Magyar Ipar, 1937 (58. évfolyam, 1-4. szám)

1937-05-05 / 1. szám

Jelentés az Országos Iparegyesület 1936—1937. évi működéséről. Bevezetés. Iparunk egyeteme a jelentés időszakában kedvezőbb gazdasági feltételek közt fejthette ki munkáját, mint az előző esztendőkben. Az iparban foglalkoztatott munkások számának emelkedése, a nyers- és segédanyagok mennyi­ségi és értéki növekedése ennek a bár lassúbb ütemű, de­­még mindig kedvező helyzetűek tanúbizonyságai. Ipa­runk műszaki készsége, tudományos felkészültsége és üz­leti leleményessége — az általánosan kedvezőbb gazda­sági viszonyok­­mellett — annál is inkább latba estek en­nél a fejlődésnél, minthogy az ipari nyersanyag-ellátás terén, a nyersanyagok majdnem teljes sorának a behoza­tali tilalmi listára való helyezése és a devizaellátmány­hoz való kötöttsége folytán, egyes kereskedelmi szerződé­seknél pedig bizonyos viszonylatokban a készáru korlát­lan bebocsátása nagyon nehézzé tették iparunk helyzetét. Csak sajnálattal képzelhetjük el azokat a nagyszerű lehe­tőségeket, amelyek egy szabadabb nemzetközi csereforga­lomban iparunk részére kínálkoznának, amikor teljes egészükben érvényesülhetnének azok az egyéni kiválóságok és azok a szervezési képességek, amelyek iparunk számot­tevő rétegét jellemzik. Egyrészről a lüktető ipari élet, másrészről a megkötöttségek hálója az érdekképviseletek munkáját megsokszorozta és ismét bizonysággá lett,­­ amit egyébként a külföldi példák nemlegesen is bizonyí­tanak , hogy az ipar szervezetének adminisztratív me­revségű kényszerrendszabályozása káros és fölösleges és különösen elismeréssel tartozunk kormányunknak, hogy ezen régebben tervezett kísérletezéseket elejtette. Nem hagyhatjuk szó nélkül azonban azt az iparelle­nes hangulatkeltést, amelyet bizonyos körök — és éppen azok, amelyeknek az ipari termelés teremtette nemzeti gazdagodásra leginkább szükségük van — igyekeztek ter­jeszteni és sajnálatos, hogy a nemzet gazdasági érdekeit valóban szolgáló komoly megfontolások helyett, hangza­tos, de ép oly komolytalan, tetszetős, de ép oly üres jelsza­vak hangoztatásával próbálják a nemzet széles rétegeit befolyásolni. Igen örvendetes, hogy a legilletékesebb té­nyezők igen nyomatékosan reámutattak ennek a demagó­giának káros voltára és arra, hogy nagy népsűrűségünk káros következményeinek elhárítása csupán az iparoso­dás fokozásával érhető el. Az ipartörvény-novella. Az 1936. évi VII. t.­c. 30000/1936. számú iparügyi miniszteri rendelettel érvénybe helyeztetett és alkalma­zása némely vonatkozásban máris szükségessé tette, hogy behatóan foglalkozzunk vele. Nagyon természetes, hogy az iparűzési jog messzemenő rendszabályozása a határ­kérdések egész sorát veti fel és különösen fontosak azok a kérdések, amelyek a gyárszerűség elbírálásánál számba jönnek és a szakmunkások számának elbírálásánál a kü­lönböző szakmák körébe tartozó, de rokon vagy egymást kiegészítő munkát végző munkásoknak a gyárszerűség el­bírálásának szempontjából való, az iparűzés gazdasági f­eltételei által megkívánt mérlegelése szükségesnek látszik. Iparunk egészséges fejlődése szempontjából rendkí­vül fontos, hogy a rokonjellegű szakmák súrlódásai min­den iparon kívüli szempont figyelmen kívül hagyásával küszöböltess­enek ki. A határvillongások nemcsak fölösle­ges kellemetlenségeket és izgalmakat okoznak egyik vagy másik szakmának, hanem iparunk fejlődésére is károsak és a partikuláris érdeket és befolyásokat iparunk egyetemes érdekei fölé helyezik. Különösen akkor, amikor a gyár­szerűség jellege — az üzemek gazdasági jellegét tekin­tetbe véve és a tőkebiztosítás lehetőségeit korlátozó in­tézkedéseket szemmel tartva — magasan van megálla­pítva, szükséges, hogy a törvény alkalmazásánál a fejlődő ipar szükségleteinek megfelelő korrektívumok ne ha­gyassanak figyelmen kívül. Egyes szakmákban — pl. látszerész-szakma —­ az iparosoknak az egyes kamarai területeken való rendkívül korlátolt száma nehézségeket okozott már most is a­ kö­telező mestervizsga terén. Egyesületünk előterjesztéssel élt az iparügyi miniszter úrnál,­ hogy ez a kérdés alkal­masint az egyes szakmák mestervizsgájának központosí­tásával, vagy más észszerű módon nyerjen megoldást, hogy a kötelező mestervizsga növelő hatását a kézműves­­ipar minden rétege egyaránt élvezhesse.­­Meg kell említenünk még azt a vitaanyagot, amelyre az 1936. évi VII. t.-c. 15. §-­a adott, amely a műhely és üzleti berendezések, valamint a szerszámok kezeléséről és javításáról és a burkolatok előállításáról intézkedik. Eb­ben a kérdésben a gyáripari jellegű vállalatok — túl­nyomó nagy részben nem is tulajdonképpeni gyárak — és egyes kézművesipari szakmák között jelentékeny súrló­dási felületek keletkeztek. Egyrészről meg kell állapítani, hogy a kézművesiparnak teljesen jogos követelménye az, hogy a nagyipar ezen joga ne használtassák fel arra, hogy­ akár az épületeken, akár berendezéseken jelentékeny nyító munkát a törvény ily irányú rendelkezésének leple alatt végezhessen. Másrészről azonban a gyáriparnak üzemének folytonosságát és gazdaságosságát a törvény rendelkezésének szellemében okvetlen biztosítani kell. Vé­leményünk e tárgyban, amelynek a Budapeti Kereske­delmi és Iparkamarában tartott tanácskozmányon kifeje­zést adtunk, az, hogy nem kodifikációs úton és nem ren­deletek megszövegezésével, hanem az érdekeltek autonóm szervei révén ezt a kérdést közös megértés szellemében kell megoldani, leghelyesebben olyan választottbíróság­­szerű szerv útján, amelynek erkölcsi ereje meg­van arra, hogy e kérdésben hozott döntéseinek érvényt szerezzen. Országos Iparügyi Tanács. Az 1936. évi VII. t.-c. az eddigi Országos Ipartanács helyébe az Országos Iparügyi Tanács felállítását rendelte el, amely elődje munkakörén kívül az energiagazdasági tanács és a munkaközvetítési tanács feladatkörét is meg­kapta. A megalakított Országos Iparügyi Tanácsban egyesületünk képviseletében dr. Görgey István alelnök foglal helyet. Kartelbizottság és Árelemző Bizottság. Újjászervezte a kormány a 33-as bizottság előterjesz­tett rendeletével az Árelemző Bizottságot, amelynek élére Laky Dezső műegyetemi­­tanárt állította. A kartellbizottságot ez év januárjában megjelent kormányzói kézirat újjáalakította és elnökévé dr. Heller Farkas műegyetemi tanárt és alelnökévé dr. Mutschen­­bacher Emil felsőházi tagot, az OMGE igazgatóját, ne­vezte ki. Adókérdések. A forgalmi adóváltságrendszert a kormány fokoza­tosan az árucikkek különböző csoportjára kiterjeszti és a különböző rendeleteket közös rendszerbe foglalja. E tekintetben a múlt év végén a papíripar forgalmi adó­­váltságának rendezése került sorra. Szövetségünk külö­nösen az egyes papíripari csoportok adókérdésével fog­

Next