Magyar Ifjúság, 1980. január-április (24. évfolyam, 1-17. szám)
1980-01-25 / 4. szám
Kaba, Hajdúsági Cukorgyár. Az egykori kukoricaföldön magasba szökő épületek állnak. Szürkéskékes testüket ködfátyol öleli körül. Hiába igyekszem nagyságukat megbecsülni, sorra elvétem a métereket. Előttünk, mögöttünk, körülöttünk a gyáróriás. A főépületben karbantartás folyik. A kalapácsütések hangját felerősítik az egymás mellett sorakozó gépek. Különös ez a fémzene. Néha bántóan harsány, máskor meglepően dallamos. A fordulóban rögtönzött műhely áll. Asztallal, satuval, szerszámokkal. Jobboldalt vasszekrényt hegesztenek. Sziszeg a pisztoly, kékes füst szállong a levegőben, apró szikrák pattannak szét. — Vegyes érzelmekkel vágtam neki az első kampánynak — mondja Madarász László műszaki igazgatóhelyettes. Huszonöt éve dolgozik a cukoriparban. Mezőhegyesről jött Kabára. „Munkacentrikusan élek, mindig érdekelnek az új beruházások. Ide is ez csábított.” — Több hibára számítottam ... Először 155 ezer tonna répa feldolgozását tervezték, majd ezt a mennyiséget 330 ezerre emelték fel. — Miért állapítottak meg kezdéskor ennyire alacsony tervet?