Magyar Ipar, 1921 (42. évfolyam, 1-22. szám)
1921-01-15 / 1. szám
részéről való behajtása, az adó beszolgáltatása és minden egyéb könyvelések nehézségei megszűnjenek. Gazdaságilag reánk nézve legelőnyösebb volna, ha az egész fényűzési adó beszolgáltatását a mai formájában megszüntetnék. Reiter Etel: A cipészipar. Rövid időbeli tapasztalataimat a fényűzési adó körül, a következőkben adom elő: Mivel a lakkbőr cipők árai a lakkbőr és egyéb anyagok drágasága következtében igen magasak, 3500—4000—6000 kor., sőt néha még többre is felrúgnak, azért a legalsóbb néposztályból való megrendelők az adó hozzászámítása miatt visszariadnak és nem rendelnek. De különösen előfordul a visszariadás a középosztálybeli megrendelő közönségnél, illetve olyan úri egyéneknél, kiknél a jól öltözködés nemcsak szokás, hanem megszokott is és hosszú időn át szükségszerű kötelesség. Az ilyen urak és hölgyek hivatalaikban is — általános megszokásból — minden fényűzési hajlam nélkül lakkcipőket viseltek. Ezek jobb ízlésük és egyéb kívánságaik folytán már magasabb árért tudnak lakkcipőt szerezni. Ezeknél már az adó is magasra szökik a cipő árának magassága folytán. Nagyrészt tehát visszariadnak és nem rendelnek. Az elmaradt megrendelések a cipészmestereket súlyosan érintik. Néha azért is elmarad a megrendelés, mert a cipésznek egyéb dolga van és nem fecsérelheti idejét az adószedésnél előforduló firkálással és a beszedett, összegek elszámolásával. Cipésziparos körökben általában nagy ellenszenv van az adó ellen csupán az elszámolás és kezelés miatt. Az, hogy nem fognak készíteni, nemcsak anyagi kárt tesz, hanem csökkenti a cipészmesterségnek fejlődését, haladását. Az utóbbi évtizedekben a cipész kisipar versenyre kelt a leggazdagabb és legműveltebb államok cipészeivel és kiállta sikerrel a versenyt. A fényűzési adó semmiesetre sem lesz lendítő hatással a cipészimesterség fejlődésére, azért, mert az iparosság is, a közönség is gyűlölettel gondol mindazokra, amiket fent elmondtam. Azért nem lesz érdemes a törvényt sem fentartani, hogy néhány könnyen pénztszerző embernek, az állampolgárok talán fél, vagy Vio százalékának néhány művészhajlamú és tehetségű cipésze lakk- és selyemcipőket készítsen. Okos pénzügyminiszterek ezt hamar be fogják látni. Krazsói János: A csillárgyártás. A szakma érdekeltsége az Országos Iparegyesületben tartott értekezletén elfogadta ugyan azt az egyöntetű álláspontot, hogy a pénzügyminisztérium illetékes közegének tájékoztatása szerint a tízezer koronán felüli csillárokat veszik fényűzési adóköteleseknek, valamint azokat a kisebb értékű világítótesteket, amelyeknél a selyem, vagy színes üveg az összérték 50%/o-át megközelítik. Az egyes lapokban időközben megjelent tájékoztatások azonban ezen osztályozást felborították, adókötelesnek jelezvén csaknem valamennyi világítótestet. A világítótestek sokféleségénél fogva megbízható szabályok nélkül tehát lehetetlen eligazodni, ami azért igen kellemetlen, mert az érdekeltség azon alapvető raktárkönyv felállítását sem tudja precízen elkészíteni, amire a törvény elsősorban kötelezi. A vevők a fényűzési adót a csillárokra nézve idegenkedéssel fogadják annyira, hogy a vásárlás majdnem teljesen szünetel, holott december hónapban a legélénkebb forgalomnak, kellene lennie. Az idegenkedés igen érthető. Érthető, hogy a közönség arra hivatkozik, hogy egy egyszerű asztali lámpa (sárgarézből) adóköteles akkor, amikor a rézbútorok, szintén sárgarézből, egyáltalán adómentesek, adómentes a kocsikerekek gummiabroncsa, adómentes tízezer koronán aluli parcellán service stb., stb. Kulcsár Sándor. Közismert tény, hogy a fényűzési adó megvalósítása folytán igen sok iparágban teljes bizonytalanság uralkodik, hogy milyen tárgyak azok, amelyek feltétlenül fényűzési adó alá kerülnek. Bizonyos, hogy a sok iparág közül a csillárgyártással és eladással foglalkozók hely-zete a legkétségesebb, mivel sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás e tekintetben nem intézkedik imperative, miért is a gyárosok és kereskedők inkább tartózkodnak az elárusítástól, semhogy a törvény súlyos büntetéseinek konzekvenciáit viseljék. Figyelemmel arra, hogy a rendelet 20 §-a alapján csillárok csak abban az esetben adókötelesek, ha azok bronzból vannak, ennélfogva a csillárok sorsa el volna döntve, valamint abban az esetben is, ha a csillárok értéke 10.000 koronát meghalad. Minthogy azonban a csillárok rendszerint nem bronzból, hanem sárgarézből, vasból vagy fából készülnek, mégpedig előbbiek vagy saját színükben vagy galvanizálva, utóbbi pedig festve vagy aranyozva, ennélfogva már elvileg is eldöntendő elsősorban a kérdés, hogy ezen körülmények figyelembevételével milyen értékhatárig adómentesek a csillárok. Homályos a rendelkezés a 28. §-ban az üvegárukra nézve, mivel például egy zöld ernyő, amely belül fehér és amely közcélokat szolgál, vagy egy homályos tulipán és 100 koronán felüli értéke van, szintén adóköteles. Ez lehetetlen, mert például egy zöld ernyő nem hiszíi, hanem közegészségügyi célokat szolgál, mert szemvédő. Ugyanez áll a homályos tulipánokra is, még abban az esetben is, ha azok edzve vannak. Az üvegrojtok, vagy üvegrudacskák a legegyszerűbb függesztékre is alkalmazhatók. Ebben az esetben tehát ezek is adó alá esnek? A csiszolt üvegburák, amelyek például egy