Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)

1970-04-10 / 14. szám

SPORT KRÓNIKA Piciért aggódunk Kozma István birkózó­bajnok, a népszerű „Pi­ci”, súlyos állapotban kórházba került, autó­balesetet szenvedett. Kocsijával karambolo­zott egy autóbusszal, a híres olimpiai és világ­­bajnoki éremgyűjtőt ve­sesérüléssel és bordatö­résekkel ápolják. Javu­lást, gyógyulást kívá­­n mink! Hetedik érzek Pobuda Tibor, 30 éves Leicájával, évtizedek óta krónikása a magyar sportnak. Ágyúcső­ teleobjek­­tív, nagy látószögű lencse nélkül örökíti meg a gó-­­­lókat. Mindegyiket! Mindig azon kapu mellé ül, ahová a gólt lövik, fejelik. Az FTC—Bp. Honvéd mérkőzésen például Bicskei kapuját választotta. A 45. percben kattintott, megvolt Füsi fejesgólja. A második félidőre már nem jött ki. Feleslegesen nem várakozik . . . MUCHA. A DOROGI VENDÉG A Ferencváros vándorjátékosa, Mucha, az év fel­fedezettje. Vendégjátékra jár vasárnaponként Do­rogról a zöld-fehérekhez. Érettségire készül, s ami­kor a tanítás után az Üllői útra ér, a csapat már befejezte az edzést. Egyedül készül és érthető, hogy a társak a mérkőzéseken néha nem értik meg el­képzeléseit. Az ellenfelek azonban rettegnek a júniustól: a 18 éves játékos Budapestre költözik. Ettől kezdve együtt gyakorol a csapattal... És akkor az elkép­zelésekből begyakorlott figurák lesznek ... Mucha a légtérben, körülötte alacsonyabban a pil­lanat statisztái: Molnár, Ruzsinszky, Juhász 70­14 MAGYAR IFJÚSÁG « Sziporkázás és enerváltság Az V. Dózsa álló csil­­lagok nélkül játszott a Vasas ellen. Ezért volt gyors, robbanékony a játéka. Nem hiányoztak a joggal (fegyelmileg) mellőzött sztárok, a he­lyettesek nagy elánnal hajtottak, sőt még szi­­porkázásra, technikai trükkökre, látványosság­bemutatóra is maradt erejük. A lila-fehér csa­pat remek összjátéka mellett kínos feltűnést keltett a Vasas-csatár­sor erőtlen, enervált já­téka, amire legjobb pél­da, hogy egyetlen gól­jukat a középpályás Vi­­dáts szerezte a táma­dókat megszégyenítő tempóban és stílusban. A közönség már nagy számú megjelenésével is honorálta a csapatokat, és nem csalódott vára­kozásában. Jó mérkő­zést látott, s reményke­dik, hogy a válogatott mérkőzés után folytató­dó bajnokság még sok ilyen összecsapást hoz. Szomorúság a ti­zenhatoson belül: öngólt vétettek a diósgyőriek, már 3:0-ra vezet az MTK! Veréb kapus rá­érősen, „nekem már mindegy” jelszóval tápászkodik, hátvéd­társa a térdét fogja, és halk elmélkedé­seket hallat; a földön pedig a tettes. Sáf­rány hever! Látványos bánat! Balszerencse! Beletette lábát egy beadásba, a labda pe­dig nem engedel­meskedett : a me­zőny helyett a saját hálóba vágódott. Futballista sors. Öngól utcán Menesztés után stop! — A múlt? — Semmi különösebb célom nem volt. Egyik napról a másikra vege­táltam ... — Vegetált? — Igen. A srácokkal eljárogattunk ide-oda. Reggelig. Ittunk, nos ez, meg az... Jött a pénz és ment... — Elküldték a Va­sastól ... — Igen, vártam is. Egy-két óra alvás mel­lett, állandó fegyelmik­kel a nyakamban, nem csoda, ha menesztettek. — És most? — Nem .köt semmi Pesthez. Egy éve élek itt. Jól érzem magam. — A régi életmód? — Megváltoztam. Sté­t van, nem iszom. Elég volt. Rendezett a ma­gánéletem. Igaz, mielőtt idejöttem volna, remél­tem, hogy NB I-es csa­patba kerülök. Most már viszont nem aka­rok innen továbbállni. Lakást kaptam, szép fi­zetésem van... — És a játék? — Ezt a vezetők job­ban tudják. Valóban. Ők pedig elégedettek. Bolemányi Jánossal, a Zalaegersze­gi TE kapusával. Képünkön a jól is­ismert, megszokott mozdulatok kíséreté­ben állítólag magya­ráz a Honvéd-játé­kosnak. Többek véle­ménye szerint Albert nem előadást tartott, hanem kijelentő módban beszélt. Arc­­kifejezését figyelve, mindenfajta mondat­­fűzés elképzelhető "... ■ i * 1 . JPf­­­íl Andrea aratása Gyarmati Andrea aratott Kecskeméten; részvétele emelte világszínvonalúvá a híres város csodálatosan szép uszodájában zajló viadalt. Ahol rajtolt, ott nem maradt el az eredmény sem. Mérlege imponáló, hiszen a 100 méteres hátúszásban (1:07.9) beállította az Európa-csúcsot, a 200 méteres hátúszó­számban pedig megjavította a kontinens-re­kordot (2:27.6). Mindezek mellett a 100 méte­res pillangóúszásban (1:05.7) alig maradt el saját legjobb produkciójától és sprinten is (1:00.5) remekelt. Mindezt könnyedén, ugyanakkor robbanó stílusban. A rajongók remélik: Barcelonában, az Európa-bajnokságon is folytatja! Rozsdás pengek Varga Károly, a Kelenföldi Hőerőmű fiatal technikusa megmentette a becsületet a Minszkben rendezett ifjúsági világbajnokságon. Ezüstérme azonban még csak szépség­tapasz sem lehet, hiszen a fiatal magyar vívók újra ala­posan leszerepe­tek. Vargán kívül egyetlen versenyző sem tudott semmiféle helyezést elérni. Az újabb fiaskó mellett nem lehet szótlanul elmenni. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi ifjúsági mezőny alkotja majd néhány év múlva a világbajnokságok, olimpiák gárdáját. A magyar vívás jövője az ifjúsági sportolók mai szegényes eredményeit tekintve csak szürke középszerű­séget ígér. Pedig a vívás az olimpiákat tekintve a legeredményesebb magyar sport. Az eddig elnyert 95 magyar olimpiai arany­érem közül a vívók nevéhez 27 diadal fűződik. S ha az utóbbi években be is következett a magyar kard néhány fájó veresége, ami a sportkedvelőket érzékenyen érintette, a szúró fegyvernemekben javulás mutatkozott, hiszen Kulcsár Győző és a magyar csapat mexikói sikere (To­kiót ismételve) az első magyar párbajtőr olimpiai baj­nokságokat jelentette. A Minszkben, Genovában vagy Londonban, tehát az elmúlt három évben rendezett ifjúsági világbajnokság eredményei alapján úgyszólván semmi­ biztató nem tör­tént. Régen volt 1955, amikor a Budapesten rendezett if­júsági világbajnokság eredményhirdetésekor csak magyar himnuszt játszottak Gyuricza, Szerencsés és Kelemen si­kerei után! És ugyanabban az évben Gyuricza, sőt az if­júságiak között csak harmadik helyet szerző Dömölky Lí­dia a felnőttek között is aranyérmet nyert! Kétségtelen: a vívást más országokban is „felfedezték”. Szerte a világon tucatnyi magyar mester oktat, és annak idején a magyar technika tanulmányozásával a szovjet vívók is sok hasznos tapasztalatot szereztek, amit később kiváló atlétikus képzettséggel és harci szellemmel párosí­tottak. Az adatokat idézve megállapítható: az ötvenes évek de­rekán sem volt Magyarországon lényegesen több fiatal vívó, mint jelenleg. A nagyobb, kibővült nemzetközi ver­sengésben azonban a jelek szerint lényegesen többre vol­na szükség. Nem elegendő, hogy országos viszonylatban mindössze hat sportiskolát működtetnek a vívósportban, arra sincs magyarázat, hogy a Központi Sportiskola miért csak 1967-ben alakította meg vívószakosztályát? Az oktatás módszerei közül sincs minden rendben, a tehetségesnek tűnő, különben szorgalmas gyerekek is eltűnnek vagy legfeljebb, középszerű vívókká fejlődnek. Közben, a kulisszák mögött a különböző csoportok har­ca most sem csillapodott le. A személyi küzdelem válto­zatlanul dúl, pedig más helyen, például a fiatalok nevelése terén nagyszerűen felhasználható energiát, időt köt le. A bajok, a hibák okát a szakembereknek, a szakosztályok és a szövetség szakvezetőinek együttes erejével, összefo­gásával kell megtalálni. Az idő mindenképpen sürget. S végre tetteket követel. A minszki balsiker ugyanis a huszonnegyedik órát ütötte a magyar vívás fölött! Az elemzés során bizony azt is meg lehetne már egyszer ál­lapítani, hogy kiket és miben terhel a felelősség? A sportrovat anyagait ANDRÁS EMIL, BOSKOVICS JENŐ, GELETA PÁL, GOMORY ALBERT, HORVÁTH ISTVÁN, LANTOS GÁBOR, LENGYEL GYULA, MAR­SCHALL ISTVÁN, NÉMETH PÉTER, PONGRÁCZ GYÖRGY, RÉDEY FERENC, RÓZSAHEGYI GYÖRGY, VAD DEZSŐ, VARGA GYULA és SZABÓ FERENC ké­szítette. Érdeklődés nélkül Budapesten hagyo­mánnyá vált, hogy a KISZ minden évben megrendezi a középis­kolás fiatalok kerékpá­ros vetélkedőjét. Az idén a KISZ XIV. kerületi bizottsága és a Magyar Kerékpáros Szövetség a Népstadion körpályáján bonyolította le a neve­zetes eseményt. A kerékpáros találko­zóra minden fővárosi diákot meghívtak. A versenykiírást megküld­ték a kerületi KISZ-bi­­zottságoknak. Sőt, Bán­­hidy László testnevelő tanár a kerületeket még külön telefonon is érte­sítette. Ennek ellenére a megszokott érdeklődés elmaradt. Budapestről csak 12 iskola küldött versenyzőket. Akik viszont eljöttek, nem bánták meg. Nagy­szerű versenyt vívtak a részvevők. A nyolckö­rös, 8800 méteres távon, a 17—18 évesek kategó­riájában Möcsényi Mik­lós (József Attila Gim­názium) bizonyult a leg­jobbnak. A még fiata­labbak korosztályában Hantos Ferenc (Asztalos János Kertészeti Szak­­középiskola) nyert. A két boldog győztes,, ért­hető örömmel vette át a KISZ budapesti bizott­ság jutalmát, az értékes zsebrádiót. Az ered­ményhirdetésnél a ren­dezők még meglepetés­sel is szolgáltak. Minden részvevőt emléklappal jutalmaztak, és külön dí­jazták a közhasználatú kerékpáron versenyzők legjobbját. Sikert ara­tott Borbély Tibornak, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöksége tag­jának bejelentése: vala­mennyi kerékpárost meghívta a Millenáris­pályával való ismerke­désre.

Next