Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)
1984-05-25 / 21. szám
Olcsó gyerek Mennyit ér egy gyerek? Az attól függ! Mert ha például tavaly december 31-ét megelőzően látta meg a napvilágot, akkor „darabja” harmincezret, ha január 1-én ■vagy utána, akkor negyvenet. Azaz dehogyis, ha még tavaly vállalták szülei, de csak négy, netán öt év múlva születik e világra, akikor is csak harmincat; ha már tizenéves, de szülei most januárban — kapva lakást — kötöttek szerződést, akkor negyvenet. Na most, ugyebár januárban nemcsak a gyermekár ment fel, hanem az építőanyagok ára is. Az előbbi éppen az utóbbi miatt lett több, támogatásul a gyermekvállalásban. Ezért hát abban a házban, amely már tavaly felépült, de csak az idén költözhettek be a lakói, nem lehet magasabb a lakások ára ez idén sem, hiszen még tavalyi olcsó (?) anyagból építették. A kérdés az, ha ebben a házban vesz valaki lakást, az gyermekenként mennyi kedvezményt kap? A választ nem szabad elkapkodni. Mert ugye olcsóbb anyaghoz olcsóbb gyermek jár(na). Gondolná az, aki ismeri az értéktörvényt. Ám aki így gondolja, az téved. Ha ugyanis valakinek — szerencséjére (?) — már decemberben együtt volt a pénze, és nem tudván arról, hogy milyen változások várhatók, azzal besétált az OTIP-hez, akkor ugyancsak rosszul járt, mert csemeténként tízezret vesztett gyorsaságával. Ellenben az, aki úgy gondolta, hogy jobb a befizetéssel az új évet megvárni, bizony jól járt, mert a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Egyébként a ház lakói egységesen kapták meg januárban a lakások kulcsait, így hát a gyors befizető nemcsak tízezreket vesztett és azokat a kamatokat is, amiket az adásvételi szerződés megkötése után már nem kaphatott pénze után, hanem ráadásként a költözéssel is meg kellett várnia a drágább gyermekek szüleit.Ki korán kel aranyat dél... Talán ezt is át kellene értékelni, mint a szociálpolitikai kedvezményként elszámolt gyermekek árát. Sági György mindhárom ajtó zárógombjait, utána azt a gombot, amely a „vész” jelzésére szolgál. Következésképpen előbb előidézi a veszélyhelyzetet — idős embereket, terhes asszonyokat, gyerekeket szoríthat ajtók közé —, majd röviden figyelmeztet... Csak egy rövid csöngés hallható, olyan, mintha véletlenül szólalna meg az egyébként költséges berendezés. Egy másik járműtípuson, a metrón is szükség van rá! Ám ott sem használja úgy minden vonat vezetője, ahogy kellene ... Náluk a dralog némiképpen módosul, ugyanis ők nem csöngetnek, hanem automata beszélőt szólaltatnak meg, mármint hogy vigyázzunk, mert az ajtók záródnak. Namármost, minek vigyázzanak az utasok, akiket ajtó közé csuktak? Teljesen fölösleges a figyelmeztetés, hiszen fizikai lehetetlenség az ajtóiba szorulva „vigyázni”. (Jerémer) Félni vagy megijedni... Véletlenül nem történhet meg ennyiszer az a járművezetők számáratalán vicces dolog, hogy előbb zárják az ajtókat, s aztán figyelmeztetnek! Az autóbuszokon kezdődött. A vezető előbb megnyomja Áldozatok A tömeg pillanatok alatt összegyűlt. És persze mindent tudni akart. Mi történt? Ki a hibás? Ugye, a filé! Persze, mert ezek mind ilyenek! Mennek ész nélkül. Dehogy, nem a zebrán ment át, akkor nem ütötték volna el! A Lada már gyorsított, persze, hogy elcsapta! De úgy kell az ilyennek, megérdemli a sorsát! Most majd megtanulja, hogy nem körülötte forog a világ! Szerencsétlen gépkocsivezető, nem tehet róla, mégis gázolt. Gyanútlanul megy hazafelé, és akikor" egy ilyen marha kölyök elé ugrik. Ha én lennék a helyébe, még meg is pofoztam volna... Szegény gyerek! Hát hogy lenne ő a hibás? Zöld volt a lámpa, ment át a zebrán, mikor ez a barom éppen gázt adott! Hogy lehet az ilyen állatnak jogosítványt adni? Biztos úgy vette. Egy kis jatt az oktatónak, ismerem én az ilyet. Aztán tessék, itt az eredménye! Jaj, istenem, szegény gyerek, biztos nagyon szenved. Annyi idős lehet, mint a fiam. Ha a szülők helyébe lennék, kitekerném a nyakát ennek a szemét Ladásnak! Azt hiszi, mert autója van, korlátlan úr. De most majd megtanulja! Én az ilyet fölakasztanám ... A tömeg vért lát, megvadul, fejet követel. És talál magának... A fiú és a soffőr még semmit nem tudnak. Szeretnék meg nem történtté tenni azt a pillanatot —■ persze hiába. Mindkettő hibásnak érzi magát. Félve várják a mentőt, a rendőrt. Jó lenne már túllenni az egészen! Elmenni innen, minél gyorsabban! De nem lehet Lapulnak a Ladában mindketten. Riadtan néznek kifelé az ablakon. Kint egyre nagyobb a tömeg... (nagy) Kockás Történt pedig, hogy hoszszabb utazást tettem a városban (Budapesten) a JC-73- 41 forgalmi rendszámú taxival. Megvallom (és szánombánom), Pestimrére mentünk ki, onnan pedig vissza a Dohány utcába. Én mint jólnevelt és illedelmes állampolgár, elkezdtem számolgatni: vajon mennyi borravalót illik adni 224 forintra? Összeadtam, kivontam, és arra a következte- ttésre jutottam, hogy — gálánsan — negyven forintot adok. Nem szeretném részletezni sofőröm reagálását, elég talán annyi, hogy kijelentette, nem a rabszolgám, mit gondolok én, miiből él ő, éhezik a család, én meg furikáztatom magam ingyen végig a Városon, elrabolom az egész napját, és ... Többet tényleg nem mondott. Erre akár meg is esküszöm. Háromszáz forintot fizettem el a békesség kedvéért, mivel határozottan enynyitkért — és nyakamat behúzva, ahogy jó ügyfélhez illik, kikászálódtam a taxiból. Kövesdi Péter Van telefonfülke ... amelyikben van telefonkönyv, de nincs világítás, hogy azt el is lehessen olvasni. Van, amelyikben nincs ugyan jegyzék az előfizetőkről, de van polc, ahová a csomagot le lehet tenni. Van amelyben a készüléken kívül semmi nincs. Aztán van olyan is, amelyikben világítás, fűtés, asztal székkel, sőt hamutartó is, és jó állapotban lévő telefonkönyvek: mind együtt van! ■Nem otthon és nem a mesében, hanem a Belvárosi Távbeszélő Üzem Petőfi Sándor utcai székházéban. Nem is álmodtam, hogy ilyesmi létezhet, így hát szinte mámorosan válogattam a fülkék között. Végül a 4-es helyi távbeszélő-állomásnál állapodtam meg. Tárcsáztam is kéjesen, megfontoltan, majd kisvártatva a szemközti pulton szolgálatot teljesítő hölgyek egyikéhez kényszerültem. Aki nem is volt udvariatlan, és megígérte, hogy kitesz majd egy táblát. A telefonkészülék ugyanis — külvárosi, esőáztatta társaihoz hasonlóan — rossz volt. (torna)