Magyar Ifjúság, 1969. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-20 / 25. szám

Elmondom hát Rajnák László történetét, az olvasó szíves elnézését kérve jó előre, ha majd helyenként rajtakapna, hogy mellőzöm a teleimben ígért tudósítások tárgyilagos modorát. E rövid bevezetőnek szánt mentegetőzés után képzeljünk el egy 166 centiméter, tehát mérsékelt magasságú, ám 94 kilogramm testsúlyú 40 éves férfiút, akinek a legutolsó divat szerint őszülő haja, vastag szarukeretes szemüvege, hevesen lángoló lelkesedése, jóságos lelke és a rendőrségi szabídványnak megfelelő gumibotja van. Ez a nemcsak testiségében figyelemre méltó egyéniség Rajnák László, ahogyan az Ifjúsági Park fogékony közönsége nevezi — Rajnák, a góré. A nagy verekedések kora Valamikor az ötvenes évek derekán az Óbudai Hajógyár DISZ-bizottsága létrehozott egy ifjúsági klubot a Mókus utcában, ahol kellemes hangulatban eltölthették estéiket a hajógyári fiatalok. A klub hamarosan népszerű lett a kerületben, ennek csalhatatlan jele volt, hogy odaszoktak a jampecok és szombat-vasárnaponként látványos verekedésekkel szórakoztatták a publikumot. Ekkor lépett ki az ismeretlenség homályából Rajnák László, a DISZ-bizottság lelkes munkatársa és fő ifjúsági mozgalom történetében példátlan erejű pofonokkal óvta meg a klub hírnevét és a békésen táncoló fiatalság testi épségét. A vagányok csak hónapok múlva tudták meg, hogy a rendkívül agilis DISZ- aktíva első osztályú birkózó és társadalmi munkában a Hajógyár birkózóinál; edzője, akik mellesleg szakvezetőjük oldalán serénykedtek a Mókus utcai megmozdulásokon. Később ő lett a klub vezetője és amikor 1958-ban elkerült a Hajógyárból, az időközben megszelidült óbudai vagányok szomorú szívvel búcsúztatták a Mókus utcában. Megkedvelték az erős kezű, de különben jólelkű vezetőt. Három nyugalmas évet töltött a budapesti KISZ-bizottságon, ahol afféle mindenes volt: gazdasági igazgató a KISZ-iskolán, táborvezető Balatonszemesen és ki tudná felsorolni azokat, a neve nincs megbízatásokat, amelyeknek csak a kezdete volt mindig azonos: „Lacikám, csináld meg légy szíves..1961. augusztus 20-án aztán felvirradt a régen várt nap, elkezdődött a máig tartó nagy vállalkozás , megnyílt az Ifjúsági Park az egykori Várbazár helyén. Csak a műemlékek helyreállítására 36 milliót költött a Fővárosi Tanács és további 9 millió forintba kerültek az új épületek. Másfél hónap alatt 30 ezer fiatal fordult meg a parkban és csak azért nem több, mert október elején rock and roll közben is elgémberedik az ember, kint, a szabad ég alatt. Közbevetőleg megemlítem, hogy már abban az időben fölmerült egy olyan Ifjúsági Ház gondolata, amely az őszi-téli hónapokban otthont adna a budapesti fiatalok sok tízezres tömegeinek. Sajnos nem lett belőle semmi, holott éppen az Ifjúsági Park látogatottsága mutatja az igény nagyságát, közel egy évtizede. Egyelőre azonban maradjunk a Parkban, ahol Rajnák ismét elemében volt. Szervezett, látott-futott reggeltől estig, este pedig ... Nos, igen, az első években itt is egymást érték a verekedések, és bizony a rendfenntartásra kijelölt ifjúgárdisták gyorsan elszeleltek, ha 20—30 marcona legény elkezdte dobálni a sörösüvegeket. Ilyenkor aztán Rajnák lépett a színre, legendás pofonokkal csillapítva az elszabadult indulatokat. Egy ilyen verekedés után a bíróság beidézte tanúként, arra való hivatkozással, hogy a fiúk darabokra tépték a kabátját a nagy zűrzavarban. Azok persze időközben kijózanodtak és rettenetesen féltek a következményektől. Rajnák annyira megsajnálta őket, hogy a bíró legnagyobb megdöbbenésére hatásos védőbeszédet mondott, amelyen vörös fonálként húzódott végig az a pedagógia előtt nagy távlatokat nyitó gondolat, hogy a múltkori fakszni a sörösüvegekkel és a szétrongyolt kabáttal, csupán a fiúk vitalitására vall és nagyon elszomorító lenne, ha a bíróság egy elhamarkodott ítélettel megsértené jogos önérzetüket. Azóta nem idézték be tanúnak. Igaz, hogy a közönség is megváltozott. Akik csak arénázni jártak a parkba, azokat kitiltották, vagy maguktól elmaradtak, a többiek pedig belátták, hogy Rajnák következetesen ragaszkodik elveihez, miszerint az igazgatóság nemcsak a jó zenéről, a jó modorról is gondoskodik." Vihar a farmer körül Jó néhányszor megfordultam már az Ifjúsági Parkban, olykor hivatalból, de gyakrabban passzióból, a kellemes környezet és a jó hangulat okán. Ma is élénken emlékszem például arra a tavaly őszi Omega-koncertre, amikor az angliai turnéról hazaérkezett együttes önálló műsort adott a parkban. Több mint hétezer fiatal szorongott a teraszokon, ahol különben 2500 ülőhelyet tudtak és tudnak biztosítani. A hangulat messze túlszárnyalta a televízióban nemrég bemutatott Eksztázis 7-től 10-ig című film leghatásosabb jeleneteit, amennyiben itt a közönség a székekre, asztalokra felállva tombolta végig a műsort. Azaz hogy tombolta volna, ha Rajnák engedi. Ő azonban gumibotját lóbálva rendezkedett és habár egyszer sem avatkozott közbe tettlegesen, ahol megjelent, felszólítás nélkül leugráltak az asztalokról és most már a földön állva folytatták a sikoltozást. Őszintén szólva, elég visszatetsző jelenség egy gumibottal hadonászó igazgató, no de mennyivel megnyerőbb látvány a leterített asztalokon toporzékoló, több ezer fiatal? A Hétfői Hírek a múlt héten nehezményezte, hogy az Ifjúsági Parkba nem engedik be a farmernadrágos fiatalokat. Ehhez még hozzáteszem, hogy azokat a fiúkat sem, akiknek váltig ér a hajuk, sőt a nadrágkosztümöt viselő lányok sem látogathatják a park műsorait. Ide fdváritozik Lopussy Andrásnak, a Magyar Ifjúsághoz címzett levele is, amelyben kifogásolta a rendezők „durva, minősíthetetlen modorát" és hogy az Ifjúsági Park „büntetőtáborrá válik... ha a rendezők állandóan löködik a zenekar körül helyet foglaló, álló és ülő fiatal srácokat”. Lopusny András egyebekben is elmarasztalja a rendezőket, érzésem szerint nem egészen alaptalanul. Időnként valóban előfordul, hogy bántó hangnemben beszélnek a fiatalokkal, egy kalap alá véve a rendbontókat a békésen, kulturáltan szórakozók ezreivel és az oktalan dresszírozásra is találhatunk példát. — Szombat-vasárnaponként négy-ötezer fiatal vált jegyet a parkba és legalább ezren összeverődnek a park fölötti sétányokon, akiket az öltözet és a hosszú haj miatt nem engedünk be. Ennyi ember között csak szigorúsággal lehet rendet tartani. Ezért lépünk föl erélyesen, ha bármilyen rendellenességet tapasztalunk. A farmernadrággal kapcsolatban pedig változatlanul az a véleményem, hogy aki az Ifjúsági Parkban akar szórakozni, öltözzön föl tisztességesen. Nyolcadik éve dolgozom a parkban, így volt alkalmam meggyőződni arról, hogy az öltözködés kihat a viselkedésre, a szórakozás közbeni magatartásra. Akin egy ócska farmer van, nem csinál gondot abból, hogy leissza magát, a szó mindkét értelmében, könnyebben „beszáll" egy esetleges verekedésbe is legföljebb „barabb” le a farmerja, ha néhány helyen elszakad. Aki viszont rendesen felöltözik, jobban vigyáz magára, s ezáltal másokra is. Rajnák Lászlót, az Ifjúsági Park igazgatóját idéztem, s habár jószándékát nincs okom kétségbe vonni, válasza egy s más tekintetben vitára ingerel. Mert ha elfogadjuk is a „farmer-elméletet”, a nadrágkosztüm kitiltására nem találok magyarázatot. A hoszszú hajat sem tartom kizáró , oknak — föltéve természetesen, hogy tiszta és ápolt —, már csak azért sem, mert a parkban fellépő zenészeknek szinte kivétel nélkül vállig ér a hajuk. Alighanem arról lehet szó, hogy az Ifjúsági Park vezetői azonosítják a mai közönséget az öt-hat év előttivel, amikor csakugyan gyakrabban volt szükség az ellentmondást nem tűrő föllépésre. A közönség azonban időközben sokat változott, ezt sajátságos módon a park vezetői bizonygatják leginkább és nem indokolatlanul. De a park természetesen ma sem egy homogén összetételű KISZ-szervezet és Bajnák nem KISZ-titkár. A közönség a változások ellenére is heterogén, a látogatók különféle nézeteket vallanak a szórakozás módozatairól. Az egyértelmű szigorúsággal, amelyre időnként ma is szükség van, elejét lehet ugyan venni az esetleges kilengéseknek, de ha a pedagógiának csak ezt az eszközét alkalmazzák, előbb-utóbb szembekerülnek a fiataloknak azzal a többségével, akik a kulturált szórakozás kedvéért mennek oda és az örökös utasítgatás sérti az önérzetüket. Differenciáltabb bánásmódra van szükség, még akkor is, ha ez több munkát és figyelmet kíván. Túl az egymillión Május 27-én fogadták az egymilliomodik vendéget, a televízió nyilvánossága előtt. Hét év átlagában ez évi 140 ezer látogatót jelent, de a tényleges számadatok más megoszlást mutatnak. Az első évek százezres közönségével szemben már három-négy éve kétszázezer (tavaly 250 ezer) fiatal tölti estéit az Ifjúsági Parkban a nyári hónapokban. Tavaly májusban 27 460, idén 47 000 vendégük volt, ami a park fokozódó népszerűségét bizonyítja, s egyben azt is, hogy a Lopusny András által megjövendölt elnéptelenedéstől egyelőre nem kell tartani. Rajnák László mindenről precíz kimutatást vezet, így arról is, hogy milyen műsorokat látogatnak legszívesebben a fiatalok. Első években az amatőr beat-zenekarok föllépései vonzották a legnagyobb közönséget, esetenként 1500— 2000 fiatalt. Ma már elsősorban a hivatásos együttesek koncertjeit kedvelik. Tavaly például az Orrtega-koncertre 7125, az Illésre 3640 és a Metróra 2230 fiatal váltott jegyet, de a Hungária együttes föllépésein, akik minden szombaton a parkban játszanak, rendszeresen megjelenik 4- 5000 fizető vendég. Igaz, ilyenkor csak öt forint a belépődíj, míg a hétfői koncertnapokon tíz forintba kerül a jegy. Május elsején, az első nyitvatartási napon például valami hétezer ötszázan voltak! És itt megint vissza kell kanyarodni Rajnák László személyéhez, aki elképesztő energiával hadakozik a fiatalok érdekeiért. Tavaly erősen kifogásolható volt az étel- és italválaszték, s a kiszolgálás sem érte el a kívánt színvonalat. Azóta, Rajnák közbejárására, új vezetőt kaptak Tóth Ferenc személyében, s a jelek szerint sem a választékkal, sem a kiszolgálással nem lesz baj a továbbiakban. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az ambiciózus igazgató kitűnő segítőtársra akadt Nóti Miklós, (a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat igazgatója) személyében, aki lelkes patrónusa az Ifjúsági Parknak. Nélküle aligha sikerült volna elintézni, hogy a park vendéglátórészlege elsőosztályú ellátást kapjon, harmadosztályú áron. A sok változást csak az veszi észre, aki mondjuk öt évvel ezelőtt is megfordult a parkban és látta a büfé előtti„talpalókat”, a szétdobált papírpoharak százait, meg a rozsdásodó fémasztalokat. Az állókiszolgálást azóta megszüntették, 35 pincér szolgálja ki a vendégeket, csináltak egy hangulatos játéktermet, korszerű játékautomatákkal, új teraszt nyitottak meg, úgy hogy az Ifjúsági Park ma már valóban reprezentatív szórakozóhely, s nemcsak az előnyös környezet miatt. Ezzel magyarázható, hogy az Express mellett az IBUSZ is szívesen elviszi külföldi csoportjait a parkba, akik az emlékkönyv tanúsága szerint nem győzik dicsérni az itt látottakat. De arra is van számos példa, hogy a külföldi turisták eleve kikötik: az Ifjúsági Park szerepeljen a programban. A közelmúltban egy papnövendékekből álló görög turistacsoportot fogadtak. Az ifjú szeminaristák záróráig maradtak, természetesen tanári felügyelet mellett és nagyszerűen szórakoztak, amint ez a bejegyzésekből ugyancsak kiderül. Hát körülbelül ez lenne Rajnák László története. Az ifjúságimozgalom a legtöbb ember életében egy rövid, átmeneti időszak, amelytől 26— 28 éves korban elbúcsúzik, ki azért, mert családot alapít, ki másért. Csak Rajnák nem búcsúzik, ő megmaradt fiatalnak túl a negyvenen is. Régóta feszengett bennem a kérdés, hogy ugyan mit szól a felesége, amikor minden este tizenegy után megy haza. Kiderült, hogy nincs felesége, nem nősült meg. Majdnem azt mondtam, megrögzött agglegény, de aztán eszembe jutott, hogy tizenhat éve ő neveli özvegy édesanyjával nővére gyerekeit, aki a harmadik szülésbe belehalt. Mind a három leány, a legidősebbet, aki most 20 éves, találkoztam is az Ifjúsági Parkban, éppen jegyet árult a pénztárban, mert a pénztáros megbetegedett. Nehéz lenne megmondani, hol kezdődik a család és hol fejeződik be a park, ha egyáltalán létezik ilyen választóvonal. Rajnák László olykor vitatható pedagógiai eszközei között van egy olyan is, hogy aki valamilyen vétséget követ el, egy hónapig nem látogathatja a parkot. Szemtanúja voltam, amikor egy 19 éves fiú majdnem sírva könyörgött, hogy inkább pofozza meg, de ne tiltsa ki. Mellesleg a kitiltásra az adott okot, hogy a fiú mamája bejött és elpanaszolta, milyen gorombán bánik vele otthon. Amikor a néni elment a fiával. Petrecz Béla, a fiatal igazgatóhelyettes megkérdezte: — Mondd Laci, te mit csinálnál, ha egyszer valaki csak két hétre kitiltana? — Azt hiszem én is a pofont választanám — mondta Rajnák, majd hirtelen felcsattant.— Csakhogy én nem beszélek gorombán az anyámmal! A fiatalokkal sem kellene, mondom én utólag és "szerfölött csöndesen, nehogy engem is kitiltsanak. Ivanics István Rámák, a góré Rajnák László és Petrócz Béla Fotó: Ágoston Díjtalanul utazhat — ön és családja — villamoson — autóbuszon — HÉV-en, ha a BKV dolgozója! A Budapesti Közlekedési V F E LVESZ 17—18 éves kortól • villamoskalauzokat • autóbuszkalauzokat • HÉV-kalauzokat • matrózokat • váltóőröket. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG! EGYENRUHA! FELVÉTEL. Budapest VII., Kertész u. 16. sz.