Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)

1983-04-15 / 15. szám

fórum BUDAPEST Vili., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA: ■■■■■■■■■■■■■■■■■a ■■HfBUaUBB AZ ORVOS VÁLASZOL • JÁTÉK VAGY VALÓSÁG? Levélíróm, aki már elmúlt 18 esz­tendős, azt a kérdést .teszi fel, amelyet városuk művelődési há­zában a kényes témákról rende­zett nyílt beszélgetés során emlí­tett volna meg. de halaszthatatlan elfoglaltsága miatt erre nem volt lehetősége. Azon a helyen írásban közölt kérdésekre válaszoltam — és amint az másutt is tapasztalható —, a műsorvezető többszöri fel­hívására sem jelentkeztek továb­bi hozzászólók. Megértem, egy ilyen kis városban, ahol a meg­jelentek mind ismerik egymást, nehéz olyan gondokról beszélni, amit az ember olykor önmagá­nak sem mer bevallani. Érthető megoldás ilyenkor egy jeligés le­vél a helyszínen fel nem tett kér­déssel : „Szerettem volna választ kap­ni arra, mit jelent a szó: utójá­ték? Költői kérdés ez, mert sej­tem, azt is írhatnám, hogy tudom, de csak elméletben. Kíváncsi va­gyok a szakszerű eligazításra. Magamról csak annyit, hogy jártam már egy-két fiúval. Most bensőséges viszony fűz „Sanyi­hoz”. Kb. három éve ismerjük egymást, egyszer már jártunk együtt rövid ideig, aztán elma­radtam tőle. Éppen fél éve, hogy újra egymásra találtunk, őszin­tén szeretjük egymást. Szüleim ismerik, kedvelik őt, bár arról fo­galmuk sincs, hogy mi van kö­zöttünk. Három hónappal ezelőtt feküd­tem le vele először. Nem bántam meg, felejthetetlen volt. Ö a má­sodik férfi az életemben, és bár nem kívánom értékelni a teljesít­ményét, de annyit közölhetek, hogy messze felülmúlta az első partneremet. Ezt nemcsak a szex­re értem. Sokkal kellemesebb együttlenni vele, mint akárki mással. Vidám természetű lány vagyok, sokan gyerekesnek tartanak, ta­lán azért, mert kis dolgoknak is nagyon tudok örülni. Olykor nagy a szám, mégis érzékeny, könnyen sebezhető embernek ismerem magam. Amióta Sanyival járok, ki- egyensúlyozottabban élek, egy ki­csit meg is komolyodtam. Az élet sokfajta rezdülésében megértjük egymást, de azért akad egy-két gond is. Miután mindketten elér­kezünk a kielégülésig, hirtelen fáradtak leszünk, és az energia- zuhatag után ájulásszerűen alud­nánk. Pedig érdekes lenne mind­járt valami mást is csinálni. Na­gyon megköszönném, ha megta­nítana az utójáték trükkjeire. Re­mélem, nem túlzás a kívánságom teljesítése. Reménykedve várom a választ.” Az említett beszélgetésen meg­jelentek tanúsíthatják, hogy saj­nálhatja az elmulasztottakat. Két órán keresztül lényegében csak arról volt szó, hogyan lehet az egyik legszebb emberi kapcsola­tot bensőségessé, emlékezetessé tenni. Ennek során ugyan az „utójátékra” éppen úgy, mint sok más részletkérdésre nem történt közvetlen utalás, de egészében a szerelmi élet összefüggéseinek ér­telmezéséről volt szó. Szándéko­san nem nemi életet írtam, mert az csak biológiai utalás a sze­xualitás gyakorlására, márpedig az emberi kapcsolatra az a jel­lemző, vagy annak kellene jel­lemzőnek lenni, hogy nem csu­pán az utódok létrehozására szol­gáló ténykedés. Két ember szerelmének értékét az határozza meg, hogy „az élet sokfajta rezdülésében” megértik egymást, és nemcsak az ösztönök által vezérelt testi vágy az egyet­len összekötő kapocs közöttük. Mert létezhet szex szerelem nél­kül is, mint. ahogy ahhoz, hogy életben maradjunk, nem szüksé­ges terített asztalnál, tányérról evőeszközökkel az ízlésesen tálalt ételből fogyasztanunk, szerveze­tünk akkor is megkaphatja a fennmaradásához nélkülözhetet­lenül szükséges tápanyagokat, ha azt a gyomorba helyezet gumi- csövön tápoldat formájában jut­tatják oda. De micsoda különb­ség! Szeretik egymást, és ami ugyancsak nem mellékes: szülei is kedvelik Sanyit. »Sok felesleges energia pazarlódik arra, ha vitat­kozni kell a szülőkkel, akiknek nem ritkán okuk van az elége­detlenségre. Jót akarnak, de sok­szor nem megfelelő, nehezen el­fogadható formában kívánnak se­gíteni. Miért is értékelném le Sanyi képességeit, és elődjének sem kí­vánok a védelmére kelni, de az első kapcsolat gyakran nem a legkellemesebb emlék, mert több­nyire nem megfelelő előzmények után, nem megfelelő helyen és nem megfelelő módon történik. A nagyon remélt csodálatos élmény így bizony elmaradhat. Persze jogos az ellenvetés: hon­nan is tudhatnák a fiatalok, hogy melyek azok a legmegfelelőbb előzmények, hol az a megfelelő hely és a megfelelő módot hogyan is lehetne elsajátítani? Erre máskor fogok válaszolni, előzetesen csupán annyit, hogy a nemi kapcsolat bármennyire is természetesnek tűnik, mégsem az, arról, hogy ez a tévedés milyen súlyos következményekkel járhat^ a növekvő számú válóperekből tájékozódhatnánk — ha a tények nyilvánosságra kerülnének .. . Sokszor az egymástól szenvedő házaspárok maguk sem tudják, hogy mi a mind jobban növeke­dő ingerültségüknek a tényleges oka. A levelezőm költői szavakkal ecseteli a beteljesülés energiazu- hatagát és az ájulásszerűen je­lentkező alvásvágyat, s helyette valami mást, valamilyen érdekes „trükköt” kívánnak ismerni. A bűvészmutatvány helyett a természetszerűen jelentkező szun­dítást ajánlanám, és nagy baj, ha erre nincs lehetőség, mert igen helytelen a szerelem beteljesülésé­re rendelkezésre álló időt stop­perórával mérni. Együtt töltött órákra lenne szükség, és nem ál­lati módon, gyorsan befejezni az aktust. A kért trükkök helyett pe­dig megfelelőbbek a kedveskedő szavak, az apró simogatások, a leheletnyi csókok és az egymás­hoz bújó, pihentető alvás. Befejezésül pedig az „utójáték­ról” csak annyit, hogy a több év­ezredes indiai kadzsurahói temp­lomok falán számos — egyesek szerint pornográf — kapcsolat látható. A templom falán! Két évezreddel ezelőtt még nem té­vesztették össze a nemi élet örömszerzését a gyereknemzéssel, és amióta pápai enciklika (Hu- manae vitae ... 1968.) is elismeri azt, hogy a szerelmi kapcsolat nemcsak az utód világra segíté­sét szolgálja, talán szigorú kriti­kusaim sem kívánnak pápábbak lenni a pápánál.^ A nemi élethez hozzásorolható elő- és utójáték minden formá­ját a fiataloknak nem javaslom, mert egyik-másik a szerelmi élet­ben járatlanok számára káros is lehet. Ennek bővebb magyarázata nyilván nem tartozik egy újság hasábjaira, de azért célszerű len­ne, ha erről magyar nyelven is hozzáférhető könyv adna magya­rázatot, nehogy az érdeklődők csupán idős korban tudják meg azt, amit felnőtt-fiatalkorban sem lenne felesleges ismerni. Dr. Veres Pál A JOGASZ VÁLASZOL Bedolgozók táppénze LÉNÁRD GYULANÉ rákospalotai olvasónk a bedolgozók táppénzéről érdeklődik. „Férjem tavaly október óta bedolgozó, de a múlt év vége óta betegállományban van. Ügy tudtam, hogy a táppénzt az előző évi kereset­ből kell megállapítani, mégis férjem­nek tavaly napi 100 forint jövedelem alapján, idén pedig 200 forint alapján folyósítanak táppénzt, függetlenül a keresetétől. Helyes ez az eljárás?” Az eljárás törvényes. Az igaz, hogy alapvető szabályként a táppénzt a ke­reset százalékában állapítják meg. Mégpedig a megbetegedést megelőző naptári évben elért napi keleset 75 százaléka a táppénz, ha az igénylő kétéves biztosítási idővel rendelkezik. Ha nincs meg a két év, akkor az em­lített kereset 65 százaléka a napi táp­pénz. Ettől az általános szabálytól el­térően néhány különleges munkakör­ben fix összegű táppénz van, ponto­sabban függetlenül a tényleges kere­settől, a jogszabályban előírt napi ke­resetet veszik a táppénz alapjául. Így a bedolgozók esetében egészen múlt év végéig napi 100 forint keresetet kellett alapul venni, és ennek alapján, aki 75 százalékos táppénzre volt jogosult, 75 forintot kapott. Ez év elejétől az összeget 200 forintra emelték, ha tehát levélírónk férje 75 százalékos táppénz­re jogosult, akkor a napi táppénzének összege 150 forint. Olvasónk sérelmezi, hogy a járulék levonásánál a teljes keresetet veszik figyelembe. Ez ter­mészetes, mert a nyugdíjjárulék és a nyugdíj összegének megállapításánál a tényleges keresetet veszik majd fi­gyelembe. 36 „Kilépett" bejegyzés LUKÁCS JÁNOS miskolci olvasónk a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés módosításáról érdeklődik. „Munkahe­lyemen felmondtam 1981. augusztus 5-én, és másnap hozzájárultak a fel­mondáshoz, eltekintettek a felmondási idő ledolgozásától is. Ekkor azonban nem számoltam le, s a hónap végén sorkatonai szolgálatra bevonultam. Közben két alkalommal is felszólítást kaptam, hogy igazoljam, miért nem jelentem meg munkára augusztusban és szeptemberben. Erre levelet írtam, hogy sorkatonai szolgálatot teljesí­tek, de nem kaptam választ. Annak az évnek a végén egy értesítést küld­tek, hogy mivel többszöri felszólítás ellenére sem igazoltam távolmaradá­somat, úgy tekintik, hogy munkavi­szonyomat jogellenesen megszüntet­tem. Munkaköny vemet kiadták »a sérelmezett kilépett-« bejegyzéssel. Mit tehetek?” A közölt adatokból egyértelmű, hogy a vállalatnál valami hiba van az adminisztráció körül. Hiszen olva­sónk felmondott, és fel is mentették a felmondási idő alatt a munka vég­zése alól. Ezt követően fel sem me­rülhet az igazolatlan mulasztás kér­dése. Ráadásul a felszólító levelekre választ is adott, ami nem érkezett meg a vállalathoz. Mivel levélírónk nem akarta jogellenesen megszüntetni a munkaviszonyát, és azt nem is szün­tette meg ily módon, sürgősen fordul­jon volt vállalata munkaügyi döntő­bizottságához, és ott kérje a munka­könyvi bejegyzés kijavítását. E javí­tásra ugyanis csak munkaügyi vitá­ban hozptt jogerős határozat alapján kerülhet sor. Bér a véradásra TÓTH SÁNDOR szegedi olvasónk a véradás bérezéséről érdeklődik. „Nem­rég önkéntes véradó napot szerveztek vállalatunknál. A közvetlen munka­helyemen szóltam a vezetőmnek, hogy véradásra megyek. Meghagyta, hogy mikorra térjek vissza, mert ha nem, akkor távollétemet igazolatlan­nak tekinti. Aznap két óráig kellett volna dolgozni, de amikor 12-kor vé­geztünk a véradáson, már nem men­tünk vissza. Valóban igazolatlan a távollétem?” Semmiképpen nem lehet igazolatlan­nak tekinteni azt az időt, amelyet igazolt a vért vevő egészségügyi szerv. Természetesen, ha levélírónk sokkal több időt töltött távol, akkor a többletidőre felmerülhet az igazo­latlan mulasztás kérdése. A bérezést illetően a jogszabály a következőket írja elő: A dolgozó részére átlagke­reset jár a véradásra történő rendkí­vüli berendelés esetén a teljes mu­lasztott időre, nem rendkívüli beren­delés esetén pedig legfeljebb 4 mun­kaórára. A díjazás akkor is jájr, ha a vizsgálat eredménye miatt a dolgozó­tól vért nem vettek. Ha a vállalatnál a most ismertetett szabálytól eltértek, akkor levélírónk forduljon követelé­sével a munkaügyi döntőbizottsághoz. Egyetemi hallgató családi pótléka SZABÓ ISTVÁN budapesti olvasónk az egyetemi hallgatónak járó családi pótlékkal kapcsolatban kér választ. „Azt tudom, hogy az egyetemi hallga­tó után szülei nem jogosultak csalá­di pótlékra. Arra vagyok azonban kí­váncsi, hogy jár-e családi pótlék az egyetemi hallgatónak a saját gyerme­ke után?” Társadalombiztosítási törvényünk előírása szerint a felsőfokú oktatási intézmény (egyetem, főiskola) nappa­li tagozatán tanulmányokat folytatók jogosultak a társadalombiztosítás egyes szolgáltatásaira. így például a hallgató nő jogosult szülése esetén az anyasá­gi segélyre, ha a kötelezően előírt ter­hességi orvosi vizsgálatokon részt vett. A hallgatók jogosultak saját jo­gukon temetési segélyre is. Az emlí­tett segélyek a tanulmányok tartama alatt vagy annak megszüntetését kö­vető 180 napon belül bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár. A családi pótlék a nappali tagozaton tanulmányokat folytató egyetemi hall­gató részére gyermekei után az álta­lános szabályok szerint jár azokra a hónapokra, amelyekben a tanulmányo­kat folytatja. A jogosultsági feltéte­lek fennállása esetén a családi pótlé­kot a felsőfokú oktatási intézménynél kell igényelni, és azt onnan is folyó­sítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék