Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)

1980-07-25 / 30. szám

előtt nyerte első világbaj­nokságát, azóta hozzágyűj­­tött még egy tucatnyi ér­met a különböző világver­senyeken, és másfél évvel ezelőtt kis híján visszavo­nult. Nagy hiba lett vol­na... Az első versenynapon, vasárnap (sajnos ekkor­tájt esedékes lapzártánk) még mindössze két úszó­­döntőt rendeztek. A ve­gyes váltót természetesen az NDK-s kislányok nyerték. Természetesen világcsúc­­csal (4:06,67). Természete­sen eb­be a szuperváltóba nem fért be a két órával korábban világcsúcsot ja­vító Barbara Krause. He­lyette Caren Metschuk úszott, úgy ötvenöt másod­perc körül. Igaz, repülővál­tással. Mellesleg a másik elöntő aranyérmese, a szov­jet Szergej Feszenko is igencsak közel került a csúcshoz: két percen belül pi­llangózta végig (1:59,76) a kétszáz métert. Megszülettek az „első esetek”, bukások, győzel­mek, meglepetések. A szov­jet Melentyev 581 körös világcsúcsa sportpisztollyal talán nem mond különö­sebben sokat az avatatla­nok számára. Ám az, hogy tizenhárom körrel előzte meg az ezüstérmes NDK-s versenyző a volt világcsúcs­tartó Vollmart, igencsak tisz­teletre méltó teljesítményt jelez. Alekszandr huszon­hat éves, a lövészet mellett a legszívesebben komoly zenét hallgat, és amúgy hobbiként rézkarcokat ké­szít. Ostoba kérdés volt, de azért nekiszegezték: miért? „Mert szeretem, mert tet­szik, és mert nem remeg a kezem.” Világos. Azt már nem­ is kérdezték, hogy miért éppen­­ő nyerte az aranyérmet... A magyar vízilabdázók­tól viszont sok mindent le­hetett­ volna az első napi víziütközet után kérdezni, csak éppen f elhamarko­do­tt lett volna. 6-6 a romá­nok ellen, hát nem a leg­­derekasabb tett. De lehet, hogy mégis az, mert így akarták „behozni” a romá­noka­t a döntőbe, mivel­hogy az mindig kabalának számít, s így akarták ki­ejteni a hollandokat. Ki tudja? Még egy teljes hé­tig — remélhetően, mert ehhez a döntőbe kell jutni — csépelik egymást a póló­sok a vízben, é­s közben történnek majd nagyobb meglepetések is. Remélhe­tően nem a magyarokkal! A románok ellen minden­esetre nem remekeltek. Az egyetlen derűs pillanat egy „Elengedett bal kéz” volt. Ez volt a hatodik magyar gól. Horkai lőtte lehetetlen helyzetből és­­ akcióból. Régóta hiányoljuk e legen­dás bal kezet a világtor­­nákról... És aztán az első magyar éremre vártunk... Évek, sőt lassan már év­tizedek óta különleges sze­repet töltenek be a magyar olimpiai mozgalomban a „legkisebb” súlyemelők. A program kialakítása révén ők szerezhették — sőt sze­rezték is — rendre az első sikerünket. 1964-ben, majd 1968-ban Földi Imre ezüst­érme vezette be számunk­ra az olimpiai. 1972-ben Szűcs Lajos, 1976-ban Kő­szegi György nyakába akasztották a második helyért járó medáliát, az első magyar érmet. Most, vasárnap este nem véletlenül tolongtunk hát a moszkvai testnevelési főis­kola szomszédságában épült pazar súlye­melőcsarnok­­ban, mi, magyarok, turis­ták, újságírók, fotósok. Két magyar, a 23 éves VB- ezüstérmes Hornyák Fe­renc és a 24 éves EB-érmes Oláh Béla lépett dobogóra, a lepkesúlyban. Hornyák megfontoltan, komoran ér­kezett. „Csak el ne kapja régi betegségét meg ne ijedjen!” — jegyezte meg Orvos András vezető­edző. Oláh Béla viszont szokás szerint magabiztosan fogad­­kozott. Két ellentétes jellem, két külön világ. Hornyák —­­ tavalyi VB-ezüstérmes — sorsa abban a pillanatban beteljesedett, amikor kide­rült, hogy minden idők leg­erősebb mezőnye gyűlt ösz­­sze az izmajlovói csarnok­ban. A korábban világver­senyeken együtt még soha nem induló két koreai NDK-beli súlyemelő ra­gyogó szakításai után a magyar fiú szinte bénultan, riadtan szédült ki az edző­teremből a dobogóra, és­­végül legjobbjától öt kiló­val elmaradva csak a ha­todik helyet szerezte meg. Oláh azonban valóban nem félt. Ragyogóan verseny­zett, országos csúcsot javí­tott, és senki sem emelt nála többet (245 kg) ezen a napon. Mégiscsak negyedik lett. A súlyemelés sajátos szabályai révén a testsúly­­különbség döntött ellenfe­lei javára, a szovjet Osz­­monalijevéra és a két ko­reaiéra, akik pontosan any­­nyit emeltek, mint ő. Ha Oláh nem 52 kilóval, hanem mondjuk 51,60 kiló­val­ mérlegel a verseny előtt — aranyérmes. — Amúgy is nehezebben hozta a súlyát, mint vetély­­társai, pontosabban: ké­sőbb, mint szokta — mond­ta Aján Tamás, a nemzet­közi szövetség újabb négy évre megválasztott főtitká­ra, egyben a magyar szö­vetség főtitkára. — Ilyenkor utólag mindenki okos, így kellett volna, úgy kellett volna. Csakhogy nekem az a véleményem: a fogyasz­tást legjobb az edzőre és a versenyzőre bízni. Hogy végül valóban ezen múlt a győzelem? Tavaly, a világbajnoksá­gon két számban is csak magas testsúlya miatt ke­rült aranyérem helyett ezüst a magyar súlyemelők nyakába. Amióta sportága sportág, érmek, helyezések sora úszott el azon, hogy a mieink testsúlya magasabb volt a vetélytársaikénál. Csakhogy ennnek semmi köze a fogyasztáshoz. Hi­szen a rajt után a testsúly­különbség már bele van kalkulálva a további küz­delembe! Nem fogyasztani, hanem­­ nyerni kell inkább meg­tanítani az Oláhék után kö­vetkezőket ... Magyar vezetők látogatása az olimpiai faluban Magyar közéleti személyiségek: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Korom Mihály, az MSZMP KB tit­kára és Méhes Lajos, az MSZMP Budapesti Bizott­ságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­­­­­ának tagjai szombaton délelőtt látogatást tettek az olimpiai faluban, a versenyzők lakóhelyén. A ven­dégeket elkísérte dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszk­vai nagykövete. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja felkereste Moszkva közelében az olimpiai játékok ifjú ven­dégeinek táborát, és találkozott az ott levő magyar fiatalokkal is. Amire senki sem számíthatott: női kosárlabda-válogatottunk le­győzte a torna második legesélyesebb együttesét, a kubai gár­dát. Győzelmük egyben azt is példázza, hogy sohasem szabad „hinni” a papírformának. Legkivált egy olimpián nemi... Ké­pünkön Kiss Lenke a kubai palánk alatt, ezúttal is eredmé­nyesen fejez be egy támadást. Mellesleg 25 pontjával ő volt a magyar csapat s egyben a mérkőzés, legeredményesebb dobója. * Megfelelő, bár Szombathelyit kivéve nem kiemelkedő, lo­vaglás után a vívásban javí­tania kellett öttusacsapatunk­nak. (Felvételünkön Maracs­­kó Tibor.) Magyar Zoltán kitűnő gyakor­lattal mutatkozott be lólen­gésben. Furcsa, hogy a pon­tozók csak óvás után ismerték el ezt a tényt. A végül is megkapott 9,9 pont biztató folytatást ígér. 3

Next