Magyar Ifjúság, 1974. január-április (18. évfolyam, 1-17. szám)

1974-01-04 / 1. szám

kezést a Munkaügyi Minisztérium fi­nanszírozza, és a tervek, valamint a ki­vitel­ezési munkák 18,5 millió forintba kerülnek. Az 1974. augusztus 15-i ha­táridő nincs veszélyben. Ennek „titka”: fix áras szerződést sikerült kötnünk az EPSZER kivitelező vállalattal. Nézze csak a tervrajzot! A tervező vállalat, a CSOMITERV egészen különleges meg­oldást választott, hiszen az iskola négy és fél szintes lesz. A fél szint a harmadik emeleten helyet kapó zsibon­gónak a teteje, ahol az üvegburkolat biztosítja az állandó természetes fényt. A 16 tanteremmel, 4 előadóval, 3 szer­tárral, tornateremmel felszerelt iskola aulájában októberben már hangver­senyt akarunk rendezni. Későbbi ter­veink között szerepel egy kollégium közvetlenül az iskola mellett. Kell is az új tanterem, a jól felsze­relt előadó és a kollégium. A Mező Imre Szakmunkásképző Intézetbe már hosszú évek óta 1200—1300 gyerekkel több jelentkezik, mint amennyit fel tudnak venni. Persze itt is divatos szakma a női fodrász, a női szabó. Az előbbi 12 helyére 92, az utóbbi 62 he­lyére 280-an jelentkeztek az idén. Egyébként is „lányos megye” Szabolcs, és így nem véletlen, hogy a kollégium a lányoké lesz. Más szakmákra is bőven akad jelent­kező. A rohamosan iparosodó megye, a megannyi országos nagyvállalat ide te­lepített gyáregységei, üzemei sok mun­kaalkalmat kínálnak a felnövő tizen­éveseknek. És az egykor almájáról, burgonyájáról híres Szabolcsban most új vasasgenerációt nevelnek. Őket indultunk meglátogatni az or­szág legnagyobb — 2418 tanulót szám­láló — szakmunkásképző iskolájába. — Ügyeljetek a méretre! — hangzik a Széchenyi István­­ Szakmunkásképző Intézetben Horváth Dezső szakoktató figyelmeztetése, és a forgácsoló tanmű­hely első éves tanulói szinte egyszerre hajolnak a gépek fölé. Oktatójuk 23 éves tapasztalattal azonnal észre­veszi a legkisebb hibát is. Tóth Sanyi szépen megformált mun­kadarabjára vet még egy szakértő pil­lantást, és komolyan válaszol a kér­désre. — Nyíregyházi vagyok. Édesapám a helyi Közúti Gépellátó Vállalatnál dol­gozik mint forgácsoló. Ő adta az ötle­tet: jelentkezzek ide. Ha végzek, mel­lette szeretnék dolgozni. Egy másik tanműhelyben a szakma csínját-bínját bemutató technológiai folyamatokról, fogásokról készült kis­­filmeket, diaképeket vetítenek. Sok vi­zuális típusú tanulónak nagy segítség ez a „házi mozi”, hiszen az ott látotta­kat rögtön a gép mellett, a gyakorlat­ban is kipróbálhatják. Boda János és Haluska József éppen „adminisztrál”. A gyakorlati foglalko­zás befejezéseként munkanaplójukat töltik ki. János 15, Jóska 25 kilométer­ről jár be az iskolába. Mindketten la­katosok lesznek, és a két barát egybe­hangzóan mondja: jól érzik itt magu­kat. — Csak a matek és a fizika keserít időnként bennünket — nevet János. — Könnyebb egy szép üstházat csinálni, mint a tételt magolni, de hiába, arra is szükség van! Útjaik az iskola végeztével — leg­alábbis munkahely szempontjából — elválnak. Haluska József a Hajtómű­vek és Festőberendezések Gyárába, Boda Jancsi a Közúti Gépellátóhoz megy dolgozni. Lengyel József, az iskola igazgató­­helyettese büszkén kalauzol körbe. Van is itt látnivaló... A 20 tantermes iskola mellett már áll a 300 diáknak otthont adó és 1974 szeptemberében el­készülő új kollégium. Mellette ugyan­csak jó ütemben halad az új tanmű­hely építése is, amelyben 500 elsőéves tanulhatja meg szakmája alapvető fo­gásait. — Tanulóink 80 százaléka bejáró, érthető tehát, hogy óriási jelentősége van ennek a 60 millió forintos költség­gel épülő kollégiumnak és tanműhely­nek. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy 1974-ben tanulóink 80 százalékát része­sítsük csoportos képzésben, a mostani 50 százalékkal szemben. Iskolai tema­tikánk az első évben csoportos tanmű­helyi, a második évben vállalati cso­portos, a harmadik évben önálló ter­melőmunkában folytatott képzést írja elő. Tanulóink 200—250 munkahelyen dolgoznak, és itt jegyzem meg, habár jó a kapcsolatunk a különböző vas­ipari és építőipari vállalatokkal, még nagyobb segítséget is nyújtanának ak­kor, ha a szakmunkásképző tantervet jobban beleépítenék gazdasági tervük­be. Akkor a gyerekek az elméletben tanultakat hasznos termelőmunka köz­ben sajátíthatnák el. Az igazgatói szoba felé ballagunk, amikor az igazgatóhelyettes hirtelen megáll. — Negyvennyolc pedagógus, hetven­két oktató és 2418 gyerek várja azt a két új létesítményt. Hatalmasat lépünk előre, ha elkészülnek. Hiszen érti — mondja, miközben egy csapat diák vág­tat ki a kapun­­, itt nevelődik Kelet- Magyarország ipara. Forró Péter Ilyen lesz az új iskola Tőkés Kálmán a 107. számú­­iskola igazgatóhelyettese büszkén mutatja a tervrajzokat, köztük a lenti, félig kész, 300 személyt befogadó kollégiumét is Fotó: Péterffy István

Next