Magyar Ifjúság, 1971. január-április (15. évfolyam, 1-18. szám)
1971-02-26 / 9. szám
BOLONDOZÁSNAK INDULT, BÍRÓSÁG ELŐTT VÉGZŐDÖTT MAGYAR IFJÚSÁG 0 71/9 NALAJA HAPPENING SZENTENDRÉN Egy éve lehetett, hogy a Nagyfa galeriről szóló riportomban ilyesmit írtam: Magyarországon nincsenek hippik. Néhány nappal később különös meghívást kézbesített a posta: „Ha meg akar ismerkedni a magyarországi hippikkel, jöjjön ki bármelyik este a szentendrei temető mellé!” A „kísérteties” invitálást persze afféle ijesztgetésnek könyveltem el, és egy pillanatig sem vettem komolyan. Most úgy jutott eszembe az egész, hogy Szentendrén tárgyalta a bíróság Zámbó István és 9 társa ügyét, akik nyáron „nalaja happening”-et rendeztek a nevezetes szabadtéri teátrum színpadán. A vádlottak — nyári borzalmas külsejük ellenére is — tiltakoztak, ők nem tartják magukat hippiknek. „Főhadiszállásuk” egy vakolatlan ház volt a Dézsma utcában. Amikor megérdeklődtem, merre van az a Dézsma utca, azt válaszolták: a szentendrei temető mellett... MI TÖRTÉNT A TEÁTRUMBAN? Meleg, nyári vasárnap volt. Eleinte fel sem tűnt senkinek a Zöldfa vendéglőben lassanként gyülekező társaság, amely összetolt asztalok mellett békésen sörözgetett. Pedig akkor már egyik-másik zsebben ott lapult a készülő eseményt hirdető meghívó az alábbi szöveggel: „Meghívó egy nalaja happeningre, amelyet egy eszme zárt osztályba vonulásának tiszteletére rendezünk Szentendrén, a szabadtéri színpadon 1970. július 26-án vasárnap, amikor szétgurulnak a Nap kövei. A műsor a nézőktől és a szereplőktől függ. Biztosított program nincs. Arra tévedt meghívottak, barátok, költők, festők, dilettánsok, szobrászok, fotósok, járókelők is felléphetnek. A tisztelt meghívottak élelmet és sörre valót hozzanak magukkal. Találkozás a Zöldfában 10 órakor.” Persze nem olyan könnyű egy happeninget megrendezni, különösen, ha nalaja. Délután 4 óra felé járt, mire összeverődtek valamenynyien. Ekkor már köztük voltak a későbbi vádlottak is: Zámbó István, Matyófalvi Gábor, Doór Ferenc, Barnabás Sándor, Puskás Levente, Tugyi Miklós, Balázs Imre, Nagy Ernő, a fiatalkorú V. László és B. Ilona. Az eredeti terv szerint a happening befejezéseként a „gyermekkor emlékére” homokvárépítést rendeztek volna, ám erre már nem került sor. No, de ne vágjunk a dolgok elébe. Miután elsétáltak a főtérre, az alkalmi szereplők elfoglalták a színpadot. A rögtönzött műsor nem volt különösen szórakoztató. Zámbó és V. László saját verseiket szavalták, ízelítőül idézzük a „Bentről — kifelé” című „mű” néhány sorát: „... Emlősök! Kráterszagú — hangfoszlányai verődjetek vissza, s ha közben megkerülitek a fagyot, örökre langyosak maradtok, s így még a szobrok sem fognak szeretni benneteket. A kockában elhatalmasodik a csengő.. A látványosságot az jelentette, hogy a tetszésnyilvánítás jeléül a hallgatóság Zámbót a levegőbe dobálta. Később Zámbó furulyázott, majd kezdetét vette a „nalaja játék” (a „nalaja” szó pontos értelmét nem sikerült kideríteni), amely abból állt, hogy aki értelmetlen kérdésre megfelelően blőd választ tudott adni, ajándékot kapott: sezlonlábat vagy rossz rádiócsövet stb. Például Zámbó kérdése: Mi az a reszkető szökőkút műtét? V. László válasza: Gyümölcs. „Műsor” közben elhangzott — igaz, nem túl hangosan — néhány káromkodás is. Az akció közben Puskás Levente — aki az eseményről riportot akart készíteni — fényképezett. Ekkor még — bár a szokatlan produkciónak akadtak alkalmi nézői — nem gondolta senki, hogy olyan rosszul végződik ez a nap, ahogyan végződött. A dolog az első rendőr megjelenése után kezdett elmérgesedni. „A TÖRVÉNY NEVÉBEN FELSZÓLÍTOM!" Mák János rendőr tanúvallomásából: — Nekem a postás szólt, hogy szakállas személyek a színpadon felolvasást tartanak és filmeznek. Odamentem. Elsőnek a nőt akartam igazoltatni, de erre Barnabás Sándor azt mondta, ne igazoljátok magatokat, és hogy a nő különben is az ő védelme alatt áll. Akkor az ő személyi igazolványát kértem. Csak hosszas huzavona után, amikor végül azt mondtam: „A törvény nevében felszólítom!”, akkor vette elő, de akkor is azt mondta, csak akkor adja oda, ha adok róla átvételi elismervényt. A színpadról, nem mondom, lejöttek, de amíg igazoltattam őket, körbeálltak, gúnyosan nevettek, és amikor megkérdeztem azt a személyt, aki filmezett, hogy mit filmez, azt felelte: azt, hogy a rendőrök mit csinálnak. Ezután gyorsan követték egymást az események. A vasárnapi sétálók közül egyre többen álltak meg, és figyelték a jelenetet. Valaki végül betelefonált a rendőrségre és segítséget kért. Az erősítés rövidesen megérkezett. Kása Lajos főhadnagy tanúvallomásából: — Úgy mondták, szorongatott helyzetben van. Amikor a főtérre értem, Mák János szinte belesápadt, ahogy ott állt a tömeg közepén. Mi akkor már nem igazoltattunk. Kiemeltük a hangadókat, és megtisztítottuk a teret. EDWINIZMUS, AVAGY A BOGARAS FILOZÓFIA Dióhéjban ennyi a történet. Valamit azért még el kell mondanunk kiegészítésképpen a társaságról, pontosabban arról a „filozófiáról", ami a társaság egyes tagjait összetűzte. Történt egyszer, hogy egy 11 éves fiú mennydörgős nyári viharban, villámfénynél észrevett egy addig sose látott furcsa bogarat. Pikkelyes, miniatűr szörnynek tűnt előtte, úgy gondolta, hogy ez a valami földöntúli lény, és elnevezte Szent Edwinnek. Később ugyan megtudta a kiábrándító valóságot, hogy csodaállata voltaképpen nem volt más, mint egy lótetű, de ekkor már kifejlesztette sajátos elméletét, a bogárról elnevezett edwinizmust, magát pedig elnevezte E/4-nek, az edwinizmus prófétájának. Zámbó István — mert hiszen róla van szó — időközben 20 esztendős lett, kitanulta a nyomdászszakmát, járt külföldön is, de — mint mondja — azóta is kutatja az edwinizmus lényegét zenében, képzőművészetben, irodalomban. Ez már csak azért sem könnyű dolog, mert az „E” lényege az (ezt is ő mondta), hogy nincs lényege, az edwinizmus „zászló, amelyet olyan szél lobogtat, amely nem fúj.” És még egy magyarázat: „Az edwinizmus mindent megold, mert semmit sem old meg, ez több, mint nihilizmus, mert mégiscsak az, ami nem!” Ez csak világos? A bíróságon feltették a kérdést: — Zámbó, miért nem próbál reálisan gondolkodni, miért akar mindenáron álomvilágban élni? — Én az álmokat tartom reálisnak. — Mivel magyarázza, hogy mindig akadtak rajongói, akik érdeklődtek ezek iránt a zavaros eszmék iránt, amelyeket maga sem tud pontosan megmagyarázni? — Mert mindig misztikusan, érdekesen éltem, nem úgy, mint a többi ember... A ZOKNI A BIBLIÁBAN ÉS A FESTETT KAPTAFA Zámbóéknál a szentendrei ház kertje, verandája, a lakás minden tenyérnyi fala, helyenként padlója is a próféta „képzőművészetét” idézi. Igaz, itthon nem prófétának, hanem öcsinek hívják a középső fiút. Édesapja gépkocsivezető, édesanyja pedagógus. Érdekelt, hogyan vélekednek a fiú dolgairól. — Az edwinizmus meg azok a zagyva versek, az mind hülyeség, ezeket én nem értem — mondja az apa. — Az a nagy könyv, a bibliájuk, ahogy ők mondják, amibe kenyérhéjat meg rongyos zoknit ragasztanak, az is csak gyerekség. Hanem festeni, azt tud. Nézzen szét a lakásban. Ennek az öcsinek minden képfelület. Befesti a kredencet, a mosóteknőtől a kaptafáig mindent. Kifestette a húga szobáját, nézze meg, micsoda freskóval. Juhász Ferenc és Salvatore Dali a mindene. Utánozza őket, az igaz, de hát csak 20 éves. Most, hogy ez az ügy van, megvizsgálta a törvényszéki orvos, és sajnos, megállapították, hogy öcsi skizofrén.De azt is mondták, hogy gyógyítható. És meg is gyógyíttatom. Tíz év múlva keressen meg minket, meglátja, ebből a fiúból még lesz valaki. A mama: — Érdekes gyerek ez az öcsi. Csendes, zárkózott természet volt mindig, nem is értettem, mivel vonzotta maga köré a többieket, mert már az óvodában is egész kis udvartartása volt, a táskáját is mindig más vitte. Az edwinizmus? Beszélgettünk erről. Azt mondta, a legjobb vitatkozni róla. A biztonság kedvéért egy szentendrei festőművész segítségét kértem, milyennek látja szakértő szemmel E/4 — öcsi — próféta képzőművészeti alkotásait? — Úgyszólván gyerekkora óta rajzol, fest. Egyelőre nagyon érződik rajta Dali hatása. De készsége, színérzéke kétségkívül van. Nézze például ezeket a kék tónusokat. Az óriási termésből akad egy-egy ígéretesebb darab. Tanulnia kéne... SZIGORÚ ÍTÉLET? Az ítélet megszületett. A szentendrei járásbíróság a vádlottakat (Tugyi Miklós kivételével) bűnösnek mondta ki együttesen elkövetett garázdaságban, és ezért Doór Ferencet és Puskás Leventét 10—10, Barnabás Sándort, Balázs Imrét, Nagy Ernőt 8—8, Matyófalvi Gábort 6, V. Lászlót 5 hónapi szabadságvesztésre, B. Ilonát pedig 4 hónapi próbaidőre felfüggesztett szabadság-Vesztésre ítélte. Zámbó István elsőrendű vádlott esetében pedig idegorvosi kényszergyógykezelést rendelt el. Szigorú ítélet? A vádlottak annak találták. Esetleg túlságosan enyhe? Az ügyész szerint az! Dr. Juhász Attila tanácsvezető bírónak nem volt könnyű dolga. Az együttesen elkövetett garázdaság minősített esetével találkoztunk. Ez nem egyszerű dolog. Egyes személyekre lebontva, csekélynek tűnhet amit tettek, de az ilyen esetekben az akarategység a döntő. Itt sem az volt a büntetendő, hogy egy társaság mezítláb, szakállasan, értelmetlen dolgokkal szórakozott. Ez az ő magánügyük lett volna, ha otthon, a saját kertjükben, négy fal között, vagy például a Duna-part egy elhagyatott szakaszán csinálják. Ők azonban a szabadtéri színpadon — ha eredetileg egymás szórakoztatására is szánták —, voltaképpen mégis alkalmi közönségük előtt parádéztak, majd munkájában megakadályoztak egy rendőrt, és intézkedését nevetség tárgyává tették. Az ilyesmi pedig törvénybe ütköző cselekedet. Tulajdonképpen sajnálom is őket, mert java részük értelmes gyerek. De meg kell tanulniuk — és példájukból a többieknek is —, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet játéknak tekinteni. Ártalmas vagy csupán HASZONTALAN? Voltam már olyan tárgyaláson, ahol — mint itt — a vádlottak padjána kisfiúsra nyírt tettesek nem nagyon hasonlítottak hajdani torzonborz önmagukra. Garázdaság volt a vád ott is, csakhogy a vádlottak — ellentétben Zámbóékkal — primitív, tanulatlan munkakerülők voltak. A szentendrei happening története sajátos, különös eset. Foglalkoztat a gondolat, vajon bűn-e — ha nem is bírósági fokon — ez a bogárból gyártott antifilozófia? Legyinthetnénk, hogy haszontalan gyerekség. Az is, ha valaki csak úgy kitalálja magának. De feltétlenül ártalmas, ha ezeket a zagyva értelmetlenségeket szerzője nyomtatott kiáltványba foglalja, és az „anti”-ság hirdetésével lényegében a hozzá nem értést, a dilettantizmust dicsőíti, prédikálja. Mindez már túlnő az egyéni passzión. Az pedig végképp érthetetlen, hogy tanult, értelmes fiúk hogyan tudtak — ha átmenetileg is — a „próféta” cseppet sem eredeti szózsonglőrködéseinek hatása alá kerülni. E/4-et gyógykezelik, szüleivel együtt bízunk benne, hogy nem eredménytelenül. Ám addig hadd vessünk fel egy anti-edwinista ötletet. Ha elfogadjuk, hogy Zámbó egyik-másik rajza a tehetség jegyeit mutatja, úgy ő maga az edwinista tettek élő cáfolata: olyannal foglalkozik, amihez talán ért is valamenynyit! Hát még ha tanulna is... Mert példaképe, Salvatore Dali először volt művész, és csak azután különc. Nem érdemes a sorrendet felcserélni! Az ítélet után az elítéltek fellebbeztek. BEDECS ÉVA 5* Tárlat ^ £ •'2a.«v»b© ( Az E'4-es próféta rögtönzött utcai tárlaton Az edwinista biblia FOTÓ: ÁGOSTON ÉS URBAN Furulyaszóló a happeningen Mák János „gyűrűben" Zámbóéknál minden dicséri Öcsi képzőművészetét