Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1920-03-28 / 6. szám

XLI. kötet. Budapest, 1920. március 28. MAGYAR­­ „IPARÜGYEK.“ — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik vasárnap. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakért jár. Az előfizetési dij egész évre 24 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő­ utca 4. Telefon : 26—75 és 162—00. — Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. Az Országos Iparegyesületből. 1. Végrehajtó bizottság. —. március 23. Jelen voltak Matlekovits Sándor elnök­lete alatt: Bartolffy János, Vikár Béla, Sziklai Zsigmond, Lajta Pál, Kaszab Ala­dár, dr. Fekete Ignác és Hirmann Ferenc végrehajtó bizottsági tagok, az iroda részéről: dr. Soltész Adolf igazgató, dr. Namény­i Ernő és Dálnoki-Kováts Jenő titkárok. Tá­­volmaradásukat kimentették: Z­s­o­l­n­a­y Miklós alelnök, Ország Róbert, Paul Károly és V­i­d­a Jenő. Elnök az ülést megnyitja. Dr. N­a­m­é­n­y­i Ernő titkár ismerteti az Osz­trák-Magyar Bank bankjegyeinek lebélyegzésé­ről szóló kormányrendeletet és kifejti, hogy az iparosok érdekében megváltoztatandó volna a rendeletben az az intézkedés, hogy a kény­­szerkölcsön alkalmával nyert állami elismervé­­nyek csupán a nagy vagyondézsmára és a föld­­vásárlás céljaira fordítható. Meg­ kell engedni az iparosoknak, akiknek forgótőkéjük egy ré­szét elvonta a kényszerkölcsön, hogy a kötvé­nyeket az összes közterhek fizetésére felhasz­nálják. Ugyanebből a szempontból kívánatos, hogy rövid átmeneti idő után a kötvények adás­vétel tárgyát képezhessék. Továbbá sürgős az iparosokra nézve, hogy a március 8. és 10-ike közötti betétek külön elbírálásba ne részesül­jenek, mert a rendelet homályos részeinél fogva a lefizetésekre vonatkozólag kétség merülhet fel és semmivel sem igazolható, hogy ezen idő­szakban történt fizetések visszaható rendelke­zéssel a korábbi fizetésekkel szemben hátrány­ban részesíttessenek. Végül kívánatos volna, hogy az ipari szövetkezetek a kényszerkölcsön alól mentesíttessenek. Kaszab Aladár szerint súlyos veszélyt je­lent az a körülmény, hogy a kényszerkölcsön kötvényei forgalomba nem bocsáthatók és így ez az intézkedés az iparos tőkéjének jelentékeny részét vonja el. Dr. Fekete Ignác ez intézkedés magyará­zatául elfogadja a pénzügyminiszternek azt a nyilatkozatát, mely szerint, ha a kötvények sza­badon forgalomba lennének hozhatók, azok ár­folyama mesterségesen lenyomatnék, ami káro­sodást jelentene. A kötvények tulajdonosaira nézve tehát a rendelet vonatkozó része oltal­mat jelent. Kaszab Aladár addig is, amíg a kötvények forgalomba hozhatók, a bankoknál való lom­­bardírozást látná megoldásnak. Elnök egyetért azzal, hogy bizonyos ideig a kötvények forgalomba hozatalának korlátozása kívánatos, de ez csak rövid átmeneti időre tör­ténhetik. Dr. Fekete Ignác a rendeletet megelőző titkolódzást helyteleníti és utal a rendelet né­hány intézkedésének homályosságára. Így pél­dául a március 8. és 18-ika közötti betétekre vonatkozólag kétség merülhet el az igénybe­vétel tekintetében. A moratóriumi intézkedés sem egészen világos. A végrehajtó bizottság elhatározza, hogy az előadó és a hozzászólók javaslatainak szellemé­ben sürgős kérvényt intéz a nemzetgyűléshez és felterjesztéssel fordul a pénzügyminiszterhez. Dr. Naményi Ernő titkár bemutatja a ke­reskedelemügyi miniszter meghívóját a nyom­dászipar képesítéshez kötése tárgyá­ban tartandó értekezletre. A meghívó szerint a képesítéshez kötést az Ipartestületek Országos Szövetsége kérte. Dr. Fekete Ignác az 1848. évi sajtótör­vényre hivatkozik és hangsúlyozza, hogy a nyomdászipar képesítéshez kötése a sajtósza­badság megsértését jelentené. A végrehajtó bizottság megbízza az igazga­tót, hogy az Iparegyesület képviseletében egy felkérendő szakember kíséretében az értekezle­ten jelenjen meg és a sajtószabadság védelme érdekében foglaljon állást a nyomdászipar ké­pesítéshez kötése ellen. Dr. Naményi Ernő titkár bemutatja a Ma­gyar Állami Vasgyárak kimutatását, a Magyar Államvasutak Gépgyára és a Diósgyőri Állami Vas- és Acélgyár részére az 1918—19. üzlet­évben külföldről beszerzett anyagokról. Tudo­másul szolgál. Igazgató jelenti, hogy a kereskedelemügyi mi­niszteri állásra előreláthatólag dr. Emich Gusz­­táv államtitkár kap meghívást. Javasolja, hogy a kinevezés megtörténte után az iparegyesület

Next