Magyar Ipar, 1921 (42. évfolyam, 1-22. szám)
1921-01-15 / 1. szám
az ily cégek kérelmezhetik a feldolgozandó anyagokról való raktárkönyv vezetésének elengedését, mely esetben az illető cégnek csak az elkészült árukról kell raktárkönyvet vezetnie. Cégem is a 95. §-ra való hivatkozással kérte ezen raktárkönyv vezetése alól való felmentést és azt az adófelügyelő-helyettes meg is adta. Azonban a szakma érdekében kívánatosnak tartanám az oly módosítást, mely szerint k kimondatnék, hogy minden előzetes kérés nélkül az ily anyag feldolgozásával foglalkozó cégek anyagokról való raktárkönyv vezetése alól felmentessenek. Vitás esetekben kimondja a végrehajtási utasítás, hogy az adófelügyelő-helyettes van hivatva annak megállapítására, hogy a vita tárgyát képező cikkek fényűzési adó alá esnek-e vagy sem. Ez gyakorlati szempontból teljesen keresztülvihetetlen, mivel az adófelügyelőhelyettes lehet adóügyekben és számviteli dolgokban kitűnő szakember, de áruismeret hiányában vitás esetekben dönteni nem képes. Célszerűnek tartanám, vagy a kereskedelmi és iparkamara kebelében, vagy pedig a fővámigazgatóságnál felállított szakértői bizottság döntésére bízni az ily esetek elintézését. Visszájuknál rendkívül megnehezíti az üzleti életet az, hogy a lerótt fényűzési adó ily esetekben nem téríttetik vissza. Különösen áll ez a női divatáru szakmánál, hol a vevő gyakran áll elő azzal a kívánsággal, hogy egyik vagy másik tárgy visszavetessék. Célszerűnek tartanám, ha egyes megbízható cégek felhatalmazást nyernének arra nézve, hogy a már lerótt fényűzési adót saját belátásuk szerint a visszaadott tárgyak után vissza is téríthessék. Az államkincstár megkárosításától ily esetben nem kell tartani, mivel az ismert és megbízható kereskedő a szigorú büntetésnek nem fogja kitenni magát és különben is az üzleti forgalom a személyzet ellenőrzése alatt áll. Csereügyleteknél a végrehajtási utasítás előírja, hogy a kicserélendő tárgy után már lefizetett adó nem esik beszámítás alá és azoknál a tárgyaknál, melyekre kicseréltetik, az adót újra teljes egészében fel kell számítani. Előfordultak már olyan esetek, hogy a vevő alig pár lépéssel hagyta el az üzletet, kirakatom előtt egy másik tárgy nyerte meg tetszését, meggondolva magát, onnan visszafordult, hogy is a vásárolt árut kicserélje. Aki ismeri a női divatáru-szakmát, az tudja, hogy ez nem szórványos jelenség, hanem rendkívül gyakran fordul elő. Az ily esetekben a fényűzési adó egyenesen kerékkötője az üzleti életnek, mivel, ha már valaki arra hajlandó, hogy az adót egyszer megfizesse, kétszeri adózásra semmiesetre sem lesz kapható. Itt tehát szintén egy praktikus megoldási formáról kellene gondos-kodni, hogy ez a visszás állapot megszűnjék. Mindezen észrevételeket közölni akartam és rendkívül örülnék, ha az illetékes körök, belátva azon nehézségeket, igyekeznének valami titok-módon azokat orvosolni. Holzer Sándor: A fényűzési adó kötelező beszolgáltatása óta, sajnos, ama szomorú tapasztalatokat észlelem, hogy a megrendelők teljesen távol maradnak, vagy még ennél is szomorúbb tapasztalatom, hogy éppen emez új megterheltetés elkerülése végett Bécsbe gravitálnak. Egy női estélyi ruha előállítási költségei, tekintve, hogy az anyagokat mind külföldről vagyunk kénytelenek beszerezni és így külföldi valutában is fizetni, óriási összegekre mennek és így eme magas árakhoz még hozzászámítandó 10*/,-os fényűzési adó teljesen elviselhetetlenné és lehetetlenné teszi az üzlet megkötését. Nagyon gyakori az az eset, hogy a normális üzletmenetben, a mai magas árak mellett, a feldolgozó iparos ama kényszerű helyzetbe kerül, hogy a megengedett tisztességes üzleti haszon egy tekintélyes részéről le kell mondania, csak hogy az üzletet megcsinálja, mivel az ilyen feldolgozó iparos óriási üzemi költségekkel dolgozik. Az adó lerovásánál pedig óriási károkat szenvedünk anyagilag. Ma, amikor egy üzem fenntartásához óriási tőkével kell, hogy a feldolgozó iparos rendelkezzék, nagy összeget von el az adó lerovása. A törvény értelmében a szállítás alkalmával tartozik a megrendelő fél az adót kifizetni. Sajnos, a női divatszakmában még nem tartunk ott, hogy ez így keresztülvihető volna, mert még mindig a féléves vagy az éves számlák vannak divatban és ezek után az iparos tartozik az adót a megrendelő részére előlegezni és az állam pénztárába lefizetni. És így nemcsak a tőkére kell hónapokig várni, hanem még az előlegezett adóra is. Mint feldolgozó iparos, nagyon sok nehézségbe ütközöm az áru elkönyvelésénél a raktárkönyvben és pedig azon oknál fogva, mert a női szövetruháknál (amelyek nem esnek fényűzési adó alá) és elsősorban a kosztümöknél temérdek sok selymet használok fel varrások szegélyezéséhez és minden esetben apró méreteket 15 cm-től 25 cm-ig. Úgyszintén a francia ruhák befejezéséhez például creppe Georgetteket használunk és szintén apró mennyiségekben 15 cm-től 50 cm-ig és ilyesmit minden ruhához használunk. Ezek után sok aprósághoz használunk selyemszövetet, amelyet könyvelni szinte lehetetlen, eltekintve ama sok pótlástól, amelyek elvasalások és elszabások által származnak, vagy pedig a ruha próbálása alkalmával, amikor a megrendelő hölgy változtatásokat kíván és ezek csak újabb anyagot igényelnek és a már felhasznált anyag értéktelenné válik. Ezen nehézségek könnyítésére nézve csak azt az egy módozatot ismerem, amely az áru elvámolásánál volna keresztülvihető, úgy, hogy mindama komplikációk, amelyek a vevő