Magyar Ipar, 1908. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

kézbesít a munkásnak, melyen az illető munkás neve, a kelet, a sorszám, az iparcsopot és ipar­szám van rávezetve. A kelet és sorszám rávezetése bélyegzővel történvén, a tisztviselő mindössze a nevet írja és az iparbeosztás számait. Hasonlóan történik az a munkás­megrendeléseknél. Azaz a munka­adók is állítanak ki bejelentő­­lapokat, vagy ha a megrendelés levélben, vagy telefonon történt, az adatok egy írnok által a be­jelentő lapokra rávezettetnek. A kétrendbeli bejelentő­lapok azután átküldetnek az egyes osz­tályoknak, melyekben az egybe­­csoportosított iparágak tovább kezeltetnek. Minthogy csak akkor helyez­hető el valamely munkás, ha munkakínálat van, minthogy to­vábbá az helyezendő el, legelőbb, ki legkorábban jelentette be ma­gát, minthogy végre csak azon munkás ajánlható fölvételre, ki hajlandó az üres állást elfoglalni, az üres helyek, illetve a munka­­kínálatok naponta háromszor bi­zonyos órákban hirdettetnek és azon munkások, kik az állásokra pályázni akarnak, ezen szándé­kukat előjegyzési lapjuk benyúj­tása által nyilvánítják. Az osztály­­vezető meggyőződik a legkisebb sorszámú előjegyzési lapot be­nyújtott munkás munkakönyvéből és a munkástól előkért bizonyít­ványokból, váljon a munkás meg­­felel-e a munkaadó feltételeinek és ha nem felel meg, folytatja a következő legkisebb sorszámú előjegyzési lap tulajdonosával a tárgyalást mindaddig, míg meg­felelő munkásra talál. Minthogy pedig csak akkor kaphat valaki munkát, ha van olyan, ki munkást keres, csak az az intézet fog más intézetek ki­mutatásaiban munkás után ku­tatni, kinek oly munkakínálata van, melyet a nála jelentkezett munkásokból kielégíteni nem ké­pes. E czélból ezen intézet át fogja nézni a munkakínálati és keresleti heti kimutatást és azon hozzá legközelebb fekvő intézet­hez fog fordulni, melynél oly munkás van bejelentve, a milyen nála hiányzik és a milyenre szüksége van. Eljárása az lesz, hogy megküldi a munkaadó be­jelentő­ lapjának másolatát ezen intézetnek és ez fogja a további lépéseket megtenni. Semmi nehézséget nem fog okozni visszautasítani azokat, kik a közvetítésből ki vannak zárva, mert ezek száma bizonyára kevés lesz és ha azok névsorát a tiszt­viselő, a­ki a munkások beje­lentő-lapjait átveszi, alfabetikus sorrendben elhelyezve, az íróasz­talán tartja, egy tekintetre meg­állapíthatja, hogy elfogadhatja-e, vagy vissza kell-e utasítania. An­nak megállapítása pedig, várjon a munkás, vagy munkaadó nem áll-e sztrájk, vagy munkakizá­rás joghatálya alatt, az egyes osztályokra fog tartozni és an­nak vezetői, minthogy csak egyes iparcsoportokat kezelnek és a sztrájkolók illetve, munkatár alatt állók külön-külön ezen csoportok szerinti betűsorrendes lajstroma náluk fog világlatban tartani, ke­vés munkával képesek lesznek az illető bejelentési lapokat e végből valami jellel ellátni. Ép úgy nem fog se nehézséget okozni se sok időt igénybe venni a kollektív szerződések tételeinek megmagyarázása sem, mert az egyes osztályok vezetői rövid időn annyira ismerni fogják ezen szer­ződések mérvadó pontjait, hogy az illető munkásokra vonatkozó adatokat utánnézés nélkül közöl­hetik. Magától értetik, hogy az inté­zetek munkaköréhez kell majd mérni a személyzetet és annyi tisztviselő és segédszemélyzet lesz alkalmazandó, amennyi a mun­kát meggyőzni képes. Hogy a teljesítendő munka oly rendkívüli nagy volna, hogy a Budapesten hétfőn jelentkezők, mint a­hogy Sziklai úr előre látja, az napon be sem fogják magukat jelenthetni, a vázolt eljárás mel­lett teljesen ki van zárva, ha kü­lön-külön tisztviselőre bízatnak a munkások és a munkaadók beje­lentési lapjainak átvétele, illetve kiállítása és azok egy-egy, esetleg két írnokkal dolgoznak. Kisebb helyeken, hol a községi vagy a körjegyző fogja a munkát végezni sem fog a közvetítés ne­hézséget okozni, mert egy nap csak 5—6 munkás és 2—3 mun­kaadó fog jelentkezni, kik a szol­gától át fogják venni a bejelentő­lap mintát, azt kitöltik és a jegy­zőnek beküldik. A munkakinálatok hirdetésé­nek szüksége itt elesik s az eljá­rás az lesz, hogy a jegyző min­dennap bizonyos órában át fogja nézni a munkakinálati lapokat s ha van alkalmas munkára, azt az ajánlólappal el fogja küldeni, ha pedig a nap folyamán érkezik munkaadó, az maga fogja a ke­resett iparossegédre vonatkozó munkás bejelentési lapokat átnézni és kijelölni azt, kit magának kül­detni kíván. A munkaközvetítés távolról sem igényel oly agilitást az alkalma­zottaktól, mint Sziklai úr szerint semmi állami, vagy hatósági hiva­talnoknál fel nem található , mert a munkaközvetítés egyszerű fel­adat, melyet minden kötelesség­­tudó hivatalnok, azaz olyan, ki az előírt szabályok szerint eljár, elvégezhet. A munkaközvetítő hivatalnok­nak az agilitás hiányából magya­rázott meddősége és ki nem elé­gítő volta sem találó, mert szá­mos oly hatósági munkaközvetítő hivatal van Németországban és Ausztriában, mely az ipartestüle­tek nagy részének teljesen meg­felel s talán csak némely munkás­szervezetnek nem, még pedig azért nem, mert pártatlan, azaz sem a munkaadókat, sem a munkásokat előnyökben nem részesíti. Az országban létező három ha­tóságilag támogatott intézet nem elégíti ugyan ki a kívánalmakat, de nem alkalmazottjai agilitásá­nak hiánya miatt, hanem azért, mert a szakszervezeti munkások közül számosan nem tűrik meg maguk közt azon munkásokat, ki­ket a munkaadó nem a szakszer­vezettől, hanem a hatóságinak nevezett munkaközvetítő intézetből szerzett be és a sztrájkba lépnek, ha el nem bocsátja. A munka­adó tehát kénytelen figyelmen kí­vül hagyni az intézetet és a szak­egylethez fordulni. Főleg az a pa­nasz a közvetítő intézetek ellen, hogy nem küldenek segédet ak­kor, mikor azokra leginkább szük­ség van, azaz mikor valamely mester bojkott alá helyeztetett; pedig beláthatnák a mesterek, hogy nem az intézet oka ennek, hanem az az erőszak, melyet azon munkások kifejtenek, kik őket

Next