Magyar Ifjúság, 1985. szeptember-december (29. évfolyam, 36-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
Eladták Az év vége a jóslatok ideje. Nos, a kis szókéról nem nehéz megjósolni: még sokra viheti. (Fotó: Stern) panoráma a szokásost! — Mit hozhatok? — kérdezi a pincér a vendégtől. — Ugyanazt, amit tegnap: egy adag pecsenyét és a panaszkönyvet. SZILVESZTER - MÁSKÉNT Szovjetunió - év végi ajándékos. Az év végi ünnepek a Szovjetunióban szilveszterre koncentrálódnak. Az új év tiszteletére állítják a karácsonyfát, ekkor érkezik meg Télapó és segédje, Hópelyhecske, és az emberek itt is harsány ingadozással búcsúznak az óévtől. Az iskolai téli szünidő is csak az esztendő utolsó napjainak egyikén kezdődik, hatalmas fenyőfákat állítanak a köztereken, üzemek, intézmények előcsarnokában és bonbonokkal, üveggömbökkel, csillagokkal, aranyhajjal, gyertyával, csillagszóróval gazdagon díszítik. Az új év a Szovjetunióban: ajándékeső. Méghozzá igen kiterjedt formában. Nemcsak a szűk családi kör ajándékozza meg egymást, hanem barátok, ismerősök, kollégák, sőt, szomszédok is kedveskednek egymásnak. Az ajándékok kiválasztásában természetesen itt is érvényesül a divat. Itt is „mennek” a kozmetikumok, a nyakkendők — nagyon szépeket lehet kapni, importáru is gazdagítja a választékot. Moszkvai ajándékológusok egybehangzó véleménye szerint az idén a falinaptár a legértékesebb ajándék, kivált ha az külföldi és képzőművészeti. Az év végi ajándékvásár december elején kezdődött és ugyanolyan hőfokú szenvedéllyel zajlik, mint bárhol. A legfrekventáltabb áruházakba, amelyek egyébként sem konganak az ürességtől, ilyenkor nem tanácsos bemenni. Tudja ezt természetesen az a tömeg is, amely mégis ott szorong a pultok előtt, de mindenki a legszebbet, a legkívánatosabbat akarja ajándékozni. Bár szilveszterkor a vendéglők, szórakozóhelyek zsúfolásig megtelnek, a moszkvaiak az ünnepet hagyományosan otthon töltik — általában nagy társaságban. Az ünneplés már délután kezdődik, a parkokban a hatalmas fenyőfák alatt a legismertebb művészek esztrádműsora szórakoztatja az embereket, akiket az sem zavar különösebben, hogy húszfokos a hideg. A moszkvaiak tradicionális újévi ételt nem tartanak számon, a hagyomány itt inkább az, hogy elképesztően gazdag az ünnepi ételválaszték , s ez független az illető anyagi helyzetétől. Csak előételből — zakuszkákból — illik legalább tízet-tizenkettőt felszolgálni. Különféle halakat, rákokat, hússalátárcát, füstölteket, főtteket, hagymával, marinírozottan, majonézzel, olívabogyóval. Paradicsom, zöldség díszíti ilyenkor a tálakat, s főleg uborka. Lehetőleg friss (ami a kolhozpiacon állandóan kapható, igaz kilója tíz rubel körül mozog, a boltban ugyan 1,40 és tít rubel között mérik kilóját, de ritkábban, és sorba kell állni érte). Sokan viszont beérik a bolgár, magyar, azerbajdzsáni, ukrán konzervzöldséggel. Nagy divat az egyre szaporodó dácsáin (újabban szinte jelképes összegért lehet hobbikertet bérelni) termelt zöldséget (amit gondosan tárolnak a szüret óta) az újévi asztalra tenni. A saját termés a legértékesebb. A gombászos nemzeti sport a Szovjetunióban. Úgy mondják, hogy itt kevesebb a mérges fajta, s az emberek értenek hozzá, tehát minimális a veszély. A gomba nem maradhat el az újévi kínálattól, pedig a boltokban meglehetősen ritkán kapni, s egyáltalán: a szilveszteri terülj-terülj asztalkám egyfajta „megemelt” tükröződése a hétköznapoknak, a szokásosnál gazdagabb menü is emeli az ünnep fényét, aminek érdekében már jó előre megkezdik az előkészületeket. Az éjféli köszöntés után — amihez hozzátartozik a hagyományos pezsgőbontás — Moszkvában is az utcákra tódulnak az emberek. Kezdődik a tűzijáték. Ebből itt egyszerre többen is lehet gyönyörködni, minthogy minden kerületben zajlanak egyidejűleg. Ismét megtelik a Gorkij utca, a parkok, hajnalig tart a vigalom. A sípolás, trombitálás kevesebb, de a „zajszint” aligha. Lépten-nyomon gitár, harmonika kíséretében éneklő csoportokba botlik az ember és szabadon csatlakozhat, táncra perdülhet a vidám ünneplők között. Hahn Péter 4_________________________________ 30 Kék-sárga hír Svédországban, a szocialisták által vezetett királyságban nincs megbékülve mindenki a monarchiával. A feudális „hivatal” megszüntetését követelte nemrég a Riksdagban Arne Gadd képviselő. Javasolta egyben, hogy Károly Gusztáv király vegyen részt munkanélküliek számára rendszeresített átképzésen. „Így” — mondta Gadd — „van esélye, hogy tanuljon valami értelmes dolgot”. A felszólalás nyomán a király (csakúgy mint a királyság) nem rendült meg, sőt ironikus mosollyal fogadta a számára szédítő perspektívát kínáló javaslatot. Olof Palménak viszont — tisztesség ne essék szólván — fülig ért a szája. Micsoda ötlet! — ezúttal a természeté. Befonni egy sárgarépát? Na de ilyet! „Szemetes” A braunschweigi Berndt Löbach-Hinweiser (nemigen tudni, a művészet mely ágát műveli) elhatározta, hogy rámutat a fogyasztói társadalom „másik oldalára”, és berendezte a „Szemetelőkultúra Múzeumát”. A kiállítási tárgyakat — üdítőitalos dobozokat henger és zacsikó formában kezdetben maga gyűjtögette egy stadionban, később azonban rajongói akadtak, akik ezerszám küldik neki a művészi nyersanyagot. Az alkotó mögött az úgynevezett „fogyasztói erdő” — száznyolcvan centis papírhulladék oszlopok.