Magyar Ipar, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-31 / 1. szám
MAGYAR IPAR tartható, ha megfelelő verseny alakulhat ki a pályázaton a területikorlátozás ellenére és az eredmény is elfogadhatónak ígérkezik. A 14. §.5.pontja kimondja, hogy oly szállítások és munkálatok, melyek értéke vagy évi értéke egyazon termelési ág, iparág körébe tartozó cikkben vagy munkanemben 6000 pengő, munkálatnál 10.000 pengő értékét meg nem halad, zártkörű versenytárgyalás útján adható ki. Javasoljuk,hogy az eddigi 6000 pengő 10.000 pengőre emeltessék fel, azonban mindennemű kijátszáskiküszöbölésére kimondandó volna, hogy az ily megállapított maximális összeg egy cég és egy hatóság részéről egy éven belül nem léphető túl. Kívánatos volna továbbá, hogy a zártkörű versenytárgyalások eredménye éppen úgy közöltetnék a Közszállítási Értesítőben a nyilvánossággal, mint a nyilvános versenytárgyalásoké. Ez különösen azértfontos, mert a vállalkozók kiválasztásánál bizonyos sorrend a tervezet szerint is betartandó, amit így a nagy nyilvánosság is ellenőrizhetne. Egyes cégek indokolatlan favorizálása ellen tehát a nyilvánosság ellenőrzése védelmet nyújtana. Nyilvános vagy zártkörű versenytárgyalás a 46. §. értelmében „rendszerint“ csak olyan szállításokra vagy munkálatokra írható ki, melyek költségeit az illetékes felsőbb hatóság törvényszerűen engedélyezte. Kívánatos volna e §-ból a „rendszerint“ szó törlése, mert különben lehetővé válik, hogy a versenytárgyalást kiíró hatóságtörvényszerűen meg nemszavazott szükségletre is kiírja a pályázatot, amivel csak felesleges költséget okoz a pályázóknak. A kiírási műveletekért, amennyiben azok díjtalanul nem bocsáthatók az érdekeltek rendelkezésére, legfeljebb önköltségi ár számítható fel. Kiegészítendő volna ez a rendelkezés azzal, hogy az iratok és tervek önköltségi ára semmiesetre nem lehet nagyobb az előirányzott összegű0 ezreléknél. Célszerűnek tartanák a 18. §-nál is kimondani azt, hogy a kiíró hatóságnak a kiíró pontosságáért úgy mennyiségi, mint minőségi tekintetben anyagilag felelősnek kell lennie. A 32. §. felsorolja a versenytárgyalási hirdetmény kellékeit és előírja, hogy a pályázók iparjogosítványukat, eredetiben vagy hiteles másolatban tartoznak az ajánlathoz csatolni. Indokolt volna, hogy közismert cégek ez alól a kikötés alól felmentést kapjanak. A 34. b) pontja kiegészítésre szorul. A Szabályzat d) pontja értelmében a megszorítás csak olyan esetben lépjen életbe, ha a szerződés aláírása komoly indok nélkül nem történik meg s nempedig egy oly kikötés miatt, melynek vállalása a vállalkozásra nézve aránytalan terhet róna. 35. §-nál javasoltuk, hogy az ajánlat 50 pengő helyett 100 pengő értékigilletékmentes legyen, megjegyezvén, hogy még ezen értékhatár mellett isigen sok felesleges bélyegköltség terheli a pályázókat, tekintettel a legtöbbször meddő ajánlatokra. Ugyanezen §. e) pontja megváltoztatandó volna oly módon, hogy a bánatpénzek hivatalból visszautalandók akkor, ha az ajánlat előreláthatólag nem lesz elfogadható. A 43. §. az ajánlattevőknek nyújtandó kedvezményeket és előnyöket sorolja fel s kiváltságos helyzetbe részesíti a kisiparosokat és szövetkezeteket. Akkor, amikor a tervezet az 5000 pengőt meg nem haladó és a kézműipar körébe tartozó szállításokat kizáróan a kisiparosoknak és szövetkezeteknek tartja fenn, szorosan meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a szakmák, amelyeknél a kisiparnak fenntartottkedvezmény a kisipar támogatására méltányosnak tűnik fel. Nem szenved kétséget, hogy a Szabályzatban felsorolt iparágak egynémelyikében ez az 5000 pengős határméltányos. Az érdekeltek hozzánk beérkezett véleménye szerint azonban a rendelettervezet ismérve szem előtt tartásával, soha közszállítási munkát vagy szállítást el nem nyerhetnének, minthogy az ilyen egyes munkák kerete aligha éri el az előírt összeget, így például indokolt volna, hogy a tudományos műszer, laboratórium berendező, tanszeripar, továbbá az elektromos mérőeszközök, manométerek, pirométerek, mérnöki műszerek és az összes ipari ellenőrző műszerek kivétessenek a közszállításoknál a kisiparosoknak nyújtott kedvezmény alól. Legyen szabad megjegyeznünk, hogy ezen felsorolt műszerek elkészítése ne csak hogy nagyobb szakképzettséget és sok esetben mérnökökirányítását kívánja meg, mellyel nem valószínű, hogy kisiparos rendelkezik, de tökéletesebb berendezést is. A felsorolt cikkek annak dacára, hogy azokat legnagyobbrészt középipari vállalataink állítják elő, tömegesen nem rendeltetnek, tehát nem készülnek, mert területünk megcsonkítása folytán tudományos intézeteink száma, amelyek azelőtt a készített műszereket felvették, lényegesen megcsappant, s ezen szakma, sajnos, ma exportra alig számíthat. Tudományos műszereket, tanszereket, továbbá az iparban használt különböző mérőeszközöket hazánkban legnagyobbrészt középipari vállalataink készítik, azonban tökéletes berendezésük és munkáslétszámuk dacára nem folytathatnak az előállított cikkekkis fogyasztására valótekintettel gyárszerű termelést. Hasonlóképen sérelmes a tervezet ezen rendelkezése drót- és sodronyszövetet készítő, vaskerítést gyártó középipari gyárainkra is. Sérelmes továbbá akönyvkötő, zsapkafeészítő, órás, vésnök és bélyegzőkészítő munkáknál, melyeknél egy-egy közszállítás sohasem haladja meg az előírt 5000 pengő összeget. Ezek azonban csak kiragadott példák, amelyekkel azonos körülmények mellett számos más iparágban is kimutathatók. Kívánatos volna tehát az érdekelt iparágaknál a kisiparnak nyújtott kedvezmények törlése, hiszen a kisipar a szabályzatban biztosított 6%-kal úgyis előnyben van a középipari gyárakkal szemben. Ugyanezen g. intézkedik a vitézi rend tagjainak ajánlatairól is és ezek előnyben részesülnek még akkor is, ha a többi ajánlatnál bizonyos százalékkal drágábbak. Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar nemzetet milyen hálára kötelezik azok, akik a vérükkel védelmezték a hont, azonban e kedvezést a vitézi rend iránt minden tiszteletünk hangsúlyozásával, méltánytalannak tartjuk annál is inkább, mert a vitézi cím örökletes voltánál fogva, ezen kedvezmények nemcsak a haza védelmében kitűnt férfiakra vonatkoznak, hanem azok leszármazottjaira is. Főként pedig a különös kedvezmény a szabályzat kijátszására ösztönözheti az érdekeltiparosokat, akik csekély díjazás ellenében névleges pályázóul vitézeket használhatnak fel. Ezen kedvezmény eltörlését annál is inkább szükségesnek tartjuk, mert a háború rokkanjaira nézvehasonló kedvezményt a Szabályzat nem tartalmaz. Aggályosnak tartjuk a 47. g. 3. bekezdésében foglalt intézkedést, mely úgy intézkedik, hogy a versenytárgyalás eredménytelensége esetén zártkörű versenytárgyalás, vagykézi bevásárlás útján történő beszerzés foganatosítható. Ha a nyilvános versenytárgyalás eredménytelen marad, úgy indítványoznék, hogy az első árlejtésből levonható konzekvenciák alapján ismételjék azt meg. Hasonlóképen kizárandó volna a zártkörű versenytárgyalás, ha külföldi verseny bevonása jön szóba. Kívánatos volna a megtörtént odaítélések közzététele a Közszállítási Értesítőben akkor is, ha a versenytárgyalás zártkörű volt. Az adók, illetékek, köztartozások, devizafelárak és vámtételek az ajánlat benyújtása után, vagy a munkák tartama alatt bekövetkező leszállítása csak akkor jogosíthatja a hivatalt az egységárak vagy vállalati összeg csökkentésére, hogy ha a fennt felsorolt közterhek leszállításánakhatása a munkálat vagy szállítás teljesítésének ideje alatt tényleg érvényre jut, vagyis ha a vállalkozó önköltségeiben ezek a mérséklések kétségtelenül már kifejezésre juthattak. Hasonló szellemben az előbb említett váratlan, az ajánlat benyújtásakor mégfigyelembe nem vehető közterhek emelkedése esetén az iparos pótigényeinek érvényesítésére is alkalmat kellene adni. 60. §. második bekezdéshez hozzáfűzendő volna, hogy a megkezdett és a felsőbb jóváhagyás hiányában abbahagyott 6