Magyar Ifjúság, 1980. május-augusztus (24. évfolyam, 18-35. szám)
1980-07-25 / 30. szám
előtt nyerte első világbajnokságát, azóta hozzágyűjtött még egy tucatnyi érmet a különböző világversenyeken, és másfél évvel ezelőtt kis híján visszavonult. Nagy hiba lett volna... Az első versenynapon, vasárnap (sajnos ekkortájt esedékes lapzártánk) még mindössze két úszódöntőt rendeztek. A vegyes váltót természetesen az NDK-s kislányok nyerték. Természetesen világcsúccsal (4:06,67). Természetesen ebbe a szuperváltóba nem fért be a két órával korábban világcsúcsot javító Barbara Krause. Helyette Caren Metschuk úszott, úgy ötvenöt másodperc körül. Igaz, repülőváltással. Mellesleg a másik elöntő aranyérmese, a szovjet Szergej Feszenko is igencsak közel került a csúcshoz: két percen belül pillangózta végig (1:59,76) a kétszáz métert. Megszülettek az „első esetek”, bukások, győzelmek, meglepetések. A szovjet Melentyev 581 körös világcsúcsa sportpisztollyal talán nem mond különösebben sokat az avatatlanok számára. Ám az, hogy tizenhárom körrel előzte meg az ezüstérmes NDK-s versenyző a volt világcsúcstartó Vollmart, igencsak tiszteletre méltó teljesítményt jelez. Alekszandr huszonhat éves, a lövészet mellett a legszívesebben komoly zenét hallgat, és amúgy hobbiként rézkarcokat készít. Ostoba kérdés volt, de azért nekiszegezték: miért? „Mert szeretem, mert tetszik, és mert nem remeg a kezem.” Világos. Azt már nem is kérdezték, hogy miért éppenő nyerte az aranyérmet... A magyar vízilabdázóktól viszont sok mindent lehetett volna az első napi víziütközet után kérdezni, csak éppen f elhamarkodott lett volna. 6-6 a románok ellen, hát nem a legderekasabb tett. De lehet, hogy mégis az, mert így akarták „behozni” a románokat a döntőbe, mivelhogy az mindig kabalának számít, s így akarták kiejteni a hollandokat. Ki tudja? Még egy teljes hétig — remélhetően, mert ehhez a döntőbe kell jutni — csépelik egymást a pólósok a vízben, és közben történnek majd nagyobb meglepetések is. Remélhetően nem a magyarokkal! A románok ellen mindenesetre nem remekeltek. Az egyetlen derűs pillanat egy „Elengedett bal kéz” volt. Ez volt a hatodik magyar gól. Horkai lőtte lehetetlen helyzetből és akcióból. Régóta hiányoljuk e legendás bal kezet a világtornákról... És aztán az első magyar éremre vártunk... Évek, sőt lassan már évtizedek óta különleges szerepet töltenek be a magyar olimpiai mozgalomban a „legkisebb” súlyemelők. A program kialakítása révén ők szerezhették — sőt szerezték is — rendre az első sikerünket. 1964-ben, majd 1968-ban Földi Imre ezüstérme vezette be számunkra az olimpiai. 1972-ben Szűcs Lajos, 1976-ban Kőszegi György nyakába akasztották a második helyért járó medáliát, az első magyar érmet. Most, vasárnap este nem véletlenül tolongtunk hát a moszkvai testnevelési főiskola szomszédságában épült pazar súlyemelőcsarnokban, mi, magyarok, turisták, újságírók, fotósok. Két magyar, a 23 éves VB- ezüstérmes Hornyák Ferenc és a 24 éves EB-érmes Oláh Béla lépett dobogóra, a lepkesúlyban. Hornyák megfontoltan, komoran érkezett. „Csak el ne kapja régi betegségét meg ne ijedjen!” — jegyezte meg Orvos András vezetőedző. Oláh Béla viszont szokás szerint magabiztosan fogadkozott. Két ellentétes jellem, két külön világ. Hornyák — tavalyi VB-ezüstérmes — sorsa abban a pillanatban beteljesedett, amikor kiderült, hogy minden idők legerősebb mezőnye gyűlt öszsze az izmajlovói csarnokban. A korábban világversenyeken együtt még soha nem induló két koreai NDK-beli súlyemelő ragyogó szakításai után a magyar fiú szinte bénultan, riadtan szédült ki az edzőteremből a dobogóra, ésvégül legjobbjától öt kilóval elmaradva csak a hatodik helyet szerezte meg. Oláh azonban valóban nem félt. Ragyogóan versenyzett, országos csúcsot javított, és senki sem emelt nála többet (245 kg) ezen a napon. Mégiscsak negyedik lett. A súlyemelés sajátos szabályai révén a testsúlykülönbség döntött ellenfelei javára, a szovjet Oszmonalijevéra és a két koreaiéra, akik pontosan anynyit emeltek, mint ő. Ha Oláh nem 52 kilóval, hanem mondjuk 51,60 kilóval mérlegel a verseny előtt — aranyérmes. — Amúgy is nehezebben hozta a súlyát, mint vetélytársai, pontosabban: később, mint szokta — mondta Aján Tamás, a nemzetközi szövetség újabb négy évre megválasztott főtitkára, egyben a magyar szövetség főtitkára. — Ilyenkor utólag mindenki okos, így kellett volna, úgy kellett volna. Csakhogy nekem az a véleményem: a fogyasztást legjobb az edzőre és a versenyzőre bízni. Hogy végül valóban ezen múlt a győzelem? Tavaly, a világbajnokságon két számban is csak magas testsúlya miatt került aranyérem helyett ezüst a magyar súlyemelők nyakába. Amióta sportága sportág, érmek, helyezések sora úszott el azon, hogy a mieink testsúlya magasabb volt a vetélytársaikénál. Csakhogy ennnek semmi köze a fogyasztáshoz. Hiszen a rajt után a testsúlykülönbség már bele van kalkulálva a további küzdelembe! Nem fogyasztani, hanem nyerni kell inkább megtanítani az Oláhék után következőket ... Magyar vezetők látogatása az olimpiai faluban Magyar közéleti személyiségek: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Korom Mihály, az MSZMP KB titkára és Méhes Lajos, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára, az MSZMP Politikai Bizottsáának tagjai szombaton délelőtt látogatást tettek az olimpiai faluban, a versenyzők lakóhelyén. A vendégeket elkísérte dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja felkereste Moszkva közelében az olimpiai játékok ifjú vendégeinek táborát, és találkozott az ott levő magyar fiatalokkal is. Amire senki sem számíthatott: női kosárlabda-válogatottunk legyőzte a torna második legesélyesebb együttesét, a kubai gárdát. Győzelmük egyben azt is példázza, hogy sohasem szabad „hinni” a papírformának. Legkivált egy olimpián nemi... Képünkön Kiss Lenke a kubai palánk alatt, ezúttal is eredményesen fejez be egy támadást. Mellesleg 25 pontjával ő volt a magyar csapat s egyben a mérkőzés, legeredményesebb dobója. * Megfelelő, bár Szombathelyit kivéve nem kiemelkedő, lovaglás után a vívásban javítania kellett öttusacsapatunknak. (Felvételünkön Maracskó Tibor.) Magyar Zoltán kitűnő gyakorlattal mutatkozott be lólengésben. Furcsa, hogy a pontozók csak óvás után ismerték el ezt a tényt. A végül is megkapott 9,9 pont biztató folytatást ígér. 3