Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)
1988-05-06 / 19. szám
Siliga Sándor: ... „amíg a jelenlegi bérrendszer van, addig mindenki rászorult” ... Bokros László: ...„megítélésem szerint a béreket a termelékenységhez kell viszonyítani, ekkor pedig nemzetközi összehasonlításban a magyar bérek egyáltalán nem alacsonyak ... igaz, az árak rendkívüli mértékben elszakadtak a fizetőképes kereslettől, de ez nem a bérek problémája, hanem azé, hogy a kínálati oldalon semmiféle inflációfékezőhatás nincs ... mert a kínálatot nyújtó szervezetek nem a végső fogyasztóval állnak kapcsolatban, hanem ... állami intézményekkel...” Halm Tamás: „ ... az értelmiségi fiatalok tanácskozásán a többség azt mondta, hogy ezt a koncepciót — így egészében — a KISZ ne vigye a társadalom elé... ez egy olyan technokrata koncepció, amit az ifjúsági szövetség mint politikai szervezet nem vállalhat fel... a koncepció legnagyobb hibája, hogy a jogbiztonság nagyon fontos elvét nem tudja érvényesíteni... ha belépnek ezek a mechanizmusok, akkor az emberek nagy tömegét a gazdasági eszközök arra kényszerítik, hogy elhagyják korábbi lakásaikat... a KISZ-tagok többségének is van lakása, tehát a KISZ-en belül sem lehet olyan megegyezésre jutni, hogy a koncepciót így egészében védeni tudjuk ...” Kiss Péter: „... ez a vita megmutatta, hogy a helyzetünktől mi se tudunk könnyen elvonatkoztatni ... képesek vagyunk arra, hogy amíg egyik oldalon támogatjuk a reformokat, addig a másik oldalon, hogyha ez bennünket megérint, erősen tudunk tiltakozni...” Orosz Csaba: „ a rádióban, tévében találkozhatunk zokogó minisztériumi főosztályvezetőkkel, akik a kisnyugdíjasokért aggódnak ... pedig ők laknak bérlakásban . ..” Bogdán Tibor: .......jogpolitikai szempontból két kényes pontja van az anyagnak, az egyik a bérlakás, a másik a hitel... nem egyszerűen arról van szó, hogy emberek megsértődnek ... egy átmenet nélküli, drasztikus, radikális reform, amely oly módon rázkódtatja meg a társadalom egyes rétegeit, hogy az egyik közvetlen életelemet — a lakást — érinti, általános bizalmi válságot idézhet elő a joggal szemben, másrészt diszfunkciókat válthat ki az egész lakásgazdálkodásban ...” Mandur László: .......az anyag azokért szól, akik nem rendelkeznek lakással... ezt fel kell vállalni....” Szórádi Sándor:.......szerintünk ez azért ifjúságpárti, mert tervezhetővé teszi a lakáshoz jutást ...” Mandur László: „... ne csináljunk úgy, mintha — amikor elindítottuk a vitát — nem tudtuk volna, hogy a társadalom döntő többsége nem fog ennek örülni!... azt kell eldöntenünk, hogy vállaljuk-e ezt a pozíciónkat... ha igen, akkor viszont az öszszes ódiumával és karakánságával együtt kell vállalnunk...” Kiss Péter: „ ... mondjuk azt, hogy mi vállaljuk az eddigi pozícióinkat, terveinket, a szakmai munkát végezzék el azok, akiknek kell, és aki tud ebben az országban, az mondjon jobbat!...” És a Központi Bizottság tagjai ebben maradtak. Gönci János, a Központi Bizottság titkára a „Milyen szocializmust építsünk” vita eddigi tapasztalatairól elmondta, hogy a késlekedő, bizonytalankodó szervezés ellenére a vita megélénkült: „ Az eddigiekben nem definíciós, alapvetően nem értéktisztázó, hanem politikai vita folyt a KISZ- szervezetekben. Ez azt igazolja, hogy sikerült a valódi folyamatokhoz kapcsolódni. A központi szándék, amely ha nem is lényegesen, de eltért a történtektől, nem tudta megerőszakolni a szervezeteket. A felülről indított vitasorozat valójában alulról épült fel. A folyamat ott volt sikeres, ahol a nézetegyeztetés összekapcsolódott a helyi politikai program megfogalmazásával.” A KB titkára az akció fő eredményének azt tartotta, hogy felkeltette az érdeklődést valódi válaszok keresésére. Egyúttal azt javasolta, hogy a Központi Bizottság ne zárja le a vitasorozatot, s egyelőre ne is adjon ki összegzést az eddigi eredményekről. Véleménye szerint a folytatás formájáról a pártértekezlet eredményének függvényében érdemes majd dönteni. Ám a középiskolákban addig is mindenhol meg kell kísérelni a vita megszervezését. Ami pedig az eddigi eredmények sorsát illeti, azok beépültek a KISZ pártértekezleti mondandójába. A Központi Bizottság egyetértett Gönci János javaslataival. Viszony Munkácsi Mihály: „ .. . célszerű a párt és a KISZ kapcsolatát is újragondolni!” Szombath Tibor: „A pártértekezlet ne hagyjon kétséget se a KISZ-esekben, se a pártmunkásokban, hogy milyen szerepet szán a KISZ-nek! ...Ha az idősebb korosztály számolni akar az ifjúsággal, akikor a kinyilatkoztatáson túl legfontosabb teendője, hogy legelőször ismerjemeg gondolkodását, helyzetét! Vegye tudomásul, vagy ne fogadja el, de feltétlen alakuljon ki párbeszéd ! Elsősorban más légkörre van szükség ehhez, amelynek megteremtését a pártéleten kell elkezdeni.” Úri Csaba: „Úgy gondolom, hogy nem elégedhetünk meg az olyan megfogalmazásokkal, hogy a pártnak nagyobb figyelmet kell fordítania az ifjúság megnyerésére. Kategorikusan ki kell jelenteni, hogy meg kell nyernie az ifjúságot! ... A párt fő irányelveivel a KISZ értsen egyet, de a részkérdésekben lehessenek eltérő megállapításai.” Fischer Lajos: „A párt ifjúsági szervezete vagyunk, én úgy hiszem, ez azt jelenti, hogy a szocializmus iránt elkötelezettek vagyunk. De hogy ezt a szocializmust konkrétan milyen formában képzeljük el, azt saját magunknak kell kialakítanunk. A Központi Bizottság megtette az első lépéseket ebbe az irányba a lakásvita és a »Milyen szocializmust építsünk?»« vita kezdeményezésével. A következőkben ehhez hasonló célokat kell magunk számára kijelölnünk.” Hámori Csaba: „ ... a párbeszéddel, a partneri viszony felfogással egyetértek. . . . Arról, hogy a KISZ pártirányítását hogyan korszerűsítsük, még sok konzultáció szükséges. Én úgy gondolom, jó megoldás lenne, hogy a párt Központi Bizottsága határozatai a KISZ Központi Bizottságára érvényesek legyenek. Pont. És egyébként pedig a párt a párttagokon keresztül irányítsa a KISZ-t. Ez nagy különbség a mai gyakorlathozképest. Ezt a területi munkát ismerő elvtársaink, azt hiszem, jól érzik. Erre most látok valamennyi esélyt.” A teendőről Rusznák András: „Sokan azt állítják, hogy a KISZ-nek e szélesen értelmezett érdekképviseleti szerepköre alapfunkcióinkat sérti. Háttérbe szorul világnézeti nevelőmunkánk. A KISZ programja nemcsak a tagságra épül — az a véleményünk, hogy szerencsére —, mert amíg a tagok ifjúsági intézményrendszer várat magára, addig erkölcsi kötelességünk e hiánypótló tevékenység. Csak egy példát hadd mondjak. A szakszervezetekben több mint harminc százalék a harminc éven aluli fiatal, a húzóágazatokban több mint negyven százalék ez az arány, és mégsem jelenikmeg a szakszervezet testületeiben az ifjúsági érdek. Addig tehát nekünk — úgy érzem — ez a kötelességünk.” Hámori Csaba: „A KISZ-ben a fő feladat a következő fél évben az, hogy érjük el: a társadalom ne maradjon a jelenlegi túlélés-orientált magatartásnál, hanem váljon jövőre orientálttá! Vagyis saját magunkat és másokat kényszerítsünk arra, hogy hosszabb távon — hosszabb távra szólóan — gondolkodjunk ügyeinkről. Ma szerintem mindannyian érezzük, hogy a legtöbb ember azt nézi, mi lesz itt holnap vagy holnapután, pedig azt is nézni kell, hogy mi legyen öt év múlva, tíz év múlva, húsz év múlva. — Nem lehetetlen-e viszonylag rövid idő alatt a társadalmi közhangulatot megváltoztatni? — Első pillantásra az. De én azt mondom — persze régi mondás ez is —,akik nem akarják a lehetetlent, azok a lehetségest sem fogják elérni.” „Van esélyünk arra — mondta Hámori Csaba —, hogy a pártban és a társadalomban politikai fordulat menjen végbe. Hogy a párt a szükséges változások élére álljon, offenzív helyzetbe kerüljön. ... Az én gondolkodásomban a kulcsmondat úgy szól, hogy a társadalom alkalmazkodóképessége alacsony. Nekünk, mai fiatalabb korosztályoknak úgy kellene berendezkednünk a saját életünkben, hogy a társadalom alkalmazkodóképessége nőjön. Nem elegendő a mostani modernizációt felvállalnunk, mert lehet, hogy mondjuk 15 év múlva a biokémia lesz az »ügyeletes mozi«, ahogy most az elektronika és az informatika. Vagy valami egészen más, s akkor a társadalom ne hökkenjen meg ismét, és ne veszítsen éveket . . . Azt mondják erre hozzáértők — politikusok és szociológusok is —, hogy ezt a centrálisan, monolitikus tömbként kezelt társadalom kevésbé tudja megtenni. Az használható harci körülmények között, de nem tudja magát átalakítani.” 3