Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)
1974-06-07 / 23. szám
Tavaly ősszel még csak egyik csápjának a csücske látszott ki a tömegből, amelyet láthatatlanul sok karjával fojtogatott. Sokan azt mondták, giliszta csak, kár miatta nagy felfordulást csinálni. Már akkor is meggyőződésem volt, hogy nem szabványgiliszta, hiszen hiába húztam kifelé, nem akart vége szakadni. S minél inkább próbáltam kérdezősködéssel körülszurkálni, annál inkább éreztem, hogy egy láthatatlan, kiterjedt és megszemélyesíthetetlen polip igyekszik visszamenekíteni a rejtekébe egyik megcsípett gilisztacsápját. A riporteri kérdezősködést, s a Magyar Ifjúságban megjelent „Kincskeresők parkja” című szatirikus viharjelzést előbb a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, majd a rendőrség I. kerületi kapitányságának vizsgálata követte. Ez utóbbiba a Budapesti Rendőrfőkapitányság apparátusa is bekapcsolódott. A munka még nem fejeződött be teljesen, bár az aprólékos figyelemmel összegyűjtött bányítékok, a száznál több tanúvallomás és a tucatnyi beismerő vallomás eredményeként sikerült láthatóvá és tehetetlenné tenni egy jókora, sok csápé polipot. Zsíros kenyér mint banánhéj A felszolgáló lerakott az asztalra egy fél szelet zsíros kenyeret, amelyen hártyavékony szalámi és egy paprikadarab díszelgett, majd eltette a négy forintot. Kíváncsi hangulatban voltam, megkérdeztem hát, mennyi a szendvics ára. — Három ötven — mondta. — Talán visszaadjak? " Gúnyosan megnézett, aztán továbbsétált. A fotóriporter sem értette, hogy mi is a csoda kerülhet az előttünk szerénykedő kenyéren annyiba. Számolgatni kezdtünk, aztán nézelődni. Végre felfedeztünk a megközeílíthetetlen kiszolgálópult fölött egy táblázatot, s mi-vel a fényképezőgép tele- I objektívje nagyít is, sikerült elolvasni a nevezetes I szendvics valódi árát. Ki- i derült, hogy a felszolgáló az I I ötvenfilléres „borravaló” I mellett még hetven fillért I keresett rajtunk, annyit I csapott hozzá ellentmonddást nem tűrő hangon a I I kenyérszelet árához. Ez volt a „banánhéj”. Hamarosan kiderült, hogy j | nem egyetlen felszolgáló j ; foglalkozik árdrágítással a I budai Ifjúsági Parkban, i hogy nem egyetlen vendéjjget csaptak be, s hogy nem ; j csak a szendvicsekkel csal- ! ! nak. A sörnek, az üdítő itaj ;; lóknak, a kolbásznak, egy- j ! szóval mindennek két ára ‘ ! volt. Egy hivatalos és egy ( 25—30 százalékkal maga-ísabb és valóságosabb. A fiatalok tucatjai, akiket megkértünk, hogy ne csak ‘ vásároljanak, de jegyezzék ! j meg azt is, hogy kitől, mit , és mennyiért vesznek, bi-ízonyították később a kol flektív árdrágítást. A Dél- Budai Vendéglátóipari Váltalat 132. számú helybeli S . üzemegységének vezetője látszólag meglepődött, ami■ kor nemcsak kérdeztünk, de bizonyítottunk is. Két felszolgálót azonnal és lát- : j ványosan elbocsátott. Másnap azonban ugyanazt ta- pasztaltuk, amit korábban, s az „elbocsátottak” egyik fékét is felfedeztük a pult környékén. Ismét „dolgoz- . •ni” kezdtünk, s percek múlva nem volt a parkban kiszolgálás. Eltűntek a pincérek... Tóth Ferenc pedig már nem mosolygott, nem sajnálkozott, hanem segítségül hívta az Ifjúsági Park volt vezetőit, Rajnák Lászlót és Petrecz Bélát, hogy mint a Fővárosi Ifjúsági Szórakoztatási Központ irányítói, az illetékes „felettes szervek” egyikeként, magyarázzák meg a helyzet „szükségszerű voltát”, és tessékeljenek kívülre bennünket. Mielőtt erre sor került volna, megemlítettük, hogy sok egyéb sem tetszik a parkban. Rajnák László ekkor ígéretet tett, hogy „felülvizsgálja” észrevételeinket. Három hónappal ezelőtt mindhármukat őrizetbe vették. „Mezítlábas” pincérek hada Az Ifjúsági Parkba hét-köznaponként is sok száz, hétvégeken pedig több ezer fiatal járt, kiszolgálásukat néhány pincérrel nem lehetett biztosítani. Tóth Ferenc nem kért hivatalos utánpótlást, inkább „mezítlábas pincéreket” foglalkoztatott. A pincérek és különböző jó barátok jó barátait, rokonait alkalmazta úgy, hogy nem alkalmazta. A „segítőhad” nem kapott fizetést, csak lehetőséget. Az volt az övék, amit megszereztek: a borravaló és a kollektív árdrágítás haszna. Hogy mennyien lopták a parkban szórakozó fiatalok pénzét az elmúlt évek alatt, azt nem lehet kiszámítani. Tóth Ferenc kevés feljegyzést készített, s azok zömét is rendszeresen megsemmisítette. Bizonyítékok és vallomások alapján így csak tizenhárom árdrágító ellen indulhatott eljárás. Hogy mennyit loptak ki ők és a többiek a fiatalok zsebéből, azt még kevésbé lehet körvonalazni. Említettem, hogy az árdrágítás mértéke 25— 30 százalékos volt. Ebből — nem bizonyíthatóan, de sejthetően — következik, hogy a teljes bevétel összegének egyharmadát „megszerzett többletként” ugyanis csak kifizettették a felszolgálók vendégeikkel. — Mennyi volt a körülbelüli bevétel? — Nem tudom azt pontolian — tétovázik Tóth Ferenc őrizetes, akit a fogdából kísértek fel. — Állandóan emelkedett a bevételünk. 1969-ben hat-hétszázezer forint körül volt, 1973- ban meghaladta a kétmilliót. Ebből bárki kiszámolhatja-megsejtheti, mennyi lehetett ezen kívül a „szabad rablás” zsákmánya. Az üzletvezető azonban nem ezért, nem elsősorban ezért kerül bíróság elé. Hanem azért, mert ő is kiegészítette a fizetését. Persze, nem ilyen „filléres” alapon, s nem a vendégektől, ő a kasszához ült közelebb, s mert felfedezte, hogy — a sörhab, a súlycsonkítás és a többi révén — rendszeresen többlet keletkezik, ebből emelte le a maga „járandóságát”. — Mennyit? A vizsgálatot vezető rendőrtiszt csak hozzávetőleges adatot tud mondani. — Szakértői becslés szerint több mint 230 ezer forintot. A módszer viszonylag egyszerű volt, a nyilvántartásban nem szereplő pincérek forgalmából feltűnés nélkül lecsíphette a „többlet” egy részét. S ezért kénytelen volt alkalmazni a „mezítlábas pincéreket”, s tűrnie kellett, hogy ők is ügyeskedjenek... Kéz kezet mos Ha a vizsgálat a példázott polip valamennyi csápját láthatóvá tette volna, helyhiány miatt akkor sem tudnám pontosan megrajzolni az alakját. — Rettenetesen szégyellem magam — könnyezik Rajnák László őrizetes, az Ifjúsági Park egykori igazgatója, akit nemrégiben a Fővárosi Ifjúsági Szórakoztatási Központ éléről kísértek helyettesével és barátjával együtt vizsgálati fogságba. — A gyerekek, a fiatalok előtt nagyon-nagyon... Mit kell most — alighanem valóban őszintén — szégyellnie? Például: negyvenezerbe- Rajnák László: „Rettenetes, hogy megtévedtem, hogy eldobtam a becsületem.. EGYRIEHHI