Magyar Ifjúság, 1987. szeptember-december (31. évfolyam, 36-51. szám)

1987-09-04 / 36. szám

Szép vasárnapot! Nemigen értettem először, amikor idős barátom­tól hallottam, nem szereti a vasárnapokat; magya­rázatul hozzáfűzte: mindig vasárnap történik vala­mi, vasárnap kezdődnek a háborúk is. Egy nemzedék tudatába, idegeibe égette be ma­gát kitörölhetetlenül a háború, az a 48 évvel ez­előtti szeptemberi vasárnap, amikor először meg­indultak a tankok, hogy letiporjanak mindent, s fekete keresztjükre feszítsék mindazt, amit az európai civilizáció, kultúra és humanizmus év­ezredek alatt megteremtett. S ezekben az évek­ben egy-egy újabb vasárnap az ünnep szépsége helyett 1940 májusában, 1941 áprilisában, júniu­sában, decemberében azt jelezte, hogy egyre na­gyobb területre terjed ki a pusztulás, nő a bar­bárság hatalma. Vasárnap lehetett talán azon a napon is, ami­kor távolról „megcsodáltam” azt a sötét épületet, ahol minden ellentét, vita, rossz viszony ellenére is tovább élt az antifasiszta koalíció, ahol havon­ta egymást váltva amerikai, brit, francia és szov­jet katonák őriztek egyetlen öreg embert, ezzel is jelképezve: nincs, nem lehet a háború a népirtás bűnére megbocsátás. S most, hogy zárkájában meghalt az utolsó há­borús főbűnös, s már eldöntötték, hogy lerombol­ják a nyugat-berlini épületet, laktanyájukba vo­nulhatnak a második világháború ezen utolsó ka­tonái is, akik maguk évtizedekkel a harcok be­fejeződése után születtek. Európában immár 42 éve béke van. Újabb ge­nerációk nőttek fel, akik már csak szépnek isme­rik a vasárnapot, a pihenés, a közös családi prog­ramok napjának. Nem is akarják másként meg­ismerni ! Le­g Tényleg családi, tényleg fesztivál Hogy­­miként lehet valami fesztivál, ami családi? — ezt nemigen tudom elképzelni. Ha létezik számomra el­lentétes hangulati töltésű fogalompár, akkor ez az: család és fesztivál. S most együtt szerepeltek egy mozgósítónak szánt címben. S ráadásul tömegsport­ról volt szó. Gimnasztika parancsszó­ra, jópofa váltók, babzsákolás, min­den mint a tornaterem híján lévő is­kolákban. A Népstadionban és környékén azonban, legalábbis az én személyes élményeim szerint, sporttörténelem íratott ezen az augusztus végi szom­baton. Soha még nem vettem részt olyan­ tömegsportrendezvényen, amely nem a jellememre, az egészséget óvni vágyó eszemre hatott, hanem minden további nélkül egyszerűen magába rántott. Ahol — ha volt is verejté­kezés — semmi nem akadt, amit iz­zad­tságszagúnak kellett volna mon­dani. És családi volt és fesztivál. Persze nem együtt. E tekintetben nem csak­ az előérzetem. Családi, mert tömérdek versenylehetőségeket kínáltak a ren­dezők, amelyben szülők és gyerekek együtt vehettek rész­t, pontosabban csak így értékelték az eredményeket. Mama—papa—gyerekek összeállítású csapatok fociztak, futottak, ügyességi játékokban vettek részt. Ugyanakkor szó sem volt kemény testnevelő dog­­matizmusról. És fesztivál volt, mert a szervezők belátták, hogy a tömegsport legína­­sabb elszántja­i sem képesek egész nap próbáról próbára hajtani övéiket. Köszönetnyilvánítás: hadd ne sorol­jam — harmincöt intézmény vett részt a szervezésben. Kedvet csináltak. Kinek a sporthoz, kinek a családhoz, kinek a fesztivál­hoz, s a sok-sok ezer ember közül ta­lán nem keveseknek mindegyikhez. (n. n. p.) Bányászainkat ünnepeltü­k Az idei — sorrendben a harminche­tedik. — bányásznapot a magyar kő­­olajfibámyászat kezdetének ötvenedik év­fordulója tette különösen kiemelkedő eseménnyé. Ez az ágazat évente két­millió tonna kőolajat és hétmilliárd köbméternyi földgázt hoz a felszínre, s megvan a remény rá, hogy ezt a mennyiséget az ezredfordulóig gazda­ságosan biztosítani lehet. A nemzet­közi — elsősorban a Szovjetunióval kötött — egyezmények továbbra sem teszik fölöslegessé a hazaii kutató- és kitermelő munkát. A Nagykanizsán tartott ünnepségen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke határozott hangsúllyal szólt a szénbányászat hely­zetéről. A korábbi zavarokra utalva azt mondta: „Felelősséggel mondhatjuk. .., hogy a meglévő gondok, nehézségek ellenére a magyar szénbányászatnak biztos jövője van, a szén még több nemzedéknek ad munkát, kenyeret.” Egy olyan időszak kezdetén, amikor tö­bbek között a fiatalok munkaválla­lási gondjai is növekszenek, sokakra hathat megnyugtatóan ez a kijelen­tés. Munkásfiatalok találkozója Másfél ezer küldött három napon át tanácskozott Tatabányán a Munkásfiatalok III. Országos Ta­lálkozóján. Beszélgetőpartnereik párt- és KISZ-ve­­zetők, valamint a különböző minisztériumok, illet­ve tömegszervezetek vezető tisztségviselői voltak. Többen elmondták: az utóbbi években növekedtek a fiatalok anyagi s általánosabban vett egziszten­ciális gondjai. Megnehezedett a pályakezdés, foko­zódott az esélyegyenlőtlenség. Ezt a folyamatot megfordítandó, a kibontakozás programjának meg­valósításában — ahogy azt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára megfogalmazta — döntő szerepe van azoknak az erőforrásoknak, amelyek a fiata­lok képességeiben, alkotó energiáiban rejlenek. (A találkozón elhangzottak ismertetésére az esemény fontosságához méltó beszámolóban még vissza­térünk.) Magyar Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Főszerkesztő: Gubcsi Lajos Főszerkesztő-helyettes: Pálfy G. István Felelős kiadó: dr. Petrus György Szerkesztőség: Budapest VI., Dessewffy utca 34. Telefon: 117-250. Telex: 226423. Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vál­lalat, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Készült a Zrí­nyi Nyomdában, rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Vágó Sándorné (87.2309/20-36) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahiva­talnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hír­lapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (BELZIR) (Budapest V., Jó­zsef nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havonta 27 Ft, negyedévre 81 Ft, fél évre 162 Ft, egy évre 324 Ft. Postai irányítószám: 1983. Index: 25 538 ISSN 0460-5551 2

Next