt egy hozzászóló, aki kitért a mozgalom adta többletmunka családi fogadtatására. Nem a magam di­cséretére mondanám, de a brigád­vezetők­re hárul természetszerűleg a legtöbb. Azon gondolkodtam­, volt-e ebből otthon valaha is cívódás? Nem. Feltaláltuk vol­na az igazi magyarázkodást? Egyszerűen ismerjük egymás családját, a brigád ügye, a családok ügye. Egy szuszra elég ennyi a jegyzeteimből... MATYÓK JELENE, JÖVŐJE Pólik Mihályné kétszáz éves matyóru­hában ment az emelvényre, és nagyon is mai, sőt holnapi gondokról beszélt. A menyecske­ viselet tartozékai közül meg­jegyeztem a fejfedő és a kötény nevét — csavarító kendőnek, illetve surcnak ne­vezik, azok, akik a régiek nyomdokába lépve",a mai divathoz, a mai ízléshez iga­zítják a matyó-fantáziát. Pólik Mihályné vagy fél órával felszólalása után, kinn a folyosón, ahol kis csoportokba verődve, dohányzó, beszélgető brigádvezetők cse­réltek „nem hivatalosan” véleményt, ar­ról beszélt, amire benn „nem­ volt érke­zése”, amire nem futotta az időből. — Nézze csak meg egy virág három­száz öltés, és hány virág elfér egyetlen kötényen? Mi még, a Kisjankó Bori bri­gád, és a többi tizenhárom szocialista brigád tagjai, a Matyó Háziipari Szövet­kezet tagjai szívesen fogják kézbe a tűt. De vajon utánunk folytatja-e valaki? Olyan fiatal, hogy aggodalma jó né­hány évtized múlva válhat valósággá.­­ Pedig a termékeink iránti kereslet nagy, évente vagy harmincmillió forint értékben dolgozunk. Legalább a fele kül­földre kerül. Mi hiányoljuk — erről be­széltem is az emelvényen —, hogy a be­mutatókon nincs a matyókat képviselő lány vagy fiú, holott tanulhatnánk a vá­sárlók igényeiből, és népviseletünkbe öl­tözve reklámozhatnánk munkáinkat. Egyike volt a rendszeres járási, me­gyei szocialista brigád-találkozókat java­soló küldötteknek. — Nem­ tudom, megvalósul-e kívánsá­gom — mondta erről —, én most min­denesetre előbb a saját brigádomnak, az­tán a többi tizenháromnak beszámolok a tanácskozáson elhangzottakról. Könnyebb lesz, mint itt, ennyi ember előtt beszélni. Még soha sem szólalt fel ekkora terem­ben, ekkora közönség előtt. A hallgató­ság nem, sejthette. AZ ÉPÍTŐK KÉRÉSE Voltak hozzászólók, akiket különös fi­gyelemmel hallgatott a tanácskozás. Azt hiszem közéjük tartozott Hernádi Péter az Északmagyarországi Építőipari Válla­lat brigádvezetője is. Vasbetonszerelő brigádot irányít, huszonötéves átlag élet­korú a kollektíva. A figyelem elsősorban az építőiparnak szólt. Hernádi Péter a lényeges pontokat érintette: miért nagy a vándorlás az építőknél, és milyen pá­­lyá­t járhat meg, aki marad. Brigádjának törzstagjai kubikosként kerültek a vál­lalathoz, s már felsőfokú építőipari szak­iskolát végeztek. Két fiatal mellé egy ta­pasztalt szerelő jut, ez a gyakorlati kép­zés bevált, házilagos formája. A munka­­fegyelem jellemzője: ma már művezető nélkül dolgoznak. Nem tartoznak a moz­galom kezdeményezői közé, évekig húzó­doztak, mert társaikat kudarcok érték. Hét éve kezdték, most harmincöten Mis­kolc majd mindegyik építkezésén meg­fordulnak. Szabolcsiak. Hét végén járnak haza... Valahol ennél a pontnál váltott szen­vedélyesebb hangra Hernádi Péter. Első pillantásra hivatalnoknak vélhetnénk, csak­ súlyos kez­e árulkodik szakmájáról. A szenvedély oka pedig a romló közlekedés. Várakozás a csatlakozásra, ácsorgás az állomások döntéseiben, és számolgatás, mennyi idő vész el az utazással. Aki te­heti, közelebb vállal munkát a családjá­hoz. Pedig szükség van rá az építőipar­ban, szükség van rá Miskolcon és kör­nyékén. Kérés és javaslat Hernádi Péter megfogalmazásában — jobb közlekedési lehetőséget az építőipari munkásnak, vagy letelepedést a munkahelyén. A felszólalást nagy taps követte. M. D. Az alkalom jubileum volt — tízéves a szocialista brigádmozgalom­ hazánk­ban. Ám a brigádvezetők tanácskozása — célját és hangulatát tekintve — munkaértekezlet volt. Erre utaltak az előadói beszédek, ezt tükrözték a hozzászólások, így érezték a részvevők valamennyien. A tanácskozás csen­desebb perceiben kerestünk meg néhány fiatal brigádvezetőt vagy ifjúsági brigádokat képviselő küldöttet, azzal a szándékkal, hogy olvasóinknak be­mutassuk őket, az értekezlet közben megfogalmazott gondolataikat közre­adjuk. Arcok a tanácskozásról — természetesen a teljesség igénye nélkül. Bánkúti Zoltánná Müller József Kavsák József Pólik Mihályné Hernádi Péter Műszaki rajzoló és műszaki adminisztrátor munkakörben kiképzőnk fiatalokat AZONNALI BELÉPÉSRE ÉRETTSÉGIZETTEK ELŐNYBEN. * • * • t­­v.v • • • • • JELENTKEZÉS: Erőmű és Hálózattervező Vállalat Bp. V., Széchenyi rkp. 3. III. 344. Személyzeti Osztály

Next