Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)
1970-01-23 / 3. szám
A LENINI EMLÉKHELYEKEN A KOKUSKIZMÓI HÁZBAN A Volga menti Kazányból kapaszkodtunk felfelé a dombok és nyírfaerdők között vagy negyvenkilométernyit, amíg beértünk a kis faluba. „Lenino” — olvastuk a táblán. Ma így nevezik a piciny települést, ahol a századforduló előtt, 1887-ben Vlagyimir Iljics Uljanov élt. A faház, ahol Lenin a kazányi egyetemről történt kitiltása után lakott, egyik anyai nagyapjáé volt. A kis Unsi folyócska partjához közel emelkedett a dombon, kissé távol a falutól, de nem annyira, hogy ezzel elzárta volna magát a külvilágtól. A kokuskinói ház ma múzeum. Lenin testvére, Anna segített a forradalom győzelme után összeszedni az eredeti bútorokat és felszerelési tárgyakat, hogy a házba belépő látogató ma is úgy tekinthessen szét a fapadlós szobákban, mintha nyolc évtizeddel ezelőtt járna ott... Itt kereste fel a 17 éves Vlagyimirt rendszeresen a cári rendőrség tisztje, hogy ellenőrizze őt. Amikor ide került, a rendőrségen már vaskos dosszié őrizte a fiatal Leninről gyűjtött dokumentumokat. A falon látható az egyik ilyen titkos jelentés kópiája, s kazányi egyetemi hónapjainak dokumentumai. „Elhalasztandó.. Vlagyimir Iljics 1887. július 27-én adta be felvételi kérelmét a kazányi egyetem jogi fakultására. Lenin ugyanis tudta: a hatóságok mindent elkövetnek majd, hogy megakadályozzák hivatalba lépését, tanulmányai befejezése után. Ezért választotta a szabadabb ügyvédi pályát, noha elsősorban a társadalmi-gazdasági tudományok érdekelték őt. „Elhalasztandó a minősítés beérkezéséig”. Ezt a megjegyzést írta az igazgatóság Lenin felvételi kérelmére. Az egyetem vezetősége, nem merte azonnal felvenni a hallgatók sorába, a „bűnös” Alekszandr Uljanov testvérét. Vlagyimir Iljics azonban a szimbirszki gimnázium büszkesége volt, aki ámulatba ejtette tanárait széles körű tudásával, s amikor a gimnáziumban megkapták levelét, hogy írjanak róla minősítést — erre igen kedvező ajánlást küldtek. Így a felvételi kérelemre két hét múlva rákerült a „felvéve” megjegyzés. Vlagyimir Iljicsnek az akkor érvényben levő egyetemi szabályzatok szerint meghatározott előadássorozatra kellett beiratkoznia. Orosz jogtörténetet, római jogtörténetet, jogtudományt, angol nyelvet és teológiát hallgatott. A ,,legnyugtalanabb” orosz egyetemen Szeptember elsején hallgatta Vlagyimir Iljics az első előadásokat, de a római jog, s a teológia kérdései eltörpültek a kor súlyos problémái mellett. Lenin tanulóévei és ifjúsága az orosz történelem egyik legsötétebb korszakára esett. Ő maga ezeket az esztendőket később a „féktelen, hihetetlenül esztelen, rettenetes reakció” korszakaként jellemezte. Ekkor tiltották be Dobroljubov emlékének megünneplését, felvilágosult folyóiratokat küldtek zúzdába, s különösen nagy hajsza folyt az egyetemi ifjúság ellen. „Ezért — emlékezett vissza Lenin később erre az időszakra — különösen szigorú felügyeletet gyakoroltak az egyetemeken. Minden kört és egyesületet üldöztek, még azt is, amelynek csak anyagi segélyezés volt a célja, de ezeket kormányellenességgel és hasonlókkal vádolták.” A munkások sztrájkjai a parasztok megmozdulásai a földesurak ellen azonban nem maradtak hatás nélkül a diákokra sem. Legjobbjaik aktívan tiltakoztak a cári önkény ellen. Az egyetemi mozgalom fejlődéséhez hozzájárultak az illegális egyetemi szervezetek, köztük az egy vidékről származó hallgatók segélyegyletei. Ezek támogatták a rászoruló hallgatókat, könyvtárat szerveztek újságokból és illegális irodalomból, sőt, gyűjtöttek a politikai elítélteknek. Nem véletlen, hogy a cári hatóságok a kazányi egyetemet akkoriban a „legnyugtalanabb” orosz egyetemnek nevezték. Vlagyimir Iljics minden lépését figyelte az egyetem vezetősége és a rendőrség. Már a tanév második napján kötelezték őt, ígérje meg, hogy nem vesz részt semmiféle egyesületben, sőt az egyetemi vezetőség engedélye nélkül még törvényes szervezetbe sem lép. Vlagyimir Iljics azonban az első naptól kezdve barátságot teremtett a forradalmi hangulatú diákokkal, s belépett a szimbirszki hallgatók segélyegyletébe. Még az első hónapban tagja lett a Lazar Bogoraz által vezetett forradalmi körnek, amelyben Marxot, Bjelinszkijt, Dobroljubovot tanulmányozták. Erről a rendőrség hamarosan tudomást szerzett, amint azt egy 1887 végén kelt dokumentum bizonyítja: Kazányban ,„rendkívül ártalmas kör alakult, amelyhez a következők tartoznak: Natan Bogoraz testvére Lazar Bogoraz, a kivégzett Alekszandr Uljanov testvére Vlagyimir Uljanov, aki a kazanyi egyetem hallgatója. Ez a kör ... kapcsolatban áll a pétervári kormányellenes irányzatú körökkel ” Egy másik rendőri jelentés azt közölte, hogy Vlagyimir Uljanov diák „forradalmi körök szervezésében vesz részt, a kazanyi tanuló ifjúság között.” Tiltakozás az aulában A kokuskinói házban képek és festmények, rendőri jelentések fotókópiái és Lenin visszaemlékezései idézik fel azt az első nagy tiltakozó gyűlést, amely 1887. november 5-én zajlott le a kazanyi egyetermben. Ekkor még csak egy ünnepélyes egyetemi aktus bojkottálására került sor. Ezt követően azonban a diákok küldöttei kidolgozták követeléseiket, s amikor november végén a moszkvai egyetemen a hatóságok erőszakkal támadtak a diákokra, s kettőt megöltek közülük, a kazányi egyetem is „robbant”. Vlagyimir Iljics volt a december 4-re kitűzött diákgyűlés egyik legaktívabb szervezője. A megbeszélt jelre az elsők között rohant az egyetem aulájába, s magával ragadva társait kiáltozták a közös jelszavakat: „Le a felügyelettel!” „Gyülekezési szabadságot a diákoknak!" A gyűlésen bírálták az egyetemi rendszert és a diákok a nép jogfosztottságáról beszéltek. Kérvényt intéztek az egyetem rektorához, ebben foglalva össze követeléseiket. A hatóságok megijedtek a diákok egységes fellépésétől, s az egyetemre rendőröket és katonákat vezényeltek. Azonban a gyűlés így is rendben folytatódott és négy óra hosszat tartott. Amikor a hatóságok elrendelték a gyűlés feloszlatását és elutasították a diákság kérvényét, az egyetemisták közül 99 hallgató a katedrára tette egyetemi igazolványát. Vlagyimir Iljics az elsők között adta vissza egyetemi látogatási jegyét. Korhadt falu *. A kazányi egyetemet 1888. február 5-ig zárva tartották. Forradalmi fellépéséért Vlagyimir Iljics Lenint 1887. december 5-re virradó éjszaka letartóztatták a Novo-Komisszarszkaja utcai lakásán. Amikor börtönbe vezették őt, a rendőrbiztos, aki azt gondolta, hogy a fiatalember bizonyára véletlenül keveredett ebbe a „komisz históriába”, megkísérelte, hogy a lelkére beszéljen: — Mit lázadoznak, fiatalember, hiszen fal van maguk előtt! — Fal, de korhadt, döngesd és beomlik — felelte bátran a fiatal Uljanov. A börtönben cellatársa megkérdezte Vlagyimir Iljicset, mit csinál majd kiszabadulása után? Ő azt válaszolta, hogy csak egy út áll előtte, a forradalmi harc útja. Két nap múlva Vlagyimir Iljicset a rendőrség kiutasította Kazányból és Kokuskinóba száműzte, ahol rendőri felügyelet alá helyezték. „Kora reggeltől késő éjszakáig mohón olvastam. Zárt postakocsin indult a negyven versztnybe levő faluba, s ezen a postakocsin érkezett meg a kazányi csendőrparancsnokság utasítása, hogy Lenint tartsák állandó megfigyelés alatt. Csaknem egy esztendőt töltött Lenin száműzetésben a faházban, egy kis manzárdszobában tanulmányozva azokat a könyveket és folyóiratokat, amelyeket hozzátartozói kazányi könyvtárakból küldtek neki. „Azt hiszem — írta később Kokuskinóra emlékezve —, hogy életemben soha azután, még a pétervári börtönben és Szibériában sem olvastam annyit, mint a Kazányból falura való száműzetésemet követő évben. Kora reggeltől késő éjszakáig mohón olvastam." Tanult, olvasott, de közben rendszeresen találkozott a kokuskinói parasztokkal, szívesen barangolt és horgászott az Unsi folyócska partján. Ezek voltak Lenin forradalmi tűzkeresztségének hónapjai, 17 éves korában, 1888 őszén visszatért Kazányba, hogy elsajátítsa a marxi tanításokat, és készüljön az egész Oroszországot megrázó forradalmi tettekre. Sebes Tibor Lenin kazányi gimnazista korában A KOKUSKINÓI LENIN-HEZ tallózva Európa-szerte orvosok és tudósok komoly erőfeszítéseket tesznek a hol ázsiainak, hol hongkonginak nevezett influenza megállítására, s közben bizonyára számos tudományos laboratóriumban is lázas tevékenységet folytatnak a káros kórokozó ellen. Ez az egyik tábor. Van azonban egy másik csoport is, amely maguknak a vírusoknak a születési helyét is kétségbe vonja. Mint az újvidéki Magyar Szó beszámol róla, Törökországban négymillióan betegedtek meg az influenzában, s a betegség főként az elmaradott falusi lakosság körében szedi áldozatait. S szerintük a betegséget előidéző vírusról csak a kuruzslók mondhatják, hogy ázsiai eredetű, a náthalázt valójában a Holdról importálták, mégpedig az amerikai űrhajósok hozták őket magukkal. Ezt a „speciális elméletet” a következő szavakkal indokolta meg a török sajtó képviselői előtt egy közép-törökországi aszszony: - Még soha életemben nem volt ilyen különös betegségem - jelentette ki. - Ha a vírusok nem a Holdról érkeztek, akkor mivel magyarázható, hogy a hongkongi a múltban sosem jelentkezett? Megdönthetetlen ítélete ezért így hangzik: „Az űrhajósok útja rendkívül káros volt.” Persze, nemcsak ilyen megmosolyogtató tudományos babonákról lehet olvasni a világsajtóban. Éppen az olasz Epoca számol be egy tényleges tudományos szenzációról. Emlékezhetünk arra, hogy néhány esztendővel ezelőtt a vállalkozó szellemű olaszok „megfúrták" a Mont Blanc-t, s ez a 12 kilométer hosszú alagút megkönnyíti ma a közlekedést a szomszédos országgal. Az olaszok tavasszal még ennél is nagyobb vállalkozásba kezdenek: 16 284 méter hosszú alagutat építenek a Szent Gotthard alatt. A svájci Airolos az olasz Goeschenen helységeket köti majd össze ez, a világ eddig leghoszszabbra tervezett föld alatti „országútja”. A hatalmas hegyen így mindössze 15 perc alatt tudnak „átkelni” a gépkocsik, óránként 1800 közlekedési eszköz. Felvételünk egyébként egy négykarú hegyvájó-óriást ábrázol. Még ennek a gépi mammutnak a segítségével is - az előzetes tervek szerint - hét esztendeig tart majd a munka. Illő dolog, hogyha már a tudományokról szót ejtünk, beszámoljunk a legfrissebb művészeti újdonságokról is. Aki most arra gondol, hogy talán a festészet olyan „antik” irányzatairól lesz szó, mint például a múlt év őszén egy párizsi tárlaton kiállított üres rámák, az téved. Ezt a „művészetet”, amelyről a Stern című hamburgi magazin alapján szeretnénk beszámolni, egészen „emberközelbe” hozták. Világosabban: embereken alkotják, sőt még ennél is pontosabban: a miniszoknyával „meghosszabbított” női lábakon. A 70-es év legújabb divathóbortjáról van szó, ahogy ez most már nyilván senki számára sem kétséges. A választék egyébként, mint a mellékelt műalkotásokat ismertető reprodukciók is igazolják, elég nagy. Térd alá és bokára szem, esetleg falevél. Lábszárra páfrány vagy stilizált népi motívumok, esetleg betűk... Ez a ruhakiegészítő és harisnyapótló „műalkotás" különben szükség esetén a felsőbb régiókat is helyettesítheti, illetve díszítheti... Nos, lehet szörnyülködni vagy tapsolni !... Végül, még egy hírt a művészetek világából, s ezúttal - a Spiegel közvetítésével - az Egyesült Államokból. Köztudott, hogy minden ismert énekes eladja a lemezfelvétel jogát valamelyik nagy cégnek, így Dylan partnere a New York-i Columbia. Csakhogy hiába fordultak az utóbbi időben többen is panasszal a céghez, mellékelve a lemezeket is, melyeken hol a művész hangja, hol pedig a zene maradt ki, a cég „mosta kezeit”. Végül is kiderült, mi az oka annak, hogy egyre több Dylan-lemez élvezhetetlen. Négy vállalkozó szellemű fiatalember, miután némi pénzre tett szert, s Dylan koncertjein rögzítette a világhírű beaténekes számait, a kanadai Vancouverben „másolatot” készíttetett ezekről. Természetesen nem egy vagy két példányban, hanem ezerszámra. A lemezeket aztán szétosztották San Francisco, Toronto, New York és Chicago üzleteiben. Az üzlet nem is jövedelmezett rosszul: lemezenként 6 dollárt tettek zseb k ai Alpokat tészet új irányaite lemezek re a lemezkalózok. Sőt, vállalkozásuk azóta már iskolát teremtett. Egyre több feketelemez került forgalomba. S ezeket nemcsak a ritkasággyűjtők vásárolják előszeretettel, hanem olyannyira általánossá váltak, hogy már a New York Times is rendszeresen közöl recenziót, ha egy-egy új példány kerül forgalomba. (e - y) MAGYAR IFJÚSÁG117 0/3