Magyar Ifjúság, 1974. május-augusztus (18. évfolyam, 18-35. szám)
1974-08-30 / 35. szám
régi ellenállókkal, ismerősökkel lép kapcsolatba. — Milyen célzattal született a film? — Készítettek már játékfilmeket a szovjetek, s a lengyelek, jugoszlávok és más népi demokratikus államok a saját nemzeti ellenállási tevékenységükről. Alapvető célom volt, hogy mi, magyarok is alkossunk dokumentumszerű játékfilmsorozatot a közép-európai ellenállásról, s ezen belül az itt-ott felbukkanó magyarok szerepéről. Koncepciónk valós volt, hiszen abban az időben nemzetünk képviselői, ha kis létszámban is, csaknem minden európai országban ott voltak. Ezért játszódik rengeteg színhelyen a cselekmény, amelynek bonyolításánál igyekeztem tükrözni az illető népek mozgalmának sajátosságait, végül az utolsó részben az itthoni illegális kommunisták munkáját . Arra törekedtem a forgatókönyvek írásakor, hogy minden résznek legyen dokumentálható magva. Hadtörténészekkel, volt partizánokkal konzultáltam. Olyan adatokat és anyagokat igyekeztem feldolgozni, amilyeneket mások még nem használtak fel. Apró sztorikat, félmondatokat is kitűnően tudtam hasznosítani, persze az imént felsoroltakhoz csatlakozik még az írói fantázia, cselekményvitel, dramaturgia, rendezői, operatőri és még sok egyéb munka. — A másik fő célom az volt, hogy Láng Vince ne „szuperhős" legyen, és hogy az ellenséget gondolkodó félként ábrázoljam. Nem szabad lebecsülni az ellenséget, még írás közben sem. Sokan figyelmen kívül hagyják: ha buta az ellenség, a hős sem okos, viszont okos ellenséget csak még agyafúrtabb, találékonyabb, ügyesebb hős győzhet le. — Minden irodalmi mű létrejöttéhez kell hogy legyen az íróban valami személyes élményanyag, feszültség. Mi ösztönözte e mű megírására? — Gyermekkoromat Dorog mellett, egy kis bányásztelepen töltöttem. Abban az időben Dorog, Újpest és Salgótarján vidéke volt a magyarországi ellenállás legjelentősebb bázisa. Bányában dolgoztam már tizenhárom-tizennégy évesen. Apám vitt magával, aki szintén bányász volt. Akkoriban gyerekfejjel, öntudatlanul éltem a proletárgyerekek életét. Nem tudtam, mit csinálnak körülöttem az emberek. Csak a háború borzalmait érzékeltem, s arra emlékszem, hogy sok ismerőst agyonlőttek. Aztán később értettemmeg, kik voltak azok az egyszerű, nyers, az élet könyörtelen logikája szerint élő emberek. Sokat foglalkoztatott, miért, hogyan vállalták életüket kockáztatva, amit vállaltak. Egyszerűen hangzik: végül rászántam magam, leültem és megírtam a tizennégy forgatókönyvet. — Külön érdekesség, eltérek a „gyakorlattól" most utólag írom meg regényemet. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelenik majd meg Sok a munkám vele: mi a regényírás, más a forgatókönyv. A kiadó a filmsorozat utolsó részeinek adására tervezi a könyv megjelentetését. — Vajon mi lenne a főhőssel 1945 után? Nem gondolt arra, hogy továb kísérje Láng Vince életét . De igen. Szívem szerint tovább szőném a cselekmény fonalát. Ide szemszögből tekintve fantasztikusan sokféle megvalósulási lehetőség rejlik a főhős jellemébe. Ám még ha nem is marad kis ember, hiszen a ilyen karakterű embere - figyelembe véve a történelmi-társadalmi mozgások sorsformáló erejt — nem ragadnak meg középszerűségnél, akiro is viselni fogja a küzdelekben szerzett vonásai természetesen emberi arcát, s nem tagadja me származását. Láng Vince fiatal ember, alig húsz éven felü az első részben, és ninc még harminc sem a feszabaduláskor. Úgy gondolom, Láng Vincétt mindannyian sokat tanúlatunk, érdemes figyelemmel kísérni sorsa alakulását, egyénisége acélosodását. Kurucz Tamás BESSENYEI FERENC ÉS HORVÁTH JÓZSEF EZÚTTAL MINT „LÉGOPARANCSNOKOK" Fotó: Csabafi VENCEL VERA A SOROZAT EGYIK NŐI FŐSZEREPLŐJE