Magyar Ipar, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-07 / 27. szám

422 50°/o-kal: a B) kocsirakományi osztályba tartozó áruk, továbbá az V. a) és b) (só dijszab.) VI., VII., IX. élőállatok díjszabása és végül lovak, csikók, stb. gyorsárú díjtételei. 25%o-kal: C) kocsirakományi és 2 különdij­­szabási, 1 különdijszabási, 3 külön és I. kiv. díjszabási, végül II. kiv. díjszabási osztályok. Ez az emelés az egész magyar forgalomra a 30%-os hadiadó kiegészítésének alakjában kiter­jesztendő volna. Hozzávetőleges számítás alapján az elérendő bevételi többlet, még a nagyobb tá­volságoknál engedélyezendő nagymérvű mérséklés esetén is, meghaladja a fentiek szerint célzott 260 milliós emelkedést, nem is számítva azt, hogy a kincstár a hazai magánvasutak megadóz­tatásából is jelentékeny jövedelemre tenne szert. Örömmel üdvözöljük az elaborátumnak azt a most inkább elvi fontossággal bíró kijelentését, amely szerint a tervezett tarifaemelést az adriai forgalomban nem véli érvényesítendőnek. A há­borút követő időkben a most teljesen szünetelő tengeri forgalomnak fokozott jelentősége lesz. Gazdasági életünk újrafelépítésében a vízi és szá­razföldi közlekedés harmonikus együttműködé­sére nagy szerep vár. Éppen ezért szükségesnek vélnők, ha ez a kedvezmény a dunai átrakodási forgalom részére is biztosíttatnék. Gazdasági életünknek vitális érdeke, hogy ez a természetadta hatalmas közlekedési vonal teljes egészében kihasználtassék és fejlesztessék. Ebben a pillanatban, amikor Romániával és Ukrajnával ismét megindul a forgalom és az átmeneti idő­szakban, amikor a Balkánnal való forgalomnak fejlesztésére minden eszközt meg kell ragadnunk, különös súlya van e kérdésnek. És miként legfontosabb gazdasági érdekeink közé tartozik a szárazföldi és vízi közlekedés összhangzatbahozatala, úgy még fokozottabb mértékben volna szükséges a helyiérdekű vasutak külön baromjeinek megszüntetése, a tarifa szem­pontjából mielőbb beolvasztandónak véljük az államvasutak által kezelt helyi érdekű vasúthálózatot az államvasutak hálózatába, a kilométerek köz­vetlen átszámításával. Végül fölemlíti a fölterjesztés azt a sérelmet, amelyet iparunk az áruosztályozásnak az 1918. január elsején életbe lépett módosítása alkalmával elszenvedett. Ez a reform kizárólagosan az osz­trák gazdasági élet érdekeit szolgálja. Iparunk ér­deke múlhatatlanul megköveteli az áruk osztályo­zásának teljes revízióját, amely a vámsorompókat nélkülöző gyenge magyar iparnak a hatalmas kül­földi versennyel szemben legalább némi védelmet volna hivatva nyújtani. És mi sem természetesebb mint az, hogy e revízió csakis az érdekképvise­leteknek előzetes meghallgatása után és kívánsá­gaik szemmeltartásával történhetett. Megemlítjük itt, hogy a tarifaemelés terveze­tét a tarifabizottság hétfőn, 8-án tartandó ülésé­ben tárgyalja. M. kir. mozi. Az egész közvéleményt felkavarta az a sze­rencsétlen törvényjavaslat, amelyet a kormány a mozgóképszínházak szabályozásáról a képviselőház elé terjesztett. Még a laikus társadalom is meg­érezte, hogy itt valóságos merénylet készül egy fellendült új iparággal szemben. Az a társadalom, amely nem szokott különös érdeklődést és meg­értést tanúsítani a nemzetgazdasági problémák iránt, egyszerre felszisszent. Mennyire jogsértőnek kell lennie ennek a kis törvény-embriónak, hogy ilyen hatást váltott ki. A mottója e javaslatnak, hogy a kormány a mai államháztartási nehézségek folytán a köz­ségek, municipiumok részére olyan jövedelmekről kíván gondoskodni, amelyekkel nem terheli meg az állami budgetet. Ebből az elvből szökkent ki az a kolumbusi gondolat, hogy egyszerűen ál­lamosít olyan üzemeket, amelyek eddig magántu­lajdonok voltak. És kezdte a mozgóképszínháznál. Ez a javaslat tehát egy kísérleti ballon, amely figyeli a széljárást, vájjon kedvez-e a további portyázásoknak ? Ebben az általános vonatko­zásban, de a konkrét esetben is tiltakozni kell e veszedelmes kísérlet ellen. Nem lehet olyan kétségbeesett helyzet, amely a hazardírozást a magántulajdonnal megengedje. Nincs az a törvény, amely a magánjogot ennyire sárba tiporhatja. De eltekintve a kérdés etnikai ol­dalától, váljon nemzetgazdasági szempontból ész­­szerű-e az ilyen államosítás ? Az iparnak, keres­kedelemnek lendítője, fejlesztője a szabad verseny. Ha az állam saját üzemébe veszi a mozikat, ha a községek kezelésébe adja, ha kiküszöbölődik a moziiparból a magánérdek, amely leleménnyel, öt­letességgel, megfeszített egyéni munkával igyekezett a maga javára minél jobban értékesíteni minél jövedelmezőbbé tenni üzemét, akkor egészen bi­zonyosan elkövetkezik az egész ipar válsága. Milyen lehet az a m. kir. mozi, amelyet községi alkalmazottak üzleti zsenije dirigál ? Nevetséges e ponton sokat magyarázkodni. A kormány célja, hogy a községek számára több anyagi részesedést biztosítson a mozgóképszín­házak jövedelméből. Eddig jövedelmi adót rótt ki rájuk. Rendben van. Ha kevesli az eddigi adószázalékot, emelje magasabbra. A mozik vál­tozó jövedelmének megfelelő progresszív arányban Aki hadi kölcsönkötvényt jegyez, ha­záját, családját és iparát szolgálja.

Next