Magyar Ifjúság, 1985. szeptember-december (29. évfolyam, 36-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
ai az FBI háttá, az élen Ma Anand Lílával. Az élő Buddha ugyanis az idő tájt már erre, a Bombayben megismert honfitársnőjére bízta vezérképviseletét. (Csupán a vezéri ház és szertartás bonyolítására havi 150 ezer dollárt kapott a tüzes szemű hölgy.) A ma a harmincas éveinek közepén járó apostolnő nem véletlen lett Bhagvan bizalmasa, maga is kiváló szervezőnek, tehetséges lelkipásztornak, erőszakos fegyelmezőnek és engedelmes szeretőnek bizonyult. Ám a romlás virágai kezdték gazként benőni Radzsnispuram rétjeit. Ugyanúgy mint Poonában, itt is rettegésben tartották a környék lakóit, a „birodalom” határain belül fasisztoid hangulatú önkormányzat uralkodott. Ez egyébként sem állt távol a különc szektavezértől, aki világnézetét időközben némi Hitlerimádattal fűszerezte. Ez év nyarán az alábbi sajátos párbeszédre került sor a nyugatnémet Spiegel tudósítói és az új ember megformálásán munkálkodó szektavezér között. • — Az ön tanai árasztják az egoizmust... Bhagvan. — Igen, mert az egoizmus természetes. Ez nem jó vagy rossz kérdése, csak a derekas marad fenn, ő kell, hogy birtokolja a hatalmat. S akié a hatalom, annak igaza van. Önöknek, mint németeknek, ezt érteniük kell. — Maga most Hitlerre játszik rá, akihez valami szoros lelki vonzalom fűzi... Bhagvan: Igen, szeretem ezt az embert. Bolond volt, de én még nagyobb bolond vagyok. A Spiegel tudósítói megpróbáltak vitába szállni vele, de egyszerűen leintette őket: — Hitler lényegénél fogva hindu volt, sokkal inkább, mint Mahatma Gandhi. Hitler olyan volt, mint egy szent. Ez az eszmei salakosodás, a nácizmus és az erőszak dicsőítése, a háború víziója, a habzsolás gátlástalansága egyenes vonalban tartott a végső romlás felé. Az erősödő szektán belüli feszültséget kívülről jelentkező veszélyek is táplálták. Az amerikai rendőrségnek eleve nem tetszett a szekta felfegyverzett őrszemélyzete, a helikopterek, az URH-s adóvevő-szolgálat. Jó, hogy atombiztos bunkert nem építenek — vélekedtek az FBI szakemberei. Bhagvant 1983 óta állandóan fenyegette a kiutasítás veszélye, annál is inkább, mert az elővigyázatos amerikai hatóságok óvakodtak letelepedési engedélyt adni neki. A fordulat a hűségesnek hitt alvezér, Ma Anand Síla szökésével következett be. Bhagvan most azt nyilatkozza kezdettől volt társáról, hogy az oregoni telephelyből koncentrációs tábort faragott. A hajdani hívek mindenre elszánt maffiózóként állnak szemben egymással. A guru a többi közt azt veti Síla szemére, hogy megrövidítette — csekélység — ötvenmillió dollárral, s amit feltehetően még inkább nehezményez, hogy állítólag meg akarta gyilkoltatni. Az FBI a gyógyászati célú okkultizmust valahogy még eltűri, de ugyanezt az üzleti életben, a jogi normák síkján már nem kedveli. Egy ködös októberi éjszakán, amikor Bhagvan repülőgépével ismeretlen helyre távozott volna épp, a szentséget nem tisztelő rendőrök letartóztatták az „istent”. Ezzel végveszélybe került a vallásalapító nemzetközi hálózata, vendéglők, hirdetőirodák, lerakatok, újságok áttekinthetetlen sokasága Amerikában, s az öreg kontinensen. Líla közben az NSZK-ba érkezett, a Bhagvan szekta legjelentősebb európai bázisára, ahol különböző hetilapok riporterei leselkedtek rá. A fogadtatás illett egy földi helytartóhoz. De a kíváncsi tömegben ott lapultak az FBI emberei is. Bhagvannal egy időben ő is lakat alá került. Állítólag az amerikai rendőrség is kíváncsi, igaz-e Bhagvan híresztelése, hogy az életörömöket kedvelő Sila, jóval fiatalabb svájci hódolójával együtt méregpohárral akarta megfosztani a gurut a saját életörömeitől. Bhagvan november közepén kiszabadult, hogy aztán felültessék az első, Indiába tartó repülőgépre. Némi iróniával azt mondhatnánk, meghitt visszatérés a kezdethez. Győri Sándor Könyvégetés Oregonban ШШШНВМЯВНЯИВНМННМНШННвВННВШЯЩИННИНЯМНЯЗИШ)