Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-04-15 / 15. szám
fórum BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA: ■■■■■■■■■■■■■■■■■a■■HfBUaUBB AZ ORVOS VÁLASZOL • JÁTÉK VAGY VALÓSÁG? Levélíróm, aki már elmúlt 18 esztendős, azt a kérdéstteszi fel, amelyet városuk művelődési házában a kényes témákról rendezett nyílt beszélgetés során említett volna meg, de halaszthatatlan elfoglaltsága miatt erre nem volt lehetősége. Azon a helyen írásban közölt kérdésekre válaszoltam — és amint az másutt is tapasztalható —, a műsorvezető többszöri felhívására sem jelentkeztek további hozzászólók. Megértem, egy ilyen kis városban, ahol a megjelentek mind ismerik egymást, nehéz olyan gondokról beszélni, amit az ember olykor önmagának sem mer bevallani. Érthető megoldás ilyenkor egy jeligés levél a helyszínen fel nem tett kérdéssel : „Szerettem volna választ kapni arra, mit jelent a szó: utójáték? Költői kérdés ez, mert sejtem, azt is írhatnám, hogy tudom, de csak elméletben. Kíváncsi vagyok a szakszerű eligazításra. Magamról csak annyit, hogy jártam már egy-két fiúval. Most bensőséges viszony fűz „Sanyihoz”. Kb. három éve ismerjük egymást, egyszer már jártunk együtt rövid ideig, aztán elmaradtam tőle. Éppen fél éve, hogy újra egymásra találtunk, őszintén szeretjük egymást. Szüleim ismerik, kedvelik őt, bár arról fogalmuk sincs, hogy mi van közöttünk. Három hónappal ezelőtt feküdtem le vele először. Nem bántam meg, felejthetetlen volt. Ő a második férfi az életemben, és bár nem kívánom értékelni a teljesítményét, de annyit közölhetek, hogy messze felülmúlta az első partneremet. Ezt nemcsak a szexre értem. Sokkal kellemesebb együtt lenni vele, mint akárki mással. Vidám természetű lány vagyok, sokan gyerekesnek tartanak, talán azért, mert kis dolgoknak is nagyon tudok örülni. Olykor nagy a szám, mégis érzékeny, könnyen sebezhető embernek ismerem magam. Amióta Sanyival járok, kiegyensúlyozottabban élek, egy kicsit meg is komolyodtam. Az élet sokfajta rezdülésében megértjük egymást, de azért akad egy-két gond is. Miután mindketten elérkezünk a kielégülésig, hirtelen fáradtak leszünk, és az energiazuhatag után ájulásszerűen aludnánk. Pedig érdekes lenne mindjárt valami mást is csinálni. Nagyon megköszönném, ha megtanítana az utójáték trükkjeire. Remélem, nem túlzás a kívánságom teljesítése. Reménykedve várom a választ.” Az említett beszélgetésen megjelentek tanúsíthatják, hogy sajnálhatja az elmulasztottakat. Két órán keresztül lényegében csak arról volt szó, hogyan lehet az egyik legszebb emberi kapcsolatot bensőségessé, emlékezetessé tenni. Ennek során ugyan az „utójátékra” éppen úgy, mint sok más részletkérdésre nem történt közvetlen utalás, de egészében a szerelmi élet összefüggéseinek értelmezéséről volt szó. Szándékosan nem nemi életet írtam, mert az csak biológiai utalás a szexualitás gyakorlására, márpedig az emberi kapcsolatra az a jellemző, vagy annak kellene jellemzőnek lenni, hogy nem csupán az utódok létrehozására szolgáló ténykedés. Két ember szerelmének értékét az határozza meg, hogy „az élet sokfajta rezdülésében” megértik egymást, és nemcsak az ösztönök által vezérelt testi vágy az egyetlen összekötő kapocs közöttük. Mert létezhet szex szerelem nélkül is, mint ahogy ahhoz, hogy életben maradjunk, nem szükséges terített asztalnál, tányérról evőeszközökkel az ízlésesen tálalt ételből fogyasztanunk, szervezetünk akkor is megkaphatja a fennmaradásához nélkülözhetetlenül szükséges tápanyagokat, ha azt a gyomorba helyezet gumicsövön tápoldat formájában juttatják oda. De micsoda különbség! Szeretik egymást, és ami ugyancsak nem mellékes: szülei is kedvelik Sanyit. »Sok felesleges energia pazarlódik arra, ha vitatkozni kell a szülőkkel, akiknek nem ritkán okuk van az elégedetlenségre. Jót akarnak, de sokszor nem megfelelő, nehezen elfogadható formában kívánnak segíteni. Miért is értékelném le Sanyi képességeit, és elődjének sem kívánok a védelmére kelni, de az első kapcsolat gyakran nem a legkellemesebb emlék, mert többnyire nem megfelelő előzmények után, nem megfelelő helyen és nem megfelelő módon történik. A nagyon remélt csodálatos élmény így bizony elmaradhat. Persze jogos az ellenvetés: honnan is tudhatnák a fiatalok, hogy melyek azok a legmegfelelőbb előzmények, hol az a megfelelő hely és a megfelelő módot hogyan is lehetne elsajátítani? Erre máskor fogok válaszolni, előzetesen csupán annyit, hogy a nemi kapcsolat bármennyire is természetesnek tűnik, mégsem az, arról, hogy ez a tévedés milyen súlyos következményekkel járhat, a növekvő számú válóperekből tájékozódhatnánk , ha a tények nyilvánosságra kerülnének .. . Sokszor az egymástól szenvedő házaspárok maguk sem tudják, hogy mi a mind jobban növekedő ingerültségüknek a tényleges oka. A levelezőm költői szavakkal ecseteli a beteljesülés energiazuhatagát és az ájulásszerűen jelentkező alvásvágyat, s helyette valami mást, valamilyen érdekes „trükköt” kívánnak ismerni. A bűvészmutatvány helyett a természetszerűen jelentkező szundítást ajánlanám, és nagy baj, ha erre nincs lehetőség, mert igen helytelen a szerelem beteljesülésére rendelkezésre álló időt stopperórával mérni. Együtt töltött órákra lenne szükség, és nem állati módon, gyorsan befejezni az aktust. A kért trükkök helyett pedig megfelelőbbek a kedveskedő szavak, az apró simogatások, a leheletnyi csókok és az egymáshoz bújó, pihentető alvás. Befejezésül pedig az „utójátékról” csak annyit, hogy a több évezredes indiai kadzsurahói templomok falán számos — egyesek szerint pornográf — kapcsolat látható. A templom falán Két évezreddel ezelőtt még nem tévesztették össze a nemi élet örömszerzését a gyereknemzéssel, és amióta pápai enciklika (Humanae vitae ... 1968.) is elismeri azt, hogy a szerelmi kapcsolat nemcsak az utód világra segítését szolgálja, talán szigorú kritikusaim sem kívánnak pápábbak lenni a pápánál." A nemi élethez hozzásorolható elő- és utójáték minden formáját a fiataloknak nem javaslom, mert egyik-másik a szerelmi életben járatlanok számára káros is lehet. Ennek bővebb magyarázata nyilván nem tartozik egy újság hasábjaira, de azért célszerű lenne, ha erről magyar nyelven is hozzáférhető könyv adna magyarázatot, nehogy az érdeklődők csupán idős korban tudják meg azt, amit felnőtt fiatalkorban sem lenne felesleges ismerni. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Bedolgozók táppénze LÉNÁRD GYULÁNÉ rákospalotai olvasónk a bedolgozók táppénzéről érdeklődik. „Férjem tavaly október óta bedolgozó, de a múlt év vége óta betegállományban van. Úgy tudtam, hogy a táppénzt az előző évi keresetből kell megállapítani, mégis férjemnek tavaly napi 100 forint jövedelem alapján, idén pedig 200 forint alapján folyósítanak táppénzt, függetlenül a keresetétől. Helyes ez az eljárás?” Az eljárás törvényes. Az igaz, hogy alapvető szabályként a táppénzt a kereset százalékában állapítják meg. Mégpedig a megbetegedést megelőző naptári évben elért napi kereset 75 százaléka a táppénz, ha az igénylő kétéves biztosítási idővel rendelkezik. Ha nincs meg a két év, akkor az említett kereset 65 százaléka a napi táppénz. Ettől az általános szabálytól eltérően néhány különleges munkakörben fix összegű táppénz van, pontosabban függetlenül a tényleges keresettől, a jogszabályban előírt napi keresetet veszik a táppénz alapjául. Így a bedolgozók esetében egészen múlt év végéig napi 100 forint keresetet kellett alapul venni, és ennek alapján, aki 75 százalékos táppénzre volt jogosult, 75 forintot kapott. Ez év elejétől az összeget 200 forintra emelték, ha tehát levélírónk férje 75 százalékos táppénzre jogosult, akkor a napi táppénzének összege 150 forint. Olvasónk sérelmezi, hogy a járulék levonásánál a teljes keresetet veszik figyelembe. Ez természetes, mert a nyugdíjjárulék és a nyugdíj összegének megállapításánál a tényleges keresetet veszik majd figyelembe. „Kilépett" bejegyzés LUKÁCS JÁNOS miskolci olvasónk a „kilépett” munkakönyvi bejegyzés módosításáról érdeklődik. „Munkahelyemen felmondtam 1981. augusztus 5-én, és másnap hozzájárultak a felmondáshoz, eltekintettek a felmondási idő ledolgozásától is. Ekkor azonban nem számoltam le, s a hónap végén sorkatonai szolgálatra bevonultam. Közben két alkalommal is felszólítást kaptam, hogy igazoljam, miért nem jelentem meg munkára augusztusban és szeptemberben. Erre levelet írtam, hogy sorkatonai szolgálatot teljesítek, de nem kaptam választ. Annak az évnek a végén egy értesítést küldtek, hogy mivel többszöri felszólítás ellenére sem igazoltam távolmaradásomat, úgy tekintik, hogy munkaviszonyomat jogellenesen megszüntettem. Munkakönyvemet kiadták »a sérelmezett kilépett« bejegyzéssel. Mit tehetek?” A közölt adatokból egyértelmű, hogy a vállalatnál valami hiba van az adminisztráció körül. Hiszen olvasónk felmondott, és fel is mentették a felmondási idő alatt a munka végzése alól. Ezt követően fel sem merülhet az igazolatlan mulasztás kérdése. Ráadásul a felszólító levelekre választ is adott, ami nem érkezett meg a vállalathoz. Mivel levélírónk nem akarta jogellenesen megszüntetni a munkaviszonyát, és azt nem is szüntette meg ily módon, sürgősen forduljon volt vállalata munkaügyi döntőbizottságához, és ott kérje a munkakönyvi bejegyzés kijavítását. E javításra ugyanis csak munkaügyi vitában hozott jogerős határozat alapján kerülhet sor. Bár a véradásra TÓTH SÁNDOR szegedi olvasónk a véradás bérezéséről érdeklődik. „Nemrég önkéntes véradó napot szerveztek vállalatunknál. A közvetlen munkahelyemen szóltam a vezetőmnek, hogy véradásra megyek. Meghagyta, hogy mikorra térjek vissza, mert ha nem, akkor távollétemet igazolatlannak tekinti. Aznap két óráig kellett volna dolgozni, de amikor 12-kor végeztünk a véradáson, már nem mentünk vissza. Valóban igazolatlan a távollétem?” Semmiképpen nem lehet igazolatlannak tekinteni azt az időt, amelyet igazolt a vért vevő egészségügyi szerv. Természetesen, ha levélírónk sokkal több időt töltött távol, akkor a többletidőre felmerülhet az igazolatlan mulasztás kérdése. A bérezést illetően a jogszabály a következőket írja elő: A dolgozó részére átlagkereset jár a véradásra történő rendkívüli berendelés esetén a teljes mulasztott időre, nem rendkívüli berendelés esetén pedig legfeljebb 4 munkaórára. A díjazás akkor is járt, ha a vizsgálat eredménye miatt a dolgozótól vért nem vettek. Ha a vállalatnál a most ismertetett szabálytól eltértek, akkor levélírónk forduljon követelésével a munkaügyi döntőbizottsághoz. 36 Egyetemi hallgató családi pótléka SZABÓ ISTVÁN budapesti olvasónk az egyetemi hallgatónak járó családi pótlékkal kapcsolatban kér választ. „Azt tudom, hogy az egyetemi hallgató után szülei nem jogosultak családi pótlékra. Arra vagyok azonban kíváncsi, hogy jár-e családi pótlék az egyetemi hallgatónak a saját gyermeke után?” Társadalombiztosítási törvényünk előírása szerint a felsőfokú oktatási intézmény (egyetem, főiskola) nappali tagozatán tanulmányokat folytatók jogosultak a társadalombiztosítás egyes szolgáltatásaira, így például a hallgató nő jogosult szülése esetén az anyasági segélyre, ha a kötelezően előírt terhességi orvosi vizsgálatokon részt vett. A hallgatók jogosultak saját jogukon temetési segélyre is. Az említett segélyek a tanulmányok tartama alatt vagy annak megszüntetését követő 180 napon belül bekövetkezett szülés, illetőleg elhalálozás esetén jár. A családi pótlék a nappali tagozaton tanulmányokat folytató egyetemi hallgató részére gyermekei után az általános szabályok szerint jár azokra a hónapokra, amelyekben a tanulmányokat folytatja. A jogosultsági feltételek fennállása esetén a családi pótlékot a felsőfokú oktatási intézménynél kell igényelni, és azt onnan is folyósítják.