Magyar Ifjúság, 1974. január-április (18. évfolyam, 1-17. szám)
1974-01-04 / 1. szám
kezést a Munkaügyi Minisztérium finanszírozza, és a tervek, valamint a kivitelezési munkák 18,5 millió forintba kerülnek. Az 1974. augusztus 15-i határidő nincs veszélyben. Ennek „titka”: fix áras szerződést sikerült kötnünk az EPSZER kivitelező vállalattal. Nézze csak a tervrajzot! A tervező vállalat, a CSOMITERV egészen különleges megoldást választott, hiszen az iskola négy és fél szintes lesz. A fél szint a harmadik emeleten helyet kapó zsibongónak a teteje, ahol az üvegburkolat biztosítja az állandó természetes fényt. A 16 tanteremmel, 4 előadóval, 3 szertárral, tornateremmel felszerelt iskola aulájában októberben már hangversenyt akarunk rendezni. Későbbi terveink között szerepel egy kollégium közvetlenül az iskola mellett. Kell is az új tanterem, a jól felszerelt előadó és a kollégium. A Mező Imre Szakmunkásképző Intézetbe már hosszú évek óta 1200—1300 gyerekkel több jelentkezik, mint amennyit fel tudnak venni. Persze itt is divatos szakma a női fodrász, a női szabó. Az előbbi 12 helyére 92, az utóbbi 62 helyére 280-an jelentkeztek az idén. Egyébként is „lányos megye” Szabolcs, és így nem véletlen, hogy a kollégium a lányoké lesz. Más szakmákra is bőven akad jelentkező. A rohamosan iparosodó megye, a megannyi országos nagyvállalat ide telepített gyáregységei, üzemei sok munkaalkalmat kínálnak a felnövő tizenéveseknek. És az egykor almájáról, burgonyájáról híres Szabolcsban most új vasasgenerációt nevelnek. Őket indultunk meglátogatni az ország legnagyobb — 2418 tanulót számláló — szakmunkásképző iskolájába. — Ügyeljetek a méretre! — hangzik a Széchenyi István Szakmunkásképző Intézetben Horváth Dezső szakoktató figyelmeztetése, és a forgácsoló tanműhely első éves tanulói szinte egyszerre hajolnak a gépek fölé. Oktatójuk 23 éves tapasztalattal azonnal észreveszi a legkisebb hibát is. Tóth Sanyi szépen megformált munkadarabjára vet még egy szakértő pillantást, és komolyan válaszol a kérdésre. — Nyíregyházi vagyok. Édesapám a helyi Közúti Gépellátó Vállalatnál dolgozik mint forgácsoló. Ő adta az ötletet: jelentkezzek ide. Ha végzek, mellette szeretnék dolgozni. Egy másik tanműhelyben a szakma csínját-bínját bemutató technológiai folyamatokról, fogásokról készült kisfilmeket, diaképeket vetítenek. Sok vizuális típusú tanulónak nagy segítség ez a „házi mozi”, hiszen az ott látottakat rögtön a gép mellett, a gyakorlatban is kipróbálhatják. Boda János és Haluska József éppen „adminisztrál”. A gyakorlati foglalkozás befejezéseként munkanaplójukat töltik ki. János 15, Jóska 25 kilométerről jár be az iskolába. Mindketten lakatosok lesznek, és a két barát egybehangzóan mondja: jól érzik itt magukat. — Csak a matek és a fizika keserít időnként bennünket — nevet János. — Könnyebb egy szép üstházat csinálni, mint a tételt magolni, de hiába, arra is szükség van! Útjaik az iskola végeztével — legalábbis munkahely szempontjából — elválnak. Haluska József a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárába, Boda Jancsi a Közúti Gépellátóhoz megy dolgozni. Lengyel József, az iskola igazgatóhelyettese büszkén kalauzol körbe. Van is itt látnivaló... A 20 tantermes iskola mellett már áll a 300 diáknak otthont adó és 1974 szeptemberében elkészülő új kollégium. Mellette ugyancsak jó ütemben halad az új tanműhely építése is, amelyben 500 elsőéves tanulhatja meg szakmája alapvető fogásait. — Tanulóink 80 százaléka bejáró, érthető tehát, hogy óriási jelentősége van ennek a 60 millió forintos költséggel épülő kollégiumnak és tanműhelynek. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy 1974-ben tanulóink 80 százalékát részesítsük csoportos képzésben, a mostani 50 százalékkal szemben. Iskolai tematikánk az első évben csoportos tanműhelyi, a második évben vállalati csoportos, a harmadik évben önálló termelőmunkában folytatott képzést írja elő. Tanulóink 200—250 munkahelyen dolgoznak, és itt jegyzem meg, habár jó a kapcsolatunk a különböző vasipari és építőipari vállalatokkal, még nagyobb segítséget is nyújtanának akkor, ha a szakmunkásképző tantervet jobban beleépítenék gazdasági tervükbe. Akkor a gyerekek az elméletben tanultakat hasznos termelőmunka közben sajátíthatnák el. Az igazgatói szoba felé ballagunk, amikor az igazgatóhelyettes hirtelen megáll. — Negyvennyolc pedagógus, hetvenkét oktató és 2418 gyerek várja azt a két új létesítményt. Hatalmasat lépünk előre, ha elkészülnek. Hiszen érti — mondja, miközben egy csapat diák vágtat ki a kapun, itt nevelődik Kelet- Magyarország ipara. Forró Péter Ilyen lesz az új iskola Tőkés Kálmán a 107. számúiskola igazgatóhelyettese büszkén mutatja a tervrajzokat, köztük a lenti, félig kész, 300 személyt befogadó kollégiumét is Fotó: Péterffy István