Magyar Ifjúság, 1971. szeptember-december (15. évfolyam, 36-53. szám)

1971-09-03 / 36. szám

ANDREA VOLT A SZTÁR A GYENGE FŐPRÓBÁN A magyarok úgy utaztak Pozsonyba és Uppsalába, hogy derekasan helytáll­nak a kontinens úszóinak kupaviadalain. A nagyobb várakozás, az előzetes for­mák alapján, a lányok szereplését kísérte. Bár egy győzelemmel többet szereztek, mint két éve Budapesten, teljesítmé­nyük még mindig egyenet­len. Sajnos nem sikerült a szakemberek erőfeszítése, hogy komplett csapatot alakítsanak ki a vetélke­désig, így aztán kiderült: ezután is csupán egyetlen klasszis (Gyarmati) győ­zelmeire számíthatnak. Ha­sonló, sőt még borúsabb tapasztalatokat hozott a férfi versenyzők produk­ciója: több úszásnemben rendkívül messze vannak jelenleg a magyar úszók az európai élvonaltól. Az Eb főpróba volt a mün­cheni olimpia előtt. Az eredmények nem sok jóval biztatnak, bár egy év alatt talán van kilátás a javu­lásra. SPORT­­KRÓNIKA FOLYAMATOSAN Félelmetes sebességgel, fo­lyamatosan, frappáns „szö­veggel” a SZÜR-ok ( a vi­déki színész—újságíró talál­kozókkal együtt nyolc ilyen műsor zajlik évente) nél­külözhetetlen közreműkö­dője dr. Hegedűs János. Kevesen tudják róla, hogy első osztályú asztalitenisze­ző volt, és jelenleg is nagy atlétabarát, s különöskép­pen a sprintszámokat ked­veli, így azután érthető, hogy miért tud sebesen konferálni. Legközelebb szeptember 5-én Debrecen­ben lép pályára. EZT a SZELVÉNYT KELL BEDOBNI A KIÁLLÍTÁSON FONTOS TUDNIVALÓK Express-totójáték, a „Vadászati Világkiállítás 1971." keretében az „Ifjúsági Hét" során szeptember 5—11. között kerül megrendezésre. Az Express-totó 12+1 kérdést tartalmaz. A kérdésekre igennel vagy nemmel kell válaszolni. Igent a + jel, a nemet a — jel bejegyzésével kell ki­fejezni. A fenti szabályoknak megfelelően kitöltött szelvénye­ket (név, lakcím feltüntetésével) az „Ifjúsági Hét" ide­jén minden nap 12 óráig lehet a kiállítás területén el­helyezett „Totó-ládákba” bedobni. A telitalálatos szelvényeket az „Ifjúsági Hét” minden napján 14 órakor sorsoljuk ki. Sorsolásra csak a telitalálatos szelvények kerülnek. Az ellenőrző szelvényt le kell tépni, meg kell őrizni és a nyeremény átvételekor be kell mutatni a sorsolás­­vezetőnek. Nyeremények: — 2000,— Ft-os vásárlási utalvány — 1000,— Ft-os vásárlási utalvány — konzervált vadhús különlegességek — italáruk — 100,— Ft-os vásárlási utalvány stb. PRÓBÁLJ TE IS SZERENCSÉT! EZ A SZELVÉNY MARAD A TOTÓZÓNÁL Sorsolás a kiállítás területén levő szabadtéri színpadon. C­ik □ sorsoláson jelenlevők vihatik át nyereményeiket! O 71/36 A MAGYAR IFJÚSÁG SIKER Belgrádban taroltak a kaja­kosok, kenusok. Imponáló stí­lusban, nagyszerű erőnlétben, remek versenyzéssel diadal­maskodtak, igazolták, hogy az 1954-es maconi világver­seny óta is töretlen fejlődé­sük, megőrizték pozíciójukat az egyre nagyobb konkurren­­ciájú versengésben. Wich­­mann, Pfeffer, Hollósi, Völgyi, a kajakváltó és szinte vala­mennyien szereplésükkel (az egyéni éremgyűjtés élménye mellett) nemrég elhunyt, nagy­szerű mesterük, Granek István emlékének is adóztak. Sikerük az olimpia előtt egy évvel biztató és reményt keltő. WICH­MANN KÉK-FEHÉR KÖ­RTÁN­C Az MTK elnökségének határozatát kommentálva annak idején megírtuk: re­méljük, hogy a játékosok néhány hét múlva nem lesznek olyan rendes, jó, becsületes fiúk, hogy fel­mentést kapjanak a feltét­­lenül jogosnak tűnő ítélet alól. Három bajnoki fordu­ló azonban gyökeres válto­zást hozott az elnökség ad­dig sem szilárd szemléleté­ben, minden korábbi érvü­ket sutba dobva megkegyel­meztek a renitenseknek. Szemléletük bizonytalansá­gán az sem változtat, hogy az MLSZ­­hosszú idő után először döntött úgy, ahogy egy sportszövetségnek bi­zonyos esetekben eljárnia kell) megvétózta a felmen­tést. A váratlanul szigorú fel­lépés eszünkbe juttatja, hányszor nem volt követ­kezetes a labdarúgó-szövet­ség. Például legutóbb éppen az MTK-val kapcsolatban. „Bekérték” ugyan a fegyel­mi papírjait, támogatták és jóváhagyták a döntést, s megígérték Dunai és Sár­közi ügyének külön kezelé­sét, aztán nem történt sem­mi. Így aztán jogos a kí­váncsiság: vajon ha nincs a váratlan kegyelem, mi lett volna a sorsa a két em­lített futballistának. Elérték azt, hogy már teljesen mindegy, mi követ­kezik ezután. Lehetséges, hogy mire e sorok megje­lennek, már ismét fe­je tetején áll minden. Csak a tanulság biztos: a ma­gyar futballban továbbra is lényegében mindenki azt csinál, amit akar, pil­lanatnyi érdekek befo­lyásolnak elveket, sorsokat. Az eltiltást új szellemnek könyvelték el a futballil­­letékesek. Azonban mind­azok, akik jártasak ebben a szövevényes világban, tudták, hogy az ítélet csak addig lesz érvényben, ameddig a várható soroza­tos vereségek után kiderül, hogy a játékosok tulajdon­képpen csak megtévedt, de rendes „fiatalkorúak”. Ez kísértetiesen be is kö­vetkezett, csupán a korai időpont keltett némi meg­lepetést. A labdarúgók ke­gyelmi beadványában tu­lajdonképpen csak egyetlen súlyosan kifogásolható megállapítás található: a leálló játékosok (akik semmibe vették vállalt kö­telességeik teljesítését) le merték írni, hogy szocialis­ta sportemberhez méltóan akarnak tevékenykedni. Érdemes eltűnődni azon, hogy ők mit érthetnek ezen... Senki sem (az MLSZ sem) segített az MTK-n, sőt a klubok is úgy visel­kedtek, mint az előkelő idegenek. A játékosok nem kímélték és nem is akarták kímélni ezután sem ezt a csapatot, mert (legalábbis úgy tűnt) ha sok gólt rúg­nak a „emtékásoknak”, ak­kor hamarább kerül nehéz helyzetbe a klub, tehát va­lószínűleg korábban törté­nik a megbocsátás is. Az elnökség,­­miután hónapo­kon át tétlenül szemlélte a labdarúgó szakosztályban zajló áldatlan állapotokat) a nyilvánosság teljes kizárá­sával oly módon döntött a mindenképpen elítélendő játékosaik sorsáról, hogy a vétkesek nem tudták hat­­hatóan elmondani védeke­zésüket. Ezt jogi baklövés követte, kilenc azonos nagyságrendű bűncselek­­­ményt elkövetett tettes rit­kán akadt eddig az igaz­ságszolgáltatás történeté­ben. A fegyelmit követő ha­talmas hullámverés köze­pette a játékosok (kiáltvá­nyok fabrikálásával töltöt­ték idejüket) szerkesztősé­günkhöz az alábbi levéllel fordultak. „Az utolsó szó jogán. Alulírottak — 9 labdarúgó — felelősségünk teljes tu­datában kijelentjük: sem eddig, sem most semmiféle anyagi követelésünk csapa­tunkkal szemben nincs. Az ellentét alapvető oka nem Palicskó Tibor szigora és nem edzői módszere. Az ed­zést nem tagadtuk meg, sőt kértük, hogy edzhessünk — de mivel problémáink olyan súlyosak — a kivizs­gálásig (tehát néhány na­pig) a második csapatban. Vállalunk minden ezzel já­ró anyagi hátrányt. Ezt a vezetőség kérésére Palicskó edző megtagadta. Indoko­latlan és nevetséges dolog sztrájkról beszélni. Mi nem béremelést kérünk, nem is az NB I-es labdarúgók kedvezményeinek növelé­sét. Egyszerűen: Palicskó Tibor magatartásával, a velünk való viselkedésével személy szerint mindegyi­künket mélyen megsértett. Mi mindnyájan ebben a rendszerben nőttünk fel, és teljesen ismeretlen szá­munkra az a módszer és bánásmód, amit velünk ed­zőnk alkalmazott. Ha más ember úgy érzi, a munka­helyének légköre, ahol éle­te legnagyobb részét tölti el, nem megfelelő számára — sőt családi élete is ve­szélyben forog emiatt —, átkéri magát másik válla­lathoz, legrosszabb esetben kilép. Mi ezért a legsúlyo­sabb büntetést kaptuk! Egy év eltiltás jár mindennemű sporttevékenységtől, és ki­tiltás annak a klubnak ösz­­szes létesítményeiből, amiért éveken keresztül hajtottunk. A fentiek miatt nem értünk egyet e súlyos büntetéssel, kérjük, tárgyal­ják újból ügyünket, hall­gassák meg tanúinkat, és legyen jelen az MLSZ és a szakszervezet képviselője is. Kilenc labdarúgó.” Érdekes ennek a levélnek birtokában ismertetni ugyanezen futballisták ke­gyelmi kérvényét. „Tisztelt Elnökség! Mi, az MTK sportegyesület tagjai, labdarúgó szakosztályának játékosai, ez év júliusában súlyos sportfegyelmi vétsé­get követtünk el, önkénye­sen felülbíráltuk edzőnk te­vékenységét, edzésmódsze­reit, nem vállaltuk a vele való együttes munkát. Ma már felismertük, hogy ezzel a sportemberhez méltatlan cselekedetünkkel — milyen súlyos helyzetet teremtet­tünk, ártottunk elsősorban klubunknak, de az egész magyar labdarúgásnak is. Elítélendő magatartásunkat legfeljebb fiatalságunk és ebből eredő meggondolat­lanságunk mentheti. Szük­ségesnek tartjuk nyilváno­san is kifejezésre juttatni, hogy mélységesen megbán­tuk cselekedetünket, hi­bánkat szeretnénk jóváten­ni, kérjük, hogy ennek le­hetőségét számunkra az el­nökség biztosítani szíves­kedjen. Vállaljuk minden feltétel nélkül, hogy Palics­kó Tibor edző irányításával — alávetve magunkat az általa előírt szakmai köve­telményeknek — készek vagyunk teljes erővel — szocialista sportemberhez méltóan — tovább dolgozni és együttes munkával visz­­szaszerezni az elvesztett bizalmat. Meg szeretnénk említeni, hogy anyagi kö­veteléseink az egyesülettel szemben nem voltak és ma sincsenek. Abban a re­ményben, hogy elkövetett hibánk beismerése és őszin­te megbánása megértésre talál, kérjük az elnökséget és az egész sportközvéle­­ményt, tegye lehetővé szá­munkra az aktív labdarúgó­sportéletbe való visszatéré­sünket.” Ha összevetjük a levelek tartalmát, látjuk, kommen­tárt nem igénylő, kezdetle­ges ellentmondásaikat. A megtérésről: a játéko­soknak előbb vagy utóbb ténylegesen is el kellett volna foglalniuk munkahe­lyüket. Talán ez lett volna számukra a legnagyobb csapás, hiszen letelt évi rendes szabadságuk is (ha ilyen kategóriáról egyálta­lán lehet beszélni labdarú­góknál), úgy, hogy minden­képpen várható volt, hogy elnézést kérnek és vállal­ják Palicskó módszereit. Az edző személye ebben az ügyben különleges fi­gyelmet érdemel. Legutób­bi számunkban közöltük Palicskó munkarendjét, amely (mint mondta) még csak meg sem közelíti a hivatásos labdarúgók köte­lezettségeit. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy maga­tartása bírálható volt, egy azonban vitathatatlan: a munka híve és így minden­képpen tiszteletet és meg­becsülést érdemel tevé­kenysége. Fiatal edző, de már rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek sejtetik benne az eljövendő Mestert. Már, ha erre lesz lehetősége. Rajta is, nagyon sok múlik, de az egyesüle­ten még több ... A következetlenség olyan példáit mutatták be az el­múlt időszakban, hogy (bár egyszer megvédték), Palics­kó sorsát hosszabb távon mégis bizonytalannak lát­juk. Továbbra sem tisztázó­dott, hogy mi inspirálta a játékosokat a leállásra, mi adott alapot nekik a saját hibájukból bekövetkezett nehéz helyzetben, mi kész­tette az elnökséget a fordu­latra? Mindez talán kiderül a napokban. Nagyon idő­szerű lenne. Szabó Ferenc Ha mám Mbar­u^j érmi, a punkahelyének­ léjcera,ahol «leb« lejiu^obt sémaét tölti «­ ,n«a meglelő sséaóru - uot családi élete is rejsélyben twoz «Miatt­­étk­éri mnjit adsik­ váDulathos, le^rojamabb «estben kilép* ai «sért a legsúlyosabb büntetént kaptak! Egy év eltiltás jár m­a kennouü sportt«vék«nyaé!~tól, és kitiltás uaask a klubnak asssas lótauitaényaiból •miért éveken keresetül tajtottun*. A fentiek miatt nem értünk esret • suljoa büntetéssel, kérjük túr­­jzaljék újból ükünket ,hallgassák aa„ tanú Inkát,és legyen Jelen se MUI és a ssaknzervezet képviselője is. ellene labdarugó ■mdapeat, 19 VI. VI­HA. ’yffi Jny/­­dvu lA Fiatalokat a sportvezetésbe Fejér megyében, egy felmérés során kiderült, hogy a sportszövetségek­ben, a sportköri elnökségekben és a szakosztályok vezérkarában nagyon kevés a fiatal. Jelenleg valamennyi városi és járási TS-nél a KISZ terü­leti bizottságának titkára vagy a munkatársa az elnökhelyettes. Idén tovább szeretnének lépni. A nyár folyamán tanácskozásra hív­ták össze a bizottságok a nagyobb KISZ-szervezetek sportfelelőseit. Felhívták figyelmüket, hogy a sport­egyesületi vezetőségválasztásokat használják fel a fiatalokat érintő testnevelési és sportproblémák is­mertetésére, a KISZ-tagok legyenek szószólói saját érdekeiknek. Javasol­ták, hogy a KISZ-alapszervezeti vá­lasztásokra, hívjanak még sportve­zetőket, akik ismertetik a testedzési terveket. A honvédelmi és sportfe­lelősök mellett a KISZ-bizottságo­­kat és az alapszervezeti vezetősége­ket is kérték: ajánljanak olyan fia­talokat, akik ismerik és szeretik a testnevelést, hogy a tisztségek betöl­tésénél a KISZ-esek számításba jöj­jenek. A múlt héten volt miből válogatni, a sportújságírók természetesen a kajak-kenu, illetve az úszás kate­góriában jelölték ki a szerintük legszebb sikert elért versenyzőt. Lukács László (Népszabadság): 1. Gyarmati Andrea úszó. 2. Wichmann Tamás kenuzó. 3. Kajakváltó. Vándor Kálmán (Népszava): 1. Gyarmati Andrea. 2. Wichmann Tamás. 3.­­ Pfeffer Anna—Hollósi Ka­talin kajakkettős. Toldy Ferenc (Magyar Hírlap): 1. Wichmann Ta­más. 2. Gyarmati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósi. Maros László (Esti Hírlap): 1. Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Kajakváltó. Péter Róbert (Népsport): 1. Wichmann Tamás. 2. Kajakváltó. 3. Gyarmati Andrea. Lakatos György (Képes Sport): 1. Wichmann Tamás. 2. Gyarmati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósi. Pethes Sándor (Hétfői Hírek): 1. Gyarmati Andrea. 2. Wichmann Tamás. 3. Pfeffer—Hollósi. Szalay Péter (MTI): Wichmann Tamás. 2. Gyar­mati Andrea. 3. Pfeffer—Hollósy. Szabó Ferenc (Magyar Ifjúság): 1. Gyarmati And­rea. 2. Wichmann Tamás. 3. Pfeffer—Hollósi. Az első helyezett három, a második kettő, a har­madik egy pontot kap. Ennek alapján a hét sporthősei: 1. Wichmann Tamás 2. Gyarmati Andrea 3. Pfeffer Anna—Hollósi Katalin ______________________________________________ A TRAGI­KOMÉDIA MÁSODIK FELVONÁSA UTÁN... GYÓGY­MASSZÁZS Hirdetés a Magyar Nemzet­ben. ..Gyógymasszázst háznál vállal”. Mellette telefonszám. Felhívom. — Kérem, a hirdetéssel kap­csolatban . . . — Persze. Nemrégen mentem nyugdíjba, mint gyermekgyó­gyász. Most egy héten három­szor tartok reumarendelést az SZTK-ban és masszírozni já­rok a pácienseimhez. — Sok van? — Elég sok. Tudja, nem kí­vánom, hogy hozzám jöjjenek, mert egy kicsit magasan la­kom. Nekem pedig jó a lábam, bírom a távolságot, valamikor futó és ugró voltam. — Ha nem haragszik, mit ért erős masszázson? — Vannak olyan betegek, akiknek a zárójelentésükben egy-egy testrész gyengesége szerepel. Ezt kell gyúrnom, alaposan. — Nehéz? — Ha elfáradnak, cirógatom őket. — Mibe kerül egy óra? — ötven forint. Ha egy hé­ten háromszor megyek, csak negyven-negyven. Sok? — Nem — mondom őszintén —, megéri. — Szóval mikor menjek? Hirtelen elgondolkodom: bi­zony nem ártana. De nem le­hetne a cirógatással kezdeni?

Next