Magyar Ipar, 1921 (42. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-15 / 1. szám

részéről való behajtása, az adó beszolgáltatása és minden egyéb könyvelések nehézségei meg­szűnjenek. Gazdaságilag reánk nézve legelőnyösebb volna, ha az egész fényűzési adó beszolgáltatását a mai formájában megszüntetnék. Reiter Etel: A cipészipar. Rövid időbeli tapasztalataimat a fényűzési adó körül, a következőkben adom elő: Mivel a lakkbőr cipők árai a lakkbőr és egyéb anyagok drágasága következtében igen magasak, 3500—4000—6000 kor., sőt néha még többre is felrúgnak, azért a legalsóbb néposz­tályból való megrendelők az adó hozzászámítása miatt visszariadnak és nem rendelnek. De különösen előfordul a visszariadás a középosz­tálybeli megrendelő közönségnél, illetve olyan úri egyéneknél, kiknél a jól öltözködés nem­csak szokás, hanem megszokott is és hosszú időn át szükségszerű kötelesség. Az ilyen urak és hölgyek hivatalaikban is — általános meg­szokásból — minden fényűzési hajlam nélkül lakkcipőket viseltek. Ezek jobb ízlésük és egyéb kívánságaik folytán már magasabb árért tudnak lakkcipőt szerezni. Ezeknél már az adó is magasra szökik a cipő árának magassága folytán. Nagyrészt tehát visszariadnak és nem rendelnek. Az elmaradt megrendelések a cipészmes­tereket súlyosan érintik. Néha azért is elmarad a megrendelés, mert a cipésznek egyéb dolga van és nem fe­csérelheti idejét az adószedésnél előforduló firkálással és a beszedett, összegek elszámolá­sával. Cipésziparos körökben általában nagy ellenszenv van az adó ellen csupán az elszámo­lás és kezelés miatt. Az, hogy nem fognak készí­teni, nemcsak anyagi kárt tesz, hanem csökkenti a cipészmesterségnek fejlődését, haladását. Az utóbbi évtizedekben a cipész kisipar versenyre kelt a leggazdagabb és legműveltebb államok cipészeivel és kiállta sikerrel a versenyt. A fényűzési adó semmiesetre sem lesz len­dítő hatással a cipészim­esterség fejlődésére, azért, mert az iparosság is, a közönség is gyű­lölettel gondol mindazokra, amiket fent el­mondtam. Azért nem lesz érdemes a törvényt sem fentartani, hogy néhány könnyen pénzt­­szerző embernek, az állampolgárok talán fél, vagy Vio százalékának néhány művészhajlamú és tehetségű cipésze lakk- és selyemcipőket készítsen. Okos pénzügyminiszterek ezt hamar be fogják látni. Krazsói János: A csillárgyártás. A szakma érdekeltsége az Országos Ipar­egyesületben tartott értekezletén elfogadta ugyan azt az egyöntetű álláspontot, hogy a pénzügyminisztérium illetékes közegének tájé­koztatása szerint a tízezer koronán felüli csil­lárokat veszik fényűzési adóköteleseknek, va­lamint azokat a kisebb értékű világítótesteket, amelyeknél a selyem, vagy színes üveg az összérték 50%/o-át megközelítik. Az egyes la­pokban időközben megjelent tájékoztatások azonban ezen osztályozást felborították, adó­kötelesnek jelezvén csaknem valamennyi vilá­gítótestet. A világítótestek sokféleségénél fogva meg­bízható szabályok nélkül tehát lehetetlen el­igazodni, ami azért igen kellemetlen, mert az­­ érdekeltség azon alapvető raktárkönyv felállítá­sát sem tudja precízen elkészíteni, a­mire a törvény elsősorban kötelezi. A vevők a fényűzési adót a csillárokra nézve idegenkedéssel fogadják annyira, hogy a vásárlás majdnem teljesen szünetel, holott december hónapban a legélénkebb for­galomnak, kellene lennie. Az idegenkedés igen érthető. Érthető, hogy a közönség arra hivat­kozik, hogy egy egyszerű asztali lámpa (sárga­rézből) adóköteles akkor, amikor a rézbútorok, szintén sárgarézből, egyáltalán adómentesek, adómentes a kocsikerekek gummiabroncsa, adó­mentes tízezer koronán aluli parcellán service stb., stb. Kulcsár Sándor. Közismert tény, hogy a fényűzési adó meg­­valósítása folytán igen sok iparágban teljes bizonytalanság uralkodik, hogy milyen tárgyak azok, amelyek feltétlenül fényűzési adó alá ke­rülnek. Bizonyos, hogy a sok iparág közül a csillárgyártással és eladással foglalkozók hely-­­­zete a legkétségesebb, mivel sem a törvény, sem a végrehajtási utasítás e tekintetben nem intézkedik imperative, miért is a gyárosok és kereskedők inkább tartózkodnak az elárusítás­­tól, semhogy a törvény súlyos büntetéseinek konzekvenciáit viseljék. Figyelemmel arra, hogy a rendelet 20 §-a alapján csillárok csak abban az esetben adó­kötelesek, ha azok bronzból vannak, ennélfogva a csillárok sorsa el volna döntve, valamint abban az esetben is, ha a csillárok értéke 10.000 koronát meghalad. Minthogy azonban a csillárok rendszerint nem bronzból, hanem sárgarézből, vasból vagy fából készülnek, még­pedig előbbiek vagy saját színükben vagy galvanizálva, utóbbi pedig festve vagy aranyozva, ennélfogva már elvileg is eldöntendő elsősorban a kérdés, hogy ezen körülmények figyelembevételével milyen értékhatárig adómentesek a csillárok. Homályos a rendelkezés a 28. §-ban az­­ üvegárukra nézve, mivel például egy zöld ernyő,­­­­ amely belül fehér és amely közcélokat szolgál, vagy egy homályos tulipán és 100 koronán fe­lüli értéke van, szintén adóköteles. Ez lehe­tetlen, mert például egy zöld ernyő nem hiszíi, hanem közegészségügyi célokat szolgál, mert szemvédő. Ugyanez áll a homályos tulipánokra is, még abban az esetben is, ha azok edzve vannak. Az üvegrojtok, vagy üvegrudacskák a legegyszerűbb függesztékre is alkalmazhatók.­­ Ebben az esetben tehát ezek is adó alá esnek? A csiszolt üvegburák, amelyek például egy

Next