Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)
1984-08-03 / 31. szám
Mit akarnak a lengyelek? IflIfjúság és történelem Az a vágya az embernek, hogy részese legyen a történelemnek, nagyon régi. De mint vágy, minden korban legerősebben a fiatalokban él.Pontosan így van ez a világon mindenütt, Lengyelországban is. A „hogyan?” azonban minősít, szelektál, és ebből a szempontból a lengyel fiatalokat sok egyedi jellemzi. Nem parlagi bölcselkedés akar ez lenni, csak bevezetőül el kell sorolni néhány jellemzőt, amely óhatatlanul motiválja az ottani ifjúság gondolkodását és cselekedeteit. Az első benyomást ígytömöríthetem: egy vetítés tanulságai. A látogatás első napján elvittek a történeti múzeum vetítőjébe. Előre annyit mondtak: húszperces filmet fogunk látni. Nálunk az ilyesfajta filmet így emlegetik: háborús. Eredeti dokumentumok Lengyelország lerohanásáról, a gettólázadásról, Varsó pusztulásáról, a deportálásokról, a felkelésről, az ország felszabadulásáról. Varsó óvárosában ballagva kezdték kérdezgetni, mit szólok a filmhez? Óvatosan annyit mondtam: nálunk a fiatalok unják ezeket a háborúra emlékeztető filmeket. Kísérőim — fiatalok — szigorúan néztek rám: a lengyeleket, mondták, a fiatalokat sem lehet enélkül megérteni. Ők számon tartják a történelmet, és nem felejtenek. A második leckét fiatal tolmácsomtól kaptam, aki egyébként utolsóéves varsói főiskolás, félig magyar, féliglengyel „vagy tán egészen az”. — Milyen a lengyel lélek? — faggattam. — A lengyelek nagyon érzékenyek, önfejűek, nem szeretik, ha idegenek akarnak beleszólni a dolgaikba. Nagy hazafiak. A harmadik észrevétel az egyház szerepére vonatkozik. Az, hogy nagy befolyással bír a lengyel társadalomra a katolikus egyház, közismert, Czestochowában, a Mária-s kultusz központjában (világszerte számon tartott zarándokhely), rengeteg fiatalt láttam. Hosszú sorban várakoztak az elsőáldozó kislányok, egy fiatal pap körül nagy csoport énekelte beatritmusban, gitárkísérettel a vallásos tárgyú dalokat. Krakkóban, a legnagyobb egyetemi városban nyolcvan templom van, az utcákon ott lobog a vatikáni zászló, a pápa is krakkói. És egy egészen személyes megjegyzés: Húsz éve jártam először Lengyelországban. Már akkor úgy tűnt, ott a nők az agilisabbak, az aktívabbak, erős a befolyásuk a férfiakra. Ez az érzés tovább erősödött most, például azt látva, hogy a nők iránti megkülönböztetett tisztelet jeleként a kézcsók nem ment ki a divatból. A fiatalok között sem! Mit hallani ma a fiatalokról? Általában véve is sokat. A társadalmi válság időszakában sokszor észrevétették magukat, s különösen élesen került a felszínre az ifjúság számos társadalmi problémája. Ezt komolyan kellett venni. A LEMP KB 1982-ben, IX. rendkívüli plénumát teljes egészében az ifjúság ügyeinek szentelte. Az első megállapítás az, hogy erős a közöny a körükben. Ez különösen a diákokra igaz. Az oktatás színvonala csökkent különösen a munkára nevelés hiányzik. A legnehezebb a pályakezdés, nemcsak az alacsony fizetés miatt jellemző az alulfoglalkoztatottság. Nehéz lakáshoz jutni, 15 évet kell várni. Több mint kétmillió az igényjogosult. Mindezek persze elnagyolt tények a fiatalokról. Sokféleképpen váltottunk szót róluk. Ezekből villantsunk fel néhány gondolatot. Társadalom és ifjúság Lengyelországban négy ifjúsági szervezet működik. Ezek önállóak, egyeztető bizottságban vitatják meg gondjaikat és egy közös bizottság intézi a külkapcsolatokat. A négy szervezet a Szocialista Ifjúsági Szövetség (SZISZ), a Falusi Ifjúsági Szövetség (FISZ), a Lengyel Diákszövetség és a Lengyel Harcer Szövetség (az úttörők és középiskolások szervezete). A SZISZ, a FISZ és a diákszövetség a rendkívüli állapot felfüggesztése után alakult újjá, a falusi fiatalok például az elmúlt negyven év alatt immár harmadszor szerveznek önálló szövetséget. Az ifjúsági szervezetek taglétszáma viszonylag alacsony. A Cegielski Művekben például közel ötezer a 35 év alatti, a SZISZ-nek 2000 tagja van. Komolyan veszik a fiatalok támogatását, segítenek kölcsönnel, gyári támogatással a családiházépítésben, patronálják egy 80 lakásos albérlők háza felépítését. Tavaly például 6 millió zloty értékű társadalmi munkát végeztek. Ennek 25 százaléka a szervezeté. Ezt a sportkörök és a klubok támogatására fordítják, hozzájárulnak a fiatal házasok nyaralásához... Miután a legnagyobb gond a munkaerő eláramlása (az idén eddig 1600 fiatal lépett ki,, sokan mennek el az alacsony fizetés vagy lakásgond miatt), igyekszenek fölkarolni az új belépőket. Megismertetik őket az üzemmel, segítik a beilleszkedésüket, ha a háromhónapos próbaidejük lejárt és jól dolgoztak, kijárják, hogy magasabb kategóriába sorolják őket. Két mondatot külön is kiemelnék: „Nem vagyunk hívei annak, hogy bárkit felvegyünk a szervezetbe.” És a másik: „Senki senkinek nem ígérget!” Ez az utóbbi kijelentés egyébként lépten-nyomon hallható az országban. Míg korábban, 1980 előtt az illúzióteremtés volt a megnyerés fő módszere, most a realitások felmutatása. Erre törekszik az újjászervezett Lengyel Diákszövetség, mely a korábbi Szocialista Diákszövetség mai jogutóda. Amit magukról, terveikről, helyzetükről mondanak, külön is figyelmet érdemel. Parázson táncolnak, hisz a diákság körében a legnagyobb a megosztottság és a bizalmatlanság, az ideológiai zűrzavar. A fiatalnak át kell törnie Krakkóban, a legnagyobb egyetemi városban Andrzej Olezki, a Lengyel Diákszövetség elnöke. A pedagógiai főiskolán fizika szakos. Határozott, logikusan érvelő fiatalember. A krakkóiak egyébként élenjártak az újjászervezésben tőlük terjedt tovább az egész országban. — A tevékenységünk jelenleg négy területre terjed ki. Az első a tudományos diákköri mozgalom szervezése. A másik a kulturális mozgalom. Mindenfajta kulturális tevékenységet felkarolunk és nemcsak a tagság számára. Mecénásai akarunk lenni az ifjúsági kultúrának. Két éve harcolunk azért, hogy megalakíthassuk az Akna-artot, azt a szervező irodát, amely menedzselné a fiatal művészeket és erre megkeresné a pénzt is. A harmadik terület a turisztika.Működik az Almatur iroda, a diákturizmus ötven százalékát bonyolítja le. De nemcsak utakat szervez, hanem szabadidő-klubokat is, így lovas-, búvár-, jachtklubot. A negyedik terület a szociális ügy. Itt kell a jövőben a legtöbbet tennünk. — Miért hagytátok el a szervezet nevéből a szocialista jelzőt? Mire utaltok ezzel? — Az alapító kongresszuson kimondtuk,hogy a szervezet nem politizál, a szocializmust akarjuk megvalósítani, de a gyakorlatban. — Ez meg mit jelent? — Azt, hogy a dolog nem szavakon múlik. Nálunk nagyon sokat beszéltek a múltban a szocializmusról. Mindent, amit csináltak, szocializmusnak hívtak. Mi új jelentést akarunk adni ennek a szónak, amelyben nincsenek benne a múlt hibái. A professzoraink például, akik politikát oktattak, nagyon sokszor nem tudták bizonyítani egyes szavak jelentését. — Kemény feladat. Milyenek az erőviszonyok? ^ — Az országban körülbelül 260 ezer egyetemista van. A M 23