Magyar Ifjúság, 1971. szeptember-december (15. évfolyam, 36-53. szám)
1971-09-03 / 36. szám
ANDREA VOLT A SZTÁR A GYENGE FŐPRÓBÁN A magyarok úgy utaztak Pozsonyba és Uppsalába, hogy derekasan helytállnak a kontinens úszóinak kupaviadalain. A nagyobb várakozás, az előzetes formák alapján, a lányok szereplését kísérte. Bár egy győzelemmel többet szereztek, mint két éve Budapesten, teljesítményük még mindig egyenetlen. Sajnos nem sikerült a szakemberek erőfeszítése, hogy komplett csapatot alakítsanak ki a vetélkedésig, így aztán kiderült: ezután is csupán egyetlen klasszis (Gyarmati) győzelmeire számíthatnak. Hasonló, sőt még borúsabb tapasztalatokat hozott a férfi versenyzők produkciója: több úszásnemben rendkívül messze vannak jelenleg a magyar úszók az európai élvonaltól. Az Eb főpróba volt a müncheni olimpia előtt. Az eredmények nem sok jóval biztatnak, bár egy év alatt talán van kilátás a javulásra. SPORTKRÓNIKA FOLYAMATOSAN Félelmetes sebességgel, folyamatosan, frappáns „szöveggel” a SZÜR-ok ( a vidéki színész—újságíró találkozókkal együtt nyolc ilyen műsor zajlik évente) nélkülözhetetlen közreműködője dr. Hegedűs János. Kevesen tudják róla, hogy első osztályú asztaliteniszező volt, és jelenleg is nagy atlétabarát, s különösképpen a sprintszámokat kedveli, így azután érthető, hogy miért tud sebesen konferálni. Legközelebb szeptember 5-én Debrecenben lép pályára. EZT a SZELVÉNYT KELL BEDOBNI A KIÁLLÍTÁSON FONTOS TUDNIVALÓK Express-totójáték, a „Vadászati Világkiállítás 1971." keretében az „Ifjúsági Hét" során szeptember 5—11. között kerül megrendezésre. Az Express-totó 12+1 kérdést tartalmaz. A kérdésekre igennel vagy nemmel kell válaszolni. Igent a + jel, a nemet a — jel bejegyzésével kell kifejezni. A fenti szabályoknak megfelelően kitöltött szelvényeket (név, lakcím feltüntetésével) az „Ifjúsági Hét" idején minden nap 12 óráig lehet a kiállítás területén elhelyezett „Totó-ládákba” bedobni. A telitalálatos szelvényeket az „Ifjúsági Hét” minden napján 14 órakor sorsoljuk ki. Sorsolásra csak a telitalálatos szelvények kerülnek. Az ellenőrző szelvényt le kell tépni, meg kell őrizni és a nyeremény átvételekor be kell mutatni a sorsolásvezetőnek. Nyeremények: — 2000,— Ft-os vásárlási utalvány — 1000,— Ft-os vásárlási utalvány — konzervált vadhús különlegességek — italáruk — 100,— Ft-os vásárlási utalvány stb. PRÓBÁLJ TE IS SZERENCSÉT! EZ A SZELVÉNY MARAD A TOTÓZÓNÁL Sorsolás a kiállítás területén levő szabadtéri színpadon. Cik □ sorsoláson jelenlevők vihatik át nyereményeiket! O 71/36 A MAGYAR IFJÚSÁG SIKER Belgrádban taroltak a kajakosok, kenusok. Imponáló stílusban, nagyszerű erőnlétben, remek versenyzéssel diadalmaskodtak, igazolták, hogy az 1954-es maconi világverseny óta is töretlen fejlődésük, megőrizték pozíciójukat az egyre nagyobb konkurrenciájú versengésben. Wichmann, Pfeffer, Hollósi, Völgyi, a kajakváltó és szinte valamennyien szereplésükkel (az egyéni éremgyűjtés élménye mellett) nemrég elhunyt, nagyszerű mesterük, Granek István emlékének is adóztak. Sikerük az olimpia előtt egy évvel biztató és reményt keltő. WICHMANN KÉK-FEHÉR KÖRTÁNC Az MTK elnökségének határozatát kommentálva annak idején megírtuk: reméljük, hogy a játékosok néhány hét múlva nem lesznek olyan rendes, jó, becsületes fiúk, hogy felmentést kapjanak a feltétlenül jogosnak tűnő ítélet alól. Három bajnoki forduló azonban gyökeres változást hozott az elnökség addig sem szilárd szemléletében, minden korábbi érvüket sutba dobva megkegyelmeztek a renitenseknek. Szemléletük bizonytalanságán az sem változtat, hogy az MLSZhosszú idő után először döntött úgy, ahogy egy sportszövetségnek bizonyos esetekben eljárnia kell) megvétózta a felmentést. A váratlanul szigorú fellépés eszünkbe juttatja, hányszor nem volt következetes a labdarúgó-szövetség. Például legutóbb éppen az MTK-val kapcsolatban. „Bekérték” ugyan a fegyelmi papírjait, támogatták és jóváhagyták a döntést, s megígérték Dunai és Sárközi ügyének külön kezelését, aztán nem történt semmi. Így aztán jogos a kíváncsiság: vajon ha nincs a váratlan kegyelem, mi lett volna a sorsa a két említett futballistának. Elérték azt, hogy már teljesen mindegy, mi következik ezután. Lehetséges, hogy mire e sorok megjelennek, már ismét feje tetején áll minden. Csak a tanulság biztos: a magyar futballban továbbra is lényegében mindenki azt csinál, amit akar, pillanatnyi érdekek befolyásolnak elveket, sorsokat. Az eltiltást új szellemnek könyvelték el a futballilletékesek. Azonban mindazok, akik jártasak ebben a szövevényes világban, tudták, hogy az ítélet csak addig lesz érvényben, ameddig a várható sorozatos vereségek után kiderül, hogy a játékosok tulajdonképpen csak megtévedt, de rendes „fiatalkorúak”. Ez kísértetiesen be is következett, csupán a korai időpont keltett némi meglepetést. A labdarúgók kegyelmi beadványában tulajdonképpen csak egyetlen súlyosan kifogásolható megállapítás található: a leálló játékosok (akik semmibe vették vállalt kötelességeik teljesítését) le merték írni, hogy szocialista sportemberhez méltóan akarnak tevékenykedni. Érdemes eltűnődni azon, hogy ők mit érthetnek ezen... Senki sem (az MLSZ sem) segített az MTK-n, sőt a klubok is úgy viselkedtek, mint az előkelő idegenek. A játékosok nem kímélték és nem is akarták kímélni ezután sem ezt a csapatot, mert (legalábbis úgy tűnt) ha sok gólt rúgnak a „emtékásoknak”, akkor hamarább kerül nehéz helyzetbe a klub, tehát valószínűleg korábban történik a megbocsátás is. Az elnökség,miután hónapokon át tétlenül szemlélte a labdarúgó szakosztályban zajló áldatlan állapotokat) a nyilvánosság teljes kizárásával oly módon döntött a mindenképpen elítélendő játékosaik sorsáról, hogy a vétkesek nem tudták hathatóan elmondani védekezésüket. Ezt jogi baklövés követte, kilenc azonos nagyságrendű bűncselekményt elkövetett tettes ritkán akadt eddig az igazságszolgáltatás történetében. A fegyelmit követő hatalmas hullámverés közepette a játékosok (kiáltványok fabrikálásával töltötték idejüket) szerkesztőségünkhöz az alábbi levéllel fordultak. „Az utolsó szó jogán. Alulírottak — 9 labdarúgó — felelősségünk teljes tudatában kijelentjük: sem eddig, sem most semmiféle anyagi követelésünk csapatunkkal szemben nincs. Az ellentét alapvető oka nem Palicskó Tibor szigora és nem edzői módszere. Az edzést nem tagadtuk meg, sőt kértük, hogy edzhessünk — de mivel problémáink olyan súlyosak — a kivizsgálásig (tehát néhány napig) a második csapatban. Vállalunk minden ezzel járó anyagi hátrányt. Ezt a vezetőség kérésére Palicskó edző megtagadta. Indokolatlan és nevetséges dolog sztrájkról beszélni. Mi nem béremelést kérünk, nem is az NB I-es labdarúgók kedvezményeinek növelését. Egyszerűen: Palicskó Tibor magatartásával, a velünk való viselkedésével személy szerint mindegyikünket mélyen megsértett. Mi mindnyájan ebben a rendszerben nőttünk fel, és teljesen ismeretlen számunkra az a módszer és bánásmód, amit velünk edzőnk alkalmazott. Ha más ember úgy érzi, a munkahelyének légköre, ahol élete legnagyobb részét tölti el, nem megfelelő számára — sőt családi élete is veszélyben forog emiatt —, átkéri magát másik vállalathoz, legrosszabb esetben kilép. Mi ezért a legsúlyosabb büntetést kaptuk! Egy év eltiltás jár mindennemű sporttevékenységtől, és kitiltás annak a klubnak öszszes létesítményeiből, amiért éveken keresztül hajtottunk. A fentiek miatt nem értünk egyet e súlyos büntetéssel, kérjük, tárgyalják újból ügyünket, hallgassák meg tanúinkat, és legyen jelen az MLSZ és a szakszervezet képviselője is. Kilenc labdarúgó.” Érdekes ennek a levélnek birtokában ismertetni ugyanezen futballisták kegyelmi kérvényét. „Tisztelt Elnökség! Mi, az MTK sportegyesület tagjai, labdarúgó szakosztályának játékosai, ez év júliusában súlyos sportfegyelmi vétséget követtünk el, önkényesen felülbíráltuk edzőnk tevékenységét, edzésmódszereit, nem vállaltuk a vele való együttes munkát. Ma már felismertük, hogy ezzel a sportemberhez méltatlan cselekedetünkkel — milyen súlyos helyzetet teremtettünk, ártottunk elsősorban klubunknak, de az egész magyar labdarúgásnak is. Elítélendő magatartásunkat legfeljebb fiatalságunk és ebből eredő meggondolatlanságunk mentheti. Szükségesnek tartjuk nyilvánosan is kifejezésre juttatni, hogy mélységesen megbántuk cselekedetünket, hibánkat szeretnénk jóvátenni, kérjük, hogy ennek lehetőségét számunkra az elnökség biztosítani szíveskedjen. Vállaljuk minden feltétel nélkül, hogy Palicskó Tibor edző irányításával — alávetve magunkat az általa előírt szakmai követelményeknek — készek vagyunk teljes erővel — szocialista sportemberhez méltóan — tovább dolgozni és együttes munkával viszszaszerezni az elvesztett bizalmat. Meg szeretnénk említeni, hogy anyagi követeléseink az egyesülettel szemben nem voltak és ma sincsenek. Abban a reményben, hogy elkövetett hibánk beismerése és őszinte megbánása megértésre talál, kérjük az elnökséget és az egész sportközvéleményt, tegye lehetővé számunkra az aktív labdarúgósportéletbe való visszatérésünket.” Ha összevetjük a levelek tartalmát, látjuk, kommentárt nem igénylő, kezdetleges ellentmondásaikat. A megtérésről: a játékosoknak előbb vagy utóbb ténylegesen is el kellett volna foglalniuk munkahelyüket. Talán ez lett volna számukra a legnagyobb csapás, hiszen letelt évi rendes szabadságuk is (ha ilyen kategóriáról egyáltalán lehet beszélni labdarúgóknál), úgy, hogy mindenképpen várható volt, hogy elnézést kérnek és vállalják Palicskó módszereit. Az edző személye ebben az ügyben különleges figyelmet érdemel. Legutóbbi számunkban közöltük Palicskó munkarendjét, amely (mint mondta) még csak meg sem közelíti a hivatásos labdarúgók kötelezettségeit. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy magatartása bírálható volt, egy azonban vitathatatlan: a munka híve és így mindenképpen tiszteletet és megbecsülést érdemel tevékenysége. Fiatal edző, de már rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek sejtetik benne az eljövendő Mestert. Már, ha erre lesz lehetősége. Rajta is, nagyon sok múlik, de az egyesületen még több ... A következetlenség olyan példáit mutatták be az elmúlt időszakban, hogy (bár egyszer megvédték), Palicskó sorsát hosszabb távon mégis bizonytalannak látjuk. Továbbra sem tisztázódott, hogy mi inspirálta a játékosokat a leállásra, mi adott alapot nekik a saját hibájukból bekövetkezett nehéz helyzetben, mi késztette az elnökséget a fordulatra? Mindez talán kiderül a napokban. Nagyon időszerű lenne. Szabó Ferenc Ha mám Mbaru^j érmi, a punkahelyének léjcera,ahol «leb« lejiu^obt sémaét tölti « ,n«a meglelő sséaóru - uot családi élete is rejsélyben twoz «Miattétkéri mnjit adsik váDulathos, le^rojamabb «estben kilép* ai «sért a legsúlyosabb büntetént kaptak! Egy év eltiltás jár ma kennouü sportt«vék«nyaé!~tól, és kitiltás uaask a klubnak asssas lótauitaényaiból •miért éveken keresetül tajtottun*. A fentiek miatt nem értünk esret • suljoa büntetéssel, kérjük túrjzaljék újból ükünket ,hallgassák aa„ tanú Inkát,és legyen Jelen se MUI és a ssaknzervezet képviselője is. ellene labdarugó ■mdapeat, 19 VI. VIHA. ’yffi Jny/dvu lA Fiatalokat a sportvezetésbe Fejér megyében, egy felmérés során kiderült, hogy a sportszövetségekben, a sportköri elnökségekben és a szakosztályok vezérkarában nagyon kevés a fiatal. Jelenleg valamennyi városi és járási TS-nél a KISZ területi bizottságának titkára vagy a munkatársa az elnökhelyettes. Idén tovább szeretnének lépni. A nyár folyamán tanácskozásra hívták össze a bizottságok a nagyobb KISZ-szervezetek sportfelelőseit. Felhívták figyelmüket, hogy a sportegyesületi vezetőségválasztásokat használják fel a fiatalokat érintő testnevelési és sportproblémák ismertetésére, a KISZ-tagok legyenek szószólói saját érdekeiknek. Javasolták, hogy a KISZ-alapszervezeti választásokra, hívjanak még sportvezetőket, akik ismertetik a testedzési terveket. A honvédelmi és sportfelelősök mellett a KISZ-bizottságokat és az alapszervezeti vezetőségeket is kérték: ajánljanak olyan fiatalokat, akik ismerik és szeretik a testnevelést, hogy a tisztségek betöltésénél a KISZ-esek számításba jöjjenek. A múlt héten volt miből válogatni, a sportújságírók természetesen a kajak-kenu, illetve az úszás kategóriában jelölték ki a szerintük legszebb sikert elért versenyzőt. Lukács László (Népszabadság): 1. Gyarmati Andrea úszó. 2. Wichmann Tamás kenuzó. 3. Kajakváltó. Vándor Kálmán (Népszava): 1. Gyarmati Andrea. 2. Wichmann Tamás. 3. Pfeffer Anna—Hollósi Katalin kajakkettős. Toldy Ferenc (Magyar Hírlap): 1. Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósi. Maros László (Esti Hírlap): 1. Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Kajakváltó. Péter Róbert (Népsport): 1. Wichmann Tamás. 2. Kajakváltó. 3. Gyarmati Andrea. Lakatos György (Képes Sport): 1. Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósi. Pethes Sándor (Hétfői Hírek): 1. Gyarmati Andrea. 2. Wichmann Tamás. 3. Pfeffer—Hollósi. Szalay Péter (MTI): Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósy. Szabó Ferenc (Magyar Ifjúság): 1. Gyarmati Andrea. 2. Wichmann Tamás. 3. Pfeffer—Hollósi. Az első helyezett három, a második kettő, a harmadik egy pontot kap. Ennek alapján a hét sporthősei: 1. Wichmann Tamás 2. Gyarmati Andrea 3. Pfeffer Anna—Hollósi Katalin ______________________________________________ A TRAGIKOMÉDIA MÁSODIK FELVONÁSA UTÁN... GYÓGYMASSZÁZS Hirdetés a Magyar Nemzetben. ..Gyógymasszázst háznál vállal”. Mellette telefonszám. Felhívom. — Kérem, a hirdetéssel kapcsolatban . . . — Persze. Nemrégen mentem nyugdíjba, mint gyermekgyógyász. Most egy héten háromszor tartok reumarendelést az SZTK-ban és masszírozni járok a pácienseimhez. — Sok van? — Elég sok. Tudja, nem kívánom, hogy hozzám jöjjenek, mert egy kicsit magasan lakom. Nekem pedig jó a lábam, bírom a távolságot, valamikor futó és ugró voltam. — Ha nem haragszik, mit ért erős masszázson? — Vannak olyan betegek, akiknek a zárójelentésükben egy-egy testrész gyengesége szerepel. Ezt kell gyúrnom, alaposan. — Nehéz? — Ha elfáradnak, cirógatom őket. — Mibe kerül egy óra? — ötven forint. Ha egy héten háromszor megyek, csak negyven-negyven. Sok? — Nem — mondom őszintén —, megéri. — Szóval mikor menjek? Hirtelen elgondolkodom: bizony nem ártana. De nem lehetne a cirógatással kezdeni?