Magyar Ipar, 1908. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
kézbesít a munkásnak, melyen az illető munkás neve, a kelet, a sorszám, az iparcsopot és iparszám van rávezetve. A kelet és sorszám rávezetése bélyegzővel történvén, a tisztviselő mindössze a nevet írja és az iparbeosztás számait. Hasonlóan történik az a munkásmegrendeléseknél. Azaz a munkaadók is állítanak ki bejelentőlapokat, vagy ha a megrendelés levélben, vagy telefonon történt, az adatok egy írnok által a bejelentő lapokra rávezettetnek. A kétrendbeli bejelentőlapok azután átküldetnek az egyes osztályoknak, melyekben az egybecsoportosított iparágak tovább kezeltetnek. Minthogy csak akkor helyezhető el valamely munkás, ha munkakínálat van, minthogy továbbá az helyezendő el, legelőbb, ki legkorábban jelentette be magát, minthogy végre csak azon munkás ajánlható fölvételre, ki hajlandó az üres állást elfoglalni, az üres helyek, illetve a munkakínálatok naponta háromszor bizonyos órákban hirdettetnek és azon munkások, kik az állásokra pályázni akarnak, ezen szándékukat előjegyzési lapjuk benyújtása által nyilvánítják. Az osztályvezető meggyőződik a legkisebb sorszámú előjegyzési lapot benyújtott munkás munkakönyvéből és a munkástól előkért bizonyítványokból, váljon a munkás megfelel-e a munkaadó feltételeinek és ha nem felel meg, folytatja a következő legkisebb sorszámú előjegyzési lap tulajdonosával a tárgyalást mindaddig, míg megfelelő munkásra talál. Minthogy pedig csak akkor kaphat valaki munkát, ha van olyan, ki munkást keres, csak az az intézet fog más intézetek kimutatásaiban munkás után kutatni, kinek oly munkakínálata van, melyet a nála jelentkezett munkásokból kielégíteni nem képes. E czélból ezen intézet át fogja nézni a munkakínálati és keresleti heti kimutatást és azon hozzá legközelebb fekvő intézethez fog fordulni, melynél oly munkás van bejelentve, a milyen nála hiányzik és a milyenre szüksége van. Eljárása az lesz, hogy megküldi a munkaadó bejelentő lapjának másolatát ezen intézetnek és ez fogja a további lépéseket megtenni. Semmi nehézséget nem fog okozni visszautasítani azokat, kik a közvetítésből ki vannak zárva, mert ezek száma bizonyára kevés lesz és ha azok névsorát a tisztviselő, aki a munkások bejelentő-lapjait átveszi, alfabetikus sorrendben elhelyezve, az íróasztalán tartja, egy tekintetre megállapíthatja, hogy elfogadhatja-e, vagy vissza kell-e utasítania. Annak megállapítása pedig, várjon a munkás, vagy munkaadó nem áll-e sztrájk, vagy munkakizárás joghatálya alatt, az egyes osztályokra fog tartozni és annak vezetői, minthogy csak egyes iparcsoportokat kezelnek és a sztrájkolók illetve, munkatár alatt állók külön-külön ezen csoportok szerinti betűsorrendes lajstroma náluk fog világlatban tartani, kevés munkával képesek lesznek az illető bejelentési lapokat e végből valami jellel ellátni. Ép úgy nem fog se nehézséget okozni se sok időt igénybe venni a kollektív szerződések tételeinek megmagyarázása sem, mert az egyes osztályok vezetői rövid időn annyira ismerni fogják ezen szerződések mérvadó pontjait, hogy az illető munkásokra vonatkozó adatokat utánnézés nélkül közölhetik. Magától értetik, hogy az intézetek munkaköréhez kell majd mérni a személyzetet és annyi tisztviselő és segédszemélyzet lesz alkalmazandó, amennyi a munkát meggyőzni képes. Hogy a teljesítendő munka oly rendkívüli nagy volna, hogy a Budapesten hétfőn jelentkezők, mint ahogy Sziklai úr előre látja, az napon be sem fogják magukat jelenthetni, a vázolt eljárás mellett teljesen ki van zárva, ha külön-külön tisztviselőre bízatnak a munkások és a munkaadók bejelentési lapjainak átvétele, illetve kiállítása és azok egy-egy, esetleg két írnokkal dolgoznak. Kisebb helyeken, hol a községi vagy a körjegyző fogja a munkát végezni sem fog a közvetítés nehézséget okozni, mert egy nap csak 5—6 munkás és 2—3 munkaadó fog jelentkezni, kik a szolgától át fogják venni a bejelentőlap mintát, azt kitöltik és a jegyzőnek beküldik. A munkakinálatok hirdetésének szüksége itt elesik s az eljárás az lesz, hogy a jegyző mindennap bizonyos órában át fogja nézni a munkakinálati lapokat s ha van alkalmas munkára, azt az ajánlólappal el fogja küldeni, ha pedig a nap folyamán érkezik munkaadó, az maga fogja a keresett iparossegédre vonatkozó munkás bejelentési lapokat átnézni és kijelölni azt, kit magának küldetni kíván. A munkaközvetítés távolról sem igényel oly agilitást az alkalmazottaktól, mint Sziklai úr szerint semmi állami, vagy hatósági hivatalnoknál fel nem található , mert a munkaközvetítés egyszerű feladat, melyet minden kötelességtudó hivatalnok, azaz olyan, ki az előírt szabályok szerint eljár, elvégezhet. A munkaközvetítő hivatalnoknak az agilitás hiányából magyarázott meddősége és ki nem elégítő volta sem találó, mert számos oly hatósági munkaközvetítő hivatal van Németországban és Ausztriában, mely az ipartestületek nagy részének teljesen megfelel s talán csak némely munkásszervezetnek nem, még pedig azért nem, mert pártatlan, azaz sem a munkaadókat, sem a munkásokat előnyökben nem részesíti. Az országban létező három hatóságilag támogatott intézet nem elégíti ugyan ki a kívánalmakat, de nem alkalmazottjai agilitásának hiánya miatt, hanem azért, mert a szakszervezeti munkások közül számosan nem tűrik meg maguk közt azon munkásokat, kiket a munkaadó nem a szakszervezettől, hanem a hatóságinak nevezett munkaközvetítő intézetből szerzett be és a sztrájkba lépnek, ha el nem bocsátja. A munkaadó tehát kénytelen figyelmen kívül hagyni az intézetet és a szakegylethez fordulni. Főleg az a panasz a közvetítő intézetek ellen, hogy nem küldenek segédet akkor, mikor azokra leginkább szükség van, azaz mikor valamely mester bojkott alá helyeztetett; pedig beláthatnák a mesterek, hogy nem az intézet oka ennek, hanem az az erőszak, melyet azon munkások kifejtenek, kik őket