Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-04-17 / 15. szám

Lenin a forradalom győzelme után minden erejét az új szocialista hatalom megszervezésére és a béke megteremtésére fordította. Közben harcolni kelle a külföldi intervenció ellen Lenin köszönti a november 7-i fel­vonulókat Vlagyimir Iljics nagy jelentőséget tulajdonított a Magyar Tanácsköz­társaságnak. Májusban írta az „Üdvözlet a magyar munkásoknak” című üzenetét. A Vörös téren Lenin Szamuely Tiborral MAGYAR IFJÚSÁG 7­6/15 — Csizmát húzhattál volna! És így tovább. Az eredetileg 21 tagú brigád egyik fiatalja térdsérüléssel fekszik. — Porcleválás — magyarázzák. — Még ott­honi. Moszkvában rosszul lépett és kiújult. A fiúk március elején jöttek, miután megte­kintették Moszkva nevezetességeit, meghallgat­ták Tyazselnyikovnak, a Komszomol KB első titkárának üdvözlő szavait, és megismerkedtek a nemzetközi csapat tagjaival. — Az élményeket a repülőúttal kell kezdeni — közli Kormos Jenő, aki otthon a 43. sz. Épí­tőipari Vállalatnál dolgozik. — Sokan most ül­tünk először repülőn. Pompás. A mondatok között egy-egy kanál maltert csap a falra. Nyelvi nehézségek? Senki sem tanult meg máról holnapra oroszul. Annyit azonban magam is azonnal észreveszek, hogy Valics Lászlót, Hajnal Pált, Luter Gyulát és a többieket ki­tűnően megérti Nyina Butovicseva és Ludmilla Andrusenka. Igaz, hogy a vezényszavak — „Vedret! Cementet! Vizet!’’ — némi jóindulat­tal tolmács nélkül is követhetők. Az első hónapot az 1. számú iskola új épü­letében dolgozták végig a fiúk. Padlót betonoz­tak, ami meglehetősen különbözött az itthon megszokott munkától, de így is jóval megha­ladták a száz százalékot. Pedig Föglein János brigádvezető szerint nem a mennyiségre men­tek. — Otthon sem a­ számok érdekelnek. Én tu­dom, mit végzünk. Az első hét után mondtam is, nem kívánok otthonra sehová ennél jobb brigádot. Bármelyik vállalat jól járna a fiúk­kal. Én a magam 30 évével a legidősebb vagyok, nem csoda a fiatalos lendület. A lendületből estére is tartalékolni kell. Ul­­janovszk szívélyesen fogadta a szocialista orszá­gok építőit. Nap nap után estélyre, baráti be­szélgetésre érkeznek a meghívások. Ilyenkor Hanyecz Istvánnak jut a főszerep, aki a Szov­jetunióban szerezte építészmérnöki diplomáját, így azután a csoportvezetői pozíció mellett a tolmács szerepét is betölti. A találkozókon de­rült ki, hogy Balogh József személyében éneke­se is van a brigádnak, Németi János pedig szí­vesen mond verseket. Mindketten beneveztek a nemzetközi kulturális versenyre. Művészi ba­bérokra is van tehát remény. A találkozások kö­zül legszívesebben arra emlékeznek, amelyen Tyitov volt a nemzetközi csoport vendége, s meghívta őket az űrhajósok városába. Uljanovszkban pontosan érzékelik az emlék­hely építésének fontosságát. A „hibátlanul dol­gozni” nem lett jelszó ugyan, de gyakorlattá vált. A 21 magyar fiút a KISZ-bizottságok vá­lasztották ki, az ország minden részéből a leg­jobbakat. Amikor majd kétszáz százalékos tel­jesítményüket maguk között értékelik, dicsek­vés nélkül szólnak róla: „Ennyi benne van a brigádban.” Este a munkásszálláson Tóth Imre, a KISZ KB osztályvezetője tájékoztatja a társaságot a hazai eseményekről. Cserébe a brigádtagok az apró dolgokat is elmondják: elcserélt­ék több kiló jelvényt, néhány zászlót, és várják az ott­honi leveleket. — Nem könnyű, de szép —■ mondja valaki. — Miért szép? — kérdezem automatikusan. Aztán restellem a kérdést, részben azért, mert előre megmondták: kevés beszédűek, részben azért, mert válasz nélkül is tudni kell miért. Elmesélik, hogy egyik este Uljanovszkban élő magyarral találkoztak. Az idős ember a Vörös Hadsereg Vas hadosztályának vonulását fedező magyar internacionalisták egyike. Uljanovszkban telepedett le. Könnyezett a fiúk szavaitól, vagy inkább önnön emlékeitől. — Akkor a harc volt a nemzetközi összefogás lehetséges módja, ma itt az építkezésen formáló­dik hasonló — egészíti ki az elbeszélést Föglein János. — Jó lenne még egyszer eljutni ide, így együtt, megnézni újra, mi viseli kezünk nyomát. Ebben teljes az egyetértés. Az uljanovszki ünneppel lezárul a magyar fiatalok munkája. Megkapják a Lenin-emlékhely építőinek alapított kitüntetést, Moszkvában fo­gadáson vesznek részt, aztán hazatérnek. Két hónap után. Amikor megkérdeztem, érzik-e a felelősséget azért, hogy az egész ország ifjúsá­gát képviselik a városban, így válaszoltak: — Nemcsak az országot képviseljük. Minket itt úgy tartanak számon, mint a nemzetközi épí­tőcsoport tagjait. Előbb-utóbb elmosódik az ul­janovszki ismeretlen ismerősök emlékezetében, ki volt magyar, bolgár, csehszlovák... Szóval, tíz országot ítélnek meg mi utánunk. Tudjuk, mit jelent. Maros Dénes A tanárképző főiskola impozánsan kiképzett homlokzati része, jobbra fent: kubai hegesztő munka közben, alatta: a koreai brigád megbeszélést tart (FOTÓ: TASZSZ) A komplexumhoz tartozik az emlékhely központja, a művelődési palota, az 1. számú iskola új épülete, a tanárképző főiskola és egy üzletház, valamint az im­pozáns Venyec szálló. Mindez a Volga-parti emelkedő tetején. A lejtőt a Szovjetunió minden tájáról küldött virágok, fák ékesítik majd. A puszta leírás is jól érzé­kelteti az ifjúság tiszteletadásának nagyságát

Next