Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-07-30 / 31. szám
IAP FOLK nekar, amely a tragikus körülmények között elhunyt kitűnő zeneszerző nevét vette föl, vállalta névadója zenei programját, a délszláv népzenei hagyomány ápolását. Rövid műsorukban — általában 15—30 perc jutott egyegy föllépőre — ennek megfelelően kólákat, igazi pergő ritmusú tánczenét adtak elő élvezetesen. Instrumentális muzsikájukat két helyen fűszerezte csak az ének. A velük szereplő Gyenis Katalin és Radics Ibolya sajátos ízeket „csempésztek” különleges technikájukkal a zene folyamába. Rövid pihenő és átszerelés után a Tekergő együttes lépett a színpadra. Vezetőjük közölte, hogy a Tekergő feloszlik. Kár, mert teljesítményük talán éppúgy megérdemelt volna egy nagylemezt, mint a Vujisics együttes. Amikor e két zenekart meghallgattam nem hittem volna, hogy a virtuozitás még fokozható lesz. Kellemesen kellett csalódnom, mert a Gereben két citerája hihetetlen intenzitással és technikával megáldva bűvölte a hangszerét. Az első nap legjobb programja mindenképpen az ő nevükhöz fűződik. A folk a megtorpanásai ellenére is élő. Erről tett tanúságot a jubiláló, éppen tíz éve alakult Vízöntő. Amit most csinálnak, azt progresszív folknak titulálják. Igényes intellektuális előadásukat azonban egy intim klub jobban keretbe tudná foglalni. Hasonló véleményem alakult ki Sejtő Ferenc programjáról. Az ismeretterjesztéssel, szóbeli il-lusztrációval is bőven kiegészített megzenésített versek jó szórakozást jelentettek. A didaxisból azonban kevesebbel is beértük volna. Sebőnél, ahogy, a második napon bemutatkozó Kalákánál is, jól tetten érhető, miképpen erősíti egymást a költészet — legyen az modern, vagy klasszikus; Desnos, Burns — vagy Weöres sorai — és a népi muzsika. Nemzetközi jellegűvé vált a folk hétvége: Michel Montanaro occitán — ez egy franciaországi nemzetiség — együttes vette át a helyet Sebő Ferenctől. Vérbő mediterrán dallamok árasztották el a teret a megszólaló hangszerek nyomán. Az eddig kissé passzív nézősereg ekkor jött lázba és a rövid programot — különösen annak olyan bravúrszámait, mint a tisztán emberi hangra épülő egyik kompozíciót — kitartó tapssal jutalmazta. Egyáltalán nem volt véletlen ez a tetszésnyilvánítás. Erről még inkább meggyőzött a másnap bemutatott, némileg hosszabb műsor, amelynek végén alig akarták a kedves francia legényeket leengedni a színpadról. Az occitán táncokat elsajátítani vágyó embereknek lehetőség adatott erre is, mert Montanaróék az éjszakába nyúlóan táncházat is rendeztek. Az első nap végén a másik házigazdának tekinthető Tolcsvay-trió adott ízelítőt, jobbára régi sikereiből. Aki csak az első napra utazott ki Pomázra — és megváltotta a viszonylag olcsó, 60 forintos belépőt —, még az is elégedetten távozhatott. Sokkal elégedettebben, mint azok, akik 27-én már a délután három órás kezdésre kijöttek. Ők végignézhették a délszláv és román nemzetiségi csoportok táncait — a folk hétvége a Szentendrén megrendezett Országos Nemzetiségi Találkozóhoz kapcsolódott — jókedélyt sugárzó műsorait, ezután várta őket az előző napnál súlyosabbnak, erősebbnek ítélt „mezőny”. A szeszélyes időt figyelmen kívül hagyó rendezés „összjátéka” folytán az elcsúszott program szinte teljesen zátonyra futott, amikor az eső keményen végigpermetezte a színpadot és a füves teret. Különösen azért volt nehéz a várakozás, mert mindenki a nagy attrakcióra, az előző napon bejelentett szenzációra éhezett, amit a régóta tétlenül — legalább is együttesként tétlenül — pihenő Fonográf fellépte jelentett. Ha hozzávesszük ehhez, hogy külön eljött dalaival Bródy János és Szörényi Levente is, akkor érthetővé válik a felfokozott érdeklődés. Fél kilencre készült el a teljes behangosítás, a Montanaro kezdő műsora után a bolgár és macedón dallamokat és újabban afgán népzenét is játszó Zsarátnok hozta tűzbe a mintegy 4—5000 főnyi közönséget. A country képviseletében a Muszty—Dobai duó két baráttal kiegészítve jött el. Nyúlfarknyi műsoruk nem érte el a többi résztvevő előadásának színvonalát. Föltűnő volt bizonytalankodásuk. A versekre zenét író Kaláka viszont az olyan régi dalaikkal, mint a Pelikán, föltűnő sikert aratott. Igaz, Gryllus Dániel és csapata a legjobb formáját nyújtotta. Noha viszonylag keveset láthattunk-hallhattunk a szünetek miatt is elhúzódott, későn megkezdett programból, közel jártunk az éjfélhez. A java pedig ekkor következett. A Kőműves Kelemen lemezzel befutott Kormorán folkrock szintézise Bródy János demokratikus számválasztásra épített műsora és a triász harmadik tagjaként, visszakötésül Szörényi Levente rockballadai programja ébresztette az el-elbóbiskoló nézőket. Számomra a Kormorán „hiánycikk” muzsikája jelentette a legtöbbet. Nem pusztán azért, mert nagyszerűen párosították az elektromos hangszerek megszólalásának lehetőségét a népi instrumentumokkal és hangvétellel, hanem mert véleményem szerint ők képviselhetik majdan a két nemzetközi zenei nyelvezet összeforrasztása révén azt a fajta új zenét, amely a jelenlegi válságos, lapályos mivoltából kimozdíthatja a hazai rockot. Izgalmas a rock és a folk ritmikájáénak, zenei világának dinamikus együttélése. Érdekesebb, mint az nem tagadom, a modern élet monotonitását érzékletesen megragadó, de az érzelmek átvitelére képtelen, mégis újító szelleműnek, követendőnek vélt — elektronikus új hullám. A folk-rock hagyományát érdemes nálunk is megalapozni. És ez a szép szerep vár a Kormoráljra. Ám nincsenek egyedül. Velük van az általuk kísért Szörényi Levente, aki a Kőműves Kelemenből énekelt részleteivel ismét bizonyította, hogy milyen kitűnő előadó, énekes. Ezek után még hátra volt az éjszakába nyúló programban a Muzsikás, az ismét föllépő Vujisics és a befejező Fonográf. Kár, hogy a rövid, de kiváló műsorukat a késői időpont miatt már sokan nem láthatták. Bízzunk abban, hogy a nyári nagy country fesztiválon az idő rövidsége majd nem akadályoz meg senkit abban, hogy élvezze a remélhetőleg ott is fellépő Fonográf zenéjét. Gyárfás Péter SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK Máté-S. Nagy: REPTÉR (Korda György) Bakot—Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 10 ÉV (Koncz Zsuzsa) Presser—Komár: EGY ÉJSZAKA NÉLKÜLED (Komár László) Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) Presser—Sztevanovity D.: JÁTSSZ MÉG! (Kovács Kati és Sztevanovity Zorán) Wolf—Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) Schöck S. Nagy: ÚJRA ÉN VAGYOK (Koós János) Varannai—Tamás: GONDOLSZ-E MAJD RÁM? (Soltész Rezső) Novai—Heilig: EGY LÁNY MONDJA EL (Eszményi Viktória) EGYÜTTESEK Solaris: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) Kékes-Szikora: ESZELŐS SZERELEM (Hungária) Vörös—Jankai: HAJSZA KÖZBEN (Prognózis) Bokor fivérek: NYÁR (Color) Balázs—Horváth: AMIT NEM MONDHATTAM EL (Korál) Szigeti: REQUIEM (Karthago) Nagy-Kiss: ROBINSON (Kati és a Kerek Perec) Óceán—S. Nagy: ŐSZINTE, KŐKEMÉNY VALCER (Óceán) Pataky—Zselenc: A HŰTLEN (Edda) Pásztor-Jakab-Hatvani: MARATHON (Neoton Família) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA _____________/ hl