Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)

1988-05-06 / 19. szám

Hámori Csaba és az ülés elnöke: Varga László • Új arcok, új garanciák A délelőtti munkában részt vett és felszólalt Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, őt idéz­zük: „Ahogy a KISZ vezetői a lakásgazdálkodási kon­cepció kidolgozását rá merték bízni — radikális reformokban gondolkodó s azokat konkrét javasla­tokra váltani tudó — fia­talemberekre, s ahogy ennek alapján országos, a KISZ szervezeteiben folyó vitát szerveztek — úgy hiszem —, példaképpen szolgálhat a párt és a kor­mányzat számára is. Hi­szen senki sem hordozza kezében a bölcsek kövét. Csak az álláspontokat üt­köztetve, az érdekek nyil­vánosabb megfogalmazá­sával és az ezeket megje­lenítő intézményrendszer­el érhetjük el, hogy a­ nyilvánosságban és a de­mokratizmusban is előre­haladjunk, és szakmailag is megalapozott, vállalha­tó javaslatokkal álljunk a társadalom elé. Ebben lá­­tom politikai hangsúlyát és értelmét a KISZ kon­cepciójának ... a KISZ ja­vaslatait jónak, módsze­reit üdvözlendőnek, támo­gatandónak tartom. Vilá­gosan ki szeretném jelen­teni: azokkal értek egyet, akik nem toldozgatás, nem a mai állapot gör­cseitől és kötöttségeitől való apró elmozdulások útján látják a lakásgaz­­dálkodás reformjának lé­nyegét, hanem ahhoz ra­gaszkodnak, hogy az új alapokra kerüljön, úgy­hogy magán viselje egy igazságosabb elosztáspoli­­­tika jegyeit, s hangsúlyoz­za a kínálati oldal előtér­be állításának szükséges­ségét!... Felelősen ki me­rem jelenteni, hogy a KISZ javaslatai — mint célrendszer — bátrabbak, összefüggőbbek, tisztáb­bak, mint jelenleg az ál­lami fronton készült anyag...” — majd utalt arra, hogy ez utóbbi meg­állapításával nem az ál­lami anyag készítőit kí­vánta minősíteni. A kü­lönbséget a két anyag kö­zött készítőik pozíciókü­lönbségével, „hollétével” magyarázta. Majd megje­gyezte, hogy a KISZ ja­vaslatai bármennyire is jók célnak, az ahhoz veze­tő út — az átmenet — ki­dolgozottsága egyelőre gyenge. Az MSZMP KB titkára természetesen szólt a kö­zelgő pártértekezletről is. A honi várakozásra és külföldi megítélésünkre egyaránt utalva megálla­pította: Tabán soha nem volt ekkora felelőssége a párt­vezetésnek, a társadalmi szervek vezetőinek abban, milyen állásfoglalással lépnek a pártértekezlet elé. S hogy azt követően milyen intézményi és sze­mélyi garanciáit teremtik meg annak, hogy végre — ne csak programokat program hátán fogalmaz­zunk meg, hanem — lás­sunk hozzá derekasan egy kölcsönösen elfogadott program megvalósításá­hoz.” Arról szólva, hogy mi védhet az utóbbi időben elkövetett hibák visszaté­résétől, Németh Miklós négy feltételt említett. Tiszta munka- és felelős­ségmegosztás a párt, az állam és a társadalmi szervezetek között; nyil­vánosság és demokra­­tizmus; az új feladatokhoz igazodó személyi változá­sok; a reformok átfogó értelmezése és következe­tesség a végrehajtásban. Beszélt arról is, hogy nagy a vita: a megoldat­lan feladatokból mennyit vállaljon magára a párt­értekezlet? Véleménye szerint az értekezlet állás­­foglalásában néhány — mai helyzetünkre jellemző — megoldatlan kérdésre kell koncentrálni. Ugyan­akkor össze kell gyűjteni azokat a javaslatokat, amelyek rögtön a pártér­tekezlet után megvalósít­hatók, így például aligha elegendő a vezetés frissí­tése legfelül. Az új ar­cok, új garanciák keresé­sének az év végéig egé­szen az alapszervezetekig végig kell futnia. A teen­dők egy másik csokra a XIV. pártkongresszusa vé­gezhető el. Példaként ide sorolta az elmúlt 15-20 év értékelését, annak vizsgálatát, hogy a gazda­­ság és a társadalom ho­gyan jutott a mai állapo­tába. Németh Miklós Mité az ifjúság, azé a jövő! A KB ülése ez alkalommal fél óra híján olyan volt, mint hajdan a Verseny Áruház: „kilenctől kilencig”­­ a lakosság szolgálatában. Sokan, sokfélét és hosszan beszéltek. Ám en­nek ezúttal nagyon pontosan megragadható okai voltak. A kibővített ülésen a Központi Bizottság tagjain és az állandó meghívottakon kívül - tanácskozási joggal - részt vett a te­rületi KISZ-szervezetek és a rétegtanácsok számos képviselője is. Kitapintható volt a „pártértekezlet előtti hangulat”, azaz a résztvevők - mint más fórumokon is - nemcsak nagy elha­tározásokat és végre elmozdulást várnak, hanem ezekhez hoz­zá is kívánták tenni a magukét Ugyanakkor kitűnt, a KISZ KB sem mentes a politikai testületek gyakorta kárhoztatott beteg­ségétől: szép számmal hangzottak el túl általános vagy ép­pen a szakmai részletekben elvesző, esetleg „termelési jelen­tés" típusú hozzászólások. A nagy aktivitás legfőbb oka mégis a napirend­­ három, sok tekintetben egymásra épülő ügy meg­vitatása­­ volt A KISZ lakáspolitikai javaslatairól lezajlott vita tapasztalatainak összefoglalása, a „Milyen szocializmust építsünk?” vitasorozat eddigi tanulságainak összegzése, vala­mint az ifjúsági szövetség pártértekezleti mondanivalójának megvitatása. (Már itt jelezzük, hogy következő lapszámunk 12. oldalán interjút közlünk Szórádi Sándorral, a KISZ KB titkárával, a la­kásvita tapasztalatairól, így itt az összegzésnek csak olyan részleteire térünk ki, melyek ott nem szerepelnek.) (LAKÁSÜGYBEN) Halm Tamás: ... „ha egy koncepciót kellő szá­mú ember kellő ideig vi­tat, akkor egyetlen olyan pont sem lesz, amelyet senki ne kérdőjelezett vol­na meg...” Siliga Sándor: ........egy dologgal van lényegi vi­tám, a támogatáspolitika elveivel... a rászorultság mérése Magyarországon gyakorlatilag lehetet­len ... sokkal egyszerűbb dologhoz kötném a támo­gatást, a családnagyság­hoz ... ez legyen fix ösz­­szeg... a legfontosabb, hogy ez ösztönözné is a családokat, hogy a megol­dás érdekében maguk is többet tegyenek”.... Bokros László: ... „úgy érezzük, szocialisztikus el­veinkkel sokkal inkább összhangban van, ha ezt nem degradáljuk családon belüli problémává, neve­zetesen azzá, hogy az a szülő, aki tud és akar se­gíteni a gyerekének, az segítsen, de amelyik nem tud, vagy nem akar, az nem fog, és így újrater­meljük a hallatlan esély­egyenlőtlenségeket ... ha a támogatást gyerekszámhoz kötjük, akkor olyanoknak is adunk, akik már egy­általán nincsenek rászo­rulva, ha pedig ezt el akarjuk kerülni, akkor sem jelölhető ki egyetlen jövedelemhatár...” Szórádi Sándor Matusz Tamás megjegyzésére, miszerint a KISZ lakáskoncepciója keveset foglalkozik a falun élő (tudniillik, ott nincs bérlakás) fiatalok lakáshoz jutási lehetőségeivel, Szórádi Sándor következőkép­pen válaszolt: „ Lakásállományunk húsz százaléka bérlakás, a többi magánerős. Az állami támogatásnak viszont nyolcvan százalékát élvezi a bérlakás. Nyilván, forrást úgy tudunk teremteni, ha nem a magánerős szektort kezdjük átszervezni, hanem a bérlakásokét. A legnagyobb előnyt mi azzal adjuk a magánerős építőknek, hogy szektorsemleges építést akarunk. Mindegy, hogy ki, hol, milyen lakást épít, ugyan­olyan támogatásban részesülhessen.

Next