Magyar Ifjúság, 1970. január-április (14. évfolyam, 1-16. szám)
1970-04-10 / 14. szám
SPORT KRÓNIKA Piciért aggódunk Kozma István birkózóbajnok, a népszerű „Pici”, súlyos állapotban kórházba került, autóbalesetet szenvedett. Kocsijával karambolozott egy autóbusszal, a híres olimpiai és világbajnoki éremgyűjtőt vesesérüléssel és bordatörésekkel ápolják. Javulást, gyógyulást kíván mink! Hetedik érzek Pobuda Tibor, 30 éves Leicájával, évtizedek óta krónikása a magyar sportnak. Ágyúcső teleobjektív, nagy látószögű lencse nélkül örökíti meg a gó-lókat. Mindegyiket! Mindig azon kapu mellé ül, ahová a gólt lövik, fejelik. Az FTC—Bp. Honvéd mérkőzésen például Bicskei kapuját választotta. A 45. percben kattintott, megvolt Füsi fejesgólja. A második félidőre már nem jött ki. Feleslegesen nem várakozik . . . MUCHA. A DOROGI VENDÉG A Ferencváros vándorjátékosa, Mucha, az év felfedezettje. Vendégjátékra jár vasárnaponként Dorogról a zöld-fehérekhez. Érettségire készül, s amikor a tanítás után az Üllői útra ér, a csapat már befejezte az edzést. Egyedül készül és érthető, hogy a társak a mérkőzéseken néha nem értik meg elképzeléseit. Az ellenfelek azonban rettegnek a júniustól: a 18 éves játékos Budapestre költözik. Ettől kezdve együtt gyakorol a csapattal... És akkor az elképzelésekből begyakorlott figurák lesznek ... Mucha a légtérben, körülötte alacsonyabban a pillanat statisztái: Molnár, Ruzsinszky, Juhász 7014 MAGYAR IFJÚSÁG « Sziporkázás és enerváltság Az V. Dózsa álló csillagok nélkül játszott a Vasas ellen. Ezért volt gyors, robbanékony a játéka. Nem hiányoztak a joggal (fegyelmileg) mellőzött sztárok, a helyettesek nagy elánnal hajtottak, sőt még sziporkázásra, technikai trükkökre, látványosságbemutatóra is maradt erejük. A lila-fehér csapat remek összjátéka mellett kínos feltűnést keltett a Vasas-csatársor erőtlen, enervált játéka, amire legjobb példa, hogy egyetlen góljukat a középpályás Vidáts szerezte a támadókat megszégyenítő tempóban és stílusban. A közönség már nagy számú megjelenésével is honorálta a csapatokat, és nem csalódott várakozásában. Jó mérkőzést látott, s reménykedik, hogy a válogatott mérkőzés után folytatódó bajnokság még sok ilyen összecsapást hoz. Szomorúság a tizenhatoson belül: öngólt vétettek a diósgyőriek, már 3:0-ra vezet az MTK! Veréb kapus ráérősen, „nekem már mindegy” jelszóval tápászkodik, hátvédtársa a térdét fogja, és halk elmélkedéseket hallat; a földön pedig a tettes. Sáfrány hever! Látványos bánat! Balszerencse! Beletette lábát egy beadásba, a labda pedig nem engedelmeskedett : a mezőny helyett a saját hálóba vágódott. Futballista sors. Öngól utcán Menesztés után stop! — A múlt? — Semmi különösebb célom nem volt. Egyik napról a másikra vegetáltam ... — Vegetált? — Igen. A srácokkal eljárogattunk ide-oda. Reggelig. Ittunk, nos ez, meg az... Jött a pénz és ment... — Elküldték a Vasastól ... — Igen, vártam is. Egy-két óra alvás mellett, állandó fegyelmikkel a nyakamban, nem csoda, ha menesztettek. — És most? — Nem .köt semmi Pesthez. Egy éve élek itt. Jól érzem magam. — A régi életmód? — Megváltoztam. Stét van, nem iszom. Elég volt. Rendezett a magánéletem. Igaz, mielőtt idejöttem volna, reméltem, hogy NB I-es csapatba kerülök. Most már viszont nem akarok innen továbbállni. Lakást kaptam, szép fizetésem van... — És a játék? — Ezt a vezetők jobban tudják. Valóban. Ők pedig elégedettek. Bolemányi Jánossal, a Zalaegerszegi TE kapusával. Képünkön a jól isismert, megszokott mozdulatok kíséretében állítólag magyaráz a Honvéd-játékosnak. Többek véleménye szerint Albert nem előadást tartott, hanem kijelentő módban beszélt. Arckifejezését figyelve, mindenfajta mondatfűzés elképzelhető "... ■ i * 1 . JPfíl Andrea aratása Gyarmati Andrea aratott Kecskeméten; részvétele emelte világszínvonalúvá a híres város csodálatosan szép uszodájában zajló viadalt. Ahol rajtolt, ott nem maradt el az eredmény sem. Mérlege imponáló, hiszen a 100 méteres hátúszásban (1:07.9) beállította az Európa-csúcsot, a 200 méteres hátúszószámban pedig megjavította a kontinens-rekordot (2:27.6). Mindezek mellett a 100 méteres pillangóúszásban (1:05.7) alig maradt el saját legjobb produkciójától és sprinten is (1:00.5) remekelt. Mindezt könnyedén, ugyanakkor robbanó stílusban. A rajongók remélik: Barcelonában, az Európa-bajnokságon is folytatja! Rozsdás pengek Varga Károly, a Kelenföldi Hőerőmű fiatal technikusa megmentette a becsületet a Minszkben rendezett ifjúsági világbajnokságon. Ezüstérme azonban még csak szépségtapasz sem lehet, hiszen a fiatal magyar vívók újra alaposan leszerepetek. Vargán kívül egyetlen versenyző sem tudott semmiféle helyezést elérni. Az újabb fiaskó mellett nem lehet szótlanul elmenni. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi ifjúsági mezőny alkotja majd néhány év múlva a világbajnokságok, olimpiák gárdáját. A magyar vívás jövője az ifjúsági sportolók mai szegényes eredményeit tekintve csak szürke középszerűséget ígér. Pedig a vívás az olimpiákat tekintve a legeredményesebb magyar sport. Az eddig elnyert 95 magyar olimpiai aranyérem közül a vívók nevéhez 27 diadal fűződik. S ha az utóbbi években be is következett a magyar kard néhány fájó veresége, ami a sportkedvelőket érzékenyen érintette, a szúró fegyvernemekben javulás mutatkozott, hiszen Kulcsár Győző és a magyar csapat mexikói sikere (Tokiót ismételve) az első magyar párbajtőr olimpiai bajnokságokat jelentette. A Minszkben, Genovában vagy Londonban, tehát az elmúlt három évben rendezett ifjúsági világbajnokság eredményei alapján úgyszólván semmi biztató nem történt. Régen volt 1955, amikor a Budapesten rendezett ifjúsági világbajnokság eredményhirdetésekor csak magyar himnuszt játszottak Gyuricza, Szerencsés és Kelemen sikerei után! És ugyanabban az évben Gyuricza, sőt az ifjúságiak között csak harmadik helyet szerző Dömölky Lídia a felnőttek között is aranyérmet nyert! Kétségtelen: a vívást más országokban is „felfedezték”. Szerte a világon tucatnyi magyar mester oktat, és annak idején a magyar technika tanulmányozásával a szovjet vívók is sok hasznos tapasztalatot szereztek, amit később kiváló atlétikus képzettséggel és harci szellemmel párosítottak. Az adatokat idézve megállapítható: az ötvenes évek derekán sem volt Magyarországon lényegesen több fiatal vívó, mint jelenleg. A nagyobb, kibővült nemzetközi versengésben azonban a jelek szerint lényegesen többre volna szükség. Nem elegendő, hogy országos viszonylatban mindössze hat sportiskolát működtetnek a vívósportban, arra sincs magyarázat, hogy a Központi Sportiskola miért csak 1967-ben alakította meg vívószakosztályát? Az oktatás módszerei közül sincs minden rendben, a tehetségesnek tűnő, különben szorgalmas gyerekek is eltűnnek vagy legfeljebb, középszerű vívókká fejlődnek. Közben, a kulisszák mögött a különböző csoportok harca most sem csillapodott le. A személyi küzdelem változatlanul dúl, pedig más helyen, például a fiatalok nevelése terén nagyszerűen felhasználható energiát, időt köt le. A bajok, a hibák okát a szakembereknek, a szakosztályok és a szövetség szakvezetőinek együttes erejével, összefogásával kell megtalálni. Az idő mindenképpen sürget. S végre tetteket követel. A minszki balsiker ugyanis a huszonnegyedik órát ütötte a magyar vívás fölött! Az elemzés során bizony azt is meg lehetne már egyszer állapítani, hogy kiket és miben terhel a felelősség? A sportrovat anyagait ANDRÁS EMIL, BOSKOVICS JENŐ, GELETA PÁL, GOMORY ALBERT, HORVÁTH ISTVÁN, LANTOS GÁBOR, LENGYEL GYULA, MARSCHALL ISTVÁN, NÉMETH PÉTER, PONGRÁCZ GYÖRGY, RÉDEY FERENC, RÓZSAHEGYI GYÖRGY, VAD DEZSŐ, VARGA GYULA és SZABÓ FERENC készítette. Érdeklődés nélkül Budapesten hagyománnyá vált, hogy a KISZ minden évben megrendezi a középiskolás fiatalok kerékpáros vetélkedőjét. Az idén a KISZ XIV. kerületi bizottsága és a Magyar Kerékpáros Szövetség a Népstadion körpályáján bonyolította le a nevezetes eseményt. A kerékpáros találkozóra minden fővárosi diákot meghívtak. A versenykiírást megküldték a kerületi KISZ-bizottságoknak. Sőt, Bánhidy László testnevelő tanár a kerületeket még külön telefonon is értesítette. Ennek ellenére a megszokott érdeklődés elmaradt. Budapestről csak 12 iskola küldött versenyzőket. Akik viszont eljöttek, nem bánták meg. Nagyszerű versenyt vívtak a részvevők. A nyolckörös, 8800 méteres távon, a 17—18 évesek kategóriájában Möcsényi Miklós (József Attila Gimnázium) bizonyult a legjobbnak. A még fiatalabbak korosztályában Hantos Ferenc (Asztalos János Kertészeti Szakközépiskola) nyert. A két boldog győztes,, érthető örömmel vette át a KISZ budapesti bizottság jutalmát, az értékes zsebrádiót. Az eredményhirdetésnél a rendezők még meglepetéssel is szolgáltak. Minden részvevőt emléklappal jutalmaztak, és külön díjazták a közhasználatú kerékpáron versenyzők legjobbját. Sikert aratott Borbély Tibornak, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöksége tagjának bejelentése: valamennyi kerékpárost meghívta a Millenárispályával való ismerkedésre.