Magyar Ipar, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-31 / 1. szám
A ROMANIA részére ipari, vegyészeti, textil gyártmányok ügynökségét keresem. ESCHEN ASY AURÉE Bucarest-Craiova. Levélcím: Craiova, II. Strada Barbu Catargiu. Levelezés: magyarul, németül, románul, francia, angol vagy egyéb nyelven. MAGYAR IPAR Bojkott. A kartel törvény (1081. évi XX. t. c.) részletesen felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyek a kartelek ellen az esetben tehetők, ha a kartelmegállapodás vagy határozat vagy ezek alkalmazásának módja vagy bármely kartelcélokat szolgáló tevékenység vagy magatartás a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyezteti. Arra nézve, hogy a közgazdaság vagy közjó érdeke mikor tekinthető veszélyeztetettnek, a karteltörvény általános szabályt nem tartalmaz, hanem csak példaképen említi azt esetet, ha a kartel az áru termelését, forgalombahozatalát vagy az áralakulást a fogyasztók, termelők vagy más vállalkozók ártalmára a gazdasági helyzet által meg nem okolt módon szabályozza. A törvény ily fogalmazása — kevesebben pedig az úgynevezett kartelmagánjogról való teljes hallgatása — mellett mindezideig teljesen nyitva áll az a kérdés, vájjon a karteleknek nem közvetlenül a közgazdaság vagy a közjó ellen irányzott az a magatartása, amely a kartelegyezményhez nem csatlakozott versenytársakkal és más magánszemélyekkel szemben alkalmazott bojkott gyűjtőfogalma alatt ismeretes, jogszerű vagy jogellenes-e. Ezen rendkívül fontos és igen gyakorlati kérdésben az első hivatalos szót a karteltörvény által létesített tanácsadó szerv, a Kartelbizottság végre kimondotta. Noha a Kartelbizottság határozata jogszabályt nem képez, a szóbanforgó elvi döntés igen nagy jelentőséget nyert azáltal, hogy a kereskedelemügyi miniszter annak közzétételét rendelte el. A döntés így hangzik: „Az üzleti összeköttetésből való kizárás, elszigetelés vagy bojkottálás a gazdasági küzdelemnek igen éles fegyvere, amely egyesek gazdasági boldogulásába, sőt létébe is erősen belenyúl. Ezért a kartelbizottság az 1931. évi XX. t. c. 6. szakaszára támaszkodva, ezt az eszközt a közgazdaság és közjó szempontjaival csak akkor tartja összeegyeztethetőnek, ha alkalmazásának különösen súlyos és közszempontból is helytálló indokai vannak. A közgazdaság és közjó érdekével ellentétben állónak tartja a kartelbizottság, ha az elszigetelés nemcsak gazdaságilag megokolt hátrányokkal sújtja a felet, hanem egyenesen gazdasági egzisztenciája megsemmisítésére alkalmas. Hogy az adott körülmények között e veszélyeztetés fennforog-e, a bizottság egyelőre esetről-esetre kívánja elbírálni.“ Nyilvánvaló, hogy a közölt tétel fogalmazása igen általános és épen azt a kérdést hagyja nyitva, melyek a bojkottnak azok a tényállástípusai, melyek a közgazdaság és közjó érdekével ellentétesek. Mindazonáltal a bojkottot szenvedő alanynak gazdasági exisztenciájára való utalás igen értékes támpont a kérdés jövőbeli kezelésére és megoldására nézve. Az új közszállítási szabályzat. Akereskedelemügyi miniszter megküldötte az Országos Iparegyesületnek az új szállítási szabályzat előadói tervezetét hozzászólás végett. Az egyesület a tervezet részleteinek megbeszélése tárgyában végrehajtóbizottsági és igazgatósági ülést tartott s meghallgatta az érdekeltek véleményét, melynek alapján a leglényegesebb pontokra a következő észrevételeket tette: 1. §-ban sérelmes, hogy oly üzemek, amelyek a valóságban részben vagy egészben hatósági üzemeknek mondhatók, de részvénytársasági keretbe vannak burkolva, mint a múltban, most is kiesnek a Közszállítási Szabályzat hatálya alól. Nézetünk szerint kimondandó volna, hogy mindazon ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalat, melynek a részvénytöbbsége állami vagy községi kézben van, avagy forgótőke -szükségletének 30%-át meghaladó hatósági támogatást (segélyt, kölcsönt, szjj!) élvez, köteles beszerzéseit a Közszállítási Szabályzat alapján eszközölni. A kis- és kézműiparosnak az új tervezetben meghatározott ismérve aggályos tekintettel azokra az előnyökre, amelyeket a tervezet a kisipar részére biztosítani szándékozik. Bár a kisiparos fogalmának meghatározása az új ipartörvény végrehajtási utasításában foglalt meghatározással egyezik, véleményünk szerint mégis figyelmet kellene fordítani arra, hogy a mai viszonyok között 20 munkást foglalkoztató üzemek, különösen bizonyos szakmákban, nem tartoznak a kisiparosok közé, hanem a gyáripar középipari csoportjába esnek. A kisipar gazdasági meghatározását tehát úgy kell megejteni, hogy a középipar egy része ne kerüljön a kisiparral szemben kedvezőtlen helyzetbe. Észrevételünk támogatására legyen szabad felhoznunk, hogy pl. az autójavító és karosszériaipar az utóbbi években foglalkoztatottság hiánya miatt ritkán foglalkoztat húsznál több alkalmazottat, még a középipar keretében is. Mindazonáltal nem valószínű, hogy a hatóságok elismernék kisiparosoknak a középiparként ismert kétségtelenül gyári jellegű gyárakat, annak dacára, hogy a mai korlátozott működési keretek között az előbb említett meghatározást szem előtt tartva, azok teljesen beszorulnak a kisipari keretek közé. Elviselhetetlen hátrányt szenvednek tehát azok az egyébként komoly középipari gyárak, amelyek többnyire nem kéziiparosok, hanem mérnökök vezetése alatt állanak és a leromlott gazdasági viszonyok, dacára is 10 GIS törzsmunkást foglalkoztatnak azon kisiparosokkal szemben, akik többnyire egymagukban dolgoznak, s kisegítő munkaerőt csupán akkor alkalmaznak, ha egy-egy munkát kapnak. Megvizsgálandó volna tehát, hogy melyek azok a középipari szakmák, melyekre igen nagy hátrányt jelent a kisiparosoknak nyújtott előny. Az érdekeltek egy másik csoportjának véleménye szerint, bár jól tudjuk, hogy az új Közszállítási Szabályzat a kisiparost is mennél gyakrabban óhajtja közszállításban részesíteni, az a véleménye, hogy kisiparosnak tekintessék közszállításoknál csupán az, aki legfeljebb öt alkalmazottat foglalkoztat. A Szabályzat 5. §-a a fővállalkozókra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, s kimondja, hogy fővállalkozó ipari munkát csak akkor kaphat, ha az egyes munkanemekre hazai vállalkozó nem pályázott, vagy az egyes munkanemekre beérkezett ajánlatok együttvéve lényegesen drágábbak, mint a fővállalkozók ajánlata. Véleményünk szerint a Szabályzatban használt „lényeges“ és „nem lényeges“ kifejezés különbségét, mint határpontját az odaítélésnek, illetve oda nem ítélésnek, — mivel előreláthatólag sok panaszra fog a jövőben alkalmat adni, — kívánatos volna százalékokban kifejezni. A házi kezelésben végzendő munkálatoknál a 6. §. a) pontja értelmében házi kezelésben akkor szabad a munkát elvégeztetni, ha az a rendelkezésre álló összegből a vállalatba adás útján végre nem hajtható és sürgős elvégzéséhez fontos érdek fűződik. Véleményünk szerint a Szabályzat ezen rendelkezése nagyon tág meghatározásnak mondható s a visszaélések elkerülése végett maximálandó volna az az összeg, amely mellett munkálatokat házi kezelésben szabad elvégeztetni. A 9. §. kiegészítendő volna azzal, hogy az eljáró hatóság, illetve annak közegei a soronkívüli elintézésért nem csupán fegyelmi, hanem anyagi kötelezettséggel is tartoznak és késedelmeskedés esetén terhükre a vállalkozót kártérítés illeti meg. 13. §. értelmében kívánatos volna, hogy csak olyan esetben legyen területileg korlátozott nyilvános versenytárgyalás .