Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-04-17 / 15. szám

VONÓ IGNÁCTÓL MARIN POT­ERIG Rakéta, Vonó Ignác, Sakk-matt — a Madách Színház idei bemutatóinak mintegy fele a fiatal Kerényi Imre nevéhez kapcsolódik. Be­vonult a számon tartott rendezők közé, szak­mabeliek és a közönség egyaránt odafigyel munkájára. — Amit a kritika rendszerint kiemel ren­dezői munkájában, az a biztos és pontos rit­musérzék. Honnan ez a szinte zenei haszná­lata a ritmusnak és játékütemnek? — A zenéből. Nagyon sok közöm van a zenéhez, konzervatóriumba is jártam, vadász­kürtös voltam. Ha nem is abszolút műértő­ként, de érzelmileg feltétlenül kötődöm a ze­néhez. Ha egy darabot kezdek rendezni, min­dig zenét hallgatok, olyat, amely valamilyen módon kapcsolódik, aláhúzza vagy ellenpon­tozza a darabot. Ez inspirál, ad ötletet. Sok­szor instruálok „zenéből", például egy jele­netet rondószerűen építünk fel. Ebből a szem­pontból a Rakétát érzem a legsikerültebbnek, ahol a prózai színház és az élő zene leg­jobb egysége valósult meg. Végig szólt a ze­ne, vágás nélkül, erre építettük, sűrítettük a jeleneteket. Megkerestük a szinkronpontokat is, rendszerint a magas hangokra női szerep­lő szólalt meg. Így a zene láthatatlan karmes­terként vezette a színészeket. Ez egyrészt ne­hezebb munkát jelentett a színészeknek, ál­landó szinkronban lenni a zenével, ritmust tartani, másrészt meg is könnyítette a nézők reakciójának felkeltését. A zene segítségével, mely tulajdonképpen az emberiség egyik ősi „feltétlen reflexe”, egy csapásra sikerült kon­taktust teremteni a néző és a színpad között. — Mindössze néhány éve tagja a színház­nak, 1967-ben végzett. Mi adja azt a színpadi biztonságérzetet, amelynek segítségével elke­rüli a kezdők szinte elkerülhetetlen botlado­­zásait, elfogódottságát, görcsösségét? — Másodéves korom óta állandó kapcsolat­ban vagyok a színpaddal. Asszisztens voltam az Egyetemi Színpadon, a Madáchban, a Nem­zetiben, az Operában. "A görög tragédiáktól kezdve A végzet hatalmáig sokfajta előadás­sal ismerkedtem meg. Mire végeztem, három­négy önálló rendezésem is volt, vizsgaelőadá­­sok. — Hogyan kezd hozzá egy darab rendezé­séhez? — Próbálom megkeresni a darab stílusát, számomra ez jelenti a darab értelmezését. Az írói anyag inspirációjaként egy külön világ­nak kell megszületnie a színpadon, egy, abban a szereposztásban, rendezésben létező egye­di, meg nem ismételhető világnak. — Ez erősen megközelíti a filmrendező munkáját... — Tulajdonképpen ugyanaz, a világot te­remtő tevékenység mindkettő. Ismerni kell azonban a határokat. Ha a rendező törekvései túl erőteljesek, megöli a darabot. Pedig fel­tétlenül a darabot kell szolgálnia, az írói szándéknak kell testet öltenie a rendező el­képzelte világban. — Nincsenek gátlásai, nem fél, amikor a „nagyokat” kell instruálnia: Tolnayt, Pécsit, Kiss Manyit, Gábor Miklóst? — Engem elég hamar elfogadtak a Madách Színházban. Talán azért is, mert a színészi improvizációt igen nagyra tartom. Rendezői akaratommal igyekszem nem megfojtani a színészi létezést. Például a Léni néni esetében a darab túlnyomó részben színészi improvi­záció. Én csak teret adtam és határokat szab­tam ennek az improvizációnak. Persze indi­rekt módon, a sajátos színpadi világ megte­remtésével végül is az történik, amit a ren­dező elképzelt, de úgy, hogy az a színészek spontán játékából fakadjon. — Rendezései közt sok a zenés darab. Foly­tatja ezeknek a sorát? — Már most készülök egy nyári bemutató­ra a Városmajorban. Thomas Brandon Charlie nénje című komédiáját adjuk minden este, egész júliusban. A világ egyik legtöbbet ját­szott darabja ez a százéves burleszk-bohózat. Nálunk csak a Csortos Gyula-féle előadás is­meretes. Már délután öt felé élni kezd majd a színpad környéke, beat-zene szól, lacikony­ha lesz, igazi népszínházi hangulatot aka­runk teremteni, melyet aztán az esti darab tetőz be. A legkisebb szerepeket is csupa ne­ves, nagy színész játssza.­­ Az Irodalmi Színpadon a „Makinpot ur”-at rendezte vendégként. Hogyan érezte otthon magát Peter Weiss világában, mely igencsak különbözik eddigi rendezései játé­­­­kosságától, vérbő színházától? — Ez is „abszolút színház”, hiszen egy ur­bánus népi komédiáról van szó, ahol egy fül­siketítő dixieland-együttes, a Benkó-zenekar zenéjére táncolnak, énekelnek, csetlenek-bot­­lanak a szereplők a színpadon. Csupa félre­értés, kimagyarázkodás, happy end. Sokat játsszuk, szombatonként éjjeli előadás is van. Nagy kedvvel csináltam, remélem a közönség is megszereti. Székely Gabriella Mostani (Legutóbbi) Hetek h­elyezés száma 1 (« Hol vannak a régi csókok — KONCZ ZSUZSA8 2 (2) Történet M-ról — ILLÉS 13 3 (3) Gyöngyhajú lány — OMEGA 13 4 a) Sárika — ILLÉS 13 5 (-) Menekülés — ILLÉS 1 6 (8) Katicabogár — KOVÁCS KATI 13 7 a) Koncert a Marson — HUNGÁRIA 13 8 (5) Valaki hiányzik a táncból ARADSZKY LÁSZLÓ8 9 (6) Mária volt — METRÓ 13 10 (-) Töhötöm — TOLCSVAY1 11 (14) Nem vagyok én apáca ZALATNAY SAROLTA 10 12 (6) Ma végre jó a kedvem KONCZ ZSUZSA 13 13 (12) Tízezer lépés — OMEGA 13 14 (10) Ha fiú lehetnék ZALATNAY SAROLTA 11 15 (15) Mese a barátomról — TOLCSVAY 10 íme, egyszerre két „elsőhetesü­nk” is van. Gratulálunk! Úgy látszik azonban a beérkezett szavazatokból, hogy továbbiak is „szoronganak” még olvasóink „tarsolyában”.) Szavazatodat kedd (április 21.) délig várjuk elmünkre: Ma­gyar Ifjúság szerkesztősége, Slágerlista, Bp. vm., Somogyi Béla u. 6. Természetesen: heti „14”-es jelzésű slágerlista-szelvényünk­kel együtt! SLÁGERSZELVÉNY -14 1­70/15m MAGYAR IFJÚSÁG Arc­­ név nél­kül. Egy fiatal­ember. Valaki, akit köröz a rend­őrség. Egy ellen­álló 1944 telén, Budapesten. Egy lebukott, aki meg­szökött a nyila­soktól, s akit ezért egy időre ki kell kapcsolni a moz­galomból, nehogy nyomra vezessen. Egy ember, aki nem tudja tétle­nül nézni Szála­­siék rémuralmát. Egy gondolkodó lény, aki nem hajlandó átaludni azt az időt, míg a felszabadulás magá­tól elérkezik hozzá. Egy hős, aki életveszélyben is elveszett illegális kapcsolatát keresi, hogy harcoljon. Egy mártír, aki életét áldozza, azért, amiben hisz. Róla szól Zolnay Pál filmje. A filmben tulajdonképpen alig történik valami. Zolnay tartózkodik attól, hogy akár a külsőségek látvá­nyos körítésével, akár részletező lé­lektani aprómunkával díszítse fel stílusát. Nem bonyolít és nem rej­­télyeskedik. Lényegében nagyon egyszerű, amit mondani akart: a hő­siesség, néha csak annyi, hogy va­laki nem tud mást tenni, mint amit tesz. Köllő Miklós és Zolnay Pál forga­tókönyve alkalmasnak bizonyult e gondolat közlésére. Minden magya­rázkodás távol áll az alkotók szán­dékától, s szűkszavúság, a kijelentő mód annál inkább illik hozzá. Hangu­latuk van a kép­soroknak, anél­kül, hogy imp­resszionista tó­nusok jönnének létre, és elvennék a közlés szikár keménységét. Eb­be a stílusba jól illik a korabeli híradófelvételek néhány bevágott képsora. Egy nyi­lasgyűlés szóno­kának és hallga­tóinak eredeti arckifejezése például többet mond, mintha rekonstruálták, újrarendezték volna. Szűkszavúsá­gukban is beszédes jelenetek van­nak a filmben: egy éppen csak jel­zett szerelem a cselekvéstől vissza­húzó erő, egy verekedés — munká­sok provokátornak hiszik a fiatal­embert — a határhelyzetben fellépő bekerítettségről, tehetetlenségről be­szél. Kitűnő választás volt Zala Márk főiskolásra bízni ezt a szerepet. Be­szédes arca van, és Zolnay valójá­ban a szereplők arcán játszatja el a történéseket. Jobbára mozdulatlan arcokon. A magatartás pontos belső kidolgozása kell ehhez, s ez nem hiányzik sem a főszereplőnél, sem a kitűnő Szirtes Ádámnál, Drahota Andreánál, Kozák Andrásnál. Ragá­lyi Elemér operatőr képeinek köd­füstös szürkéi egy egész kor atmosz­féráját képesek felkelteni. Heltai Tamás FILM A HELYTÁLLÁSRÓL KÉRDÉS AZ OMEGÁ­HOZ A RITMUS KÉRDEZ, AZ OMEGA VÁLASZOL: 1. Milyen volt a 69-es év? A múlt év eredményes volt. Nagyon örülünk, hogy a „Régi csibészek” az év száma lett éppen a Magyar Ifjúságban, és ezúton is kö­szönjük mindazoknak, akik erre az előkelő helyre jut­tatták. Hatvankilencben két nagylemezünk volt for­galomban, és reméljük, hogy az idén mind a kettő aranylemez lesz. Az elsőt már csak egy „hajszál” vá­lasztja el a hazai példátlan beat-sikertől. 2. Mi a véleményetek er­ről a sikerről? Nekünk is meglepetés volt, hogy az eladott leme­zek listáján az első helyre kerültünk, örülünk, hogy nekünk sikerült először győzelemre juttatni a bea­­tet ezen a listán, ahol eddig a hagyományos tánczene képviselői voltak az élen. 3. További zenei elkép­zelések? Célunk: jó zenét kompo­nálni és játszani. Úgy érez­zük, hogy mostani szá­maink egységesebbek, erő­teljesebbek. Bármit is mondanak rólunk, az biz­tos, hogy az­ egyszerűséget és a közérthetőséget a to­vábbiakban is megtartjuk. 4. Új lemez? A tv-ben bemutatott „Ballada a fegyverkovács fiáról” és egy új szám most jelent meg egy kislemezen. 5. Külföldi utak? Az év első felére van meghívásunk Nizzába és Hollandiába. Ma még nem tudjuk pontosan, hogyan realizálódik az út. 6. Mi a véleményetek az Illés-együttes angliai tur­néjáról? Úgy érezzük, most rajtuk volt a sor, hogy tovább építsék, amit mi kezdtünk el. A magyar beat-zenét képviselni a beat hazájá­ban túlhaladja egy együt­tes érdekeit, örülünk, hogy sikerük volt, és fenntartot­ták az érdeklődést a ma­gyar beat-zene iránt. ZALA MÁRK FŐISKOLAI HALLGATÓ, AZ „ARC­­FŐSZEREPLŐJE, A FILM EGYIK JELENETÉBEN ÚJDONSÁGOK MENEKÜLÉS NEM HISZEM Illés-zenekar BALLADA A FEGYVERKOVÁCS FIÁRÓL SNUKI Omega együttes SÁRIKA Bródy János LEHETeTT VOLNA Szörényi Levente Illés-zenekar FEKETE BÁRÁNY KONTRASZT A LÉLEKBEN Atlantis együttes BOSZORKÁNY ÚGY ÉRZEM, BOLDOG VAGYOK Payer András Bergendy-együttes EGYSZERŰ DAL TÖHÖTÖM Tolcsvay testvérek NYÁRI ZÁPOR SZERETEM AZ EMBEREKET Dobos Attila, Mary Zsuzsa Pannónia együttes ha Érteném, mit MOND A SZÉL OH JAJ, MEDDIG TART EZ Neoton együttes nyári hazugság HOVA SIET MONSIEUR? Koós János VÉGET ÉRT EGY FEJEZET ILYEN VOLTAM Juventus együttes

Next