Magyar Ipar, 1947 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1947-06-15 / 1. szám

”1. ÉVFOLYAM 1947. JÚNIUS 15. 1. SZÁM A »MAGYAR IPAR« ELSŐ SZÁMA ELÉ IRTA BÁN ANTAL IPARÜGYI MINISZTER Amikor az iparügyi minisztérium ezzel a szám­mal megindítja lapját, felmerül a kérdés, hivatása-e egy minisztériumnak, hogy sajtóorgánumot szer­kesszen és ezzel esetleg olyan területre­­ tévedjen, amely más hivatási ág tevékenységi körébe tarto­zik? A feleletet helyesen akkor adjuk meg, ha rövi­den ismertetjük, mi is lesz a tartalma a »MAGYAR­­I­PAR«-nak, amely címet lapunk viseli. A »MAGYAR IPAR« hűségesen be fog szá­molni az iparügyi minisztérium és a hatáskörébe tartozó intézmények végzett munkájáról, az e munka révén előálló eredményekről és ismertetni fogja a minisztérium elgondolásait, terveit és intéz­kedéseit a jövő teendők tekintetében. Kétségtelen, hogy mindezeknek a hiteles közlésére elsősorban az iparügyi minisztérium hivatott. És ha most felvetjük a kérdést, miért fontos, hogy mindezek a közlések nyilvánosságra kerülje­nek, meg kell állapítanunk, hogy ma már az ipar­ügyi minisztérium nemcsak egyszerű közigazgatási hatóság, miként a múltban volt, hanem befolyása alatt tartja a termeléspolitika, kereskedelempoli­tika, szociálpolitika, stb. hatalmas területeit is, to­vábbá az Ár- és Anyaghivatal útján az árképzést és az anyaggazdálkodást, a MÁSz-on és a NIK-on keresztül az államosított és állami kezelésbe vett vállalatok tekintélyes számát és ezenkívül is sok olyan funkciót teljesít, amely eddig az érdekképvi­seletek tevékenységi körébe tartozott.­­ Kétségtelen, hogy ez a sokrétű munka általá­nos érdeklődésre tarthat számot mindazok részéről, akik ezzel a munkával szellemileg vagy egziszten­ciálisan bármilyen vonatkozásban vannak. Fokozott szerepe van a lapnak a hároméves terv közeljövő­ben meginduló végrehajtásával kapcsolatban, mert hiszen a terv legfőbb pillére az ipar és ez nemcsak a kimondottan ipari vonatkozású beruházások szá­mottevő mértékében jut kifejezésre, hanem a terv minden más vonatkozásában is, ahol az ipari ter­melés teljesítményét veszik igénybe. Mindezek alapján megállapíthatom, hogy az iparügyi minisztérium egyelőre havonta kétszer megjelenő lapjának kiadása nemcsak helyes, hanem egyúttal szükséges is, mert a demokratikus közvé­lemény jogosan megkövetelheti, hogy az őt érintő fontos kérdésekről illetékes helyről időről-időre rendszeresen informálják és ezzel mintegy módot adjanak neki arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa az államigazgatás egyik fontos szektorát. A »MAGYAR IPAR« első száma annak a mun­kának tárgyilagos ismertetésével foglalkozik, ame­lyet a minisztérium a felszabadulás óta végzett és azokkal az eredményekkel, amelyek ezt a munkát kísérik. Általában a legnagyobb tárgyilagosságra és a legpontosabb adathűségre törekszünk és szívesen foglalkozunk azzal a hasonlóképpen tárgyilagos kri­tikával is, amely tevékenységünket, illetve közlé­seinket lapunk hasábjain vagy másutt kíséri. Végül még azt kívánom hangsúlyozni, hogy a »MAGYAR IPAR« — a részletszempontokon felül­emelkedve — az ipari kormányzat általános szem­pontjait van hivatva kidomborítani. Kérem, fogadják a »MAGYAR IPAR«-t szíve­sen és ajándékozzák meg cikkeit jóakaratú figyel­mükkel! ÍGY KEZDŐDÖTT... A két világháború között a nemzetközi gazdasági életre az autarchia nyomta rá bélyegét. Európát elön­tötte egy nacionalista és imperialista hullám, amely gazdaságpolitikájának tengelyébe az önellátás elvét állította, amellyel előfutára és okozója lett a második világháborúnak. Az Ausztriától elszakadt Magyarország, amely ko­rábban az osztrák és a cseh ipar árnyékában meghú­zódó félgyarmat volt, hatalmas lendülettel lépett az iparosodás útjára. Ez a folyamat — néhány államilag agyontámogatott, csupán spekulációs célt szolgáló »üvegházi« iparágtól eltekintve — természetes, szük­séges és hasznos volt. A magyar ipar ugrásszerű fej­lődése indokolttá tette egy külön iparügyi miniszté­rium felállítását, amelyre a Gömbös-rendszerben ke­rült sor. A célkitűzés helyes volt, a végrehajtás tökéletlen. A múlt rezsim által életre hívott iparügyi miniszté­rium hűséges kiszolgálója lett a monopolkapitalizmus­nak, a munkásvédelmet — néhány látszatintézkedést kivéve — teljesen elhanyagolta és már a háború kitö­rése előtt, de méginkább a háború kitörése után való­ságos ajtónyitója lett Magyarországon a német és olasz gazdasági térhódításnak, ami végül oda vezetett, hogy a magyar ipart maradék nélkül a tengelyhatal­mak hadigépezetének szolgálatába állította, majd ami­kor az ország kiürítésére került a sor, az iparügyi minisztérium régi vezetőinek túlnyomó része mindent elkövetett gyáraink gépi berendezésének és anyag­­készletének Nyugatra való elhurcolása érdekében. Az 1944 nyarától kezdődő légibombázások, majd az ország területének hadszíntérré válása következiék

Next