Magyar Ifjúság, 1971. szeptember-december (15. évfolyam, 36-53. szám)
1971-09-03 / 36. szám
— Képzeld, nincs már szabadságom, nem mehetek a srácokkal! Pedig micsoda út lesz! Vámos Mikiék január óta szervezkednek, már minden osztályon felüli módon rendben van. Két hét a Dunán! Csodálatos lesz! Mind hajógyári srác és lány, a világ legelőkelőbb bandája ... Győrtől hajáig csurognak, harminc kielboot, hatvanhat sátor, mind fehér sarkában, emblémával, csavarzászlóval! Holnap indulnak. Nem jössz ki velem? Integetni... — robbant be Soós Zoltán, a kiváló és terjedelmes lírikus kies szerkesztőségi szobámba s erre válaszoltam: — Inkább velük mennék .. KÉSZÜLŐDÉS Tizennyolc kétpárevezős hajót szállítottak a Magyar Hajó- és Darugyár teherautói Győrbe, s összesen hatvanöten vertük fel sátrainkat a Pap-szigeten. Az első két nap programja: ismerkedés és erőgyűjtés. 350 kilométer áll előttünk, illetve: csorog, négy kilométeres sebességgel. A parancsnoki sátorban mindenki adminisztrál. Vámos Miklós, az óbudai gyáregység KISZ-titkára, a túra legfőbb szervezője és parancsnoka a névsorokat böngészi. Molnár Béla — üzemi kultúrfelelős — túrabeli hoppmester a programot nyálazza, a csoportvezetők hadüzeneteket váltanak. OTT, TÚL A FÁKON Négy csoportra osztották fel a társaságot, még márciusban amikor a jelentkezés zajlott. Zajlott, mert háromszor ennyien akartak jönni A tavalyi szabadságot sokan a Győr— Budapest vízi túrán töltötték, tavalyelőtt Budapest—Baja volt az útvonal, és az idei túra — a KISZ VIII. kongresszusa tiszteletére rendezték, csak a legjobb, legaktívabb KISZ- esek jöhettek végül Óbudáról, Angyalföldről, Vácról — a két előző útvonalat köti össze. Mire a legsürgősebb tennivalókat a vezérkar megvitatja, kész az első vacsora is. Már kolompolnak az ügyeletesek, amikor harsány nótázás közeledik az erdő felől. — Ott, túl a fákon egy más világ van — közlik jókedvűen Pápuáék, akik pár órára beruccantak Győrbe. És vészjóslóan, szavalókórusban teszik hozzá, hogy rettentően éhesek. NEM VAGYUNK ELŐKELŐEK Most még gazdagok vagyunk, fejenként négyszáz forintot fizetett mindenki, aki jött. A KISZ budapesti bizottsága tizenkétezer forinttal járult hozzá az úthoz, s az óbudai KISZ-esek is megdézsmálták a kasszájukat hatezerrel. A hajókat az üzemi sportkör kölcsönözte, a tevének becézett motorcsónak — ez cipeli sokmázsás cuccainkat — a munkásőrségé, a parancsnoki motorcsónak pedig a KISZ-eseké. Györgyi — civilben Bolgár Kálmánná, az angyalföldi KISZ-bizottság munkatársa — már az első tábortűznél megtanítja a társaságot néhány mozgalmi dalra, s köztük arra, hogy: „előkelőek nem vagyunk és pénzünk sincs elég...” GÓLYÁK A VIZEN Az első éjszaka kevesen és keveset aludtunk. Hajnalig énekeltünk a tűz mellett. Reggel vibrált még a levegő is, olyan meleg kezdődött. A jövendő vízi lovagok rövid nadrágban, fehér trikójukon kör alakú piros emblémával és ötletesen eltorzított fehér vászonkalapokkal bevonultak Győrbe. (A kalapokat Ica, Péter Gáspárné varrta, másfél kilométert pedálozott otthon esténként, mire elkészültek, s végül ő maga lemaradt, mert megbetegedett.) A délutáni program: evezünk egy kicsit. Feltűnés nélkül, távol egymástól. A krónikás önbizalma is kezd visszatérni, kiderül, hogy sokan gólyák még a vízen. Lesz időnk belejönni.. . REGGEL VAN, KUTYÁK! ötkor ébresztő. A parancsnokság már fél órája talpon van, kész a reggeli is. Béla hozza a csipogónak becézett mikrofonos szócsövet, Pápai Bandi egy rokkant vekkert és bekapcsolják az ébresztőszöveget. — Ébresztő, kutyák! — Rettenetesen csörömpöl a vekker, hatalmas ásításokkal bújnak elő a sátorlakók. — Öt perc múlva reggeli torna! EZ MÁR A NAGY-DUNA Szoros a program, majdnem katonás a rend. Egy óra alatt felkészülünk, berámolunk a motorosba, aztán csoportonként vízre szállunk. Alattunk Közép-Európa legnagyobb folyójának Mosonyi-ága. Hatezer köbméter víz ömlik másodpercenként kelet felé. Hajnal van, a nap az imént kelt föl, sirályok csapkodnak körülöttünk, most nem nótázunk. Bámészkodunk és azt hiszem, kivétel nélkül boldogok vagyunk. Tizenöt kilométernyi csurgás, némi evezés-kísérletekkel. Lassan összeáll az egész tábor, föltűnik a Medveshíd. — Ez már a nagy Duna — kiabál Vámos Miki és előrehúz a motorossal. SÁRDY, ÉNEKELJ! Ácson verünk tábort. Itt már ismerik a társaságot, Markó József és ukrán származású felesége tavaly is vendégül látta a hajógyáriakat, most is várnak krumplival, gyümölccsel, vodkával. Szemben, a csehszlovákiai parton régen aranyat szitáltak — mesélik —, itt viszont a cukorgyári lakótelep alatt rengeteg régi pénzt találtak. Már sátorverés közben énekelni kezdünk, de mire Markóék is lejönnek a tanyáról, hogy segítsenek vacsorát főzni Mijának és kétbalkezes kuktáinak, fölhangzik a parancs : — Sárdy, te énekelj! És Sáfrány Miska, a fekete kis lakatos — évek óta tanul nótázni — nem kéreti magát. SZERENCSÉT MONDOK. KISASSZONY Esztergom legszélén foglalunk helyet a következőkben. Néhányan elindulunk a városi könyvtárba, hogy „anyagot szerezzünk” az esti műsorhoz. Kiliánra, Schönherzre, Luther Kingre, Che Guevarára emlékezünk. A négy csoport az ő nevüket veszi fel. Közben gyors üzemlátogatás a Műszeripari Művekben, s meghívjuk az ottani KISZ-eseket a tábortűz mellé egy kis eszmecserére. Mire visszajutunk a táborba, halljuk, hogy Werderitsch Pista feleségének megjósolta egy közelben lakó cigányasszony, hogy még idén férjhez megy. Pista feje lila. Persze a lila se rossz szín ... ULTI HELYETT ELBONTÁS — Jó hecc volt — henceglek, akik esztergomi tartózkodásunk másnapján eltűntek pár órára. — Észrevettük, hogy a közelben építkeznek. Beszálltunk egy kicsit, fölhúztuk a ház egyik falát... Persze, irigykedtünk. Kisorosziban aztán nekünk is sikerült egy kicsit mozogni. Véletlenül vetődtünk hatan Szűcs Józsi bácsi portájára. Az öreg éppen a régi disznóórát próbálta szétszedni. — Estig se végez, bátyám — vette ki a kezéből a fejszét Pápai Bandi. Tíz perc múlva felraktuk a fal mellé a deszkákat. — Az én nagyapám is matróz volt — bizonygatta velünk való rokonságát Józsi bácsi. — Igazi úriember volt. Mint maguk. Erre aztán énekelni kellett. A Hej, te bunkócskát és néhány tábori szerzeményt. SIKÍTS, fehérember! Bozambó: Fehérember! Hegedűs: Nem ember! Kórus: Fuj! Alakulnak a csatakiáltások is. Kezdünk vörösödni, rongyos már a hátunk és a vállunk. Most bezzeg már kéregetjük egymástól a maradék napolajat. Hadas Peti — hosszú haja miatt népszerűbben. Zsuzsika — napszúrást kapott, félő, hogy Pesten kell hagynunk. A sátorban fekszik és nyögdécsel. Kollektiven sajnáljuk és aggódunk miatta. — Zsuzsika, ez a hajad miatt van. Le kéne vágni ... IDEGESSÉG ELLEN BUDOSVSZ Dunaalmásról sose felejtjük el, milyen vize van. Négy tartályunkat nyögve cipelik az ügyeletesek és messziről ordítanak, hogy ilyet még nem ittunk. Van benne kálcium és magnéziumhidrokarbonát, különböző betegségek elleni remek gyógyvíz, különösen idegesség ellen jó. Kár, hogy borzasztóan büdös. Ettől sokan még idegesebbek és hosszan mesélik, micsoda jó borvidék van errefelé... TEVÉJÉVEL A TÍMÁR A teve tényleg lassú. Tímár Jóska — ő a korelnök, de nem lehet nélküle túrát szervezni, mert azonnal megsértődik és közli, hogy a csapat eszét esztelenség otthon hagyni — már hajnalban körülöttünk táncol, hogy mi lesz a berakodással. Gyorsan felkapkodjuk a ládákat, zsákokat és integetünk utána. Vác előtt úgyis utolérjük... Aztán mégse, mert út közben nyitva felejtjük a szánkat. Bámuljuk az Ipoly torkolatánál a Dunára könyöklő hegyeket, Szob, Zebegény, Dömös, Nagymaros, csodálatos a Duna-kanyar. Aki nem járt erre, annak kár mesélni. URAM, MIT ESZÜNK MA? Ez részlet egy tábori imából. A kórus emígy felel: domine... majd csöpp szünet és felharsog a nóta a kerek zsömléről. Ám Vácott szóba sem jöhet a hidegkaja. A hajógyáriak már várnak, természetesen halászlével. Most vendégek vagyunk, ilyen minőségben érkezünk meg a hajógyárba, ahol nemcsak hajókat, hanem sok motorkerékpárra való oldalkocsit is gyártanak. — Jövőre mi is szervezünk ilyen vízi túrát — irigykednek és tervezgetnek a váciak. Vámos Miki vigyorog. Végre, az alapszervezetek is meglódulnak egy kicsit. Nehezen hiszem el, hogy a Magyar Hajó- és Darugyárban „csak” ezer KISZ-tag van. Lehet, hogy mind kijöttek elénk? Az óbudai szigetre percnyi pontossággal érkezünk, hárompercenként simulunk a stéghez és bemutatjuk, hogyan kell pillanatok alatt tábort verni. A parton Soós Zoli — évekig itt dolgozott az üzemben, a Gorombakovácsokat is itt írta — várja a „bandáját”, meszsziről integet és csak a fülei tartják a száját. A sziget nyüzsög, szól a zene, a KISZ-esek egész vetélkedősorozatot rendeztek mára, régen volt itt ekkora forgalom szabad szombaton. A SZÚNYOGCSÍPÉS ÖLTÖZTET Néhányan búcsúzkodnak, elfogyott a szabadságuk, csak Pestig jöttek. Néhányan most szállnak be, megkapják a gumimatracot, a hálózsákot, az egyenruhát és egy nylonzsákot a maszek cuccaiknak. Aztán a táborban csak néhány ügyeletes marad, a többiek táncolnak már a kantin mögött. Nincs pihenés, ha leülnek, mesélni kell. Kiderül, hogy a szúnyogcsípés öltöztet, tele vagyunk apró hólyagokkal, csak nyakkendő kellene hozzá és akár a Gellért-bárba is elmehetnénk. De minek? Itt jobb. A srácok között. Az első félidő utolsó napiparancsa: aki akar, hazaugorhat kipróbálni, hogy jobb-e a pihe-puha ágyikóban aludni. De hajnalban mindenki itt legyen ám! Hatkor indulunk tovább! FOLYTATJUK A „MOBY DICK” TÜZELŐT SZALAT MAGYAR IFJÚSÁG971/36