Magyar Ifjúság, 1975. május-augusztus (19. évfolyam, 18-35. szám)
1975-08-15 / 33. szám
A Magyar Ifjúság és a Komszomolszkaja Pravda tudósítói jelentik az I. Magyar-Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztiválról GÁLAEST - CSALÁDIASÁN A műsor közepe felé Pribolyszky Mátyás citeraművész ráadásként eljátszotta a Poljuskát. Alig hangzott el néhány sor a dalból, a nézőtér már énekelte is, ki oroszul, ki magyarul. Ez a családias hangulat jellemezte a magyar gálaestet a Budai Parkszínpad többezres nézőterén. Már a kezdés is könnyed, köetetlen volt. A színpad padlózata függőlegesen felemelhető , s az erre a hatalmas deszkafalra erősített nagyméretű, színes fesztiválembléma fogadta az érkezőket Amikor aztán megkezdődött a műsor, a padlózat lassan vízszintesre fordul, és mögüle, a díszlet nélküli háttérből, a szépen megvilágított fák alól felrobogtak a színpadra a KISZ Központi Művészegyüttesének táncosai, fergeteges nyitó képpel indítva az előadást. Egy reprezentatívnak szánt gálaest sokféle lehet. A magyar művészek estje azt a variációt választotta, hogy elsősorban dallal, zenével mutassa be népünket, érzéseit, gondolatait, örömeit élete vidám oldalait. Ez sikerült is. A szovjet delegáció jelenlevő tagjai valóságos keresztmetszetét kapták a népi fogantatású régi és újabb muzsikának, éneknek, táncnak. Eredeti reneszánsz táncdallamok, virágénekek mellett a jól ismert mai együttesek — Seböék, Hackiék, a Bakjart Consort, a Camerata Hungarica — feldolgozásai is elhangzottak. A KISZ művészegyüttes pedig, rajkózenekarával, táncosaival mindezt komplexebb szinten, látványosan mutatta be. Nézőtér és színpad együttlélegzésének még sok példáját idézhetnénk. Ilyen volt, amikor a rajkózenekar ráadásként a Katinkát játszotta el, s a dal ritmusára tapsolt az egész nézőtér. Vagy amikor a KISZ-együttes táncosai, a pásztortánc marcona arcú, pásztorkalapos fiúi valósággal belerohantak a színpadon levő tv-kamerába. A zárószám fináléját állva, ütemesen tapsolta végig a közönség, amelyet ez esetben helytelen is így nevezni, hiszen nem a megszokott értelemben vett nézők voltak jelen ezen a forró légkörű estén, hanem barátok, akik barátian drukkoltak egymás produkcióinak, s egy kicsit tanultak is egymástól. Fiatalok műsora volt ez, fiataloknak. Itt-ott kicsit borzas, de nagyon őszinte. A műsor szereplői egy-egy szám után nem mentek le az öltözőbe, hanem a háttérben elhelyezett padokra ültek, onnan figyelve az újabb műsorszámokat. A következő szereplők is innen, a részvevő nézők közül álltak fel és jöttek előre a rivaldára, ezzel is erősítve egy nagyméretű klubest hangulatát. S ez így volt jó, így volt fiatalos, közvetlen, és friss. i § & \ A p 107CI ’C ts 1 A CO UJ CL ^OsAi 4? alS^ iG\ ^ AZ ELSŐ FESZTIVÁLBARÁTSÁG LEKÖTIK A HORGÁSZ KARJÁT A delegációk már tanyát vertek, pénteken este már otthonosan érezték magukat. A főépület mögötti utcát „autóbuszutcának" keresztelték el. A Martos Flóra klubban pedig máris előkerültek a hangszerek, friss ritmusú és lágy ívelésű dalok váltják egymást. Szovjet kisegyüttesek gondoskodnak a hangulatról, önmaguknak és a vendéglátó magyar fiataloknak. Vidáman, felhőtlenül, mintha nem is lenne mögöttük a több mint ezer kilométeres Utazás. A klub társalgójában két fiatalember magyaráz kézzel-lábbal egymásnak, majd az alkalmi tolmács segítségével beszélgetésbe merülnek. Vlagyimir Filipjev Észak-Kaukázusból, a Kaspi- és a Feketetenger közti határterületről érkezett a fesztiválra, Juhász Imre pedig Vas megye küldötteként, Szombathelyről.. Azt hiszem, vannak íratlan törvényei, szokásai minden ifjúsági találkozónak. Nehéz megállapítani, hogy melyik az az első pillanat, amikor két küldött, aki korábban nem ismerte egymást, egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy egymás mellett vannak, és már csak a szavak hiányoznak ahhoz, hogy megpecsételődjön egy barátság születése. Így volt ezzel Vlagyimir és Imre is. A megismerés, a közeledés igényét úticsomagjaikkal együtt magukkal hozták, és most ezt bontogatják. Vlagyimir Filipjev mezőgazdasági mérnök. Fiatal párttag. Küldött volt a Komszomol XVII. kongresszusán. A mezőgazdasági gépek között érzi magát otthon, ismeri őket, mint a tenyerét. Juhász Imre pedig a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat hegesztője. Vlagyimir arról mesél, hogy szakosított a gépjavító telepük és többségében fiatal szakemberek tartoznak munkatársai közé. Imre pedig örömmel mondja, hogy a Mari Autonóm Köztársaság fővárosáról elnevezett Joskar-Ola szocialista brigád tagja, és éppen Szombathely „Joskar-Ola lakótelepén", egy tizenegy emeletes toronyház építésén dolgoznak. A szovjet fiú arcán mosoly fut át, és alig várja, hogy kimondhassa: — Jártam már Szombathelyen és nagyon szeretem a várost. . . Kicsi a világ! A véletlen már az első napon összehozza a két fiatalembert, akiket persze már ismeretlenül is összekötöttek szálak, élmények. S ezek a szálak most egyre inkább erősödnek, összesodródnak. Majdnem egymás nyakába ugrik a két fiú, amikor kiderül,, hogy mindkettőjük kedvenc időtöltése a horgászás. Most már szinte tolmács sem hall (hiszen Imre egy éve komolyan tanulgatja az orosz nyelvet). Záporoznak, keresztezik egymást a kérdések/ — Te milyen horgot használsz? Hol szoktál pecázni? Szereti-e az asszony, ha eltűnsz a hétvégén? Meg is tudod főzni, vagy sütni a halat. ..? — Közben nagyokat derülnek, mert a horgászsztorik nemzetköziek. Vlagyimir meséli, hogy náluk az a szokás, ha a horgász a fogásáról mesél, lekötözik a kezét. Vagyis nem tudja a karján mutatni, hogy mekkora halat fogott. De a leleményes így is feltalálja magát, és azt mondja: — Ekkora szeme volt a csukának! — mutatja hüvelyk- és mutatóujjának ollójával ... Lassan minden lényegedet megtudnak egymásról. A szőke szovjet fiú a kislányáról, a fiáról mesél. Imre időnként a szakállába túr, azt fésülgeti az ujjaival és igyekszik minden szót macába szívni. Érdeklődéssel hallgatja messzi tájról érkezett társát. Most a Kaukázusban barangolnak, majd Szombathely utcáit járják a gondolatban. Előkerülnek a képeslapok. Ide-oda kanyarognak mondandóik. Ízlelgetik egymás élményeit és úgy határoznak, hogy a fesztivál napjait kihasználják arra, hogy minél többet megtudjanak a két hazáról, a két tájról, a két családról. TUDÓSÍTÓK: Avar Károly, Dési Péter, Regi Sándor, Sáfrán István, Somfai Péter, Takács István, Varga László (Magyar Ifjúság), Vlagyimir Csernyisev, Leonyid Csirkov, Alekszandr Szabov, Robert Zajcev (Komszomolszkaja Pravda) FOTÓRIPORTEREK: Ágoston István, Csuzi Zsuzsa, Kotroczó István (Magyar Ifjúság), Tyimofej Bazsenov (Komszomolszkaja Pravda) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Hahn Péter