Magyar Ipar, 1934 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-31 / 1. szám

MAGYAR IPAR tartható, h­a megfelelő verseny alakulhat ki a pályázaton a te­rületi­­korlátozás ellenére és az eredmény is elfogadhatónak ígérkezik. A 14. §.­­5.­­pontja kimondja, hogy oly szállítások és mun­kálatok, melyek értéke vagy évi értéke egyazon termelési ág, iparág körébe tartozó cikkben vagy munkanemben 6000 pengő, munkálatnál 10.000 pengő értékét meg nem halad, zártkörű versenytárgyalás ú­tján adható ki. Javasoljuk,­­hogy az eddigi 6000 pengő 10.000 pengőre emeltessék fel, azonban minden­nemű kijátszás­­kiküszöbölésére kimondandó volna, hogy az ily megállapított maximális összeg egy cég és egy hatóság részé­ről egy éven belül nem léphető túl. Kívánatos volna továbbá, hogy a zártkörű versenytárgya­lások eredménye éppen úgy közöltetnék a Közszállítási Érte­sítőben a nyilvánossággal, mint a nyilvános versenytárgyalá­soké. Ez különösen azért­­fontos, mert a vállalkozók kiválasz­tásánál bizonyos sorrend a tervezet szerint is betartandó, amit így a nagy nyilvánosság is ellenőrizhetne. Egyes cégek indoko­latlan favorizálása ellen tehát a nyilvánosság ellenőrzése vé­delmet nyújtana. Nyilvános vagy zártkörű versenytárgyalás a 46. §. értel­mében „rendszerint“ csak olyan szállításokra vagy munkála­tokra írható ki, melyek költségeit az illetékes felsőbb hatóság törvényszerűen engedélyezte. Kívánatos volna e §-ból a „rendszerint“ szó törlése, mert különben lehetővé válik, hogy a versenytárgyalást kiíró ha­tóság­­törvényszerűen meg nem­­szavazott szükségletre is kiírja a pályázatot, amivel csak felesleges költséget okoz a pályá­zóknak. A kiírási műveletekért, amennyiben azok díjtalanul nem bocsáthatók az érdekeltek rendelkezésére, legfeljebb önköltségi ár számítható fel. Kiegészítendő volna ez a rendelkezés azzal, hogy az iratok és tervek önköltségi ára semmiesetre nem lehet nagyobb az előirányzott összeg­ű0 ezreléknél. Célszerűnek tartanák a 18. §-nál is kimondani azt, hogy a kiíró hatóságnak a kiíró pontosságáért úgy mennyiségi, mint minőségi tekintetben anyagilag felelősnek kell lennie. A 32. §. felsorolja a versenytárgyalási hirdetmény kellékeit és előírja, hogy a pályázók iparjogosí­tványukat, eredetiben vagy hiteles másolatban tartoznak az ajánlathoz csatolni. Indokolt volna, hogy közismert cégek ez alól a kikötés alól felmentést kapjanak. A 34. b) pontja kiegészítésre szorul. A Szabályzat d) pontja értelmében a megszorítás csak olyan esetben lépjen életbe, ha a szerződés aláírása komoly indok nélkül nem tör­ténik meg s nem­­pedig egy oly kikötés miatt, melynek vállalása a vállalkozásra nézve aránytalan terhet róna. 35. §-nál javasoltuk, hogy az ajánlat 50 pengő helyett 100 pengő értékig­­illetékmentes legyen, megjegyezvén, hogy még ezen értékhatár mellett is­­igen sok felesleges bélyegköltség terheli a pályázókat, tekintettel a legtöbbször meddő aján­latokra. Ugyanezen §. e) pontja megváltoztatandó volna oly módon, hogy a bánatpénzek hivatalból visszautalandók akkor, ha az ajánlat előreláthatólag nem lesz elfogadható. A 43. §. az ajánlattevőknek nyújtandó kedvezményeket és előnyöket sorolja fel s kiváltságos helyzetbe részesíti a kis­iparosokat és szövetkezeteket. Akkor, amikor a tervezet az 5000 pengőt meg nem haladó és a kézműipar körébe tartozó szállításokat kizáróan a kisiparosoknak és szövetkezeteknek tartja fenn, szorosan meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a szakmák, amelyeknél a kisiparnak fenntartott­­kedvezmény a kisipar támogatására méltányosnak tűnik fel. Nem szenved kétséget, hogy a Szabályzatban felsorolt iparágak egynémelyi­­kében ez az 5000 pengős határ­­méltányos. Az érdekeltek hoz­zánk beérkezett véleménye szerint azonban a rendelettervezet ismérve szem előtt tartásával, soha közszállítási munkát vagy szállítást el nem nyerhetnének, minthogy az ilyen egyes mun­kák kerete aligha éri el az előírt összeget, így például indokolt volna, hogy a tudományos műszer, laboratórium berendező, tanszeripar, továbbá az elektromos mérőeszközök, manométerek, pirométerek, mérnöki műszerek és az összes ipari ellenőrző műszerek kivétessenek a közszállí­­tásoknál a kisiparosoknak nyújtott kedvezmény alól. Legyen szabad megjegyeznünk, hogy ezen felsorolt mű­szerek elkészítése ne csak hogy nagyobb szakképzettséget és sok esetben mérnökök­­irányítását kívánja meg, mellyel nem valószínű, hogy kisiparos rendelkezik, de tökéletesebb beren­dezést is. A felsorolt cikkek annak dacára, hogy azokat leg­nagyobbrészt középipari vállalataink állítják elő, tömegesen nem rendeltetnek, tehát nem készülnek, mert területünk meg­csonkítása folytán tudományos intézeteink száma, amelyek azelőtt a készített műszereket felvették, lényegesen megcsap­pant, s ezen szakma, sajnos, ma exportra alig számíthat. Tu­dományos műszereket, tanszereket, továbbá az iparban hasz­nált különböző mérőeszközöket hazánkban legnagyobbrészt kö­zépipari vállalataink készítik, azonban tökéletes berendezésük és munkáslétszámuk dacára nem folytathatnak az előállított cikkek­­kis fogyasztására való­­tekintettel gyárszerű­ termelést. Hasonlóképen sérelmes a tervezet ezen rendelkezése drót- és sodronyszövetet készítő, vaskerítést gyártó középipari gyá­rainkra is. Sérelmes továbbá a­­könyvkötő, zsapkafeészítő, órás, vésnök és bélyegzőkészítő munkáknál, melyeknél egy-egy köz­­szállítás sohasem haladja meg az előírt 5000 pengő összeget. Ezek azonban csak kiragadott példák, amelyekkel azonos kö­rülmények mellett számos más iparágban is kimutathatók. Kívánatos volna tehát az érdekelt iparágaknál a kisipar­nak nyújtott kedvezmények törlése, hiszen a kisipar a sza­bályzatban biztosított 6%-kal úgyis előnyben van a középipari gyárakkal szemben. Ugyanezen g. intézkedik a vitézi rend tagjainak ajánla­tairól is és ezek előnyben részesülnek még akkor is, ha a többi ajánlatnál bizonyos százalékkal drágábbak. Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar nemzetet milyen hálára köte­lezik azok, akik a vérükkel védelmezték a hont, azonban e kedvezést a vitézi rend iránt minden tiszteletünk hangsúlyo­zásával, méltánytalannak tartjuk annál is inkább, mert a vi­tézi cím örökletes voltánál fogva, ezen kedvezmények nem­csak a haza védelmében kitűnt férfiakra vonatkoznak, hanem azok leszármazottjaira is. Főként pedig a különös kedvezmény a szabályzat kijátszására ösztönözheti az érdekelt­­iparosokat, akik csekély díjazás ellenében névleges pályázóul vitézeket használhatnak fel. Ezen kedvezmény eltörlését annál is inkább szükségesnek tartjuk, mert a háború rokkanjaira nézve­­hasonló kedvez­ményt a Szabályzat nem tartalmaz. Aggályosnak tartjuk a 47. g. 3. bekezdésében foglalt in­tézkedést, mely úgy intézkedik, hogy a versenytárgyalás ered­ménytelensége esetén zártkörű versenytárgyalás, vagy­­kézi be­vásárlás útján történő b­eszerzés foganatosítható. Ha a nyil­vános versenytárgyalás eredménytelen marad, úgy indítvá­nyoznék, hogy az első árlejtésből levonható konzekvenciák alapján ismételjék azt meg. Hasonlóképen kizárandó volna a zártkörű versenytárgya­lás, ha külföldi verseny bevonása jön szóba. Kívánatos volna a megtörtént odaítélések közzététele a Közszállítási Értesítőben akkor is, ha a verseny­tárgyalás zárt­körű volt. Az adók, illetékek, köztartozások, devizafelárak és vám­tételek az ajánlat benyújtása után, vagy a munkák tartama alatt bekövetkező leszállítása csak akkor jogosíthatja a hiva­talt az egységárak vagy vállalati összeg csökkentésére, hogy ha a fennt felsorolt közterhek leszállításának­­hatása a mun­kálat vagy szállítás teljesítésének ideje alatt tényleg érvényre jut, vagyis ha a vállalkozó önköltségeiben ezek a mérséklések kétségtelenül már kifejezésre juthattak. Hasonló szellemben az előbb említett váratlan, az ajánlat benyújtásakor még­­figyelembe nem vehető közterhek emelkedése esetén az iparos pótigényeinek érvényesítésére is alkalmat kellene adni. 60. §. második bekezdéshez hozzáfűzendő volna, hogy a megkezdett és a felsőbb jóváhagyás hiányában abbahagyott 6

Next