Magyar Ifjúság, 1976. szeptember-december (20. évfolyam, 36-53. szám)
1976-11-26 / 48. szám
o ttük ezt az utat. Tehát „válogatott” társaság vagyunk és azért kicsit sajnálom, hogy nem lehetünk többen. Akkor ugyanis kevesebb fiatalnak kellene elmagyarázni, mennyi tennivalónk van még azért, hogy igazi közösségekké váljunk. A vállalt feladatok, a közös cél éppen úgy összehozott bennünket, mint a BAM-építőket. Mégis azt kell mondanom, hogy náluk összeforrottabb, egységesebb kollektívák lehetnek, mert csak ebből eredhetnek nagyszerű sikereik. Igaz, ők mostohább körülmények között veszik fel a harcot a természettel, és a közös erőfeszítések talán nagyobb összetartó erőt fakaszthatnak. De nekünk éppen azért illene jobb ifjúkommunista közösségekké válni, mert kedvezőbb feltételek között végezzük munkánkat. És mégis az van, hogy a szerszámok, a munkaeszközök letétele után eltávolodunk egymástól. Hiába állunk helyt jól, időnként pedig kitűnően a napi feladatok megoldásában, ha csak „féloldalasak” KISZ-közösségeink. Úgy hiszem, akkor válunk majd igazán rangos kollektívákká, ha a „RAM-os összetartozást” magunkba tudjuk plántálni. Az én lelkiismeretem ettől a perctől fogva nem is fog nyugodni, amíg ezt nem visszük véghez, és nagyon örülök annak, hogy ilyen formán rakódott le bennem ennek a bemutatkozásnak egyik legfontosabb tapasztalata. Csendes örömet ébresztettek bennem a paksi fiatalok szavai. A lenyűgöző adatok, tények sokasága mellett kiszűrték maguknak az aprónak tűnő, de mindennapjainkhoz mégis közvetlenül kötődő tapasztalatokat. Emberközelbe vezették őket az évszázad építkezésének acélsínei. Varga LászlóFotó: Ágoston István A paksi KISZ-építkezés részvevői a szibériai Komszomol-építkezés térképénél Vass Jánosné: „A BAM- osok példáján mi is előbbre léphetünk” Nincs „összkomfortos” pályakezdés Meglepően nyugodt légkörben zajlott le a Fészek klubban a fiatal írók II. országos ifjúsági parlamentje. A nyugalom nem unalmas megállapodottságot jelent. Mögötte inkább azok az örvendetes intézkedések voltak érzékelhetők, amelyeket a két évvel ezelőtti tanácskozás óta élvezhettek a magyar irodalom fiatal képviselői. Ahogy Funk Miklós, a Kulturális Minisztérium irodalmi osztályának helyettes vezetője fogalmazott: két évvel ezelőtt tréfás megállapításnak hatott, hogy a 2000. év klasszikusai ülnek a teremben, de ma ez a kijelentés már nem megmosolyogni való. E nemzedék esetében jószerével lezárult a beilleszkedés szakasza, megszűntek a heves kritikai viták, mind az irodalmi folyamatban, mind az irodalmi életben méltó helyre kerültek, kerülnek művek és írók. Az előadó néhány érdekes és imponáló adatot sorakoztatott fel a folyamat érzékeltetésére. Az irodalmi folyóiratok terjedelmének jó részét a fiatal generáció alkotásai teszik ki. Az elmúlt két esztendőben több mint harminc első kötet jelent meg. Évente 10—15 író részesül Móricz Zsigmond-ösztöndíjban (eddig összesen ötvenen kapták meg.) Az elmúlt két évben négy fiatal író kapott József Attila-díjat, ketten pedig SZOT-díjat. A Magyar Írók Szövetségébe a nemzedék tagjai közül 1975-ben 13-at vettek fel, ám arányuk még így sem éri el az össztaglétszám tíz százalékát. A beszámoló a hiányosságokra is kitért. Még mindig kevés huszonéves jut el az első kötetig. A ["] lakásgondok megoldása változatlanul feladat, itt csak tárcaközi megállapodás segíthet. Funk Miklós önkritikusan elmondta, hogy nem alakult ki az ellenőrzés, számonkérés szigorúbb rendszere a díjak, megbízások esetében. Sok fiatal ezért megpróbál valódi teljesítmény, munka nélküli ösztöndíjakból, tanulmányi segélyekből létezni, az igazán tehetségesek, produktívak pedig nem is kérnek támogatást. Fontos tanulságként emelte ki azt is, hogy e nemzedék beilleszkedési nehézségeinek nem szabad még egyszer megismétlődnie a mai huszonéveseknél. Mindenkinek személyre szóló felelőssége is, hogy az újak, a huszonévesek mindig folyamatosan, zökkenők nélkül kapcsolódhassanak be az irodalmi folyamatba. Szinte ezt kívánta példázni a későbbiekben az, amikor a nemzedék olyan ismert tagjai, mint Veress Miklós és Balázs József lemondtak küldötti jelölésükről, hogy az ágazati parlamentre náluk fiatalabbak mehessenek. Veress Miklós, mint a Mozgó Világnak, a fiatal nemzedék folyóiratának főszerkesztője is szót kért. Elmondta, hogy nem a ma beérkezett fiatal íróknak, hanem az igazán kezdőknek akarnak fórumot biztosítani. Éppen ezt olyan íróktól, akik bármelyik folyóiratban publikálhatnak, nem is annyira megszokott műfajukban várnak írást, hanem vitát ingerlő, határterületen mozg kéziratokat fogadnak szívesen. A fiatal írók KISZ-szervezetének közművelődési és ideológa képzést elősegítő munkáját Vas Géza titkár ismertette. Derültséget keltettek azok történetek, amelyek a kiadók lektorálási gyakorlatát, az elfogadó és a szerződéskötés közti időhúzást, a könyvek nagy átfutási idejét vették célba. Holott ezek a esetek komolyan befolyásolják fiatal írók közérzetét, alkotókedvét. — Ha lehetne, budapesti ösztöndíjat kérnék — kezdte felszólalását félig tréfásan Zimony Zoltán Miskolcon élő kritikus Kérését azzal indokolta, hogy Debrecenben végezvén az egyetemet, Bécset például jobban ismeri, mint a fővárost, ahova pedig kutatásai is szólítják. A vidéket élő kritikusok, irodalomtörténészek részére — a tudománypolitikai irányelvek szellemében — jobb munkalehetőséget kért. A pedagógus állásban dolgozók esetében órakedvezménnyel, szabad nappal lehetne ezt biztosítani. Az Írószövetség főtitkára, Gara Gábor arra hívta fel a pályatársak figyelmét, hogy bár a fiata írót visszafogó közegellenállás nem jó, de ezt legyőzve, az írósorsot vállalva lehet íróvá lenni Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságának vezetője is ezt a gondolatot folytatta amikor így fogalmazott: „összkomfortossá a pályakezdés nem tehető.” A klubok és a fiatal írók jobban kell, hogy keressék egymást — tette még hozzá. Ennek elősegítésére felajánlotta, hogy politikai műsoraikhoz hasonlóan kazettában forgalomba hoznak fiatal írók műveiből készült összeállítást a klubok számára. A nyugodt hangvételű tanácskozás árnyoldalai közé tartozik, amiről Ördögh Szilveszter, a Fiatal Írók József Attila Körének elnöke is szólt: a parlamentre 170 fiatal író kapott meghívást, de jó, ha feleannyian megjelentek. Az is feltűnt, hogy a nemzedék nem egy ismert képviselője, s a különböző támogatások, ösztöndíjak számos élvezője is távol maradt a közös gondok megvitatásáról. M. L. Fotó: Csuzi