Magyar Ipar, 1947 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1947-06-15 / 1. szám
”1. ÉVFOLYAM 1947. JÚNIUS 15. 1. SZÁM A »MAGYAR IPAR« ELSŐ SZÁMA ELÉ IRTA BÁN ANTAL IPARÜGYI MINISZTER Amikor az iparügyi minisztérium ezzel a számmal megindítja lapját, felmerül a kérdés, hivatása-e egy minisztériumnak, hogy sajtóorgánumot szerkesszen és ezzel esetleg olyan területre tévedjen, amely más hivatási ág tevékenységi körébe tartozik? A feleletet helyesen akkor adjuk meg, ha röviden ismertetjük, mi is lesz a tartalma a »MAGYARIPAR«-nak, amely címet lapunk viseli. A »MAGYAR IPAR« hűségesen be fog számolni az iparügyi minisztérium és a hatáskörébe tartozó intézmények végzett munkájáról, az e munka révén előálló eredményekről és ismertetni fogja a minisztérium elgondolásait, terveit és intézkedéseit a jövő teendők tekintetében. Kétségtelen, hogy mindezeknek a hiteles közlésére elsősorban az iparügyi minisztérium hivatott. És ha most felvetjük a kérdést, miért fontos, hogy mindezek a közlések nyilvánosságra kerüljenek, meg kell állapítanunk, hogy ma már az iparügyi minisztérium nemcsak egyszerű közigazgatási hatóság, miként a múltban volt, hanem befolyása alatt tartja a termeléspolitika, kereskedelempolitika, szociálpolitika, stb. hatalmas területeit is, továbbá az Ár- és Anyaghivatal útján az árképzést és az anyaggazdálkodást, a MÁSz-on és a NIK-on keresztül az államosított és állami kezelésbe vett vállalatok tekintélyes számát és ezenkívül is sok olyan funkciót teljesít, amely eddig az érdekképviseletek tevékenységi körébe tartozott. Kétségtelen, hogy ez a sokrétű munka általános érdeklődésre tarthat számot mindazok részéről, akik ezzel a munkával szellemileg vagy egzisztenciálisan bármilyen vonatkozásban vannak. Fokozott szerepe van a lapnak a hároméves terv közeljövőben meginduló végrehajtásával kapcsolatban, mert hiszen a terv legfőbb pillére az ipar és ez nemcsak a kimondottan ipari vonatkozású beruházások számottevő mértékében jut kifejezésre, hanem a terv minden más vonatkozásában is, ahol az ipari termelés teljesítményét veszik igénybe. Mindezek alapján megállapíthatom, hogy az iparügyi minisztérium egyelőre havonta kétszer megjelenő lapjának kiadása nemcsak helyes, hanem egyúttal szükséges is, mert a demokratikus közvélemény jogosan megkövetelheti, hogy az őt érintő fontos kérdésekről illetékes helyről időről-időre rendszeresen informálják és ezzel mintegy módot adjanak neki arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa az államigazgatás egyik fontos szektorát. A »MAGYAR IPAR« első száma annak a munkának tárgyilagos ismertetésével foglalkozik, amelyet a minisztérium a felszabadulás óta végzett és azokkal az eredményekkel, amelyek ezt a munkát kísérik. Általában a legnagyobb tárgyilagosságra és a legpontosabb adathűségre törekszünk és szívesen foglalkozunk azzal a hasonlóképpen tárgyilagos kritikával is, amely tevékenységünket, illetve közléseinket lapunk hasábjain vagy másutt kíséri. Végül még azt kívánom hangsúlyozni, hogy a »MAGYAR IPAR« — a részletszempontokon felülemelkedve — az ipari kormányzat általános szempontjait van hivatva kidomborítani. Kérem, fogadják a »MAGYAR IPAR«-t szívesen és ajándékozzák meg cikkeit jóakaratú figyelmükkel! ÍGY KEZDŐDÖTT... A két világháború között a nemzetközi gazdasági életre az autarchia nyomta rá bélyegét. Európát elöntötte egy nacionalista és imperialista hullám, amely gazdaságpolitikájának tengelyébe az önellátás elvét állította, amellyel előfutára és okozója lett a második világháborúnak. Az Ausztriától elszakadt Magyarország, amely korábban az osztrák és a cseh ipar árnyékában meghúzódó félgyarmat volt, hatalmas lendülettel lépett az iparosodás útjára. Ez a folyamat — néhány államilag agyontámogatott, csupán spekulációs célt szolgáló »üvegházi« iparágtól eltekintve — természetes, szükséges és hasznos volt. A magyar ipar ugrásszerű fejlődése indokolttá tette egy külön iparügyi minisztérium felállítását, amelyre a Gömbös-rendszerben került sor. A célkitűzés helyes volt, a végrehajtás tökéletlen. A múlt rezsim által életre hívott iparügyi minisztérium hűséges kiszolgálója lett a monopolkapitalizmusnak, a munkásvédelmet — néhány látszatintézkedést kivéve — teljesen elhanyagolta és már a háború kitörése előtt, de méginkább a háború kitörése után valóságos ajtónyitója lett Magyarországon a német és olasz gazdasági térhódításnak, ami végül oda vezetett, hogy a magyar ipart maradék nélkül a tengelyhatalmak hadigépezetének szolgálatába állította, majd amikor az ország kiürítésére került a sor, az iparügyi minisztérium régi vezetőinek túlnyomó része mindent elkövetett gyáraink gépi berendezésének és anyagkészletének Nyugatra való elhurcolása érdekében. Az 1944 nyarától kezdődő légibombázások, majd az ország területének hadszíntérré válása következiék