Magyar Ifjúság, 1987. szeptember-december (31. évfolyam, 36-51. szám)
1987-09-04 / 36. szám
Szép vasárnapot! Nemigen értettem először, amikor idős barátomtól hallottam, nem szereti a vasárnapokat; magyarázatul hozzáfűzte: mindig vasárnap történik valami, vasárnap kezdődnek a háborúk is. Egy nemzedék tudatába, idegeibe égette be magát kitörölhetetlenül a háború, az a 48 évvel ezelőtti szeptemberi vasárnap, amikor először megindultak a tankok, hogy letiporjanak mindent, s fekete keresztjükre feszítsék mindazt, amit az európai civilizáció, kultúra és humanizmus évezredek alatt megteremtett. S ezekben az években egy-egy újabb vasárnap az ünnep szépsége helyett 1940 májusában, 1941 áprilisában, júniusában, decemberében azt jelezte, hogy egyre nagyobb területre terjed ki a pusztulás, nő a barbárság hatalma. Vasárnap lehetett talán azon a napon is, amikor távolról „megcsodáltam” azt a sötét épületet, ahol minden ellentét, vita, rossz viszony ellenére is tovább élt az antifasiszta koalíció, ahol havonta egymást váltva amerikai, brit, francia és szovjet katonák őriztek egyetlen öreg embert, ezzel is jelképezve: nincs, nem lehet a háború a népirtás bűnére megbocsátás. S most, hogy zárkájában meghalt az utolsó háborús főbűnös, s már eldöntötték, hogy lerombolják a nyugat-berlini épületet, laktanyájukba vonulhatnak a második világháború ezen utolsó katonái is, akik maguk évtizedekkel a harcok befejeződése után születtek. Európában immár 42 éve béke van. Újabb generációk nőttek fel, akik már csak szépnek ismerik a vasárnapot, a pihenés, a közös családi programok napjának. Nem is akarják másként megismerni ! Leg Tényleg családi, tényleg fesztivál Hogymiként lehet valami fesztivál, ami családi? — ezt nemigen tudom elképzelni. Ha létezik számomra ellentétes hangulati töltésű fogalompár, akkor ez az: család és fesztivál. S most együtt szerepeltek egy mozgósítónak szánt címben. S ráadásul tömegsportról volt szó. Gimnasztika parancsszóra, jópofa váltók, babzsákolás, minden mint a tornaterem híján lévő iskolákban. A Népstadionban és környékén azonban, legalábbis az én személyes élményeim szerint, sporttörténelem íratott ezen az augusztus végi szombaton. Soha még nem vettem részt olyan tömegsportrendezvényen, amely nem a jellememre, az egészséget óvni vágyó eszemre hatott, hanem minden további nélkül egyszerűen magába rántott. Ahol — ha volt is verejtékezés — semmi nem akadt, amit izzadtságszagúnak kellett volna mondani. És családi volt és fesztivál. Persze nem együtt. E tekintetben nem csak az előérzetem. Családi, mert tömérdek versenylehetőségeket kínáltak a rendezők, amelyben szülők és gyerekek együtt vehettek részt, pontosabban csak így értékelték az eredményeket. Mama—papa—gyerekek összeállítású csapatok fociztak, futottak, ügyességi játékokban vettek részt. Ugyanakkor szó sem volt kemény testnevelő dogmatizmusról. És fesztivál volt, mert a szervezők belátták, hogy a tömegsport legínasabb elszántjai sem képesek egész nap próbáról próbára hajtani övéiket. Köszönetnyilvánítás: hadd ne soroljam — harmincöt intézmény vett részt a szervezésben. Kedvet csináltak. Kinek a sporthoz, kinek a családhoz, kinek a fesztiválhoz, s a sok-sok ezer ember közül talán nem keveseknek mindegyikhez. (n. n. p.) Bányászainkat ünnepeltük Az idei — sorrendben a harminchetedik. — bányásznapot a magyar kőolajfibámyászat kezdetének ötvenedik évfordulója tette különösen kiemelkedő eseménnyé. Ez az ágazat évente kétmillió tonna kőolajat és hétmilliárd köbméternyi földgázt hoz a felszínre, s megvan a remény rá, hogy ezt a mennyiséget az ezredfordulóig gazdaságosan biztosítani lehet. A nemzetközi — elsősorban a Szovjetunióval kötött — egyezmények továbbra sem teszik fölöslegessé a hazaii kutató- és kitermelő munkát. A Nagykanizsán tartott ünnepségen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke határozott hangsúllyal szólt a szénbányászat helyzetéről. A korábbi zavarokra utalva azt mondta: „Felelősséggel mondhatjuk. .., hogy a meglévő gondok, nehézségek ellenére a magyar szénbányászatnak biztos jövője van, a szén még több nemzedéknek ad munkát, kenyeret.” Egy olyan időszak kezdetén, amikor többek között a fiatalok munkavállalási gondjai is növekszenek, sokakra hathat megnyugtatóan ez a kijelentés. Munkásfiatalok találkozója Másfél ezer küldött három napon át tanácskozott Tatabányán a Munkásfiatalok III. Országos Találkozóján. Beszélgetőpartnereik párt- és KISZ-vezetők, valamint a különböző minisztériumok, illetve tömegszervezetek vezető tisztségviselői voltak. Többen elmondták: az utóbbi években növekedtek a fiatalok anyagi s általánosabban vett egzisztenciális gondjai. Megnehezedett a pályakezdés, fokozódott az esélyegyenlőtlenség. Ezt a folyamatot megfordítandó, a kibontakozás programjának megvalósításában — ahogy azt Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára megfogalmazta — döntő szerepe van azoknak az erőforrásoknak, amelyek a fiatalok képességeiben, alkotó energiáiban rejlenek. (A találkozón elhangzottak ismertetésére az esemény fontosságához méltó beszámolóban még visszatérünk.) Magyar Ifjúság A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi lapja Főszerkesztő: Gubcsi Lajos Főszerkesztő-helyettes: Pálfy G. István Felelős kiadó: dr. Petrus György Szerkesztőség: Budapest VI., Dessewffy utca 34. Telefon: 117-250. Telex: 226423. Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660. Készült a Zrínyi Nyomdában, rotációs ofszetnyomással. Felelős vezető: Vágó Sándorné (87.2309/20-36) Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (BELZIR) (Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: havonta 27 Ft, negyedévre 81 Ft, fél évre 162 Ft, egy évre 324 Ft. Postai irányítószám: 1983. Index: 25 538 ISSN 0460-5551 2