Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)

1982-05-14 / 20. szám

­ rockt adni. Azért dolgozunk, hogy kialakuljon valamifé­le folk-rockzene Magyar­­országon is. — Honnan jött az ötlet? — Konkrétan a koncert­kísérletek adták. A közös fellépések a HBB-vel és főként a Fonográffal. Sze­mélyesen Szörényi Levente bíztatott bennünket. A gi­­miben még Rolling Stones­­rajongók voltunk. Később szerettük csak meg a nép­zenét is. Elsősorban azért, mert a családtagjaink kö­rében vonzódás volt a ma­gyar népzene iránt. Évek­nek kellett eltelnie, míg eljutottunk az eretnek gon­dolatig : ötvözni lehet a kettőt, miért ne férnének meg együtt!? — Lehetséges egyáltalán folkhangszereken * rockot játszani? — Kísérletünk talán ezt is igazolják. Amikor a Fo­nográffal játszottunk, rá­jöttünk, hogy töröksíppal és bőgővel is megszólal ez a muzsika. — De hát a rock instru­ilt Péter (középen) és ifjabb Csoóri Sándor Szörényi Leven­tével mentumai elektromosak, a főlké pedig akusztikusok! — A rockzene hangszerei csak a fejlődés során tér­tek át az elektromos erősí­tésre. Valószínűleg nekünk is be kell járnunk ezt az utat. Kezdetben nem is gondoltunk arra, hogy erő­sítőkkel játsszunk. De ahogy nőtt zenénk iránt az érdeklődés, úgy fokozato­san át kellett térni az erő­sítésre, hiszen az az el­vünk, hogy ha sokan kí­váncsiak rá, jusson el mindenkihez ... — S az eddig tapasztal­tak alapján sokan lesznek majd kíváncsiak rá? — Még nem kívánja eléggé a közönség, mert nem ismeri. Éppen az a feladatunk, hogy megmu­tassuk az értékeit.­­ — Hogyan határoznátok meg a stílusát? — Magyar népzenét ját­szunk, mai kifejezéssel popsoundon megszólalva. — Más folkzenészek is jelentkeztek ilyen igénnyel. Valami népzenei új hullám van kialakulóban? — Nem sokan vannak, akikkel közösséget tudunk vállalni. A magukat népze­nei együttesnek nevezők közül legtöbben csak az egzotikumig jutottak el, a kellő alapok ismerete nél­kül nyúltak ehhez a mu­zsikához. — Kiket soroltak ezek közé? — Inkább azt monda­nánk, hogy kiket nem! A volt Se­bő-együttes, a Téka, a Gereben és néhány vidé­ki gárda azok, melyek igazi magyar népzenére épülő folkot játszanak. Pedig nagy szükség van az autentikus népzenei felvé­telek népszerű formában való terjesztésére. Ez elő­feltétele a sajátos magyar rockzene kialakulásának. — Sikerül végrehajtani azt, ami az 50-es évek vé­gén, a hatvanas évek ele­jén Amerikában megtör­tént, amikor a néger és a fehér népzenére épült rockzene megszületett? — Reméljük. Talán még nem csontosodott meg any­­nyira a rockzene, hogy ne tudná az új hajtást befo­gadni. — A lemezen bluesrit­­musban szólal meg egy számotok. Nem összeférhe­­­tetlen ez a magyar népze­nével? — A blues műfajnak megvan a magyar megfe­lelője: keservesnek hívják. Szövegében és hangulatá­ban mindkettő azonos ér­zelmeket fejez ki. — Az eddigi kísérletek állomásai voltak a ti leme­zetek mellett Szörényi szó­lólemeze és a Kőműves Kelemen című rockballada zenei anyaga. Egy útra mutatnak ezek előre? — Csak részben sikerült kialakítani a körvonalakat. Még Levente lemezéből sem érezni teljesen a gyö­kereket, s a mi lemezünk is kísérlet csupán a rock­zene és a tökéletesebb nép­zenei hangzás felé. Mi már két éve gondolkodunk ezen, s Szörényiék is hosszabb ideje törik a fejüket, de igazából még nem sikerült kitalálni,­­hogy milyen is legyen. De a hit megvan bennünk és bennük is. Ad­dig nem nyugszunk, amíg nem sikerül! — Mégis, mikorra vár­ható a modern hangzású, speciális magyar rockmu­zsika? — Nem tudunk­ időpon­tot mondani. Akik az utób­bi időben ott voltak kon­certjeinken, hallhatták hogy szól ez a zene erősí­téssel, dobbal és nyolc du­dással. A közeljövőben sze­retnénk egy kislemezt ké­szíteni, ahol ezt az irány­zatot továbbfejlesztjük. De tudni kell, hogy ez önma­gában kevés. Az amerikai telepesek népzenéjére épü­lő countrymuzsikát pél­dául sokkal többen játsz­­szák hazánkban is. S azt már nem is merjük mon­dani, hogy hivatalosan job­ban elismerik. Sőt, támo­gatják, amit kevés pop- és rockirányzat mondhat el magáról manapság. — Ha sikerül és itthon népszerűvé is válik, újabb feladat áll majd előttetek: megszerettetni a világgal! Menni fog ez is? — Hiszünk benne, hogy az egész világon nyerő lesz! — Mire épül ez a nagy optimizmus? — A magyar folkzene eddigi sikereire. Népszerű­ségét saját példánkkal is bizonyíthatjuk. Hollandiá­ban, ahol a Muzsikásnak kialakult tábora van, egy LP-nk is megjelent. Öröm­mel hallgattak többek kö­zött a Szovjetunióban, Ausztriában, az NSZ­K-ban, Belgiumban, Franciaor­szágban, Finnországban, Törökországban, Csehszlo­vákiában, Bulgáriában, de Afganisztánban, Ausztrá­liában és Új-Zélandon is. Meghívást kaptunk Japán­ba és Amerikába. — Pedig a hazai közön­ség viszonylag keveset tud a folkzenészek külföldi si­kereiről. — Mert az újságok hosz­­szú ódákat zengtek arról, hogy a popénekesek mond­juk egy NDK-beli harmad­rangú fesztiválon nyernek valamit, viszont semmit sem írtak arról, hogy mi például sikeresen szerepel­tünk a rangot jelentő syd­neyi operában. — Úgy látszik, rátok is vonatkozik, hogy nehéz prófétának lenni a saját házában. Az egykori Ko­­lindának például Francia­­országban három nagyle­meze is megjelent, itthon semmi! Miért van ez? — Külföldön talán köny­­nyebben nyílnak meg a kapuk az újdonságok előtt. Nálunk senki sem kockáz­tat, csak a már beváltat támogatják. A konzervati­vizmust azután az ifjúság is örökli. Most a punk az egyik legnagyobb divat a fiatalok körében. Az, ami külföldön már évek óta halott. De tapasztalhatunk kedvező változásokat is, a közönség nyitottabbá válik többféle irányzat befoga­dására. Pár évvel ezelőtt el­képzelhetetlen lett volna, hogy Allen Stivell breton folk- és rockzenész ezer­fős közönség előtt óriási­­sikert érjen el a Közgázon. Az egyre rendszeresebbé váló folk, country és egyéb műfajoknak teret adó fesz­tiválok nyomán talán a mi zenénk is népszerűbb lesz. Czippán György lasztották a koncept album for­máját. Ennek csírái így is jelen vannak a nagylemezen, hiszen két „vidéki mentalitású” kompo­zíció is szerepel a korongon. Olyannyira nyilvánvaló a vidéki­­ség és a country összepárosítása, hogy elképzelhető, hogy ezt az evidenciát próbálták elkerülni. Mégis, a tréfás panaszként ható, rövid történetet elbeszélő A pénz sosem elég és a tavalyi tánc- és popdalfesztiválon sikert aratott Vidéki lány vagyok üdítő egysé­get alkot. Énekesnői teendőinek ellátása mellett zeneszerzői és szövegírói munkára is jutott ideje Viktóriá­nak. Szerzői dala, a Barátnőm­nek című emlékezése azt bizo­nyítja, hogy ismeri képességeit és a country műfaji szabályait. Korrekt és kellemes szám ez. De jobban sikerült az oldottabb hangulatú .A nővérem holnap már nem lakik itt. E pezsgőbb dalok mellett jólesik meghallgat­ni a lírai szerzeményeket: a hosszabb instrumentális résszel kiegészített Évszakokat és az Ilyen a természetemet. Egészében a lemez egyetlen jelzővel leírható: kellemes. Ha a jövőben hasonló, illetve javított színvonalú számok előadójaként találkozhatunk ismét Eszményi Viktóriával szólólemezén, akkor nagyjából — ismétlem: nagyjá­ból­­ elégedettek lehetünk. Per­sze az lenne a legjobb, ha olyan dalok sorát és úgy énekelné el Viktória, mint számomra felejt­hetetlenül a Rockszínház első bemutatóján, az Evitában Peron ifjú szerető­jeként, szép dalát, búcsúzóját. Ez az a színvonal, amit utol kell érnie. Gyárfás Péter SLÁGER­LISTÁ: A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK Novai—Heilig: EGY LÁNY MONDJA EL (Eszményi Viktória) Ihász: SZERELMES A LÁNYOM (Ihász Gábor) Délhúsa—Schöntál: tíz centire a térképen (Szűcs Judit) Bágya-Szenes: VAN ILYEN (Kovács Kati) Presser-Komár: EGY ÉJSZAKA NÉLKÜLED (Komár László) Balázs—Bradányi: NINCS SEMMI MÁS (Sasvári Annamária) Nagy—Bradányi: AZ IDŐ PÁLYAUDVARÁN (Karda Beáta) Nádas-Szenes: HOPP, ÚJRA in A RAGTIME (Deák Erzsébet, Bodnár Attila) Komar: MAGASFÖLDSZINT (Ács Enikő) Wolf-Fülöp: MA NEM VÁRLAK HÉTRE (Stefanidu Janula) EGYÜTTESEK : Menyhárt—Herpai: NE HAGYD MEGHALNI A ROCK AND ROLL-T (V'Moto-Rock) Bencsik­-Cserháti: MÁSNAK SZÓL (P. Bős) Nagy—Kiss: ROLLI (Kati és a Kerek Perec) Goy: CSAK AZ A BIZTOS, HA TELE A HAL (Fórum) Szigeti: REQUIEM (Karthágó) Laár—Rornai—Márton— if­j. Lengyelffi: NEM SIKERÜL KIKÚRÁLNI MAGAM (K.F.T.) Berkes: MAJD A VÁROSBAN (Lobogó) Sándor: RÉGI TÖRTÉNET (Spóra) Németh—Rátai: A SZÍVEDET NE ZÁRD EL (Apostol) Solaris együttes: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA 1 45

Next