Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)

1982-10-22 / 43. szám

»pali séta dld­atait a magányról, a társkeresésről, az emberi kapcsolatokról, ahogy mi is szeretnénk elmondani. Az már csak játékos plusz, hogy Saint Exupery köny­vének, az Éjszakai repülés­nek hősét is Fábiánnak hívták. • — Végül is kit fejez ki ez­ a lemez, az énekest vagy a dalok szerzőit in­kább. — Én azt hiszem, az énekesi pálya — az első­­ szakasza mindenképpen — abból áll, hogy az ember keresi önmagát, a saját ön­álló hangját, keresi a hoz­zá leginkább illő zenei vi­lágot, és keresi azokat a társakat, akikkel szövet­kezhet céljai megvalósítá­sa érdekében. Nekem az elmúlt két év ezzel a ke­reséssel telt el. Közben visszautasítottam dalokat, amelyek nem „rólam szól­tak”,­ pontosabban én nem tudtam volna megnyilat­kozni általuk. És amikor találkoztam Menyhárt Já­nossal meg Hajas Györg­­­gyel. Dalaikat hallva rög­tön éreztem, hogy a mi vi­lágunk rokon, de még sok időnek kellett eltelnie, mi­re a lemez tizenegy dala véglegesen összeállt. Ezért hát vagylagosan nem tu­dom megfogalmazni, kit fejez ki a lemez. Menyhárt, Hajas — és nagy örömöm­re — Demjén Ferenc írta a dalokat, én válogattam, szerkesztettem és éneke­lem őket... De nem ez a lényeges, hanem a jó csa­patmunka, mely fölerősí­ti a benne résztvevők ér­tékeit ... Bármennyire in­dividuálisnak látszik az énekesi pálya, egyedül nem lehet biztonságosan fölépí­teni. Leginkább menedzser és „saját” zenekar szüksé­geltetik hozzá. Nekem sze­rencsém van, mert talál­koztam a külföldről haza­tért Anonymus zenekarral, akikkel jól megértjük egy­mást, a menedzseri felada­tokat — jobb híján — ma­gam látom el. Nem kön­­­nyű, mondhatom. — Most utalsz először a nehézségekre. Nekem vi­szont az a benyomásom, hogy ez a két év sokkal küzdelmesebb, nehezebb volt, mint ami a beszélge­tésünkből kiderül. Nem keseredtél el soha, nem érezted, hogy nem éri meg? Ma már a táncdal­­énekes nem akkora bál­vány, mint hajdanán volt. Valószínűleg nem leszel milliomos az éneklésből, a föllelkesült tömeg nem fogja ki a lovakat a ko­csidból, nem les a sarkon áhítattal ezer kamasz, akik közül kilencszáz leg­szívesebben a te példádat követné... — Ilyesmiken nem gon­dolkodtam, és azon sem, megéri-e. Én mindig éne­keltem. A Rádió gyerek­­kórusában kezdtem sok évvel ezelőtt, azóta két dolgot csinálok: énekelek és tanulok — énekelni. Sosem foglalkoztam más­sal, ezt tudom, máshoz nem értek. Ha fölmegyek a színpadra, mindig azt ér­zem, hogy nekem ez a dol­gom. Besötétedett. Elbúcsú­zom. Repüléshez felkészül­ni ... (szálé) adó és közönség kapcsolata. Nos, a Bem rakpartra aligha téved be va­laki véletlenül — már csak a sze­gényes propaganda miatt sem. A Mininek igazi törzsközönsége van, amely képes értékelni, ha jó for­mában van a ,,csapat” és tud egy­kedvűen ücsörögni a legkedveltebb nóták, mint például a Keresztes lo­vag vagy a Vissza a városba alatt is, ha rossz napot fognak ki a zené­szek. Ezt a mércét is felhasználva nem tűnik túlzásnak, ha nagy si­kernek nevezzük a mostani évad­nyitót. Az első részben még nem volt semmi szokatlan, bár a későbbi si­ker már ekkor a levegőben lógott. Az újdonságnak számító, egzotikus című dalok, melyek már az együttes készülő negyedik nagylemezéről va­lók és a régi „Mini-örökzöldek” a szokásos feszes, kemény ritmus­alapra épültek. Talán csak az imp­rovizációk megnőtt szerepe, nagyobb szabadsága és sodró lendülete je­lezte az árnyalatnyi stílusváltást. A lassú, balladisztikus hangvételű számokban is jelentős szerepet ját­szó ritmusszekció pontosan „hozta” a Mini egyéni hangvételére jellem­ző monoton lüktetést. Kunu László basszusgitárszólója nem volt sem jobb, sem rosszabb a tőle megszo­kottnál. (A gyakoribb változtatá­sok, esetleges zenei meglepetések bizonyára segítenének a már köz­ismert Spanyol éjszakák frissen tar­tásában.) A hosszúra nyúlt szünet után Német János szaxofonjával gazda­godott a Mini — néha bizony szű­kösnek tűnő — hangszínskálája. Ettől aztán a koncert egy csapásra minőségileg új szintre emelkedett: a szó szoros értelmében örömzen­e következett, melyet egyaránt élvez­ni látszottak a pódiumon és a né­zőtéren. Német János és Török Ádám felváltott szólói, majd az „ős­­öreg” Gőzhajóban nyújtott közös improvizációjuk már kifejezetten a nívós dzsessz kategóriájába tarto­zott. Valóra váltak a zenekarveze­tő, fuvolás, énekes Török Ádám nyi­tó szavai: az este második felében igazi műhelyhangulat uralkodott­ , Német János után a Mini, tervei szerint, Závodi Jánost és Tátrai Ti­bort hívja meg klubjába. A vendég­muzsikusok sorozatos fellépései és Kunu László hangszerváltási pró­bálkozásai aligha véletlenek: talán elkelne még egy szólóhangszer a Mini felállásába, még akkor is, ha ez bizonyos hagyományokkal való szakítást jelentene. A tiszteletremél­tó stiláris állandóság, mely a beve­zetőben említett kitérőt leszámítva valóban jellemzi az együttest, való­színűleg­­ elviselne nagyobb újításo­kat, merészebb kísérletieket is. A Mini pár évvel ezelőtt dzsesszfesztiválok állandó résztve­­­­ője volt. Mostani próbálkozásai azt tanúsítják: túlságosan korán írták le őket a hazai koncertélet szervezői. Ez a társaság még sok kellemes es­tét szerezhet mind a rock, mind a dzsessz kedvelőinek, és egyáltalán nem baj, ha a Bem rakparton két­hetenként vasárnap este randevút adnak egymásnak a két műfaj hí­vei. Hiszen sokan vannak (vagyunk), akiik éppen a Mini muzsikáján ke­resztül szerették meg a dzsesszt, a fajsúlyosabb zenét. Horváth Gábor SLÁGER­LISTA A MAGYAR RADIO ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Malek—Solymox: SZERELEM ÉS DAL (Korda György) 2. Nagy—Komor: FEHÉR HOLD (Komor László) 3. Tolcsvay L.-Bródy: HOGY MONDJAM EL? (Koncx Zsuzsa) 4. Somló—Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) 5. Balázs—Bradányi: NINCS SEMMI MÁS (Sasvári Annamária) «. Ihász: SZERELMES A LANYOM (Ihász Gábor) 7. Varannai—Tamás: GONDOLSZ-E MAJD RÁM? (Soltész Rezső) 1. Bakos-Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 9. Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sxtevanovity Zorán) 10. Bomai: MAGASFÖLDSZINT * (Ács Enikő) EGYÜTTESEK: 1. Fischer-Horváth: A SZERETET KOLDUSAI (Korál) 2. Bokor fivérek: FÉLTELEK (Color) 3. Prognózis együttes: HAJSZA KÖZBEN (Prognózis) 4. Szikora—Kékes: CSAO MARINA (Hungária) 5. Szigeti: REQUIEM (Karthago) 6. Pataki—Zselenc: A HŰTLEN (Edda) 7. Lerch-Demjén: PEDAL (VMoto-Rock) 8. Omega-Sülyi: AZ ARC (Omega) 9 Dinamit együttes: TE MONDD MEG (Dinamit) 10. Solaris együttes: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerk­esztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V_______/ 29

Next