Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-04-29 / 17. szám
4 TÉVÉFOTEL Vetélkedünk! Az ember ül a foteljében, a tévé előtt, és számolgatja, mennyi vetélkedő tűnik fel mostanság képernyőnkön. Sok, és mind több. Ez szinte természetes, amióta tévé van, abban vetélkednek is. Miért? Nálunk talán olcsósága okán, egy-egy vetélkedő aránylag kis pénzből összeüthető, egyszerűbb a technika, nincs jogdíj, művészgázsi stb. A Szabadság téren ráadásul nem Cadillacet kap főnyereményül a játékos, mint a távévetélkedő-dömpinges Amerikában, hanem egy búváruszonyt. Természetesen nem a díj, hanem a játék a fontos, a homo ludens élvezete, és inkább a nézőé, mint a résztvevőé. Kétségeimet újabb-régibb vetélkedőink láttán éppen a játék, a tömegjáték hiánya teremti. Legutóbb visszatért a „ringbe” a nagy játékmester, Vitray Tamás. Ám az OKBT vetélkedőjét nem a műsorvezető személyes produkciója tette érdektelenné. Nálunk majd’ minden vetélkedő — bevallottan és okkal — ismeretterjesztő céllal készül. De e közlekedési revüben túlságosan kilógott a didaktika lólába: itt most közlekedni tanulunk. Ettől a „banzáj” eleve nem lehetett „össznépi”, lévén a Kárpát-medencében jelenleg kevesebb autós, mint tévénéző. Vetélkedőink többségéről ugyanezt panaszolhatom, mint a fentiről: rétegműsorokká váltak. Igaz, mint ilyenek, a jobbak közül valók. A művelt és szerény Egri János keresztkérdése a keresztrejtvényfejtők népes táborát minden bizonnyal újabb hívőkkel gyarapíthatja. Az Elmebajnokság még szűkebb csoporthoz szól: azokhoz, akik elhűlnek, micsoda barbárság összetéveszteni Gorcsev Ivánt és az ő négyágú szigonyát Fülig Jimmy pofonjaival. E program főleg a nagy lexikális tudású nézőé, aki a képernyő előtt büszkén mondhatja: én nemhogy nyolc, de tizenkét kérdésre is válaszoltam volna. Az említett, össznépi babérokra három versengés pályázik manapság. A Kapcsoltam majdcsaknem meg is szerzi, csak hát a műsorvezető... A vetélkedőkhöz egyéniség kell. No most. Van a Kapcsoltam mórikáló Rózsa Györgye és van a Leg ... fád Rózsája. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne, márpedig az egyéniség attól is egyéniség, hogy azonosítható — önmagával. A Leg... tömegeket mozgathatna — ha tudná ki-ki, hogy mire. E műsor jó részébennem is vetélkednek. Mitől „leg” — például — az a bájos hölgy, aki két kézzel tud írni egyszerre? Az üvegfúvók, a pincérek produkciója inkább a Szakma Ifjú Mestere döntőjére emlékeztetett, mint szórakoztatónak szánt tévéshow-ra. A Fele sem igaz nekem kedvenc vetélkedőm, és ahogy hallom, igen sok nézőt szórakoztat. Bár némi fáradtság látszik a műsoron, a fanyarul intellektuális Vágó István és válaszoló partnerei oly rokonszenves vidámsággal, heccelődéssel adnak hol többé, hol kevésbé fontos tudnivalókat tudtunkra — és sokak tudtára! —, hogy tőlük még azt a békauszonyt is szívesen elfogadnám. Summázva: olyan vetélkedőt szeretnék, ahol „Mit”, viaskodhatnánk, és nemcsak „Ők”, a kiválasztottak, vagyis ha Minket, nézőket is — akár a szó szorosértelmében — aktivizálóbb műsorokat láthatnék. (andai) Az idei első Ifjúsági Szemle Megjelent az Ifjúsági Szemle ez évi első száma. Gazdag tartalmából kiemelést érdemel Svéd László Szemben az árral címen megjelent tanulmánya, amely az erdélyi magyar és román fiatalok közös antifasiszta harcának történetét eleveníti fel. Schreiber György Mor(t)alitás, gének, emancipáció című írásában szubjektív véleményét fejti ki a nő és férfi viszonyáról. Brády Zoltán riportjában fiatalon kisiklott életeket, tragikus sorsokat tár az olvasó elé. A folyóirat további cikkei: Nemes Péter Kalandozások a csövesek világában; Kamarás Ferenc Ifjúság és társadalom; Laki László Az iskola mint a „közösségi” nevelés színtere; Schiffer Péter Fiatalok — „zöldek” — NSZK ’82; Trencsényi László Művészi teremtés — kapcsolatteremtés. ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK panoráma RÁDIÓ B Szabó család Ez a rövidke írás afféle tisztelgés, méltatás szándékával kerül e hasábokra. Nem a remekműnek kijáró hódolat, nem is a nagyigényű, jelentős társadalmi mondanivalót hordozó drámai sorozat fölötti örvendezés, mégcsak nem is az újat hozó alkotás felmutatása a célom. Egyszerűen lenyűgöz a vállalkozás rekord jellege. Alighanem a Guinessbe kívánkozó adatokkal büszkélkedhet ez a soha véget érni nem akaró hangjátékzuhatag. Nem ismerem a pontos számokat. Nem tudom, hány ezerszer hangzott fel,hány millió rádiókészüléken Szabó-Gobbi néni rekedtes-barátságos hangja, Icu csipogása, Szabó bácsi (k) dörmögése. Azt sem kutattam, mennyivel több mint két évtizede írják felváltva a szerzők, akik közül alapító tagnak számít Baráti Géza és Liska Dénes. No és persze Major Anna dramaturg, valamint , László Endre rendező. Csak azt tudom-sejtem, minden csúcsokat megdöntő hazai rekordról van szó. A Szabó családdal ugyanis mindig történik valami. Az életük kifogyhatatlan eseményekben, konfliktusokban, katarzisokban. Körülöttük olyan lendülettel zajlik az élet, hogy méltán hihetjük, rajtuk kívül senki más el nem igazodna e nagy kavalkádban. Ami persze érthető, hiszen ők mindannyiunk életét élik. És talán ez a nagy varázslat, ami életben tartja őket az emberi kor legvégső határáig, sőt azon is túl. Mert lehet az adások között lapos, naiv, bugyuta történet. Lehet bolhabaj, fülemüleper, álkonfliktus. Meglehet, a hetente ismét és ismét megszólaló, jól ismert figurák néha papírból készülnek, nincs kiterjedésük, csupán egy hangot és nem egy embert jelentenek. Mégis, az igazi hétköznapokat élik és közvetítik a rádióhullámokon keresztül. Bizony, olykor kissé szájbarágósan, didaktikusan, máskor azonban valós elhihető erővel. Vagyis, nem temetni akarom a Szabó családot. Ellenkezőleg, jó egészséget, derűt és szakadatlan adásidőt kívánok kedves mindnyájuknak. —1 —1 FILM Elveszett illúziók Milyen vonzó és taszító egyszerre az irodalmi és sajtóélet berkeiben mozogni! Csábító, hiszen neves emberek csak úgy nyüzsögnek benne, ráadásul a pályakezdő hiúságát is csiklandozza, amikor viszontlátja nevét a fejéből kipattant művek olvastán. Ám milyen veszélyeket rejteget ez a csillogó világ a naiv, az érdekek összefonódásából és ellentétéből fakadó harcban még járatlan fiatal számára! Mindez Gazdag Gyula Elveszett illúziók című filmjének vetítésekor jutott eszembe. Az ötlet remek: másfélszáz évvel későbbre, 1968 Budapestjére átültetni Balzac Elveszett illúziók című nagyregényét, úgy, hogy a magyarított karriertörténet mögül kirajzolódjon a hazai kulturális élet színes tablója is. Maga a sztori is szolgálhat bőven tanulsággal: jól érzékelteti, hová vezet, ha egy valóban tehetséges fiatal „eladja a lelkét” — például az érvényesülés kedvéért hajlandó megírni a megrendelt, a véleményével ellentétes hangvételű cikket. A film alapján úgy tetszhet, a kulturális élet tele van dörzsölt, ravasz rókákkal, akiknek egy valamihez van tehetségük: az ügyes helyezkedéshez. Ilyenek az újságírók és a művészek? Ilyenek is, de olyanok is. Ám úgy vélem, ezúttal nem érdemes számonkérni az alkotóktól, hogy pontosan ilyen-e a valóság, ilyen volt-e 1968-ban, hiszen gúnyrajzról van szó, s tudjuk, a karikatúra attól az, ami, mert torzít, túloz. A film tablója egészében elevenbe mar, bár sok remekbe szabott figura mellett van egy-egy elnagyolt is, mint ahogy a bravúrosan felépített jelenetek mellett lassúak is. Szerencsére az utóbbiakat kitölti Udvaros Dorottya és Máté Gábor, az ifjabb színésznemzedék két kiemelkedő képviselőjének játéka, s e kedves fiatalok mellett a film minden színésze legjobb formáját nyújtja. Csak egy valamit fájlalok: ez a jól sikerült film belterjes marad. Kevesek problémáját tükrözi, s így elsősorban egy szűkebb értelmiségi réteghez szól. Igaz, nekik ritka élvezetben lehet részük e szellemesen karikírozott történet láttán. (Képünkön Udvaros Dorottya és Máté Gábor.) Eszéki Erzsébet Már kapható! Operabérlet, fiataloknak A Magyar Állami Operaház vezetői sajtótájékoztatón ismertették az 1983—1984-es évad műsortervét. Mihály András igazgató bevezetőjében az Operaház társulatának átmeneti nehézségeiről számolt be, de egyben örömmel közölte, hogy rövidesen eljön az ideje, hogy megkezdjék az újjászületett Operaházba való visszaköltözés előmunkálatait. A programban többek között szerepel a Pillangókisasszony felújítása, a Werther (Massenet operája) bemutatása, valamint Verdi,operaszínpadra kívánkozó oratorikus remekének, a Requiemnek műsorra tűzése. A bérletezéssel kapcsolatosan elhangzott, hogy ifjúsági bérleteket is kínálnak szombat és vasárnap délelőttre.