Magyar Ipar, 1937 (58. évfolyam, 1-4. szám)
1937-05-05 / 1. szám
Jelentés az Országos Iparegyesület 1936—1937. évi működéséről. Bevezetés. Iparunk egyeteme a jelentés időszakában kedvezőbb gazdasági feltételek közt fejthette ki munkáját, mint az előző esztendőkben. Az iparban foglalkoztatott munkások számának emelkedése, a nyers- és segédanyagok mennyiségi és értéki növekedése ennek a bár lassúbb ütemű, demég mindig kedvező helyzetűek tanúbizonyságai. Iparunk műszaki készsége, tudományos felkészültsége és üzleti leleményessége — az általánosan kedvezőbb gazdasági viszonyokmellett — annál is inkább latba estek ennél a fejlődésnél, minthogy az ipari nyersanyag-ellátás terén, a nyersanyagok majdnem teljes sorának a behozatali tilalmi listára való helyezése és a devizaellátmányhoz való kötöttsége folytán, egyes kereskedelmi szerződéseknél pedig bizonyos viszonylatokban a készáru korlátlan bebocsátása nagyon nehézzé tették iparunk helyzetét. Csak sajnálattal képzelhetjük el azokat a nagyszerű lehetőségeket, amelyek egy szabadabb nemzetközi csereforgalomban iparunk részére kínálkoznának, amikor teljes egészükben érvényesülhetnének azok az egyéni kiválóságok és azok a szervezési képességek, amelyek iparunk számottevő rétegét jellemzik. Egyrészről a lüktető ipari élet, másrészről a megkötöttségek hálója az érdekképviseletek munkáját megsokszorozta és ismét bizonysággá lett, amit egyébként a külföldi példák nemlegesen is bizonyítanak , hogy az ipar szervezetének adminisztratív merevségű kényszerrendszabályozása káros és fölösleges és különösen elismeréssel tartozunk kormányunknak, hogy ezen régebben tervezett kísérletezéseket elejtette. Nem hagyhatjuk szó nélkül azonban azt az iparellenes hangulatkeltést, amelyet bizonyos körök — és éppen azok, amelyeknek az ipari termelés teremtette nemzeti gazdagodásra leginkább szükségük van — igyekeztek terjeszteni és sajnálatos, hogy a nemzet gazdasági érdekeit valóban szolgáló komoly megfontolások helyett, hangzatos, de ép oly komolytalan, tetszetős, de ép oly üres jelszavak hangoztatásával próbálják a nemzet széles rétegeit befolyásolni. Igen örvendetes, hogy a legilletékesebb tényezők igen nyomatékosan reámutattak ennek a demagógiának káros voltára és arra, hogy nagy népsűrűségünk káros következményeinek elhárítása csupán az iparosodás fokozásával érhető el. Az ipartörvény-novella. Az 1936. évi VII. t.c. 30000/1936. számú iparügyi miniszteri rendelettel érvénybe helyeztetett és alkalmazása némely vonatkozásban máris szükségessé tette, hogy behatóan foglalkozzunk vele. Nagyon természetes, hogy az iparűzési jog messzemenő rendszabályozása a határkérdések egész sorát veti fel és különösen fontosak azok a kérdések, amelyek a gyárszerűség elbírálásánál számba jönnek és a szakmunkások számának elbírálásánál a különböző szakmák körébe tartozó, de rokon vagy egymást kiegészítő munkát végző munkásoknak a gyárszerűség elbírálásának szempontjából való, az iparűzés gazdasági feltételei által megkívánt mérlegelése szükségesnek látszik. Iparunk egészséges fejlődése szempontjából rendkívül fontos, hogy a rokonjellegű szakmák súrlódásai minden iparon kívüli szempont figyelmen kívül hagyásával küszöböltessenek ki. A határvillongások nemcsak fölösleges kellemetlenségeket és izgalmakat okoznak egyik vagy másik szakmának, hanem iparunk fejlődésére is károsak és a partikuláris érdeket és befolyásokat iparunk egyetemes érdekei fölé helyezik. Különösen akkor, amikor a gyárszerűség jellege — az üzemek gazdasági jellegét tekintetbe véve és a tőkebiztosítás lehetőségeit korlátozó intézkedéseket szemmel tartva — magasan van megállapítva, szükséges, hogy a törvény alkalmazásánál a fejlődő ipar szükségleteinek megfelelő korrektívumok ne hagyassanak figyelmen kívül. Egyes szakmákban — pl. látszerész-szakma — az iparosoknak az egyes kamarai területeken való rendkívül korlátolt száma nehézségeket okozott már most is a kötelező mestervizsga terén. Egyesületünk előterjesztéssel élt az iparügyi miniszter úrnál, hogy ez a kérdés alkalmasint az egyes szakmák mestervizsgájának központosításával, vagy más észszerű módon nyerjen megoldást, hogy a kötelező mestervizsga növelő hatását a kézművesipar minden rétege egyaránt élvezhesse.Meg kell említenünk még azt a vitaanyagot, amelyre az 1936. évi VII. t.-c. 15. §-a adott, amely a műhely és üzleti berendezések, valamint a szerszámok kezeléséről és javításáról és a burkolatok előállításáról intézkedik. Ebben a kérdésben a gyáripari jellegű vállalatok — túlnyomó nagy részben nem is tulajdonképpeni gyárak — és egyes kézművesipari szakmák között jelentékeny súrlódási felületek keletkeztek. Egyrészről meg kell állapítani, hogy a kézművesiparnak teljesen jogos követelménye az, hogy a nagyipar ezen joga ne használtassák fel arra, hogy akár az épületeken, akár berendezéseken jelentékeny nyító munkát a törvény ily irányú rendelkezésének leple alatt végezhessen. Másrészről azonban a gyáriparnak üzemének folytonosságát és gazdaságosságát a törvény rendelkezésének szellemében okvetlen biztosítani kell. Véleményünk e tárgyban, amelynek a Budapeti Kereskedelmi és Iparkamarában tartott tanácskozmányon kifejezést adtunk, az, hogy nem kodifikációs úton és nem rendeletek megszövegezésével, hanem az érdekeltek autonóm szervei révén ezt a kérdést közös megértés szellemében kell megoldani, leghelyesebben olyan választottbíróságszerű szerv útján, amelynek erkölcsi ereje megvan arra, hogy e kérdésben hozott döntéseinek érvényt szerezzen. Országos Iparügyi Tanács. Az 1936. évi VII. t.-c. az eddigi Országos Ipartanács helyébe az Országos Iparügyi Tanács felállítását rendelte el, amely elődje munkakörén kívül az energiagazdasági tanács és a munkaközvetítési tanács feladatkörét is megkapta. A megalakított Országos Iparügyi Tanácsban egyesületünk képviseletében dr. Görgey István alelnök foglal helyet. Kartelbizottság és Árelemző Bizottság. Újjászervezte a kormány a 33-as bizottság előterjesztett rendeletével az Árelemző Bizottságot, amelynek élére Laky Dezső műegyetemitanárt állította. A kartellbizottságot ez év januárjában megjelent kormányzói kézirat újjáalakította és elnökévé dr. Heller Farkas műegyetemi tanárt és alelnökévé dr. Mutschenbacher Emil felsőházi tagot, az OMGE igazgatóját, nevezte ki. Adókérdések. A forgalmi adóváltságrendszert a kormány fokozatosan az árucikkek különböző csoportjára kiterjeszti és a különböző rendeleteket közös rendszerbe foglalja. E tekintetben a múlt év végén a papíripar forgalmi adóváltságának rendezése került sorra. Szövetségünk különösen az egyes papíripari csoportok adókérdésével fog