Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)
1984-11-09 / 45. szám
A VILÁGBAJNOK ÚJ ÉLETE #"Győzni könnyebb, mint egy jó parkettást keríteni" — Amikor a Ganz-MÁVAG birkózótermében kerestelek, valaki nem minden kajánkodás nélkül azt mondta: Tóth Pista éppen gyesen van ... — Tulajdonképpen van is benne valami... Napjaim nagy részét mostanában a gyerekekkel való foglalkozás tölti ki. Elváltunk, aztán az édesanyjuk meghalt... Három gyerek mégiscsak három gyerek, egyedül azért nem könnyű rendben tartani őket. — Eddig úgy tudom, édesanyád segített... — Igen, amíg versenyeztem, lehetetlenség volt másként megoldani. Most viszont, hogy befejeztem a pályafutásom, elhatároztam, hogy megpróbálok velük magam boldogulni... — Ez amolyan virtus? — Nem, nem ... Csak ... hogy is mondjam ... úgy gondoltam, hogy jobb, ha megpróbálunk saját lábunkon megállni ... Édesanyám sem fiatal, nem lehet kívánni, hogy három gyerekről, illetve velem együtt négyről nap nap után gondoskodjon, aztán nekünk is fontos, hogy megtanuljuk az önállóságot; a gyerekek is rászokjanak, hogy bizonyos dolgokat nekik kell megcsinálni, mert nincs itt a nagymama, aki elrakodik utánuk, aki megtesz ezt azt. — Hány évesek a gyerekek? — Tizenegy, nyolc és hét. — Tehát most lényegében te vezeted a háztartást? — A gyerekek segítenek, de lényegében igen. Egy háziaszszony-tanfolyam vezetését azért még egyelőre nem vállalnám, de úgy-ahogy kezdek már belejönni. Ingyen semmit — Főzni tudsz? — Inkább úgy mondanám, hogy kotyvasztani. Ez nem valami nagy erősségem.. A gyerekek hét közben szerencsére az iskolában ebédelnek, hét végén pedig, ha lehet, inkább vendéglőbe járunk. Egyébként számomra ez az egész időszak azért annyira fontos és jelentős, mert talán most tudok először igazán foglalkozni a gyerekek nevelésével. Nagyon kevés időm és energiám volt eddig. Edzőtáborok és versenyek, vagy versenyek és edzőtáborok domináltak, de ha otthon voltam is, akkor sem lehetett hasznomat venni. Hat-nyolc kilós fogyasztások, egy-egy nagy viadalra való ráhangolódás közepette az ember annyira feszült, ingerlékeny, ideges, hogy még a villanypóznába is képes belekötni, ezért ezekben az időszakokban inkább félrehúzódtam és begubóztam. A gyerek viszont kérdez: miért, miért, miért és miért? Tudom, hogy ezekre mind válaszolni kell, de megmondom őszintén, a másodikharmadik után már nemigen volt időm vagy türelmem, és elintéztem azzal a dolgot, hogy azért, mert én mondom. Ezzel elvágtam a további kérdéseket .