Magyar Ifjúság, 1986. január-április (30. évfolyam, 1-17. szám)

1986-03-14 / 11. szám

Amikor már többektől értesül­tem arról, 'hogy feloszlik az együttes, egy kicsit meglepőd­tem. — Igaz, hogy megszűnik a Neoton Família, s Végvári Ádám máris új zenekar szervezésébe kezdett? — kérdezem Pásztor Lászlótól, az együttes vezetőjé­től. — Nem igaz. Valószínű azért találták ki ezt rólunk a „jól ér­tesültek”, mert sokat látnak ben­nünket külön-külön nyilatkozni, lemezt készíteni, címlapon szere­pelni stb. Mi csupán szélesítjük tevékenységünket, nemcsak Neoton-lemezt készítünk.. Most dolgozunk például a II. Ádám és Éva LP-n, amely a tervek sze­rint áprilisban kerül a boltok­ba: nemrég jelent meg Csepregi Éva angol nyelvű szólólemeze. Egy Idő múlva minden életké­pes művészcsoport alkotómű­hellyé válik, ahol a tagok ön­álló törekvései is érvényre jut­nak. Ebből csak akkor lenne bomlás, ha megfeledkeznénk az ésszerűségről, az egymás iránti tapintatról és a lényegről, az összetartozásról. — Neoton-lemez nem is ké­szül mostanában? — De igen. Áprilisban kezdőd­nek a technikai munkák, s — előreláthatólag — ez év őszén kerül forgalomba. — Milyen a munkamegosztás a zenekaron belül? — Az említett műhelymunka egyik alapfeltétele a világos szereposztás. Jakab Gyuri és én zeneszerzéssel, a stúdiómunka megtervezésével foglalkozunk, kb. mindazzal amit külföldön a zeneszerző és a producer csinál. Feleségem, Hatvani Emese írja a szövegeket. Űj abban Végvári Ádám is, aki korábban már írt egy-két jó számot, rendszeresen komponál. Ennek mindnyájan örülünk. Baracs János a műsza­ki dolgokhoz vonzódik. Csepregi Éva kommunikál a Neoton Fa­mília nevében, tehát irányítja a levelezést, klubok meghívásai­nak tesz eleget (gyakran Ádám- mal együtt), és találkozik mind­azokkal, akik randevút kérnek a Neoton Famíliától. — És a család többi hölgy tagja? ‘ — Juhász Mária és Lukács Erzsébet vokálénekesnők, amíg tehát a Neoton vokális zenét ját­szik, szerepük nem lebecsülen­dő. — A Neotont nagyvállalkozás­ként, tagjait milliomosként em­legetik .., — Ha aet tartják nagyvállal­kozásnak, hogy sokat dolgozunk, akkor vállaljuk a jelzőt. Nyitott szemmel járunk, próbáljuk da­lainkat az éppen aktuális dol­gokhoz (is) kötni. Repertoárunk nemcsak a szerelem témakörére épül. Ami pedig a milliomossá- gunkat illeti, el kell mondanom, hogy ebben az országban sok a jó zenész, szerintem a többség azonban nem képes jól irányí­tani a jövőjét. Talán mi voltunk azok Magyarországon, akik. a vi­lág egy ' jelentős helyén, Japán­ban „megvetettük a lábunkat”. Munkánk a csillogáson túl, uta­zással, élményszerzéssel is együtt jár. És mit tagadjam: anyagi vonzata is van. Amit ed­dig elértünk, nem csak a tehet­ségnek, szorgalomnak, kitartás­nak köszönhető, hanem a sze­rencse is mellénk szegődött. Egy biztos: milliomosok nem va­gyunk. — Ha egyszer elfogynak az ötletek, s belefárad az egészbe, mivel foglalkozna a legszíveseb­ben? — Mindenképpen „zeneközei­ben” szeretnék maradni... Csepeli Anna Mária «** Ä «* „ <•»... jtm Családi d.lgok

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék