Magyar Ifjúság, 1986. szeptember-december (30. évfolyam, 36-52. szám)
1986-09-05 / 36. szám
panoráma Is romantika ideje lejárt Kezdünk rájönni, milyen hasznos, ha szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a külföldön élő és dolgozó magyar tudósokkal. Nehéz fölbecsülni, mekkora érték, hogy alkalmasint első kézből kapunk tájékoztatást friss kutatási eredményekről, vagy épp a nemzetközi gazdasági élet új vonásairól. A közelmúltban külhoni magyar közgazdászokat hívott meg eszmecserére a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Közgazdasági Társaság. Tizenöten jöttek el, nyolcan az Egyesült Államokból, hárman Kanadából, ketten Belgiumból, egy-egy szakember pedig Hollandiából, illetve Ausztriából utazott ide. A tanácskozás célja az volt, hogy a közgazdászok megvitassák a kis országok helyét, szerepét és gondjait a világgazdasági folyamatokban. Hazánk gazdasági állapotáról Nyers Rezső, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tanácsadója tájékoztatta a vendégeket. A kis országokról szólva megemlítette, hogy együttesen számottevő erőt képviselnek: 1978-ban ők adták a világkereskedelem 38 százalékát. Egy ország mérete önmagában nem lehet gátja a boldogulásnak, és erre számos példa van Európában is. Ismeretes, hogy eredményeink az idén eddig nem igazolták a várakozásokat. Az okokat az elmúlt öt év munkájában kell keresni, s leginkább abban, hogy erőltetett ütemben igyekeztünk megteremteni a külgazdasági egyensúlyt. Ám azt is el kell ismerni, hogy erre szükség volt. A nyolcvanas évek elején hitelfelvételre alig nyílt lehetőség, romlottak a cserearányok, és igen tekintélyes volt a dollárban számolt adósságállományunk. Persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy az így kialakult helyzet a korábbi, az 1973—79-es időszak — ma már látható — sok tekintetben hibás gazdaságpolitikájának a következménye. Ami tény: az elmúlt öt évben a cserearányok romlása miatt körülbelül 100 milliárd forintot vesztettünk. Gondoljuk csak meg: ennyi pénzből, mai árakon számolva 100 ezer lakást lehetne építeni! Nos, a cserearányromlás és a jelentős kamatteher elvitte az elmúlt öt év teljes GDP (hozzáadott érték) növekedését. Ugyanebben az időszakban látványos eredményeket hozott az egyensúly javítás: 1,6 milliárd dollár és 400 millió rubel aktívum képződött. Az export 31, míg az import csak 7 százalékkal nőtt. Az egyensúly javítása elsősorban a behozatal korlátozása miatt sikerült. A magyar gazdaság azonban erősen rá van utalva az importra, s mert az jelentősen visszaesett, ez akadályozta a termékszerkezet átalakítását, megújítását, így érthető az is, hogy a gyorsan megnövelt kivitel zömmel kevésbé jövedelmező termékekből állt, például kohászati, mezőgazdasági és részben könynyűipari cikkekből, amelyeknek az értéke folyamatosan csökkent a nemzetközi piacokon, így hiába óhajtottuk javítani a magyar ipar versenyképességét, ez nem sikerült, sőt az az elmúlt egy-két évben romlott. Az sem kedvező számunkra, hogy a KGST és a nyugati piac igénye és követelménye nehezen egyeztethető össze meglévő adottságainkkal. A feldolgozóipar KGST-piacra termelő kapacitásának egy része nincs kihasználva, ennek a le nem kötött teljesítő képességnek az értéke évi 7—800 millió rubelre tehető. Szakértők vizsgálták, lehetséges-e — s ha igen, akkor milyen határig — konvertibilis árualap előállításra fölhasználni ezt a kapacitást. Kiderült, háromnegyedét nem lehet. S a maradék egynegyed húsz százaléka is csak jelentős beruházással korszerűsíthető. Jelenlegi gazdasági helyzetünket sarkalatos megfogalmazással így minősítette Nyers Rezső: a KGST-országokba tudnánk exportálni, de nem tudunk onnan behozni számunkra sok fontos terméket, a dollárelszámolású relációban pedig éppen fordított a helyzet. Az eddigiekből logikusan következik a magyar gazdaság nagy kérdése: KGST-kapcsolatainkat is felhasználva miként tudunk intenzíven bekapcsolódni a világgazdaság vérkeringésébe? Nincs vagy-vagy, számunkra mindkét piac fontos. Az nyilvánvaló, hogy fokozni kell a konvertibilis kivitelt, de egy rugalmasabb, jövedelmezőbb termékösszetétellel. Lendíthet a gazdaságon a külföldi működő tőke bevonása, bár ez a folyamat a feltételezettnél eddig még lassúbb. Szorgalmazni kell a külföldi gépek kölcsönzését (lízing), erre a célra ötszázmillió dollárt fordíthatunk. A bankrendszer korszerűsítése napirenden van, és elengedhetetlen az ár-, adó- és támogatási rendszer újragondolása is. Nyers Rezső kifejtette, hogy a reformfolyamat kiteljesítése hosszú távon segítheti alkalmazkodásunkat a világgazdasághoz. Tudomásul kell venni — mondotta —, hogy a reform maga mögött hagyta a romantikus korszakát. A romantika ideje lejárt, kemény és következetes munkára van szükség. Tudomásul kell venni, ma már a társadalom zöme nem viseli el, hogy akár a reform, akár a jobb jövő érdekében túl nagy terheket rójanak rá. B. I. (Folytatás következő lapszámunk 22. oldalán) BESZÉLGETÉS AZ ÜNNEP ELŐESTÉJÉN Vietnam: Reform és fiatalítás Szeptember 2-án nemzeti ünnepéről emlékezett meg Vietnam. 1945-ben, a felszabadító népi felkelés után e napon kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az igazi békéért azonban még hosszú évtizedeken át fegyverrel kellett harcolnia az indokínai népnek. Amikor mai gondjaikat veszik számba, sohasem felejtik el megemlíteni, hogy az ország gazdasági, társadalmi bajai közül számos éppen a harcban eltelt évekből ered. Az utóbbi időben azonban egyre többször szót ejtenek a mai kor hibáiról is. E szegény országban, ahol az állampolgárok mindennapi élelemmel való ellátása is a nehéz feladatok közé tartozik, a gazdasági reformot az irányító rendszer megújítását,„vérfrissítést” hirdettek meg. Tran Van Tuan, az ifjúsági szövetség Hanoi városi bizottságának első titkára is szólt az ország gondjairól, amikor a nemzeti ünnep alkalmából interjút kértem tőle. Tran Van Tuan a SZOFIT-on részt vevő vietnami küldöttség élén érkezett Budapestre. — Csökkent-e a munkanélküli fiatalok száma Vietnamban? — Nincs pontos nyilvántartásunk a munkanélküliségről, de nyilvánvaló számunkra, hogy ez még mindig súlyos gond hazánkban. A hanoi ifjúsági szövetség szervezésében különböző önkéntes brigádokat szervezünk, így teremtünk munkaalkalmakat a fiataloknak. A fővárosban, vagy az ország olyan területein dolgoznak a hanoiak — bányászatban, városrendezésben, erdőtelepítésben —, ahol nincs elég munkáskéz. — A jegyrendszer megszüntetésével jobban vagy nehezebben élnek az állami alkalmazottak, akiknek alacsony fizetését nem is oly régen még kedvezményes juttatásokkal egészítették ki? — Az elején jobban éltünk, később azonban nagy gondok támadtak. A rendelkezésre álló árukészlet ugyanis így nem fedezi a szükségleteket. Ráadásul azok a rétegek, amelyeknek jobbak az anyagi körülményei, felvásárolták az árut, és jóval drágábban piacra dobták. Épp ezért most az az irányelv, hogy azokon a vidékeken, ahol van elég áru a lakosság ellátására, nincs jegyrendszer, ott azonban, ahol ez nem így van, ismét bevezettük. •— Így van ez Hanoiban is? — A fővárosban nem tudtuk elhagyni a jegyrendszert. — A gazdasági reform vitathatatlan eredményeket hozott a mezőgazdaságban. Közismert, hogy a parasztok terménytöbbletüket szabadon értékesíthetik a piacon, s ezzel javult az ellátás az országban. Mit lehet várni attól, hogy a reform kiterjesztését ma már az iparban is egyre inkább sürgetik? — Azt, hogy a párthatározatokban megfogalmazott irányelveknek megfelelően megszűnik az adminisztratív, bürokratikus irányítási rend, a munkások érdekeltekké válnak abban, hogy jobban és többet teljesítsenek, és reális termelési árak alakulnak ki. A vállalatok önállósága nő. Vagyis ez azt jelenti, hogy kevesebb központi utasítást kell követniük a vállalatoknak és a termelést nem a párttitkárok, hanem a gazdasági vezetők irányítják majd? — Pontosan. Kevesebb lesz az adminisztráció, a papírmunka. Most, hogy a Vietnami Kommunista Párt decemberre összehívott kongresszusára készülünk, gyakran beszélünk gondjainkról. Nemcsak az eredményeinket kell számba venni, hanem a hiányosságainkat, azok okait és a hibák kijavításának útjait is. V. V. _ _ Magyar Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Főszerkesztő: Gubcsi Lajos Főszerkesztő-helyettes: T. András Emil, Pálfy G. István Felelős kiadó: dr. Petrus György Szerkesztőség: Budapest VI., Dessewffy utca 34. Telefon: 117-250. Telex: 226423. Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában, rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Vágó Sándorné (86.2309/20-36) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) (Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havonta 27 Ft, negyedévre 81 Ft, fél évre 162 Ft, egy évre 324 Ft. Postai irányítószám: 1983. Index: 25 538 ISSN 0460-5551 2