Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-01-23 / 3. szám

■■■ ■■■ aaa ■■■ ■■■ ■ ■■ ■■■ BBB «■a ■■■ ■ IB aaa MAGYAR IFJÚSÁG1370/3 ■■■ ■■■ aaa aaa aaa aaa aaa Tizennégy F.H az Ódry Színpadon Az idén Csehovból vizsgáztak. A Három nővért játszatták a filmekből, „nagy" színházi elő­adásokból már ismert Piros Ildi­kó, Kern András, Blaskó Péter, Detre Annamária, és a többiek. De nemcsak Tóth Titusz, Su­­nyovszky Szilvia, Verebes István,­­ és folytathatnánk a sort — mutatkoznak be a közönség előtt: a már „profik" is új arccal lépnek a színpadra. Eddig ugyanis a Madách, vagy Kato­na József Színházban életkoruk­nak, alkatuknak megfelelő sze­repeket játszottak­­, ebben az előadásban viszont a nyolcvan­­éves öreg dadától kezdve a negyvenéves ezredesig, ötven­éves katonaorvosig mindenki kö­zülük kerül ki. A főiskola pedagógiai elvei szerint egy végzős színésznek mindent el kell tudni játszani, bár színházaknál aligha kerül­het arra sor, hogy ilyen élet­koruktól, alkatuktól teljesen tá­vol eső szerepet kapjanak. Min­denesetre ez is közrejátszik ab­ban, hogy a néző úgy érzi, ez nem Csehov, vagy nem egészen és nem igazában Csehov, ami a színpadon folyik. Természetesen Vámos László rendező tanár rendezői koncep­ciója az alapvetően maghatáro­zó. Vámos mintha a novellista Csehovot állította volna szín­padra. Csehov novellái és drá­mái között a gondolatkör, esz­mei tartalom hasonlósága, azo­nossága mellett lényeges kü­lönbség van, ami az elbeszélé­sekben nyílt kitörésekben, mo­nológokban fejeződik ki - a drámákban alárendelt szerepet kap. Lényegében itt is ugyanar­ról van szó, csakhogy Csehov hangulatot, életstílust, légkört visz a színpadra, sajátos szim­bolikájából, gondolatokat, érzel­meket sejtető félmondatokból, gesztusokból bontakozik ki az írói üzenet. Vámos, és ennek következté­ben a színészek is, szinte telje­sen figyelmen kívül hagyták a csehovi dramaturgiát, ezek a félmondatok, utalások elvesztik jelentőségüket, összefolynak a konkrét, szituáció meghatározta dialógusokkal, sőt értelmetlen­né, zavarossá válnak. Ezért hat unalmas ismétlésnek, mániákus megrögzöttségnek e dráma szép szimbóluma, a három nővér Moszkvába vágyódása, mert míg Csehovnál Moszkva a bol­dogságot a szép, igaz életet, mentsvárat jelenti, ebben az előadásban puszta földrajzi névvé zsugorodik. A három nővér megformálói, Bodnár Erika, Sunyovszky Szil­via és Bús Kati már megjelené­sükkel is jól jellemzik a figurát. Csehov vissza-visszatérő három nőalakja, az öregedő, a szere­lemről, fiatalságról már lemon­dó szikár, csontos Olga, a szép­séges álmodozó, az életet nem is igen élő, s aztán hirtelen sze­relemre lobbanó Mása, s a sze­münk előtt játékos gyereklány­ból gondolkodó, cselekvőkész felnőtté felnövő Irina kel életre játékukban. Talán csak ők hár­man és Piros Ildikó, a kívül szép­, belül kicsinyes és gonosz Nata­sa hitelesek, s mozognak őszin­tén a színpadon. (Bár néha Su­­nyovszky is kilép Csehovból, pféliás „nagyjelenete" például bántó). Lenz György, Mása fér­jének, a kisvárost sugalló gim­náziumi tanár, és Sipeki Tibor az elöljárósági öreg szolga alakjában egyszerűen túljátsz­­szák szerepüket, ha mindezt visszafogottabban csinálják, jó lett volna, mert a figura lénye­gét érzik, tudják. Papp János alakításában nem egy javakora­beli tapasztalt filozofálgató ka­tonatiszt áll előttünk, hanem egy fiatalember. Hasonló a helyzet Kern Andrásnál is, nem értjük, miért éppen őt választja Irina, mert nem nyújtja a had­nagy figurájának emberi nagy­ságát. Blaskó Péter jó az öreg, magányos katonaorvos szerepé­ben, ő az egyetlen, aki „öreg” tud lenni. Székely Gabriella Az impozáns, új székház­ban tulajdonképpen sem­mi sem mutatja, hogy ma különleges naphoz érkez­tek. A különböző csopor­tok próbái éppúgy foly­nak, mint máskor, a ház muzsikától, énekszótól zsong, fergeteges ritmusú dobogások jelzik a tán­cosok munkáját. A KISZ Központi Művészegyüttese „felhajtás" nélkül üli meg fennállása huszadik év­fordulóját, pedig e két év­­tizedes tevékenység a leg­magasabb mércével mér­ve is párját ritkító ered­ményeket sorakoztat. Nem­zetközi díjaik száma régió - ha az öt VIT-ről hazaho­zott tizenöt első díjat, az arezzói nemzetközi kórus­­fesztivál aranyérmeit, vagy a tánckar Cagliariból, a nemzetközi táncversenyről elnyert első díját említem, csak a legfontosabbakról esett szó. Bejárták - Por­tugália, Spanyol-, Török- és Görögország kivételé­vel - egész Európát, van ország - az NDK -, ahol tizenháromszor turnéztak, kétszer voltak Kínában, el­látogattak Japánba, Mon­góliába, Algériába. Kö­zel egymillió kilométert utaztak, megszámlálhatat­lan felvétel, lemez, film készült velük, róluk. A kritikák, fotók vaskos kö­teteket töltenek meg, s talán egy sincs köztük, mely ne az együttes di­cséretét zengené, Tokió­tól Londonig. Rengeteget dolgoznak: évi átlagban 900 koncer­tet adnak, ebből - sokan talán nem is tudják ezt­ - itthon 700-at. Jelenleg összesen több mint ötszáz tagú az együttes, a kü­lönböző műfajokban - rajkózenekar, énekkar, tánckar, szimfonikus zene­kar, irodalmi színpad - három-négy együttes is működik, korcsoportok sze­rinti megoszlásban, úttö­rőktől kiszes korúakig. Ez a nagy létszám teszi le­hetővé a sok fellépést, és azt, hogy az együttesek teljesen egyenrangúak le­gyenek. A siker záloga az a pá­ratlan nevelőmunka, amellyel az együttes ál­landó utánpótlását bizto­sítja. A rajkók bentlaká­sos általános iskolája, ze­neiskolája és gimnáziu­ma legendás hírű, s az egészen kis úttörők cso­portjaiból kerülnek ki fo­lyamatosan a „nagy" együttes tagjai. Így érik el két évtized óta, hogy nem öregszik az együttes, bár manapság már nem egy olyan úttörő tagja van, akinek az édesapja vagy édesanyja annak idején az együttes alapí­tói között volt. A szép jubileumot is mun­kával ünnepük: az év első negyedében öt külföldi turné, három itthoni, nagy vidéki körút és hat dísz­előadás vár az együttes csoportjaira; az egyik út­törő tánccsoport és az egyik úttörő rajkózenekar pár napja utazott hosz­­szabb szovjet turnéra. A KISZ Központi Művész­­együttese két évtizede áll itthon a folklór életben­­tartói és propagálói első sorában, s tesz elévülhe­tetlen szolgálatokat a ma­gyar népzene és népmű­vészet megismertetésének világszerte. Köszöntjük őket az évfordulón, s kü­lön abból az alkalomból is, hogy harmadszor nyer­ték el a Kiváló Együttes címet, és kívánunk nekik még sok-sok, eredményes, nemes munkában eltöltött esztendőt! JUBILÁL A KISZ EGYÜTTES aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa PIROS ILDIKÓ FOTO: KOTROCZÓ ** f. ! a r v:,-> T. I. FOTO: CSUZI mtm aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa aaa BBB aaa aaa

Next